Rich Man Poor Woman
Öhm... izé. Szóval, hát helló mindenkinek! Milyen rég nem találkoztunk... Igen, egy kicsit elhanyagoltam a blogot, aminek több oka is van. Idén még egy évvel közelebb kerültem a rettegett érettségihez (engem aztán nem ijeszt meg) ami azt jelenti, hogy egyre több programot próbálnak könyörtelenül besuvasztani kicsiny életembe. Az időn kívül pedig a lelkesedés hiánya is közrejátszott, hiszen jött egy kisebb érzelmi kilengésem a bloggal kapcsolatban. 1 darab rendszeres olvasóm van (nagyon köszi love love love) és ez nem valami biztató. De aztán rájöttem, hogy ez igazából nem számít. Azért csinálom, mert csinálni szeretném, nem a népszerűség miatt. Jó, bevallom, csak itt volt a könyvjelzők között az oldal, és gyorsan meglestem, hogy mi a helyzet. De most ismét kedvet kaptam, hogy terjesszem a szigetország csodás kultúrájának ezen részét, és minél több embernek mutassam meg, hogy nem csak a hallyu menő, és Japán nem csak a fura kosztümökből és sushiból áll. Tehát, ismét itt vagyok, újult erővel, és megosztom veletek a következő csodás sorozatot, amit alig pár hete fejeztem be, és hát... wow!
Adatok:
Sugárzás ideje: 2012. július 9 - szeptember 17.
Epizódok száma: 11 + special + film
Csatorna: Fuji TV
Opening: miwa - Hikari e
Ending: miwa - Napa
Történet:
Főhősnőnk egy rendkívül pontos memóriával rendelkező egyetemista. A szülei vidéken élnek, ő maga pedig Tokióba jár egyetemre, így rákényszerült arra, hogy bérleti díjat gyűjtsön az albérletéhez. A japán fiatalok közt is nagyon jól ismert fogalom az állásvadászat, így a lánynak is össze kell szednie magát, hogy egy jól menő céghez jelentkezhessen. De egyik helyen sem jár sikerrel, muszáj a pincérkedésből megélnie, ám ekkor jön a zseniális ötlet.
Főhősünk, Hyuga Tohru az ország egyik meghatározó cégének, a Next Innovationnak a vezérigazgatója. A hűvös, gazdag huszonkilenc éves férfi azonban egy kellemetlen betegségben szenved, aminek a neve Prosopagnosia, ami annyit tesz, hogy az illető sem a nevekre, sem az arcokra nem emlékszik, legyen szó egy olyan ismerősről, akit minden nap lát. Másik legnagyobb ismertetőjegye a történet első részében már kiderül, amikor is a telefonját nyomkodva egy bizonyos Sawaki Chihiro után kutat a világhálón. Nem tudjuk, ki ez a bizonyos illető, de annyit tudunk, hogy amikor egy általa meghirdetett állásinterjú keretén belül főhősnőnk ezen a néven mutatkozik be, rögtön arcára fagy a gúnyos mosoly, ami még a lány előbbi megalázásakor ragadt rá. "Chihiro" két nap próbaidővel kezd, ám hogy, hogy nem, végül mégis a cégnél marad. De mi is ez a rejtély a névvel? Ez hamar kiderül, így nem nagy spoiler, ha elmondom, Sawaki Chihiro Hyuga rég nem látott anyjának a neve, aki kiskorában hagyta el a fiát. De biztos, hogy örökké titokban tarthatja a lány a csalást? Más hamar rájön, hogy az igazi neve nem ez, hanem Natsui Makoto, és nincs olyan titok, ami ne derülne ki. Feltűnnek szereplők, akik kellemetlenséget okoznak, de akadnak olyanok, akik hűségesen szolgálnak a cégnek, amely a sorozat során elég szélsőséges hullámvölgyeken megy át. De mindig van remény az újrakezdésre, nem igaz? Nem hiszel nekem? Hát, ha nekem nem, higgy a sorozatnak!
Vélemény:
Micsoda??? Egy sorozat, ahol a két főszereplő között működik a kémia? Egy sorozat, ami nincs tele elcsépelt elemekkel és fordulatokkal (persze akad...)? Egy férfi főszereplő, aki nem az egész sorozat alatt rideg, durva és könyörtelen a lánnyal? Egy sorozat, amelyben a színészek egytől egyig jó teljesítményt nyújtanak? Egy sorozat, aminek még tanulsága is van a jellemfejlődés mellett? Egy sorozat, amiben két ilyen színész játssza a főszerepet? Soroljam még? NÉZD MEG NÉZD MEG NÉZD MEG NÉZD MEG! Ez szerintem viszonylag egy alapmű a j-drama kedvelők körében, mellesleg egy csodálatosan felépített történet, mesés betétdalokkal és lenyűgöző romantikus szállal. Veszíteni valód nincs.
