The Lion Standing in the Wind
Egyik alapelvem, hogy az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó. Na, én ezt rontottam el... Pár nap híján fél éve nem írtam, amire kifogásokat tudnék találni, de ahelyett, hogy mentegetőznék, inkább annyit mondok, hogy meg fogok próbálni aktívabb lenni, ha pedig nem sikerül, akkor elnézést azoktól, akik várják az új bejegyzéseket. Bocsánatkérés vége.
Kutakodtam az oldalon, ahol a filmeket és sorozatokat szoktam nézni, amikor megláttam ezt. Hm, ígéretes cím, szeretem az oroszlánokat, nézzük a képet. Hiszen ott egy afrikai kisfiú!!! Hadd nézzem csak a stábot, a sztorit, az időtartamot stb. Játszik benne a kedvenc színésznőm? Még ennyi csalogató dolgot egyszerre! A lényeg, hogy amint lett időm, fogtam magam, és megnéztem a filmet. Na, ízelítőként csak annyi, hogy én félévente szoktam sírni, filmen évente, de ezen bőgtem, zokogtam, jajgattam, mindent csináltam. Hogy miért? Nagyon remélem, hogy ebből az ismertetőből ki fog derülni.
Adatok:
Megjelenés dátuma: 2015. március 14.
Időtartam: 139 perc
Rendező: Miike Takashi
Zene: Kaze ni Tatsu Lion - Sada Masashi
Történet:
Elsőként leszögezem, hogy mindenki úgy olvassa, hogy két dolgot észben tart. Az egyik az, hogy ez a film igaz történeten alapul, a másik pedig az, hogy csak erős idegzetűeknek ajánlom, mert olyan sorsokat láthatunk benne, amik erőteljesen összefacsarják az ember szívét. Ez rögtön a történetből ki is derül, olvassátok csak!
A film a nyolcvanas években játszódik, viszont a cselekmény szoros összefüggésben van 2011 eseményeivel. Főszereplőnk Dr Shimada Koichiro fiatal orvos, aki lelkesen kötelezi el magát arra, hogy a különféle trópusi betegségeket tanulmányozza, és természetesen eközben életeket mentsen. Így kerül ki Kenyába. Az afrikai ország ma sem a biztonságáról híres, abban az időben pedig ráadásul egy polgárháború is dúlt. Koichiro egy kutatóintézetben kezdi, ahol természetesen gyógyítanak is, de azért nem a legdurvább esetek mennek oda. Azonban a mindig vidám, erőtől kicsattanó orvosnak új feladattal kell szembenéznie. A vezető orvos, Dr Murakami egy olyan helyre küldi egy hónapos "gyakorlatra", ahol már igazán ijesztő sérüléseket kell majd ellátnia. Koichiro eleinte oda is szívesen megy, de amikor egy nap már a tizedik végtagot kell amputálnia a háborús sebesültekről, akkor az ő hite is meginog. Mire vége az egy hónapnak, bezárkózik és teljesen megváltozik. Az ember azt hinné, hogy soha még a nevét sem akarja hallani a környéknek, azonban miután Murakami doktor minden erejét bevetve próbálja elfelejtetni vele az ottani borzalmakat, kiderül, hogy Koichiro vissza akar menni. A döntését végre is hajtja, és visszatér a menekülttáborba. Nem sokkal később egy csapat gyerek érkezik, és Koichiro ekkor jön rá, hogy ez a háború brutálisabb, mint gondolná. Egy új ápolónő is érkezik Indiából, Kusano Wakako, akivel közösen felkarolják a gyerekeket. Iskolát és árvaházat nyitnak nekik, és időközben Koichiro Japánban töltött éveibe is nyerünk egy kis betekintést, és megtudhatjuk, milyen út vezette a szigetországból Kenyába a szélbe üvöltő oroszlánt.
Vélemény:
Nagyon szívesen írnék spoileres véleményt is, de félek, hogy valaki elolvasná, mielőtt megnézi a filmet, és akkor oda az egész csattanó, szóval érjük be ennyivel. Ha mondanom kell egy filmet, ami legnagyobb hatással volt rám, ezt mondanám. Meg sem tudom számolni, hány filmet láttam már életemben, de azt sem, hogy hány kedvencem van. Mindezek ellenére ez az a film, amit bármikor meg tudnék nézni, és folyton késztetést érzek arra, hogy ezt meg is tegyem. Rengeteg mindenre felhívta a figyelmem. Ugyebár Japánról készítek blogot, de ez nem azt jelenti, hogy nem érdekelnek más országok. Én egy olyan ember vagyok, aki a világ összes kultúráját meg akarja ismerni, aki mindenhova el akar jutni, a nyomornegyedektől kezdve a villákig, aki egyszerűen nem tud ülni a pesti kis szobájában (nem is ott lakom lol) és telefonozni, miközben a világ annyi csodát rejteget még. Ez a 140 perc pedig olyan hatással volt rám, hogy azt el sem tudom mondani. A végén zokogtam, közben pedig óriási késztetést éreztem arra, hogy vegyek egy repülőjegyet, és elmenjek bárhova egyedül, valahova, ahol még nem voltam. A film egyszerű, inkább életrajzi jellegű, de eseménydús, tanulságos, szívszorító, megható és az egyik legjobb alkotás, amit valaha láttam. Sehol egy sablonos rész, egy kínos, nevetséges pillanat, mert ez egyszerűen a rideg valóság. Háború, sebesültek, árvák, betegek és életek, amelyeket ez az orvos megváltoztatott. Aki teheti, tud angolul és bírja a durvább filmeket mindenképp nézze meg. Ijesztő lesz, mert ez a világunk, de talán pont ettől olyan csodálatos ez a föld, mert ahol van nyomor és szenvedés, oda érkezik segítség is.
Szereplők:
Shimada Koichiro - Osawa Takao
Mint fentebb már említettem, Koichiro valóban élt, és a film is az ő feljegyzései miatt jöhetett létre. Valójában a sztori a valóságban kicsit máshogy lehetett, hiszen a film egy könyv adaptációja, ami egy dal történetének leírása, ami voltaképp Koichiro egykori szerelméhez írt leveleiből lett. A doktor élete érdekesen alakult, hiszen véletlen került erre a pályára. Kisfiú volt, amikor születésnapjára a hőn áhított játék helyett egy könyvet kapott. A könyv Albert Schweitzerről szólt, aki maga Nobel békedíjas orvos (és még sok más) volt. Az ő története inspirálta Koichirót. Sok mindenen ment keresztül, míg végül révbe ért az élete, és a céljának szentelhette magát. Az ismertetőnél is írtam, milyen életvidám volt, ez a tulajdonsága viszont elég hullámzó volt. Nem is csoda, hiszen rá kellett jönnie, hogy nem tanulgatni van ott, Kenya pedig nem Japán, ahol az emberek fejfájással kórházba járnak. De miután kitapasztalta az ország körülményeit be tudott olvadni, és példátlan munkát végzett. Minden idejét a gyerekekkel töltötte, tanította őket, nevelte, és önzetlenül megadott nekik mindent, amit csak tudott. A vidámsága is sokszor előjött, és ezt a gyerekekre is átsugározta. Ismerte őket és még jobban ismerni akarta. Az egyik legjobb ember, akit nemhogy filmben láttam, de egyáltalán bárhol hallottam róla.
Kusano Wakako - Ishihara Satomi
A Rich Man Poor Woman ismertetőben már említettem, hogy Satomi a kedvenc színésznőm, így pláne nem volt kérdés, hogy megnézem a filmet. És nem kellett csalódnom, ez a nő egyszerűen őstehetség. Wakako Koichiróhoz hasonlóan önzetlen és lelkes. Ő talán komolyabb volt társánál, de ez azért is lehet, mert már tapasztalt nyomort Indiában, ahonnan átjött. Az ő stílusa kissé visszafogottabb, nem bolondozik annyit a gyerekekkel, mint Koichiro, ő inkább a tökéletes anyuka számukra. Ő is élete végéig a gyerekekkel marad, és az ő munkája sem törpül el. Nekem nagyon szimpatikus szereplő volt, nemcsak a Satomi miatti elfogultságom miatt, de maga az egész karakter megnyugtató és példamutató volt. Meg persze számomra kissé példakép is. Oké, nem kicsit, nagyon szeretnék én is olyan lenni, mint ő, szóval remélem, mindenki megérti a rajongásom.
Akishima Takako - Maki Yoko
Ő Koichiro szerelme, akivel még Japánban találkoztak. Egy kis szigeten él a családjával, az apja a helyi orvos, akihez a környék összes betege érkezik. A lány is doktornak tanul, így besegít az apjának, ahol csak tud. A kapcsolatuk Koichiróval elég visszafogott, inkább barátságnak mondanám, viszont Koichiro szerette volna, ha Takako vele megy Kenyába. Erre azonban sosem került sor, ugyanis apja gyenge egészségi állapota miatt Takako vette át a rendelőt. Így csak gondolni tud a messzi országban élő Koichiróra, és csak találgathat, hogy mit csinál épp. Ő nekem kissé kimért volt, nem volt egyáltalán unszimpatikus, de nem annyira tudtam azonosulni vele, mint Wakakóval (összecsengnek itt a nevek...) Végül örültem annak, hogy elfogadta, hogy Koichiro más célt választott magának, így Takako is élte az életét és megházasodott. Na, hogy a valóságban mi történt azt nem tudjuk, de elég sok levelet válthattak, ha egy egész könyv kijött belőle.
Michelangelo Koichiro Ndungu
Sajnos bárhol kerestem a színészt, nem találtam meg, ezért elég valószínű, hogy ez az egy szerepe volt. Ő egy nagyobb csapat sebesülttel érkezett, akiket sebesülésekkel vittek be a táborba. Eleinte ellenséges volt Koichiróval, kiabált vele és elfordult, ha hozzászólt, de szépen lassan megnyílt, és ő lett az, aki a legközelebb állt a doktor szívéhez. A többiekkel hasonlóan neki is nehéz körülmények közt kellett megélnie, és a háborúban is részt vett, mint gyerekkatona. De végül Koichiro és Wakako kemény munkájának hála megváltozott az élete, és ő maga is orvos lett. A Michelagelo nevet a táborban kapta, mert jól tudott rajzolni, a Koichirót pedig természetesen a doktor után vette fel. A 2011-es eseményeket pedig azért írtam, mert akkor volt a Tohoku földrengés, amely az érintett területeken hatalmas pusztítást okozott. Ndungu azért ment oda, hogy az ottani sebesülteket ellássa, és megmentse Koichiro népét.
Remélem mindenki kedvet kapott a filmhez, mert egy olyan alkotásról van szó, amit szerintem mindenkinek látnia kell. Annyit még a végére, hogy csak az nézze meg, aki jól tud angolul, vagy kérjen fordítást, mert ezt a filmet érteni kell, nem elég az eseményeket látni. Köszönöm annak, aki végigolvasta, további szép napot!
Kapcsolódó:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése