Perfect Crime - avagy a csavar a klisében

Perfect Crime

Sziasztok! Hogy vagytok? Jól vagytok? Na, akkor jó! Amúgy van még itt valaki? Tudom, szörnyű ember vagyok, hihetetlenül elhanyagoltam a blogot (és ez nem most kezdődött, tudom), de az a baj, hogy annyi fele áll a fejem, hogy az valami elképesztő. Most épp japán nyelvvizsgára készülök, meg amúgy az egyetemen is van annyi dolgom mint a szemét a pesti utcákon. De most már azért eléggé ideje volt hozni valamit. És mi mást hoznék, mint azt, amiből már így is rengeteg van? Igen, most is egy doramával készültem. Az oka egyszerű: szeretem a doramákat, és most nemrég kettőt is megnéztem. Ebből az egyik a Perfect Crime. A főszereplő színész instáján láttam, hogy folyton osztogatja meg belőle a videókat, és már akkor felkeltette az érdeklődésemet, de végül most szántam rá magamat arra, hogy megnézzem. És végre írok is valamiből! Lássunk is hozzá!

Adatok:

Sugárzás ideje: 2019. január 20 - március 24.

Epizódok száma: 10

Rendező: Furusawa Takeshi, Yusuke Taki

Mangaka: Ririo, Tsukishima Aya

Csatorna: TV Asahi

Zene: Band-maid - Bubble

Történet:

Maejima Kaori egy rendkívüli tehetséggel megáldott belső építész, megbízható munkaerő, szorgalmas, csinos, de van egy bökkenő. Viszonyt folytat a főnökével. Bár ők úgy hiszik, hogy kapcsolatukat titokban tudták tartani, mégis a kelleténél többen tudnak róla. Viszont azért az, hogy az újonnan New Yorkból áthelyezett Shinonome Haruto is tisztában van a dolgokkal, az mégiscsak furcsa egy kicsit, nemde? A rideg, kissé talán túlzottan flegma fiatalember maga is remek szakember, és mikor rögtön érkezése után Kaorival osztják be egy projektfeladatra, ezt be is bizonyítja. Idegesítően fellengzősen viselkedik, de gyenge pillanataiban felfedezhető rajta, hogy neki is vannak elvétve érzései. Elcsábítja Kaorit, ahogy az a nagy könyvben meg van írva, és ráveszi, hogy szakítson a főnökével. Kaori engedelmes kiskutyaként teljesíti a parancsot, és átpártol Harutóhoz. Azonban semmi sem ilyen egyszerű, és a sorozat folyamán kiderül, hogy semmi sem történik véletlenül, és Haruto sem egy félisten, hogy ránézésre megmondja az emberek múltját. Féltékenység, gyűlölet, sírás-rívás, minden, ami kell. És egy rendkívül pozitív befejezés!

Vélemény:

Mostanában kezdek rájönni, hogy egyre inkább elmegy a kedvem a romantikus sorozatoktól. Nemcsak japán szinten, de világszinten. Kiszámíthatóak, vagy nyálasak, vagy arról szólnak, hogy a seggfej fiú meghódítja a lányt, vagy a lány egy életképtelen nyomorék, na mindegy, a lényeg, hogy most inkább ügyvédes meg orvosi sorozatokat nézek. De a Perfect Crime a rabjává tett! Amennyire sablonosan indult, olyan különleges lett a végére. Amellett, hogy két részletben végignéztem az egészet (ami az én helyzetemben és időbeosztásommal nagy szó) tényleg az utolsó pillanatig izgatott, hogy mi lesz belőle. Voltak benne meglepő csavarok, elég jó hangulata volt, és hát... azért nem fukarkodtak a szenvedélyességgel. Szóval tudom ajánlani azoknak, akik szeretik a romantikus sorozatokat, és nem túl prűdek, mert azért... házasságtöréssel kezdődik a cselekmény.

SPOILERES VÉLEMÉNY:

Nagyon utálom az olyan sztorikat, amikor a bunkó srác meghódítja a lányt, és még csak meg sem változik. Arra tanítja ezzel a közönséget, hogy a fiúk nem fognak megváltozni, és a bunkóság szexi, miközben egyáltalán nem. És eleinte itt is ettől tartottam. Haruto könnyen behálózta Kaorit, viszont ha egy kicsit jobban odafigyel a néző, akkor érdekes dolgokat lehet észrevenni. Haruto amellett, hogy hátsó szándékkal választotta el Kaorit és Takuma-sant, még így is sokkal inkább hitt benne, mint az, aki csak a szeretőjének tartotta. És ami a legfontosabb, ami a legjobban tetszett: a befejezés. Szerintem még sosem láttam olyan történetet, ahol a bunkó, bántalmazó fiú belátta volna, hogy szörnyen viselkedett, és meghátrált volna. Haruto ezért lett szimpi a végére. Rájött, hogy borzasztóan bánt Kaorival, és nem érdemli meg a szerelmét. Sőt még ennél is viccesebb volt, amikor Kaori amiatt szidta le, hogy ezt egyedül döntötte el. Azt is sűrűn láthatjuk filmekben, sorozatokban, könyvekben, hogy az egyik fél eldönti, hogy nem működik a kapcsolatuk, és akkor titokban eltűnik a színről. De ez kettejükről szól! Tehát nagyon pozitív befejezés volt.

Szereplők:

Maejima Kaori - Trienl Reina

Egyszerre volt szomorú és szerethető a karakter. Kaori mindennél jobban vágyott a szeretetre, és ehhez még arra is képes volt, hogy üres ígéreteknek higgyen. A munkájában lelkiismeretes, a magánéletében zavaros karakter, amilyennel azért találkoztunk már életünk során párszor, de én például bármennyire is utálom az esetlen női karaktereket, Kaori nem volt az. Ő pontosan tudta, hogy mit csinál, és Harutónak is csak azért engedett, mert a Takuma-sannal folytatott kapcsolatban is csak szenvedett. De végül nem hagyta magát kihasználni, és ő is határozottabb lett a sorozat végére. Reináról pedig ne is beszéljünk, szerintem remek alakítás volt, tökéletesen adta vissza az enyhén naiv, de mégis okos nőt.

Shinonome Haruto - Sakurada Douri

Na, tehát akkor mint már említettem, nagyon nem szeretem az ilyen hűvös karaktereket, akik flegmák, bárkit gondolkodás nélkül bántanak meg, de ők megtehetik, mert ők a vagány csávók. Viszont Harutónak ez lett a veszte. Szenvedett ő is eleget, és épp emiatt az akaratos, önző viselkedése miatt értette meg, hogy szenvedni is fog, ha nem változtat. És ráadásul másokat is boldogtalanná tesz. Kellett neki egy alapos pofon az élettől, de ez segített neki megváltozni. Sajnos a színésszel azért nem voltam megelégedve, Reina messze lekörözte, de fogjuk arra, hogy biztos a Douri annyira más személyiség, mint a karakter, hogy egyszerűen képtelen volt ilyen flegma karaktert alakítani.

Fuyuki Takuma - Mashima Hidekazu

Ő nekem nagyon nem volt szimpi. Mondjuk, szerintem nem kell magyarázni, hogy miért. Alapból a valóságban sem tudom tolerálni a megcsalást. "Szeretem a feleségem/barátnőm, de mással is ki akartam próbálni". Hát, szomorú, de te házasodtál meg, nem én. Ezzel pedig mindkét nőt megalázta és megsebezte. Egyébként nekem úgy jött le, hogy Reina tudásilag és erkölcsileg is felette állt (Haruto tett is erre megjegyzést) de valahogy tipikusan az okos nők mindig az ilyen férfiakkal akarják összetörni a szívüket. Végül azért Takuma-san is normalizálódott, és ha a jelenéről ez nem is mondható el, legalább a múltban nem tudatosan bántott meg másokat, mikor összejött Miwával.

Fuyuki Miwa - ICONIQ

Egy nagyon érdekes karakterről beszélünk épp. A többi szereplőhöz hasonlóan Miwa is szeretetre vágyik és szenved. Kicsit olyan érzésem van így a végén járva, mintha a Száz év magányt néztem volna. De itt legalább nem volt annyi azonos nevű karakter. Tehát, visszatérve, nem tudtam utálni Miwát, bár azért neki is volt vaj a füle mögött. Ő is pontosan tisztában volt a tetteivel és következményeivel, de egyszerűen annyira könnyű volt azonosulni vele, hogy végül megbocsátottam minden szörnyű tettét. Nem szerepelt túl sokat, de amikor igen, akkor remekül összekuszálta a szálakat. Szóval, szükséges karakter volt.

Ohno Yukiya - Ochiai Motoki

Bármennyire is bírtam az elején, a végére valahogy ő is elkezdett idegesíteni. Érdekes, nem az első eset, hogy a rendes fiúról kiderül, hogy valójában ő is  ugyanannyira erőszakos és önző, mint amennyire a rosszfiút hisszük. És általában ilyenkor az is kiderül, hogy az állítólagos kedves fiú még rosszabb is. Ohno-san is olyan kis aranyos volt, meg meghúzódott a háttérben, de azért egy idő után már neki is elege lett a másodhegedűs szerepből. Végül természetesen nem kapta meg, amit akart, és visszavonulót fújt. Ennyi volt...

Végére is értünk. Remélem, tetszett a bejegyzés és kedvet kaptatok a sorozathoz. Annak ellenére, hogy doramáról van szó, a részek kb. 25 percesek, úgyhogy tényleg egy-két délután alatt elfogyasztható, de javaslom, hogy ne egy sűrűbb héten kezd el nézni, legalábbis engem nagyon izgatott, úgyhogy én binge-watcholtam. Igyekszem idén minimum még egy bejegyzést írni, de ha minden jól megy, és lesz ihletem, többet is fogok. Látogassatok el máskor is a blogra, és legyetek jók, tanuljatok!

Kapcsolódó:

Kanna-san

Tokyo Godfathers - avagy a hajléktalan keresztapák

Tokyo Godfathers

Kedves Közönség! Elérkeztünk egy igen különleges bejegyzéshez. Nemcsak azért, mert végre megint rávettem magam, hogy összekaparjak valamit (vagyis hogy sikeresen válasszak a hosszú listámról, hogy miről is írjak), és a hosszú nyári kimaradás után ismét elhoztam egy bejegyzést, de hozzá kell tennem azt is, hogy ez lesz az első ismertető, amit japán-szakos diákként írok (watashi no senmon wa nihongo desu, mekkora pro vagyok három nyelvóra után)!!! Ez igazából a bejegyzést semmiben nem fogja befolyásolni, ugyanis még nem érződik ez az egyetem dolog, de készüljetek arra, hogy talán ezek után néha beleszövök majd az ismertetőkbe olyan fun facteket, amiket az egyetemen hallottam. Remélem, ezt mindenki tolerálni fogja majd. De pár szó akkor a filmről: a nővérem unszolására néztem meg, bár már láttam párszor, hogy mennyire közkedvelt műről van szó. Éppen tél volt, még a hangulat is megvolt hozzá, így hát belecsaptunk a közepébe. Ahogy most én is fogok tenni ezzel az ismertetővel. Nos, kezdjük is!

Adatok:

Megjelenés dátuma: 2003. november 8.

Időtartam: 92 perc

Rendező: Kon Satoshi

Stúdió: Madhouse

Zene: Suzuki Keiichi

Történet:

Minden karácsony idején történik, egészen pontosan szenteste. Történetünk főhősei Hana, Gin és Miyuki élelmet keresnek a kukákban. Azonban egészen különleges jelenséget élnek át, ugyanis a rengeteg tömött zsák közt egy síró csecsemőt találnak. A babával csak egy cetli van, amin azt kérik, hogy viseljék gondját az újszülőttnek, valamint némi nyom, ami a szüleihez vezethet. Természetesen nem hagyhatják magára a csöppséget, ezért elviszik magukkal. A film pedig ebből a döntésből indul ki, ugyanis egy egész kalandos nap kezdődik számukra, míg a szülők után kutatnak, a legkülönfélébb alakokkal futnak össze, így kapcsolatba kerülnek a yakuzával, pár brazil szegénynegyedi lakossal, végül pedig a kis Kiyoko (ugyanis így nevezték el a babát) szüleiről is egyre többet tudnak meg. Ahogy halad a történet, úgy ismerjük meg a három hajléktalan háttér történetét, és úgy kerülnek egyre közelebb a szívünkhöz.

Vélemény:

Nem mindennapi filmről van itt szó. Egyrészről már az sem épp átlagos, hogy a történet főszereplői hajléktalanok (bár erre már a blogon is volt példa, egész pontosan itt), ehhez pedig jöjjön a karácsony, ami Japánban nem a top5 legfontosabb ünnep közé sorolandó, és akkor még nem beszéltem a rengeteg kalandról és akadályról, ami a szereplők elé kerül. Számomra azért volt annyira zseniális ez a film, mert rengeteg kis sztoriból épült fel, mindenkinek megvolt a maga múltja, és mindenki előtt ott volt a jövő lehetősége, a döntés rajtuk múlt. Érdekes volt figyelni, milyen gondoskodóak voltak a babával szemben, és a végére nagyon megszerettem őket. Egyébként a mű nem egy mély alkotás, inkább amolyan könnyebb komédia, de mindenképp megéri megnézni, mert még így is találunk benne érdekes gondolatokat.

Karakterek:

Gin - Emori Toru

Korábban egy biciklibolt tulajdonosa volt, de aztán őt is elérte a szenvedélybetegség kegyetlen karma, és szerencsejátékozni kezdett. Emiatt hatalmas adósságokba verte magát, így úgy döntött, hogy elhagyja a családját, és az utcán keres menedéket. Ő az a fajta hajléktalan, aki mindig morog, zsémbeskedik, feladta az életet. De rá is vár még pár meglepetés, és ahogy a mondás tartja, nincsenek véletlenek. Kiyokónak hála ismét kapcsolatba kerül a családjával, és újra felcsillan előtte a remény.

Hana - Umegaki Yoshioki

Korábban drag queenként kereste a kenyerét, de akkor került utcára, mikor a barátja meghalt, ő pedig teljesen magába roskadt. Talán már említettem, hogy valamiért mindig az okamák a legbölcsebb, legszimpatikusabb karakterek, vagy ha nem is emiatt, de nekem mindig ők a kedvenceim. Hana az, aki még úgy is igyekszik adni magára, hogy valójában hajléktalan, és ő az, aki legjobban szereti Kiyokót, és leginkább szívén viseli a sorsát. És még a humora is jó. Kell ennél több?

Miyuki - Okamoto Aya

A csapat legfiatalabb tagja (Kiyoko után), aki talán kissé Ginhez hasonlóan a családja ellen menekült el. A szüleivel nem jött ki valami jól, és egy kifejezetten agresszív vitájuk után dönt úgy, hogy inkább elhagyja az otthonát. Ő még nagyon fiatal, diáklány, és érződik rajta, hogy mennyire visszavágyik, csak büszkeségnek álcázott félelemből és szégyenből nem megy haza. Talán őt sajnáltam a legjobban. Ő volt leginkább összezavarodva, és neki lett volna leginkább szükség a segítségre. De hát a karácsony a szeretet és család ünnepe is, nem telhet el úgy, hogy valami varázslat ne történjen.

Remélem, felkeltettem az érdeklődéseteket, érdemes megnézni ezt a filmet, mert egyrészről nagyon hangulatos, másrészről ha jobban megnézzük, súlyos társadalmi problémákat feszeget. Köszönöm, hogy elolvastad ezt a kis szösszenetet, látogass el máskor is!

Subete wa Kimi ni Aeta kara - avagy a japán Igazából szerelem

It All Began When I Met You

Vészesen közeledik a karácsony (VÉGRE!) ami azt jelenti, hogy semmi más választási lehetőségünk nincs, mint orrvérzésig nyomatni az All I Want for Christmas is You-t, sütni a mézeskalácsot és addig nézni a karácsonyi filmeket, míg kifolyik a szemünk. Az első kettő szerintem a segítségem nélkül is tökéletesen menni fog, viszont ha már egy japán témájú blogról van szó, érdemes hoznom egy ünnephez illő szigetországi filmet. Tavaly, érdekes módon, hiába keresgéltem karácsonyi japán filmet, egy darabot nem találtam. Mindezek után nyáron átnéztem pár oldal filmes listáját, hát nem találtam kettőt is? Ezek közül az egyiket nemrég meg is néztem, most pedig elhoztam a kedves olvasóimnak, hogy ha esetleg szeretnének ázsiai módon ráhangolódni a szeretet ünnepére, legyen némi támpont. Ahogy a címben is írtam, ez a film engem kifejezetten emlékeztetett az Igazából szerelemre, és ehhez mérten egy könnyed, hangulatos alkotásról van szó. Nézzük is, mit tartogat ez a kis remekmű.

Adatok:

Megjelenés dátuma: 2013. november 22.

Időtartam: 106 perc

Rendező: Motoki Katsuhide

Stúdió: Warner Bros.

Zene: yuzu - Ame Nochi Hallelujah

Történet:

Az eredeti ismertető alapján a film nem más, mint hat szerelem története. Szerintem ez így kicsit árnyalt. Tényleg van benne hat szerelmi szál, viszont némelyik erőteljesebben van kihangsúlyozva, némelyik gyengébben. Lényegében sok kis karakter életének szeletkéjébe pillanthatunk bele, a kapcsolataikba, a problémáikba, mindennapjaikba, és ami a legfontosabb: a karácsonyi előkészületeikbe. Bár Japán nem kifejezetten úgy viszonyul az ünnephez, ahogy egy nyugati ember számára ez megszokott, de a filmből az derül ki, hogy még ott is fontosnak tartják ezeket a jeles napokat. A kicsit több mint másfél óra alatt megismerkedhetünk a távkapcsolatok nehézségeivel, a családi tragédiák feldolgozásával, a be nem teljesülő szerelem kínjával, a régmúlt emlékeivel, a plátói szerelemmel, és azzal, hogy mindez hogy befolyásolja az ember karácsonyát. Mivel a karakterek közt vannak összekötő szálak, a történetet úgy lehet legegyszerűbben leírni, ha őket ismertetem, szóval ezúttal kivételesen nem a szereplőket mutatom be, hanem az ő sztorijukat.

Vélemény:

Nem azt mondom, hogy az agyam eldobtam, olyan csavaros, izgalmas és eredeti a film, de nagyon is élvezhető. Tényleg nagyon hasonlít az Igazából szerelemre, de még így karakterek terén is, viszont nem mondanám kifejezetten koppintásnak. Én mindig is nagyon szerettem az ilyesfajta műveket, amiben sok apró történet alkotja az egészet, és azt is mindig élveztem, ahogy kiderülnek az összekötő szálak. Bár a dolgok néha furcsák voltak, gyorsan történtek, és nem is volt túl logikus némelyik esemény, de ettől eltekintve nagyon tetszett. Visszagondolva meg főleg. Érdekes tanulságokat lehetett levonni, és nagyon magával tudott ragadni egyik-másik kapcsolat. A vége pedig teljes boldogság. Azt hozzátenném, hogy a film a Tokiói Vasútállomás századik születésnapjára készült, ami pedig kifejezetten jól sikerült, legalábbis olyan téren, ahogy a legtöbb karakter életében fontos szerepet játszott ez a helyszín. Aki egy könnyű kis karácsonyi filmet szeretne nézni, annak mindenképp ajánlom!

Szereplők:

"Szentestei Szerelmesek" - Kazuki és Reiko (Hiroshi Tamaki és Takanashi Rin)

A japán Hugh Grant nemcsak sármjában hasonlít brit társára, de még az életvitel is passzol. Egy jól menő webtervező cégnél dolgozik, ennek fényében pedig nem csekély keresetet tudhat a magáénak. A személyisége kissé magának való, nem mondanám sznobnak, de mindenkinek eszébe jut a hűvös szó, ha ránéz. A bájos színésznővel, az épp egy árvaháznak szánt színdarabon dolgozó, ám annál nagyobb álmokat kergető Reikóval egy fényűző étteremben találkozik először, majd egészen véletlenül egy bárban is összefutnak épp a vacsora után. Kazuki meggyanúsítja, hogy biztos direkt ment utána, miután látta a bankkártyáját, azonban mikor Reiko könnyek közepette mentegetőzik, a sármőr meggondolja magát, és inkább visszakozik, bocsánatért esedezik. Erre sort is kerítenek, de annyit mondhatok, hogy nem megy minden zökkenőmentesen a félidegenek közt. Sértések és csalódások, de végül mindenre van megoldás, akárcsak a mesékben.

"Távkapcsolat" - Setsuna és Takumi (Kimura Fumino és Higashide Masahiro)

A divat világában mozgó esküvői ruhatervező Setsuna inkább a ragaszkodós, minden időt együtt töltős barátnő. Ezt némiképp megnehezíti a tény, hogy barátja, Takumi tőle igen messze, Sendaiban dolgozik egy építkezésen. Setsuna azért hűségesen hívogatja, írogat neki és minden másodpercet számol a találkozásokig. Takumi nem ennyire pörgős, ő sokkal nyugodtabb, visszafogottabb. Ez pedig sok félreértést eredményez, főleg hogy messze élnek egymástól. De vajon a szerelmük kitart, és összetartja őket a nehézségek ellenére is? Akarja vajon mindkét fél ugyanannyira a kapcsolatot, vagy inkább csak Setsuna erőlteti? A karácsony, ami Japánban inkább a szerelmesek, mint a család ünnepe, lendít valamit a kettejük dolgán? Nekem az ő száluk volt talán a kedvencem, hiszen leginkább Setsunát éreztem közel magamhoz, legalábbis ha azt vesszük, hogy én mennyire ragaszkodó típus vagyok. A megoldás pedig egyenesen szívmegolvasztó volt!

"Karácsonyi Bátorság" - Natsumi (Honda Tsubasa)

A lány, aki attól szenved, hogy vajon hogy nyerhetné meg gimnáziumi kiszemeltjének szerelmét. Egy karácsonyi bulira kap meghívást, ahol valószínűleg a szóban forgó fiatalember is megjelenik majd, de annyira fél szembenézni az érzéseivel, hogy semmi indíttatást nem érez arra, hogy odamenjen. Emellett azt is tudnunk kell, hogy egy tortaüzletben dolgozik, ahol egy idős hölgy a mestere. Ez a hölgy elmeséli neki a saját szerelmének történetét, amely óriási fájdalom volt számára. Natsumi ennek hatására dönt úgy, hogy megragadja a lehetőséget, és minden tőle telhetőt megtesz, hogy valóra váltsa a szerelmét. Én vele annyira nem tudtam azonosulni, de a maga műfajában jó karakter volt.

"Karácsonyi Ajándék" - Chiharu és Terai Akane (Ichikawa Miwako és Kai Emiri)

Sokszor tapasztalhatjuk, hogy az ember szíve mennyire meglágyul karácsony környékén, és előszeretettel adakozik valamilyen szeretetszolgálatnak. Na, pont ezért kellett ez a szál, hiszen Chiharu egy nevelőotthonban dolgozik. Példa értékű szeretettel de egyben kellő határozottsággal neveli a gyerekeket. A kis egységek közül igazából talán ő szerepel a legkevesebbet, de mégis fontos karakter. Sajnos mivel nem jut neki olyan sok rivaldafény ezért nehéz leírni az ő személyiségét, de a hozzá kapcsolódó kislány, már annál is érdekesebb. Itthon ugyebár a Mikulás külön ünnepet kapott, de mivel Japán Amerikától vette át a legtöbb nyugati szokását, ezért Santa Claus neve többször hangzik el a filmben, mint bármelyik karakteré. Akane az árvaházban él, viszont nem fogadja el, hogy a szülei nem élnek, vagy nem kellett nekik. Ez pedig érdekes párhuzamot vet fel a szülei és a Mikulás között.

"Fél-Felnőtt Ceremónia" - Miyazaki Masayuki, Sayori és Koji (Tokito Saburo, Otsuka Nene, Yamasaki Ryutaro)

Masayuki mozdonyvezető, akit úgy ismerünk meg, hogy épp nyugdíjba vonul. Ez viszonylag szokatlan döntés, hiszen még egészen fiatal. Azonban hamar kiderül, hogy valami áll a háttérben. Felesége Sayori hűségesen támogatja, és próbálja a közte, és tíz éves fia, Koji közt kialakuló feszültséget kezelni. A fiú épp a kamaszodás gyönyörű folyamatába sétál bele (innen a fél-felnőtt elnevezés, hiszen a 10 pont a 20 fele, és Japánban ugyebár 21-től számít valaki felnőttnek) ezért nehezen viseli el, hogy apja nem jár dolgozni, és tanácsokkal látja el. De természetesen a szeretetük olyan mély, hogy semmiféle konfliktus nem okoz gondot, ezért a befejezés -amit nem fogok lelőni- mindenképp megdobogtatja az ember szívét.

"Kései Ajándék" - Oshima Kotoko és Matsuura Taizo (Baisho Chieko és Kobayashi Nenji)

Utolsó szeletünket már korábban említettem, hiszen ez az az idős hölgy, aki Natsumival dolgozik. Réges-régen történt, amikor egy fiatal lány a Tokiói Pályaudvaron állva várta a szerelmét. A vonatuk perceken belül indult, és a lány egyre csak várta, hogy a fiú megérkezzen, és elszökjenek a társadalmi különbség elől. De a fiú nem jön. Kotoko pedig élete végéig őrzi a szívében az emlékét. Nem házasodik meg, mert túlságosan szerette azt a fiút. Az ő keserű története volt az, amelyik legjobban meghatott engem. Nem tudom elképzelni, hogy én ilyen helyzetben mit tennék, de érdekes volt ebből a szemszögből is megnézni egy ilyen helyzetet. Szerencsére a film végére az ő szerelme is feloldást nyer, ezért a végén kijelenthetem, hogy a happy end teljes.

Ha szeretnél ráhangolódni egy kicsit a karácsonyra, mindenképp nézd meg ezt a filmet. Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést, remélem, máskor is meglátogatsz majd!

Kapcsolódó:

From Five to Nine

Ao Haru Ride live action

A vándorló palota
Pretty Proofreader

Rich Man Poor Woman - avagy coming backelek!

Rich Man Poor Woman

Öhm... izé. Szóval, hát helló mindenkinek! Milyen rég nem találkoztunk... Igen, egy kicsit elhanyagoltam a blogot, aminek több oka is van. Idén még egy évvel közelebb kerültem a rettegett érettségihez (engem aztán nem ijeszt meg) ami azt jelenti, hogy egyre több programot próbálnak könyörtelenül besuvasztani kicsiny életembe. Az időn kívül pedig a lelkesedés hiánya is közrejátszott, hiszen jött egy kisebb érzelmi kilengésem a bloggal kapcsolatban. 1 darab rendszeres olvasóm van (nagyon köszi love love love) és ez nem valami biztató. De aztán rájöttem, hogy ez igazából nem számít. Azért csinálom, mert csinálni szeretném, nem a népszerűség miatt. Jó, bevallom, csak itt volt a könyvjelzők között az oldal, és gyorsan meglestem, hogy mi a helyzet. De most ismét kedvet kaptam, hogy terjesszem a szigetország csodás kultúrájának ezen részét, és minél több embernek mutassam meg, hogy nem csak a hallyu menő, és Japán nem csak a fura kosztümökből és sushiból áll. Tehát, ismét itt vagyok, újult erővel, és megosztom veletek a következő csodás sorozatot, amit alig pár hete fejeztem be, és hát... wow!

Adatok:

Sugárzás ideje: 2012. július 9 - szeptember 17.

Epizódok száma: 11 + special + film

Csatorna: Fuji TV

Opening: miwa - Hikari e 

Ending: miwa - Napa

Történet:

Főhősnőnk egy rendkívül pontos memóriával rendelkező egyetemista. A szülei vidéken élnek, ő maga pedig Tokióba jár egyetemre, így rákényszerült arra, hogy bérleti díjat gyűjtsön az albérletéhez. A japán fiatalok közt is nagyon jól ismert fogalom az állásvadászat, így a lánynak is össze kell szednie magát, hogy egy jól menő céghez jelentkezhessen. De egyik helyen sem jár sikerrel, muszáj a pincérkedésből megélnie, ám ekkor jön a zseniális ötlet.

Főhősünk, Hyuga Tohru az ország egyik meghatározó cégének, a Next Innovationnak a vezérigazgatója. A hűvös, gazdag huszonkilenc éves férfi azonban egy kellemetlen betegségben szenved, aminek a neve Prosopagnosia, ami annyit tesz, hogy az illető sem a nevekre, sem az arcokra nem emlékszik, legyen szó egy olyan ismerősről, akit minden nap lát. Másik legnagyobb ismertetőjegye a történet első részében már kiderül, amikor is a telefonját nyomkodva egy bizonyos Sawaki Chihiro után kutat a világhálón. Nem tudjuk, ki ez a bizonyos illető, de annyit tudunk, hogy amikor egy általa meghirdetett állásinterjú keretén belül főhősnőnk ezen a néven mutatkozik be, rögtön arcára fagy a gúnyos mosoly, ami még a lány előbbi megalázásakor ragadt rá. "Chihiro" két nap próbaidővel kezd, ám hogy, hogy nem, végül mégis a cégnél marad. De mi is ez a rejtély a névvel? Ez hamar kiderül, így nem nagy spoiler, ha elmondom, Sawaki Chihiro Hyuga rég nem látott anyjának a neve, aki kiskorában hagyta el a fiát. De biztos, hogy örökké titokban tarthatja a lány a csalást? Más hamar rájön, hogy az igazi neve nem ez, hanem Natsui Makoto, és nincs olyan titok, ami ne derülne ki. Feltűnnek szereplők, akik kellemetlenséget okoznak, de akadnak olyanok, akik hűségesen szolgálnak a cégnek, amely a sorozat során elég szélsőséges hullámvölgyeken megy át. De mindig van remény az újrakezdésre, nem igaz? Nem hiszel nekem? Hát, ha nekem nem, higgy a sorozatnak!

Vélemény:

Micsoda??? Egy sorozat, ahol a két főszereplő között működik a kémia? Egy sorozat, ami nincs tele elcsépelt elemekkel és fordulatokkal (persze akad...)? Egy férfi főszereplő, aki nem az egész sorozat alatt rideg, durva és könyörtelen a lánnyal? Egy sorozat, amelyben a színészek egytől egyig jó teljesítményt nyújtanak? Egy sorozat, aminek még tanulsága is van a jellemfejlődés mellett? Egy sorozat, amiben két ilyen színész játssza a főszerepet? Soroljam még? NÉZD MEG NÉZD MEG NÉZD MEG NÉZD MEG! Ez szerintem viszonylag egy alapmű a j-drama kedvelők körében, mellesleg egy csodálatosan felépített történet, mesés betétdalokkal és lenyűgöző romantikus szállal. Veszíteni valód nincs.

Szereplők:

Natsui Makoto - Ishihara Satomi

Ennél a sorozatnál jöttem rá valamire. Ez a színésznő az, akinek egyszerűen minden szerep jól áll. Három sorozatát láttam, de engem meggyőzött. Nemcsak a gyönyörű külseje érdemel figyelmet, hanem a tehetsége is. Ebbe a doramába is tökéletes választás volt. A karaktere is nagyon tetszett. Bár kicsit esetlen volt néha, és olyan tipikus szerelmes főhősnő, de a legkevésbé sem volt idegesítő fajta. Benne is van némi ravaszság, már csak akkor is, ha a cselt nézzük, ahogy megkapta az állást. Egyáltalán nem rosszindulatú, és hűséges típus. Ő volt az a szereplő, aki végig kiállt Tohru mellett, és támasza volt a legnehezebb időszakba is. Ezért is tetszett annyira az ő párosuk, na meg azért a kémia is működött, de kezdem azt érezni, hogy ez Satomi specialitása.

Hyuga Tohru - Oguri Shun

Tisztázzuk! Ez az ő igazi énje. Úgy értem, ez a szerep passzol hozzá szerintem legjobban. Manapság már főleg a zsarus sorozataiból ismert, és ez nem véletlen. A világ egyik legnagyobb baklövése volt őt beválasztani a Hana Yori Dango melankolikus hegedűsének. Ez a karakter viszont annyira ő volt. Az elején beszéltem jellemfejlődésről, meg ilyenekről. Ha jobban megnézzük, még a Büszkeség és Balítéletben is azt látjuk, hogy a főszereplő férfi érzéketlenül bántja a főszereplő lányt, de persze titkon halálosan szerelmes belé. Ez a toposz az ázsiai sorozatok nagy részében is megjelenik. De nagyon kevesen dolgozzák fel ilyen jól. Igen, Tohru az elején tényleg elég rideg és bántó volt. De! Miután megszerette Makotót, már sokkal gyengédebb volt vele Mikor cukkolta, akkor is elmosolyodott utána, és még bocsánatot is kért utólag. Ez tetszett benne a leginkább. Ráadásul igazi férfi volt, azért ő sem utasította vissza a kínálkozó lehetőségeket (ha megnézitek, majd rájöttök) Teljesen emberi karakter volt, aki mégis szerethető, az undoksága pedig a gyermekkori sebeknek is betudható. De lényeges fejlődésen ment át, ezért mondhatjuk, hogy az egyik legjobb karakter, aki az ilyen szituációban látható volt eddigi életem során.

Asahina Kousuke - Iura Arata

Na jó, ez a karakter volt az, akire nagyon sokszor nem tudtam mit mondani. Hyuga társaként nagyon sokat segített neki, de ő tipikusan az a tenyérbemászó szereplő, aki mindig tudja, kinek mit kell mondani, mindent elsimít a lobbanékony Tohru után, de mégis csak a második helyet élvezheti. Nem tudtam utálni, hiszen eleinte nem volt egy veszélyes személy, inkább csak sajnáltam a befolyásolhatósága miatt. De egyszer sem sajnáltam annyira, mint akkor, amikor besokallt, és veszélybe sodorta a céget. Ködösítésként csak annyit mondok, hogy érzelmei is vannak, mégpedig Valaki felé. Rejtély, rejtély, rejtély! A végén pedig elhagytam az állam valahol. A színész nem nyert meg magának az alakoskodó játékával. Nem dobtam hátast a gonosz nevetéseitől, de amikor legyőzött félként összetört, hát én azt hittem, lefejelem a térdem. Japánban rengeteg jó színész van, de ahogy belőle sugárzott a teljes megsemmisülés és szégyen, azt valahogy tanítani kéne. Tökéletes karakter volt.

Asahina Yoko - Aibu Saki

Én vagyok az az ember, aki soha nem utálja a rivális lányokat, kivéve akkor, ha azok idegesítőek/hisztisek/nem érdemelnek meg senkit/még sok esetben. Jó, helyesbítek, soha nem utálom a rivális lányokat, csak azért, mert léteznek. Sokszor még inkább nekik is szurkolok. Nekem fontos az, hogy a főszereplők közül mindkettő tegyen a románc érdekében, de ha a főhősnő nem képes mást csinálni, csak a háttérből siránkozni és szenvedni, akkor úgy kell neki. Szerencsére Makoto adott apró jeleket, és nem is siránkozott, szóval méltó ellenfelek voltak Yokóval. Egészen kedveltem a lányt, aki talán kissé rámenős volt, de nem veszélyesen. A színésznő is teljesen rendben volt. Egyikőjük sem okozott nekem szívrohamot, de kellőképp tetszettek.

Hát, emberek, most kérlek rakjatok félre mindent, és nézzétek meg ezt a sorozatot a filmmel együtt! Majdhogynem tökéletes alkotás, sajátos atmoszférával és remek színészekkel. Igyekszem ezentúl többet írni ide, de az idő sajnos nem az én kezemben van. Látogass meg minél többször, köszönöm, hogy velem tartottál eme csodás dorama felfedezésekor! 

Kapcsolódó:

Hana Yori Dango + vs BOF + film
From Five to Nine
Kaze ni Tatsu Lion
Pretty Proofreader

Summer Romance Shines in Rainbow Colors - avagy a szivárványszínű nyári románc

Natsu no Koi wa Nijiiro ni Kagayaku

Egy kicsit eltűntem... Ami azt illeti, az utóbbi egy hónapban nagyjából annyiból állt az életem, hogy az iskolából mosott rongyként kitántorgok, majd zenét hallgatok és játszom valamit. De mivel most már hivatalosan is vége ennek a szenvedésnek, úgy döntöttem, hogy visszatérek, és a nyáron még aktívabb leszek. Nagyon szeretek írni, főleg olyan dolgokról, amiket szeretek, még akkor is, ha eddig nem kaptam visszajelzést, de ettől még csinálom, mert élvezem ezt a blogolás dolgot. Szóval, a felesleges duma helyett inkább belekezdek az ismertetőbe.

Jól látom? Az ott Matsumoto Jun? Akkor máris megvan a válasz a "miért néztem meg?" kérdésre. Jun egyike a kedvenc színészeimnek, ami talán nem is véletlen, elég csak megnézni akár ezt a sorozatát is (márpedig épp erre próbálom rávenni az olvasókat) Mikor felismertem a képen már tudtam, hogy nekem meg kell néznem ezt a sorozatot. Persze a történetbe is beleolvastam, és ha jól emlékszem ezt még tavaly nyáron láttam. Akkor volt egy olyan hét, amikor hat nap alatt négy sorozatot néztem végig. Bár igaz, hogy először Jun miatt kezdtem bele, de visszagondolva az egyik legtanulságosabb történetet láthattam. Rengeteg motivációt kaptam a sorozattól, és ahogy mondani szokták új értelmet adott az életemnek. Jó, ennyire azért nem volt nagy hatással rám, de az biztos, hogy sokat tanultam belőle. Annak érdekében, hogy ezt megértsük, el is mondanám, hogy milyen alkotással van dolgunk.

Adatok:

Sugárzás ideje: 2010. július 19. - szeptember 20.

Epizódok száma: 10 rész

Rendező: Sawada Kensaku, Ohara Kazutaka, Hoshino Kazunari

Csatorna: Fuji TV

Opening: Arashi - Love Rainbow

Ending: YUI - Please Stay With Me

Történet:

Kusunoki Taiga úgynevezett "másodgenerációs" színész. Ez annyit jelent, hogy főszereplőnk családjában nem ő az első filmcsillag. Taiga édesapja a híres Kusunoki Kotaro, akiért tömegek voltak oda. Az ország egyik legsikeresebb színészeként volt ismert, egészen haláláig. Ilyen körülmények között egyértelműnek tűnik, hogy a csillag fia, aki követi apját a mesterségében hasonló elismerésben részesül. De ez már korántsem ilyen logikus a sorozatban. Taiga ugyanis a filmekben elképzelhető legjelentéktelenebb szerepeket kapja. Két sorral büszkélkedhet, állhat a háttérben, és hiába tanulja meg az orvosi sorozathoz az újraélesztés minden szabályát, a szerepet már nem kapja meg. És a szerelem? Randizik ugyan lányokkal, de az ő ízlésének nem könnyű megfelelni. Ám elég csak a címet elolvasni, máris rájöhetünk, hogy miről lesz itt szó. Taiga egy nap ugyanis ejtőernyős balesetet szenved. Egy fán landol, és le sem tud mászni. Akkor azonban jön egy fiatal hölgy. Nagyon siet valahova, ezért egy rövid beszélgetés után már ott is hagyja. A férfi nehezen tudja kiverni a fejéből a találkozást. Ezt pedig még jobban tetézi, hogy egyik nap Taiga ügynökségén látja viszont, mint az új alkalmazott. Annak rendje s módja szerint beleszeret. Igen ám, de van itt némi bökkenő. Ezek közül az egyik az, hogy a nő, Kitamura Shiora idősebb is nála, ráadásul van egy kislánya. Később persze minden tisztázódik, az is, hogy miért Taiga apja adta a nevet a kislánynak, és főhősünk a színészetet sem adja fel, holott nehéz egy olyan riválissal, aki minden sikert és szerepet bezsebel.

Vélemény:

A sorozat folyamán végigkövethetjük egy abszolút sikertelen színész mindennapjait. Taiga sajnos hiába Kusunoki, nem élhet meg az apja hírnevéből. A nehéz természetének köszönhetően pedig még nehezebb a helyzete. Őszinte leszek, egy nagyon kicsit, de magamra ismertem ebben a történetben. Hiába próbál jól teljesíteni, nem értékelik eléggé. Ő magát elég tehetségesnek látja, mégsem kap dicséretet. Egészen a történet végéig. Tökéletesen bemutatja, hogy valójában mennyi mindenen kell átmenni a siker érdekében. Nagy elhatározásra jut, és végül beiratkozik egy színi-tanfolyamra. A csalódások természetesen ott is folytatódnak, ráadásul legnagyobb riválisa, Irabu Joe is ott van. Taiga mégis kitart. Mindenfajta pozitív visszajelzés vagy motiváció hiányában is keményen küzd, és végül el is éri, amit akar. Nekem ezért is tetszett ennyire. Az elkényelmesedett színészgyerek, akinek nagyjából egyenes útja volt a tévéig rájön, hogy a világ nem ilyen egyszerű. Mindenkinek szenvednie kell ahhoz, hogy elérje, amit akar. De feladni nem szabad, hiszen akkor minden eddigi erőfeszítés kárba vész. Jó volt látni egy olyan főhőst, akinek nem tökéletes az élete, hiába kéne annak lennie. A jellemfejlődést jól megoldották, és a szerelmi szál is aranyos volt, érdekes meglepetésekkel. Ha lenne rá időm, és nem lenne hosszú a megnézendő sorozataim listája, valószínűleg megint belekezdenék. Csak ajánlani tudom, ugyanis nem elcsépelt a történet, van egy sajátos hangulata, és nagyon könnyű megszeretni. Mindenképp nézze meg... igazából mindenki!

Szereplők:

Kusunoki Taiga - Matsumoto Jun

Talán ő az egyik legérdekesebb férfi főszereplő, akivel találkoztam. Bár Junnál ez nem meglepő, ő gyakran kap furcsa szerepeket. És természetesen tőle elvárhatóan tökéletesen alakítja az elkényeztetett sztárocskát. Eleinte nem volt túl szimpatikus. Hisztis, akaratos és borzasztóan fura volt. De a csalódottsága miatt megsajnáltam. Hiába próbálkozott, nem sikerült neki az életben semmi. Szinte Anyegin jutna eszembe róla. Tetszett viszont, hogy megváltozott. Felelősségteljesebb lett, és komolyabban vette az életet. A tanfolyamon kapott elég negatív kritikát, de később kiderült, hogy minden megérte. Jun pedig... hát, ő már csak Jun, nem vártam más teljesítményt. Csillagos ötös szereplés!

Kitamura Shiori - Takeuchi Yuko

Női főszereplőnknek sem könnyű az élete. Egyedül neveli óvodás kislányát, és próbál mindent megadni neki, amit csak tud. Ezért munkát keres, és végül Taiga ügynökségénél köt ki. Hétköznapi egyedülálló anya, de van benne valami különös. Nagyon szereti a lányát, a szerelemtől viszont fél. Nekem nagyon szimpatikus volt, és megértettem, hogy miért nem akart Taigával lenni. A színésznő szerintem jól teljesített, szóval dicséret neki.

Kitamura Umi - Kobayashi Seiran

Őt muszáj jobban megismerni. Nem a karakter miatt, ugyanis Umi egy teljesen átlagos kislány. A színész viszont nagyon meglepett. Seiran nagyon ügyesen játszott, és hamar belopta magát a szívembe. Ügyes lány, és már most tehetséges. Umi-chan pedig nagyon aranyos volt. Jól eltalálták az ő karakterét, és különösen tetszett a szerelmi szál, amit kapott. A végére már jól kijöttem Taigával, ezért nyugodt szívvel bízhattuk rá a lányt.

Irabu Joe - Nagayama Kento

Utolsóként megemlíteném még a nagy riválist. Az ő karaktere nekem különösen tetszett. Ő volt az a szereplő, aki csakis magára számíthatott. Neki nem voltak színészek, vagy más hírességek a szülei. Neki csak a tehetsége volt. Ilyen téren pedig érthető volt, hogy miért viszonyult barátságtalanul a főszereplőhöz. Viszont ahhoz képest, hogy nem volt elkényeztetve, nem épp a szerénységéről ismerhettük fel. A színész viszont jól teljesített, én egyébként is nagyon kedvelem Kentót, szóval teljesen meg vagyok elégedve.

Köszönöm, hogy végigolvastad, és mindenképp nézz bele, ha teheted, ugyanis egy remek sorozat, jó szereplőkkel és színészekkel, és kedves szerelmi szállal. Látogass meg máskor is!

Kapcsolódó:

Hana Yori Dango (MatsuJun)

HYD vs BOF (MatsuJun)

HYD film (MatsuJun)

Asuko March

forrás: DramaWiki