Szereplők:
Natsui Makoto - Ishihara Satomi
Ennél a sorozatnál jöttem rá valamire. Ez a színésznő az, akinek egyszerűen minden szerep jól áll. Három sorozatát láttam, de engem meggyőzött. Nemcsak a gyönyörű külseje érdemel figyelmet, hanem a tehetsége is. Ebbe a doramába is tökéletes választás volt. A karaktere is nagyon tetszett. Bár kicsit esetlen volt néha, és olyan tipikus szerelmes főhősnő, de a legkevésbé sem volt idegesítő fajta. Benne is van némi ravaszság, már csak akkor is, ha a cselt nézzük, ahogy megkapta az állást. Egyáltalán nem rosszindulatú, és hűséges típus. Ő volt az a szereplő, aki végig kiállt Tohru mellett, és támasza volt a legnehezebb időszakba is. Ezért is tetszett annyira az ő párosuk, na meg azért a kémia is működött, de kezdem azt érezni, hogy ez Satomi specialitása.
Hyuga Tohru - Oguri Shun
Tisztázzuk! Ez az ő igazi énje. Úgy értem, ez a szerep passzol hozzá szerintem legjobban. Manapság már főleg a zsarus sorozataiból ismert, és ez nem véletlen. A világ egyik legnagyobb baklövése volt őt beválasztani a Hana Yori Dango melankolikus hegedűsének. Ez a karakter viszont annyira ő volt. Az elején beszéltem jellemfejlődésről, meg ilyenekről. Ha jobban megnézzük, még a Büszkeség és Balítéletben is azt látjuk, hogy a főszereplő férfi érzéketlenül bántja a főszereplő lányt, de persze titkon halálosan szerelmes belé. Ez a toposz az ázsiai sorozatok nagy részében is megjelenik. De nagyon kevesen dolgozzák fel ilyen jól. Igen, Tohru az elején tényleg elég rideg és bántó volt. De! Miután megszerette Makotót, már sokkal gyengédebb volt vele Mikor cukkolta, akkor is elmosolyodott utána, és még bocsánatot is kért utólag. Ez tetszett benne a leginkább. Ráadásul igazi férfi volt, azért ő sem utasította vissza a kínálkozó lehetőségeket (ha megnézitek, majd rájöttök) Teljesen emberi karakter volt, aki mégis szerethető, az undoksága pedig a gyermekkori sebeknek is betudható. De lényeges fejlődésen ment át, ezért mondhatjuk, hogy az egyik legjobb karakter, aki az ilyen szituációban látható volt eddigi életem során.
Asahina Kousuke - Iura Arata
Na jó, ez a karakter volt az, akire nagyon sokszor nem tudtam mit mondani. Hyuga társaként nagyon sokat segített neki, de ő tipikusan az a tenyérbemászó szereplő, aki mindig tudja, kinek mit kell mondani, mindent elsimít a lobbanékony Tohru után, de mégis csak a második helyet élvezheti. Nem tudtam utálni, hiszen eleinte nem volt egy veszélyes személy, inkább csak sajnáltam a befolyásolhatósága miatt. De egyszer sem sajnáltam annyira, mint akkor, amikor besokallt, és veszélybe sodorta a céget. Ködösítésként csak annyit mondok, hogy érzelmei is vannak, mégpedig Valaki felé. Rejtély, rejtély, rejtély! A végén pedig elhagytam az állam valahol. A színész nem nyert meg magának az alakoskodó játékával. Nem dobtam hátast a gonosz nevetéseitől, de amikor legyőzött félként összetört, hát én azt hittem, lefejelem a térdem. Japánban rengeteg jó színész van, de ahogy belőle sugárzott a teljes megsemmisülés és szégyen, azt valahogy tanítani kéne. Tökéletes karakter volt.
Asahina Yoko - Aibu Saki
Én vagyok az az ember, aki soha nem utálja a rivális lányokat, kivéve akkor, ha azok idegesítőek/hisztisek/nem érdemelnek meg senkit/még sok esetben. Jó, helyesbítek, soha nem utálom a rivális lányokat, csak azért, mert léteznek. Sokszor még inkább nekik is szurkolok. Nekem fontos az, hogy a főszereplők közül mindkettő tegyen a románc érdekében, de ha a főhősnő nem képes mást csinálni, csak a háttérből siránkozni és szenvedni, akkor úgy kell neki. Szerencsére Makoto adott apró jeleket, és nem is siránkozott, szóval méltó ellenfelek voltak Yokóval. Egészen kedveltem a lányt, aki talán kissé rámenős volt, de nem veszélyesen. A színésznő is teljesen rendben volt. Egyikőjük sem okozott nekem szívrohamot, de kellőképp tetszettek.
Hát, emberek, most kérlek rakjatok félre mindent, és nézzétek meg ezt a sorozatot a filmmel együtt! Majdhogynem tökéletes alkotás, sajátos atmoszférával és remek színészekkel. Igyekszem ezentúl többet írni ide, de az idő sajnos nem az én kezemben van. Látogass meg minél többször, köszönöm, hogy velem tartottál eme csodás dorama felfedezésekor!
Kapcsolódó:
