Followers - avagy pro-kontra social media

 Followers - Követők

Ismét elérkeztem egy dorama ismertetővel. Nem szponzorált tartalom, de bevallom, a Netflix egészen megváltoztatta az életem. Jó, nyilván viccelek, de nagyon jó kis tartalmakat találtam rajta (sajnos kevés a japán, remélem, ezen fognak dolgozni). Mivel nagy dorama-fan vagyok, nyilván rögtön megnéztem, hogy miket találok ott, és hát így akadtam a Followers-re. A színészek közösségi oldalain láttam anno klipeket meg előzetest róla, de már egészen el is felejtettem. Aztán rávetettem magam az első részre, és annyira lenyűgözött, hogy konkrétan kétszer egymás után néztem végig, két egymást követő héten. Tetszett, mit ne mondjak. Kezdem néha azt érezni magamon, hogy elfogult vagyok, meg nem is értek annyira a filmiparhoz, mert mindig mindent csak dicsérek, és felületesen nézem, de hát ha egyszer ismertetőt írok róla, akkor nem egy doktori disszertációt kell produkálnom, hanem pont felszínesen bemutatni, hogy az ember kedvet is kapjon hozzá, de ne lőjek le túl sok poént sem. Szóval, vágjunk bele!

Adatok:

Sugárzás ideje: 2020. február 27.

Epizódok száma: 9 rész

Rendező: Ninagawa Mika

Csatorna: Netflix

Történet:

Hyakuta Natsume egy 21 éves fiatal lány, akinek minden álma, hogy színésznő legyen. Egy ügynökségnél dolgozik, de egyelőre nem érte el a karrierje a várt áttörést, így egyéb részmunkaidős állásokkal tartja el magát, miközben várja a sikert. Nara Limi lassan a 40-hez közelít, híres és elismert fényképész, aki a legkülönfélébb sztárokkal dolgozik együtt, sőt még az Év Nője Díjat is bezsebeli. Persze az ő élete sem teljes, mindennél jobban vágyik egy babára. De hogy fonódik össze a két nő sorsa? Natsu egy reklámfotózásra ugrik be kisegítőnek, ahol az egyik technikus megalázó szavai hatására előtörnek az indulatai, és hát történetesen ki a fotós, aki épp lencsevégre kapja ezt? Bizony, Nara Limi. Az így született képek kikerülnek Limi instagram oldalára, Natsu pedig hamarosan több tízezer követővel büszkélkedhet. Egyre jobban ível fel a karrierje, magazinfotózások, divatbemutatók, reklámok, népszerű modellek osztják a posztjait, és hát ahogy az ilyenkor lenni szokott, Natsu nem szokott hozzá a hírnévhez, jönnek a nehézségek és baklövések, amikből ki kell keveredni. De a két társaság, akik a sorozat főszereplői, mind egy cipőben járnak, mindenkinek megvannak a maga kis problémái, és a sorozat végére ezeket kell rendbe hozni.

Vélemény:

Nem azt mondom, hogy életemben nem láttam még ilyen egyedi sorozatot, de voltak benne nagyon is érdekes csavarok és elemek, amiktől élvezhető volt. Sokféle karakter tűnt fel a sorozatban, és mindenkivel lehetett azonosulni bizonyos dolgokban. Színes egyéniségek, valós problémák, hiszen kit ne szippantana be a közösségi média, kinek ne venné el sokszor az önbecsülését, de ott a másik fele is, ki ne szenvedne attól, hogy nem találja a megfelelő párt az életében (aki nem, annak sok boldogságot!), hogy szeretne egy jó karriert de gyereket is (ez mondjuk a férfiaknak nem nagy cucc), meg úgy általában véve útkeresések és egyéb kalamajkák. Érdemes megnézni, mert egyszerre szórakoztató, esetenként megrázó, és elgondolkodtató. És akkor pár szót arról, hogy miért nem tudtam szó szerint levenni rólam a szemem. A rendezőnő maga is fotós, és a sorozat látványvilágán ez meglátszik. Egyszerűen gyönyörű volt. A színek, a fények, a díszlet, a ruhák, minden annyira vibráló és izgalmas volt, hogy már csak azért is megéri megnézni, hogy kiolvadjon az ember szeme a szépségtől.

Szereplők:

A fiatalok: Hyakuta Natsume - Ikeda Elaiza, Sunny - KOM_I, Nori - Yutaro

Igazi művészekkel van dolgunk. Egy színész, egy festő, és hát Nori-kun, akiről igazából nem tudjuk, mit csinál, de az extravagáns stílusával nem valószínű, hogy egy unalmas karakter. Nem tudni, honnan ismerik egymást, de elég közeli kapcsolat fűzi össze őket, és miközben mindenben igyekeznek támogatni egymást, nem kerülhetik el azt sem, hogy esetenként helyrerakják a másikat. Natsume egy álmodozó, aki csak szeretne színészkedni, de magával ragadja a hírnév, és egyre távolodik a kezdeti énjétől, de mégis erős jellem, aki végül nem adja fel az elveit. Sunny egy bohém, csupaszív lány, akinek a festésben sikerül megmutatnia érzéseit. Szenved ő plátói szerelemtől, alkotói válságtól, és mégis büszkén viseli a sorsát, és végül sikert is ér el, és hű tud maradni önmagához. Noriról tudunk a legkevesebbet, róla csak látszik, hogy koraérett, ő mozgatja kicsit a kapcsolatot és lelket önt a két lányba, amikor kell, mindezeket mély bölcsességekkel fűszerezve.

Az idősebbek: Nara Limi - Nakatani Miki, Yuruco - Kaneko Nobuaki, Eriko - Natsuki Mari, Akane - Itaya Yuka

A baráti társaság minden tagja egy sikeres, irigylésre méltó figura. Limi, a fényképész, menedzsere, Yuruco, Eriko, a sminkmágnás, Akane, a legígéretesebb sztárok menedzsere, egyszóval nem akármilyen csoportot látunk itt. De persze nekik is megvan a maguk baja. Próbálnak megfelelni a társadalom elvárásainak, de mindeközben a saját boldogságukat sem akarják feladni, azt pedig láthatjuk, hogy a kettő nem mindig keresztezi egymást. Limi egy igazi művészlélek, kissé hebehurgya, de ezért van ott Yuruco, aki mindent észben tart, és mint legjobb barát, lelki támaszt is nyújt. Eriko egészségügyi problémával küzd, ami az egész életére hatással van, Akanenak pedig borzasztó szerencséje van a férfiakkal. Néha nehéz eldönteni, hogy melyik társaságot bírtam jobban. De az tény, hogy ezzel a négyessel bármikor elmennék inni.

Szerencsére nem csak Netflixen elérhető a sorozat, úgyhogy ajánlom mindenkinek szeretettel. Köszönöm, hogy elolvastad az ismertetőt, gyere máskor is!

Perfect Crime - avagy a csavar a klisében

Perfect Crime

Sziasztok! Hogy vagytok? Jól vagytok? Na, akkor jó! Amúgy van még itt valaki? Tudom, szörnyű ember vagyok, hihetetlenül elhanyagoltam a blogot (és ez nem most kezdődött, tudom), de az a baj, hogy annyi fele áll a fejem, hogy az valami elképesztő. Most épp japán nyelvvizsgára készülök, meg amúgy az egyetemen is van annyi dolgom mint a szemét a pesti utcákon. De most már azért eléggé ideje volt hozni valamit. És mi mást hoznék, mint azt, amiből már így is rengeteg van? Igen, most is egy doramával készültem. Az oka egyszerű: szeretem a doramákat, és most nemrég kettőt is megnéztem. Ebből az egyik a Perfect Crime. A főszereplő színész instáján láttam, hogy folyton osztogatja meg belőle a videókat, és már akkor felkeltette az érdeklődésemet, de végül most szántam rá magamat arra, hogy megnézzem. És végre írok is valamiből! Lássunk is hozzá!

Adatok:

Sugárzás ideje: 2019. január 20 - március 24.

Epizódok száma: 10

Rendező: Furusawa Takeshi, Yusuke Taki

Mangaka: Ririo, Tsukishima Aya

Csatorna: TV Asahi

Zene: Band-maid - Bubble

Történet:

Maejima Kaori egy rendkívüli tehetséggel megáldott belső építész, megbízható munkaerő, szorgalmas, csinos, de van egy bökkenő. Viszonyt folytat a főnökével. Bár ők úgy hiszik, hogy kapcsolatukat titokban tudták tartani, mégis a kelleténél többen tudnak róla. Viszont azért az, hogy az újonnan New Yorkból áthelyezett Shinonome Haruto is tisztában van a dolgokkal, az mégiscsak furcsa egy kicsit, nemde? A rideg, kissé talán túlzottan flegma fiatalember maga is remek szakember, és mikor rögtön érkezése után Kaorival osztják be egy projektfeladatra, ezt be is bizonyítja. Idegesítően fellengzősen viselkedik, de gyenge pillanataiban felfedezhető rajta, hogy neki is vannak elvétve érzései. Elcsábítja Kaorit, ahogy az a nagy könyvben meg van írva, és ráveszi, hogy szakítson a főnökével. Kaori engedelmes kiskutyaként teljesíti a parancsot, és átpártol Harutóhoz. Azonban semmi sem ilyen egyszerű, és a sorozat folyamán kiderül, hogy semmi sem történik véletlenül, és Haruto sem egy félisten, hogy ránézésre megmondja az emberek múltját. Féltékenység, gyűlölet, sírás-rívás, minden, ami kell. És egy rendkívül pozitív befejezés!

Vélemény:

Mostanában kezdek rájönni, hogy egyre inkább elmegy a kedvem a romantikus sorozatoktól. Nemcsak japán szinten, de világszinten. Kiszámíthatóak, vagy nyálasak, vagy arról szólnak, hogy a seggfej fiú meghódítja a lányt, vagy a lány egy életképtelen nyomorék, na mindegy, a lényeg, hogy most inkább ügyvédes meg orvosi sorozatokat nézek. De a Perfect Crime a rabjává tett! Amennyire sablonosan indult, olyan különleges lett a végére. Amellett, hogy két részletben végignéztem az egészet (ami az én helyzetemben és időbeosztásommal nagy szó) tényleg az utolsó pillanatig izgatott, hogy mi lesz belőle. Voltak benne meglepő csavarok, elég jó hangulata volt, és hát... azért nem fukarkodtak a szenvedélyességgel. Szóval tudom ajánlani azoknak, akik szeretik a romantikus sorozatokat, és nem túl prűdek, mert azért... házasságtöréssel kezdődik a cselekmény.

SPOILERES VÉLEMÉNY:

Nagyon utálom az olyan sztorikat, amikor a bunkó srác meghódítja a lányt, és még csak meg sem változik. Arra tanítja ezzel a közönséget, hogy a fiúk nem fognak megváltozni, és a bunkóság szexi, miközben egyáltalán nem. És eleinte itt is ettől tartottam. Haruto könnyen behálózta Kaorit, viszont ha egy kicsit jobban odafigyel a néző, akkor érdekes dolgokat lehet észrevenni. Haruto amellett, hogy hátsó szándékkal választotta el Kaorit és Takuma-sant, még így is sokkal inkább hitt benne, mint az, aki csak a szeretőjének tartotta. És ami a legfontosabb, ami a legjobban tetszett: a befejezés. Szerintem még sosem láttam olyan történetet, ahol a bunkó, bántalmazó fiú belátta volna, hogy szörnyen viselkedett, és meghátrált volna. Haruto ezért lett szimpi a végére. Rájött, hogy borzasztóan bánt Kaorival, és nem érdemli meg a szerelmét. Sőt még ennél is viccesebb volt, amikor Kaori amiatt szidta le, hogy ezt egyedül döntötte el. Azt is sűrűn láthatjuk filmekben, sorozatokban, könyvekben, hogy az egyik fél eldönti, hogy nem működik a kapcsolatuk, és akkor titokban eltűnik a színről. De ez kettejükről szól! Tehát nagyon pozitív befejezés volt.

Szereplők:

Maejima Kaori - Trienl Reina

Egyszerre volt szomorú és szerethető a karakter. Kaori mindennél jobban vágyott a szeretetre, és ehhez még arra is képes volt, hogy üres ígéreteknek higgyen. A munkájában lelkiismeretes, a magánéletében zavaros karakter, amilyennel azért találkoztunk már életünk során párszor, de én például bármennyire is utálom az esetlen női karaktereket, Kaori nem volt az. Ő pontosan tudta, hogy mit csinál, és Harutónak is csak azért engedett, mert a Takuma-sannal folytatott kapcsolatban is csak szenvedett. De végül nem hagyta magát kihasználni, és ő is határozottabb lett a sorozat végére. Reináról pedig ne is beszéljünk, szerintem remek alakítás volt, tökéletesen adta vissza az enyhén naiv, de mégis okos nőt.

Shinonome Haruto - Sakurada Douri

Na, tehát akkor mint már említettem, nagyon nem szeretem az ilyen hűvös karaktereket, akik flegmák, bárkit gondolkodás nélkül bántanak meg, de ők megtehetik, mert ők a vagány csávók. Viszont Harutónak ez lett a veszte. Szenvedett ő is eleget, és épp emiatt az akaratos, önző viselkedése miatt értette meg, hogy szenvedni is fog, ha nem változtat. És ráadásul másokat is boldogtalanná tesz. Kellett neki egy alapos pofon az élettől, de ez segített neki megváltozni. Sajnos a színésszel azért nem voltam megelégedve, Reina messze lekörözte, de fogjuk arra, hogy biztos a Douri annyira más személyiség, mint a karakter, hogy egyszerűen képtelen volt ilyen flegma karaktert alakítani.

Fuyuki Takuma - Mashima Hidekazu

Ő nekem nagyon nem volt szimpi. Mondjuk, szerintem nem kell magyarázni, hogy miért. Alapból a valóságban sem tudom tolerálni a megcsalást. "Szeretem a feleségem/barátnőm, de mással is ki akartam próbálni". Hát, szomorú, de te házasodtál meg, nem én. Ezzel pedig mindkét nőt megalázta és megsebezte. Egyébként nekem úgy jött le, hogy Reina tudásilag és erkölcsileg is felette állt (Haruto tett is erre megjegyzést) de valahogy tipikusan az okos nők mindig az ilyen férfiakkal akarják összetörni a szívüket. Végül azért Takuma-san is normalizálódott, és ha a jelenéről ez nem is mondható el, legalább a múltban nem tudatosan bántott meg másokat, mikor összejött Miwával.

Fuyuki Miwa - ICONIQ

Egy nagyon érdekes karakterről beszélünk épp. A többi szereplőhöz hasonlóan Miwa is szeretetre vágyik és szenved. Kicsit olyan érzésem van így a végén járva, mintha a Száz év magányt néztem volna. De itt legalább nem volt annyi azonos nevű karakter. Tehát, visszatérve, nem tudtam utálni Miwát, bár azért neki is volt vaj a füle mögött. Ő is pontosan tisztában volt a tetteivel és következményeivel, de egyszerűen annyira könnyű volt azonosulni vele, hogy végül megbocsátottam minden szörnyű tettét. Nem szerepelt túl sokat, de amikor igen, akkor remekül összekuszálta a szálakat. Szóval, szükséges karakter volt.

Ohno Yukiya - Ochiai Motoki

Bármennyire is bírtam az elején, a végére valahogy ő is elkezdett idegesíteni. Érdekes, nem az első eset, hogy a rendes fiúról kiderül, hogy valójában ő is  ugyanannyira erőszakos és önző, mint amennyire a rosszfiút hisszük. És általában ilyenkor az is kiderül, hogy az állítólagos kedves fiú még rosszabb is. Ohno-san is olyan kis aranyos volt, meg meghúzódott a háttérben, de azért egy idő után már neki is elege lett a másodhegedűs szerepből. Végül természetesen nem kapta meg, amit akart, és visszavonulót fújt. Ennyi volt...

Végére is értünk. Remélem, tetszett a bejegyzés és kedvet kaptatok a sorozathoz. Annak ellenére, hogy doramáról van szó, a részek kb. 25 percesek, úgyhogy tényleg egy-két délután alatt elfogyasztható, de javaslom, hogy ne egy sűrűbb héten kezd el nézni, legalábbis engem nagyon izgatott, úgyhogy én binge-watcholtam. Igyekszem idén minimum még egy bejegyzést írni, de ha minden jól megy, és lesz ihletem, többet is fogok. Látogassatok el máskor is a blogra, és legyetek jók, tanuljatok!

Kapcsolódó:

Kanna-san

Murakami Haruki - Noruee no Mori

Norvég erdő

Igen, jól látjátok, elérkeztünk egy hatalmas mérföldkőhöz a blog történetében: végre eszembe jutott, hogy a szórakoztatóipar mennyire gazdag Japánban. Nem azért nem gondoltam eddig arra, hogy legyen irodalmi szekció is a blogon, mert nem olvasok japán könyveket (bár felháborodva kell jeleznem, hogy milyen kevés van lefordítva magyarra), hanem mert egyszerűen nem jutott eszembe. Nyilván több európai művet olvastam már, mint japánt, de egyre gyarapszik a második listája is, így elérkezettnek láttam az időt, hogy kicsit felpezsdítsem a blogot. Lassan vége az első egyetemen töltött évemnek (bár itt már szemeszterek vannak, szóval technikailag már a másodiknak lesz vége), de eddig még nem sok irodalmi alkotást vettünk (nullát). De mivel fordítói specializációra jelentkeztem, ez nem jelent mást, minthogy jövő félévtől rengeteg remekebbnél remekebb alkotást kell majd elolvasnom, és bár magamtól is megtenném, így, hogy rá leszek kényszerítve, talán sikerül majd felzárkóztatni az irodalmat a többi részleghez. De akkor jöjjön egy kicsit érdekesebb rész.

Nem ez volt az első japán irodalmi alkotás, amit a kezembe vettem, de ezt fejeztem be a legutoljára (épp most is japán könyvet olvasok). Történetesen egy nyelvtanórán kellett mondatokat kiegészíteni, és az egyik csoporttársam a japán könyvhöz ezt mondta. Murakami Haruki még azok számára is ismerős lehet, akiknek közük sincs az ázsiai kultúrákhoz, iszonyat népszerű íróról van szó. Mivel még csak kísérletezek ezzel az újfajta bejegyzéstípussal, nézzétek el, ha nem tudom pontosan, miről kéne beszélnem. Szpojlerezni azonban továbbra sem fogok, ígérem. Vagyis, megpróbálom.

Adatok:

Kiadás éve Japánban: 1987

Megjelenés Magyarországon: 2008

Oldalszám: ~420

Műfaj: fiatalság, felnőtté válás, barátság, szerelem, szexualitás, gyász, depresszió

Történet:

A regény főszereplője és központi alakja Watanabe Toru. Az író az ő személyén keresztül mutatja be az eseményeket. Toru egy csendes, zárkózott, magának való figura. Ez talán mindig is így volt, bár mindig volt legalább egy barátja, akivel az idejét töltötte. Azonban az egyetlen, akire tényleg igaz barátként tekintett, Kizuki gimnázium alatt öngyilkos lett. Ez pedig egy életre megpecsételi Toru sorsát. Elkerül egyetemre, Tokióba költözik egy fiúkollégiumba, ahol igyekszik valahogy normális életet élni. A hatvanas évek végén járunk, diáklázadások, szabad szerelem, alkohol, bulik és egyebek jellemzik a korszakot, akárcsak nyugaton. Főhősünk Nagasawával, egy kollégiumi felsőbbévessel kerül közelebbi kapcsolatba, aki jócskán beleviszi őt ezekbe a szórakozásokba, egyéjszakás kalandok, részegeskedés és minden más kijut Torunak. Ám a sors alaposan keresztbe tesz neki, amikor is véletlen összefut Naokóval, Kizuki barátnőjével, akivel, míg barátja élt, gyakran töltötte együtt idejét. A két fiatal egymásra talál, elkezdenek találkozgatni, azonban Naoko korántsem dolgozta még fel barátja elvesztését. A kettejük kapcsolata buktatókkal teli, és még az is kérdéses, hogy Toru számára érdemes-e kitartani a lány mellett, amikor itt van egy évfolyamtársa, Midori, aki szinte tálcán kínálja magát neki (természetesen érzelmi alapon is) Torunak rendeznie kell az életét, el kell döntenie, hogy mit választ, és végre fel kell nőnie.

Vélemény:

Ha valaki könnyed olvasmányt keres, akkor nyugodtan olvassa el, de kapcsolja ki az agyát közben. Ugyanis a Norvég erdő nem egy egyszerű romantikus ifjúsági regény. Bár Murakami zseniálisan festi le a hatvanas-hetvenes évek hangulatát, sokkal több van a felszín alatt, mint azt az ember elsőre gondolná. És ezt nem azért mondom, mert ez van a könyv hátuljára írt ismertetőben. Végigkövethetjük, ahogy Toru sodródik cél nélkül, ahogy szembesül az elmúlással, a fájdalommal, az élet értelmetlenségével, és ahogy próbál talpon maradni. Bár a főszereplő ő, de rajta keresztül rengeteg apró szál szövődik a történetbe, különféle nyomorúságos sorsokról olvashatunk, és ez teszi olyan igazán lenyűgözővé a könyvet; megmutatja, hogy ki hogy próbál túllépni a sebeken. A könyvben központi szerepet kap a szexualitás, de ennek is van helye. Alapból nem tartom magam prűdnek, de nem szeretem az öncélú, indokolatlan szexjeleneteket, amiknek nincs sok helye a történetben. Viszont Toru életében ez kulcsfontosságú. Ahogy küzd a vágyaival, ahogy próbál felejteni, ahogy sérül, de ő is bántott már mást. Néhol kicsit azt érzem az írón, mintha enyhe cinizmussal írná meg ezeket a jeleneteket, és idealizálni, romantikussá próbálna tenni egyébként nem túl érzéki jeleneteket is. Minden esetre, mindennel célja van, és ha kicsit mélyebbre nézünk a műben, láthatjuk, milyen komoly elemekből épül fel. Ajánlom, hogy aki csak teheti, olvassa el, sokat formál az élethez és halálhoz való viszonyuláson.

SPOILERES VÉLEMÉNY:

Nem nagy szpojler ugyan, de azért nem akarok lelőni semmilyen poént. A sima vélemény szekcióban már említettem a szex szerepét, de itt egy kicsit kifejteném. Ez természetesen mind a saját véleményem, de a könyvben nekem úgy tűnt, mintha Toru számára a szex része lenne a gyásznak, a halál feldolgozásának. Elvesztette Kizukit, Naokóval vigasztalódik, elvesztette Naokót, Naoko szobatársával, Reiko-sannál keres menedéket. És mindeközben ott van, hogy mennyire felejteni akar, az egyéjszakás kalandok, vagy például Midori. De mondom, ez csak az én véleményem.

Szereplők:

Watanabe Toru:

Főhősünkkel nem igazán tudtam azonosulni, bár én is estem már át gyász folyamatán. De természetesen minden ember máshogy dolgozza fel a sebeket, így érthető volt, hogy Toru inkább el akart felejteni mindent, nem akart többet szenvedni, de épp ezzel érte el azt, hogy a céltalan szórakozásban még jobban kiüresedett. Valamennyire önállóvá vált az egyetem alatt, dolgozott, később már saját lakása is lett, de ez nem feledhette el a tényt, hogy mennyire szenvedett, mennyire nem élte az életét. Hullámokban tört rá a magány, maga sem tudta, mit akar. Még a könyv végére sem teljesen volt tiszta nekem, hogy most akkor mit fog kezdeni az életével, de egy kulcsmondat végig ott motoszkált a regényben: "A halál nem az élet ellentéte, hanem annak a része." Talán ezt megtanulta a történet folyamán. Egyébként abszolút szerethető karakter volt a maga esetlenségével és bizonytalanságával, én pedig végig szurkoltam neki, hogy találja meg végre a boldogságot és megkönnyebbülést.

Naoko:

Egyik női főszereplőnk sem egy könnyű eset, de Naoko talán a legkomplikáltabb. Annyi tragédia érte már az életben, hogy csoda, hogy idáig eljutott. Teljesen érthető, hogy mennyire szétesett, Kizuki nem csak a fiúja volt, hanem a legjobb barátja is, a lelki társa, másik fele. Az ő halálával belőle is elveszett valami. Naoko még Torunál is összetörtebb volt, ő is csak evickélt valahogy az életben, de nem is bírta úgy tartani magát, mint Toru. Talán mert ő nem próbált hazudni magának. Nem próbált úgy csinálni, mintha az élet ment volna tovább, mintha mi sem történt volna. Nehéz megállapítani, hogy kettejük közül melyikőjüknek volt igaza. Bár a maguk módján mindketten szerencsétlenül éltek. De Naoko is megpróbált kilépni ebből az állapotból. Nagyon kedveltem az ő karakterét, amilyen sérült és magába fordult volt, annyira érzett együtt vele az ember. Talán sajnáltam és inkább szánalmat éreztem iránta, de jobban megrázott az ő sorsa, mint Torué.

Midori:

A nagyszájú, belevaló lány, akit Toru gyakran őrültnek néz, de róla is kiderül, hogy neki sem volt épp piskóta az eddigi élete. Ő is szenvedett eleget az életben, és talán ő tűrte a legjobban. Rajta is érezhető, hogy néha mennyire elhagyta magát, mennyire nem bírta már tovább tartani magát, de egy-egy részeg este után, vagy épp érzelmi kitörés után újra visszatért a megszokott kerékvágáshoz. Nagyon összetett volt a karaktere, egyszerre gyermeki és érett, néha kissé kiakasztó, de legalábbis polgárpukkasztó, máskor viszont azt kívántuk, hogy őt is ölelgesse már meg valaki. Nagyon vegyes volt számomra az ő karaktere, mert néha azért eltátottam a számat attól, amit mondott, vagy csinált, de talán vele tudtam a leginkább azonosulni. Elfojtotta ugyan az érzéseit, de nem volt nagyon más lehetősége, hiszen vállalnia kellett a felelősséget, amit az élet rákényszerített.

Reiko:

Bár a könyv részben a felnőtté válásról szól, azért egy majdnem negyven éves szereplő is idekeveredett valahogy. Reiko háttértörténete talán a legdurvább, bár neki másfajta veszteségei vannak, mint a többieknek. Ő is Midorihoz hasonlóan próbál talpon maradni, és tűrni, nyelni, mert nem tehet mást. És látszólag neki is egész jól megy. Talán őt nem is láttuk annyira kiesni a szerepéből, mint a többieket. Nekem ő volt talán a kedvenc karakterem, mind a története, mind a regénybeli viselkedése miatt. A körülményekhez képest érett, már szinte egészséges volt, és talán ő tette meg a legbátrabb lépést a boldogság felé.

Nagasawa:

A többiektől teljesen eltérő karakter, a kőgazdag, sikeres, helyes fiú, aki igazából mindent megkap, amit csak akar. Van egy csodás barátnője, de több tucat (szó szerint) lánnyal volt már együtt. Mind az iskolában, mind az életben sikeres, és milyen fura, hogy látszólag neki van a legteljesebb élete, mégis ő érdemelné meg a legkevésbé. Mindenki más szenved körülötte, csak őt nem érdekli semmi, csak a saját vágyainak kielégítése. Talán nem vizsgáltam meg elég mélyen a karakterét, de nekem nagyon ellenszenves volt. De fontos szerepet játszott Toru életében, hisz ő kellett ahhoz, hogy a főhősünk ennyire összezavarodjon, és ennyire elveszítse az irányítást az élete felett. Erre jó volt. De nem szívesen találkoznék élőben egy ilyen sráccal.

Na, akkor végeztünk is forradalmi bejegyzésünkkel. Kíváncsi vagyok, milyen sikere lesz az irodalmi szekciónak, szóval, ha tehetitek, valami visszajelzést majd küldjetek, mert alapból is érdekel, hogy mennyire tetszik, vagy épp nem tetszik a blog, most meg különösen fontos lenne, hogy tudjam, mennyire van igény az irodalmi ismertetőkre. Minden esetre, köszönöm, hogy végigolvastad, és látogass el máskor is!

Your Name - avagy a nagy testcsere

Kimi no Na wa

Na, ez már a második bejegyzésem japánszakosként. Azt a mindenit! Bár, ez gondolom, senkit nem érdekel (még engem sem) szóval inkább érdekesebb vizekre terelem a témát, történetesen a mai történetünkre. Anno mikor a film megjelent, japános körökben még a csapból is ez folyt. Akkor még csak annyit láttam, hogy "ja, valami film amit szanaszét díjaztak, és mindenki imádja, biztos izgi, majd megnézem, ha lesz időm". Most az egyik csoporttársam tanácsára vettem rá magam. Talán az már feltűnhetett, hogy eléggé bírom az elvont dolgokat, és kifejezetten tetszenek az olyan filmek, amiken gondolkodni kell, és néha irritálóan zavaros a kép, és várom, hogy végre tisztuljon ki. A Kimi no Na wa is pontosan ilyen alkotás. Én úgy fogalmaznék, hogy ez egy többször megnézős film. Valószínűleg az ember minél többször látja, annál többet szűr le belőle. Én azért igyekszem úgy előadni, hogy semmilyen spoilert ne lőjek le, de mégis felcsigázzam a kedves közönség érdeklődését. Kezdjük is!

Adatok:

Japán premier: 2016. augusztus 26.

Időtartam: 107 perc

Rendező: Shinkai Makoto

Gyártó: CoMix Wave Films

Zene: Radwimps

Történet:

Miyamizu Mitsuha egy elszigetelt kis falu lakosa. A helyzetet azonban még tetézi a tény, hogy ő az apró közösség polgármesterének lánya. Így tehát nem csoda, hogy a háta közepére sem kívánja a helyet. Ami talán így nem igaz, de a lényeg, hogy nagyvárosi lélek, Tokióba vágyik. A faluban még egy normális kávézó sincs, így ez talán nem véletlen. Azonban egy napon azt kívánja, bárcsak egy helyes fiú lenne, akinek ugyebár az ég világon semmi gondja nincs. A sors pedig úgy hozza, hogy erre nem kell várni a következő életéig, hanem kipróbálhatja már most, hogy milyen egy fiatal srác testében élni. Mitsuha egy Tachibana Taki nevű fiúval kerül kapcsolatba, méghozzá úgy, hogy álmukban testet cserélnek. De nem úgy, ahogy ezt a filmekben megszokhattuk, hogy a varázs az első szerelmes csókkal törik meg. Az okát nem tudni, de többször is előfordul, már úgy is fogalmazhatunk, hogy rendszeresen. A kaotikus és zavarba ejtő helyzetet úgy próbálják megoldani, hogy a telefonjukba írt jegyzetekkel kommunikálnak, rendre utasítják, vezetik, tanítják egymást. Egészen addig, míg ez a jelenség megszűnik. Taki el sem tudja képzelni, hogy mi történhetett Mitsuhával, de addig nem nyugszik, míg a végére nem jár. Ebből pedig egy kalandos és csavaros történet kerekedik ki.

Vélemény:

Őszintén megmondom, először nem annyira vonzott a film. Úgy voltam vele, hogy biztos érdekes, de nem töröm magam, hogy megnézhessem. De mikor a csoporttársam mesélt kicsit róla, hétvégén első dolgom volt, hogy levágódtam az ágyamra, és betöltöttem a filmet. Alapból válogatós vagyok sci-fi terén, de ez a jó kategóriába tartozott szerencsére. Nem is pontos kifejezés a "jó" szó, egyszerűen zseniális volt. Nem volt teletűzdelve klisékkel, pedig még az is megbocsátható lett volna, egy viszonylag gyakori témát dolgozott fel egészen egyedien, többször csalt könnyet a szemembe, és nem volt szájbarágós sem. Sajnos bővebb véleményt csak azért nem mondhatok, mert ez a film sok más művészfilmhez hasonlóan annyira érzékeny, annyira aprólékos és olyan sok csavart tartogat, hogy félek, hogy lelőnék valami poént. A lényeg, hogy mindenkinek ajánlom, aki nem idegenkedik a kicsit gondolkodósabb filmektől.

Szereplők:

Miyamizu Mitsuha - Kamishiraishi Mone

Történetünk nem csak ebből a két karakterből áll, természetesen, de annyira ők adják a film magját, hogy a többieket igazából mondhatni felesleges lenne bemutatni, mert ha minden fontosabb mellékszereplőt bemutatnánk, akkor lennének vagy hatszázan (jó, annyian nem, de bocsássátok meg, hogy nem akarok a nagymamáról hadoválni fél órát). Női főszereplőnk egy csendes, szerény lány, aki nem szereti, ha az apjával piszkálják, de természetesen nem akar konfliktusba keveredni, így sosem védi meg magát. Felelősségteljes, érett lány, aki mindig teszi a kötelességét, még akkor is, ha talán másra vágyna. De ahogy megismeri Takit, egyre inkább formálódik, nyílik ki, és bátor tettekre veszi rá magát. Nekem nagyon szimpatikus volt az ő karaktere, mert bár visszahúzódó volt, de nem az elesett, életképtelen (már bocsánat) fajta, hanem az, aki szükséghelyzetben igenis ki tudott állni a jó célért. 

Tachibana Taki - Kamiki Ryunosuke

Ennek fényében pedig milyen más lehetne a férfi főszereplő, mint egy balhés lázadó? Takinak nagy szerepe van abban, hogy Mitsuha megváltozik, és ugyanez igaz visszafelé. A két fiatal egymást formálja. Taki eleinte még neveletlennek tűnhet, legalábbis mindenki meglepődik az udvariasságán, amikor Mitsuha lelkével a testében látják. De az már rögtön lejön, hogy benne is van komolyság, dolgozik, és vannak céljai. És komolyan veszi a kapcsolatait. És ami minden romantikus lélek szívét megdobogtatja: Mitsuhát is. Nekem már kezdetben is tetszetős karakter volt, pozitív volt, hogy Mitsuha testében kiállt magáért, ezzel felhívva a lány figyelmét arra, hogy néha igenis ki kell lépnie a komfortzónájából, az pedig pláne tetszett, amikor ugyanezt ő is megtette.

Zárásként még csak annyit mondanék, hogy talán csonkának tűnhet ez az ismertető, de jobb úgy, hogy az embert meglepetések érik, és nem számít minden eshetőségre. Remélem, tetszett az bejegyzés, és még így is sikerült kedvet csinálnom ehhez a fantasztikus alkotáshoz. Köszönöm, hogy elolvastad, látogass el máskor is!

Heroine Shikkaku - avagy erről lekéstél

No Longer Heroine

Nem volt nehéz rátalálni erre a filmre, hacsak a főszereplő arcokat nézzük. A hatalmas népszerűségnek örvendő színészeknek hála sok helyen feltűnt ez a csodás alkotás, én pedig már a képről elkezdtem szimpatizálni vele. De mivel elvből csak akkor nézek meg valamit, ha a történet érdekel, ezért az ismertető győzött meg. Mostanában a tömeges depresszió és önértékelési betegség miatt egyre több olyan mű kerül piacra, ami népszerűtlen, vagy esetleg esetlen lányokról és fiúkról szól, hogy ezzel éreztessék velük, hogy nem kell erőlködniük. Ez szerintem egy csodálatos dolog, mert az emberek talán közelebb kerülnek ahhoz az állapothoz, amikor már nem a tökéletesség után sóvárognak. De hozzá kell tennem azt is, hogy néha nem árt megnézni a másik oldalt. Milyen lehet egy szép, népszerű és szerencsés lánynak lenni? Milyen hátrányai vannak ennek az életnek? A Heroine Shikkaku nekem részben ezt mutatta meg, ezen kívül persze egy jó kis romantikus sztorit is adott. Kikapcsolódásnak és tanulságnak is jó volt. Nézzük is, mitől olyan szuper ez a film!

Adatok:

Megjelenés dátuma: 2015. szeptember 19.

Időtartam: 112 perc

Rendező: Hanabusa Tsutomu

Stúdió: Warner Bros.

Zene: Nishino Kana - Torisetsu

Történet:

Matsuzaka Hatori nemcsak, hogy gyönyörű és friss jelenség, de még olyan szerencsés is, hogy egy közeli barátot tudhat maga mellett. Terasaka Rita vele ellentétben csendesebb és inkább magának való, bár ettől függetlenül még igaz barát, gyerekkoruk óta. De hogy nézne már ki, ha nem lenne valami bonyodalom a történetben? Hatori egész véletlenül halálosan szerelmes Ritába, aki viszont nem tűnik annyira lelkesnek a (ki nem mondott) ötlettől. Ezt onnan lehet tudni, hogy hihetetlen karitatív szellemének következményeként más lánynak adja szívét. Hatori épp összetörne, mikor egész véletlenül őt is megtalálja egy nem kifejezetten hétköznapi srác. Így megy a huzavona, a kérdés már csak az, hogy mennyire zavar be a két betolakodó, mennyire távolítja el egymástól a főszereplő párost, és Hatori végül vissza tudja kaparintani a főszereplőnek járó posztot? Minden kiderül a filmből, ennyit elárulhatok.

Vélemény:

Nem az a csavaros, elgondolkodtató, agyafúrt sztori, kikapcsolódásnak tökéletes. De nagyon sok érdekes vonás van benne. Nem szoktam szeretni az olyan történeteket, amikben a pár nem jön össze, mikor szeretik egymást, de itt nem volt olyan idegesítő, és meg is lehetett érteni, hogy Rita miért tartott ki a lány mellett. De pont ez volt benne a szép, hogy amikor pedig már minden viharfelhő elvonult, mégis egymásra találtak, és beteljesült a sorsuk. Az egyik kedvenc filmemről van szó egyébként, legalábbis műfajon belül. Van egy sajátos hangulata, amitől olyan szórakoztató, a zenék, képek és úgy az egész tökéletesen passzol a sztorihoz. Ajánlani tudom mindenkinek, aki szereti a könnyedebb alkotásokat, és nem igényli a csattanókat, meg a durvulásokat a filmekben. Szerintem a feladatát jól teljesíti, szórakoztat és még egész jó mondanivalója is van.

Szereplők:

Matsuzaka Hatori - Kiritani Mirei

Egyáltalán nem sablonos főszereplőről van szó. Hatori az egyik legemberibb lány, akit filmen láttam. Akar valamit, és azért bármit megtenne. Vannak negatív gondolatai, utál és szeret, szóval tényleg nagyon reális karakter. De nem is tudjuk utálni, hiszen belül mind hasonlítunk rá. Mi sem szeretjük, ha valami nem úgy sikerül, ahogy terveztük.És ahogy az elején is leírtam, mindig érdekes olyan népszerű lányokról filmet nézni, akik népszerűsége nem az elrettentést szolgálják, vagy nem arra kell, hogy ezzel mutassák meg, hogy miből kell megváltozni. Nekem kifejezetten szimpatikus karakter volt Hatori, kicsit akaratos, kicsit hisztis, de hát most mit várunk? Szerethető attól még. Mirei pedig kifejezetten jól adta vissza Hatori jellemét, remek alakítás volt.

Terasaka Rita - Yamazaki Kento

Próbálok elvonatkoztatni attól, hogy Yamazaki Kento mindenhol ott van, és már álmomban is őt látom, mert egyébként tényleg nem rossz színész, bár kissé túlzásba viszik a nyomatását. Na, de most nem róla van szó, hanem a karakterről. Aki nekem már jóval kevésbé volt szimpi, mint Hatori. Nem nagyon tudok mit kezdeni a csendes, zárkózott emberekkel, az én személyiségem eléggé üti az övéket, de persze ez nem jelenti azt, hogy nem lehet egy ilyen karakter jó. A maga súlycsoportjában jól eltalálták, vicces volt, ahogy az ő visszafogottsága találkozott Hatori pörgésével. Mondjuk, nem értettem ezt az önfeláldozást, ami miatt az egész bonyodalom, Hatori keresztes hadjárata (mekkora töris poén) és a konfliktus kialakult, de ha ő úgy döntött, hogy összejön valakivel, akkor összejön, nincs mese. És érdekes karakter volt ő is, szóval beleillett a képbe.

Adachi Miho - Wagatsuma Miwako

Ha most azt mondom, hogy titokban annak szurkoltam, hogy Rita vele marad, akkor valaki megüt? Dehogyis, hiszen senki nem tudja, hol lakom hahaha! Viccet félretéve (ami nem is volt vicces...) ők sem voltak romantikus páros, szóval nem a lány miatt reméltem, hogy együtt maradnak, de az még a jövő zenéje. Minden esetre ő is kicsit az a karakter volt, akihez annyira nem fűztek érzelmek. Nem volt idegesítő vagy visszataszító, de nem is annyira nőtt a szívemhez. Sajnáltam, hogy a többiek hogy bánnak vele, és épp ezért volt egy nagyon érdekes karakter a történet szempontjából. Jó kontraszt volt Hatori mellett, szóval megtette, amit megkövetelt a haza. Végül pedig aranyosan reagált a körülötte zajló eseményekre, de azt majd meglátjátok, ha megnézitek a filmet (olyan nehéz kitalálni, hogy mi fog történni!)

Hiromitsu Kosuke - Sakaguchi Kentaro

Na, és akkor megmagyarázom az előbbi ködösítést, Kosuke volt az, akit másra szántam, mint ami végül történt vele. Nekem őszintén jobban tetszett vele Hatori, de ez már csak az én felfogásom. Nagyon bírtam az ő karakterét, elég durván belezúgós kategória. Ez lehet az elfogultságom miatt is természetesen. Kosuke sokkal pörgősebb, sokkal életvidámabb volt, és ugyanúgy törődött Hatorival, mint Rita. De hát nem lehet minden úgy, ahogy én akarom. Ilyenkor jön az, hogy nem baj, mert ő legalább megmarad a nézőknek, ami azért jó hír, mert Sakaguchi Kentaro erőteljesen életem egyik értelme, és akkor most nagyon leírtam magam. A szerep nagyon illett hozzá, elég hitelesen adta vissza az aranyos szívtipró karaktert.

Remélem, felkeltettem az érdeklődésedet, és tetszett az ismertető is. Köszönöm, hogy elolvastad, látogass el máskor is!

Kapcsolódó:
Tokyo Tarareba Musume

Sztárpárok Japánban

Híres Házastársak

Írtam egy rendhagyó bejegyzést, amikor is a japán híres testvéreket vettük szemügyre. De talán ott is említettem már, hogy a szigetország annyi sztárral büszkélkedhet, hogy nem véletlen, hogy nemcsak családi szálak fűznek össze egyes hírességeket, de (más országokhoz hasonlóan) számos románc is feléled két ember közt. Mivel Japánban meglepően diszkréten kezelik a hírességek magánéletét, bármennyire is úgy tűnik, hogy nem, vannak olyanok, akiknek a kapcsolatáról alig tudunk valamit. Természetesen most nem olyanokról fogok írni, akik csak szimplán házasok, hanem igyekeztem összegyűjteni öt olyan sztárt, akinek a párja is a médiában mozog, és az is szempont volt, hogy ennek legyen érezhető nyoma is. Szóval most bemutatok öt olyan sztárpárt, akikre bárki ránéz, elolvad a nagy szerelemtől.

1. Ishihara Takamasa "Miyavi" és Melody

A páros kezdeti kapcsolatáról nem tudunk sokat. 2008 májusában ismerték meg egymást, amikor is Melody meginterjúvolta Miyavit a Club J-Melo nevű műsor keretében. Miyavi akkor még a visual-kei időszakában volt, Melody pedig mint énekesnő tevékenykedett. A következő évben pedig felröppent a hír (és hamar el is lepte a pletykaközpontokat) miszerint a pár 2009 márciusában egybekelt, Melody pedig gyermeket vár. Miyavi egyik áprilisi koncertjén jelentette be hivatalosan az eseményt, és elnézést kért a rajongóitól, hogy így derült ki a házasságuk. Azóta egyébként még egy kislányuk született, így a négytagú család tagjai Melody, Miyavi, Lovelie és Jewelie. Hatalmas szeretet dúl közöttük, Miyavi azóta már kissé "megszelídült" és inkább a rocker irányba váltott, Melody pedig a divatvilágba vándorolt. De természetesen mindig jut idejük egymásra, mindenhova együtt megy a család, rendszeresen posztolják a meghatóbbnál meghatóbb családi képeket, Miyavi pedig sokszor oszt meg képet a gyerekeivel "randi" címszó alatt. Aki rájuk néz tudhatja, hogy összetartó, boldog család az övék.

2. AI és HIRO

Következő párosunkról már kevesebb információt találni. A tíz éves kapcsolat után 2013-ban jelentették be eljegyzésüket, majd a következő évben már össze is házasodtak. Megint csak egy évvel később pedig megszületett első közös gyermekük, egy gyönyörű kislány. HIRO egyébként a Kaikigesshoku nevű rockbanda egyik tagja, AI pedig Japán egyik leghíresebb szólistája. Mindketten kissé vadabb stílust képviselnek, bár AI az utóbbi pár évben mintha egy kissé visszafogottabb lenne, legalábbis a kezdeti Independent Woman (=független nő) és egyéb lázadó számaihoz képest. Az anyaság is jó hatással volt rá, és bár nincs túl sok ideje, mégis imádja a családját. HIRO nem olyan ismert, mint ő, ezért gyakran ő vigyáz a kislányukra, de természetesen ilyenkor sem szorul anyu háttérbe, hiszen olyankor együtt nézik AI fellépéseit. A család hármasban is sokat van együtt, utazások, kirándulások vagy csak szimplán otthoni lustálkodások követhetők nyomon a közösségi oldalaikon.

3. Ryucel és Peco

A szigetország talán legnépszerűbb Harajuku modellpárosa Ryuchel és Peco (alias Higa Ryuji és Okuhira Tetsuko) 2014-ben kezdett el randizni, amikor is közös projektben dolgoztak. Megismerkedésük után egy hónappal már egy pár voltak, most pedig 2016 december 28-án össze is házasodtak. December 31-én jelentették be hivatalosan. Ryuchel azt mondta, hogy tudja, hogy nagyon fiatalok a házassághoz, (mindketten huszonegy évesek voltak, mikor egybekeltek) de nem érti, mire kellett volna még várniuk, ezért eljegyezte Pecot. Azóta már eltelt egy kis idő, és a pár már a gyerekvállalásra is felkészült. Hozzátenném még, hogy a két modell sajátos stílusa miatt lett olyan népszerű, mindketten az amerikai retrót követik, és Harajukuhoz méltóan színes és extravagáns szettekben pompáznak. Kíváncsian várom a pár jövőjét, és az esetleges családalapítást.

4. Hirohisa Ota és Kondo Chihiro

Chipichan és férje kezdeti kapcsolatáról nem tudunk sokat. Talán ha tudnék japánul, ki tudnám deríteni, hogy mikor és hogyan ismerkedtek meg, de ez talán nem is olyan fontos, hogy emiatt ne beszéljek róluk, ugyanis a világ egyik legcukibb párjáról van szó. 2015 szeptemberében házasodtak össze, azóta pedig született egy közös gyermekük is. Hirohisa a komikus trió egyik tagja, Chipi pedig az ország egy igen elismert modellje. Sokszor tűnnek fel közösen is a médiában, ráadásul 2017-ben még a legjobb szülőknek járó díjat is bezsebelhették. Ez nem is véletlen, hiszen mindkét fél rengeteg időt tölt együtt és a babájukkal hármasban is, és ha azt mondom, hogy minden második poszjuk a családjukról szól, akkor nem túlzok. Engem nagyon magával ragad, amikor egy sztár ilyen jó szülő, és annak ellenére is szakít időt a családjára, hogy folyton műsorok és forgatások tömkelege vár rá, ezért is ők az egyik kedvenc párosom. Érdemes figyelni őket, borzasztó édesek együtt!

5. Akanishi Jin és Kuroki Meisa

Az utolsó párost muszáj volt elhoznom annak ellenére, hogy az ő házasságuk nem olyan nyílt, mint az előző öt házaspáré. Érdekesen alakult a kettejük kapcsolata. Régebben nagyon sokat olvastam róluk, és néha megkérdőjelezhető információkat is olvastam, de a tények a következők: Jin és Meisa 2012 februárjában kötötte egybe életét, amelyet mindkét fél ügynöksége megerősített. Hirtelen házasság volt, hiszen a hírek szerint Meisa már gyermeket várt akkor. Na most, köztünk szólva, én olvastam már olyan pletykákat is, hogy a baba Meisa előző párjától volt. Ne menjünk bele a részletekbe, hiszen ezt sosem tudhatjuk biztosra. Amit tudunk, az az, hogy a baba valóban meg is született Akanishi Theia néven, azóta pedig 2017-ben már a második gyermeküket üdvözölhették a családban, egy egészséges kisfiút. Minden pletyka ellenére biztos jól meglehetnek, hiszen az akkori visszafogott ceremónia után 2016-ban újra megünnepelték az esküvőjüket egy parti keretein belül. Meisa egyébként teljesen meg van elégedve az életével, az interjúi alapján Jin jó férj, segítőkész, gondoskodó és szerető, szóval maradjunk annyiban, hogy amíg nem látunk bele az életükbe, hagyatkozzunk a fantáziánkra, és arra, amennyit ők elárulnak belőle. És szorítsunk nekik, hogy boldogok legyenek.

Elérkeztünk cikkünk végére, igazából miközben írtam, már közben is gyűltek a nevek, akiket még elhozhattam volna, de úgy gondoltam, hogy őket majd egy következő bejegyzésben fogom bemutatni. Remélem, tetszett ez a kis szösszenet, és ha úgy látom, hogy az ilyesfajta bejegyzések is kelendőek, akkor talán gyakrabban fogok ilyesmiket írni. Minden esetre köszönöm, hogy végigolvastad, látogass el máskor is!

Kapcsolódó:

Testvérek a sztárvilágban

Subete wa Kimi ni Aeta kara - avagy a japán Igazából szerelem

It All Began When I Met You

Vészesen közeledik a karácsony (VÉGRE!) ami azt jelenti, hogy semmi más választási lehetőségünk nincs, mint orrvérzésig nyomatni az All I Want for Christmas is You-t, sütni a mézeskalácsot és addig nézni a karácsonyi filmeket, míg kifolyik a szemünk. Az első kettő szerintem a segítségem nélkül is tökéletesen menni fog, viszont ha már egy japán témájú blogról van szó, érdemes hoznom egy ünnephez illő szigetországi filmet. Tavaly, érdekes módon, hiába keresgéltem karácsonyi japán filmet, egy darabot nem találtam. Mindezek után nyáron átnéztem pár oldal filmes listáját, hát nem találtam kettőt is? Ezek közül az egyiket nemrég meg is néztem, most pedig elhoztam a kedves olvasóimnak, hogy ha esetleg szeretnének ázsiai módon ráhangolódni a szeretet ünnepére, legyen némi támpont. Ahogy a címben is írtam, ez a film engem kifejezetten emlékeztetett az Igazából szerelemre, és ehhez mérten egy könnyed, hangulatos alkotásról van szó. Nézzük is, mit tartogat ez a kis remekmű.

Adatok:

Megjelenés dátuma: 2013. november 22.

Időtartam: 106 perc

Rendező: Motoki Katsuhide

Stúdió: Warner Bros.

Zene: yuzu - Ame Nochi Hallelujah

Történet:

Az eredeti ismertető alapján a film nem más, mint hat szerelem története. Szerintem ez így kicsit árnyalt. Tényleg van benne hat szerelmi szál, viszont némelyik erőteljesebben van kihangsúlyozva, némelyik gyengébben. Lényegében sok kis karakter életének szeletkéjébe pillanthatunk bele, a kapcsolataikba, a problémáikba, mindennapjaikba, és ami a legfontosabb: a karácsonyi előkészületeikbe. Bár Japán nem kifejezetten úgy viszonyul az ünnephez, ahogy egy nyugati ember számára ez megszokott, de a filmből az derül ki, hogy még ott is fontosnak tartják ezeket a jeles napokat. A kicsit több mint másfél óra alatt megismerkedhetünk a távkapcsolatok nehézségeivel, a családi tragédiák feldolgozásával, a be nem teljesülő szerelem kínjával, a régmúlt emlékeivel, a plátói szerelemmel, és azzal, hogy mindez hogy befolyásolja az ember karácsonyát. Mivel a karakterek közt vannak összekötő szálak, a történetet úgy lehet legegyszerűbben leírni, ha őket ismertetem, szóval ezúttal kivételesen nem a szereplőket mutatom be, hanem az ő sztorijukat.

Vélemény:

Nem azt mondom, hogy az agyam eldobtam, olyan csavaros, izgalmas és eredeti a film, de nagyon is élvezhető. Tényleg nagyon hasonlít az Igazából szerelemre, de még így karakterek terén is, viszont nem mondanám kifejezetten koppintásnak. Én mindig is nagyon szerettem az ilyesfajta műveket, amiben sok apró történet alkotja az egészet, és azt is mindig élveztem, ahogy kiderülnek az összekötő szálak. Bár a dolgok néha furcsák voltak, gyorsan történtek, és nem is volt túl logikus némelyik esemény, de ettől eltekintve nagyon tetszett. Visszagondolva meg főleg. Érdekes tanulságokat lehetett levonni, és nagyon magával tudott ragadni egyik-másik kapcsolat. A vége pedig teljes boldogság. Azt hozzátenném, hogy a film a Tokiói Vasútállomás századik születésnapjára készült, ami pedig kifejezetten jól sikerült, legalábbis olyan téren, ahogy a legtöbb karakter életében fontos szerepet játszott ez a helyszín. Aki egy könnyű kis karácsonyi filmet szeretne nézni, annak mindenképp ajánlom!

Szereplők:

"Szentestei Szerelmesek" - Kazuki és Reiko (Hiroshi Tamaki és Takanashi Rin)

A japán Hugh Grant nemcsak sármjában hasonlít brit társára, de még az életvitel is passzol. Egy jól menő webtervező cégnél dolgozik, ennek fényében pedig nem csekély keresetet tudhat a magáénak. A személyisége kissé magának való, nem mondanám sznobnak, de mindenkinek eszébe jut a hűvös szó, ha ránéz. A bájos színésznővel, az épp egy árvaháznak szánt színdarabon dolgozó, ám annál nagyobb álmokat kergető Reikóval egy fényűző étteremben találkozik először, majd egészen véletlenül egy bárban is összefutnak épp a vacsora után. Kazuki meggyanúsítja, hogy biztos direkt ment utána, miután látta a bankkártyáját, azonban mikor Reiko könnyek közepette mentegetőzik, a sármőr meggondolja magát, és inkább visszakozik, bocsánatért esedezik. Erre sort is kerítenek, de annyit mondhatok, hogy nem megy minden zökkenőmentesen a félidegenek közt. Sértések és csalódások, de végül mindenre van megoldás, akárcsak a mesékben.

"Távkapcsolat" - Setsuna és Takumi (Kimura Fumino és Higashide Masahiro)

A divat világában mozgó esküvői ruhatervező Setsuna inkább a ragaszkodós, minden időt együtt töltős barátnő. Ezt némiképp megnehezíti a tény, hogy barátja, Takumi tőle igen messze, Sendaiban dolgozik egy építkezésen. Setsuna azért hűségesen hívogatja, írogat neki és minden másodpercet számol a találkozásokig. Takumi nem ennyire pörgős, ő sokkal nyugodtabb, visszafogottabb. Ez pedig sok félreértést eredményez, főleg hogy messze élnek egymástól. De vajon a szerelmük kitart, és összetartja őket a nehézségek ellenére is? Akarja vajon mindkét fél ugyanannyira a kapcsolatot, vagy inkább csak Setsuna erőlteti? A karácsony, ami Japánban inkább a szerelmesek, mint a család ünnepe, lendít valamit a kettejük dolgán? Nekem az ő száluk volt talán a kedvencem, hiszen leginkább Setsunát éreztem közel magamhoz, legalábbis ha azt vesszük, hogy én mennyire ragaszkodó típus vagyok. A megoldás pedig egyenesen szívmegolvasztó volt!

"Karácsonyi Bátorság" - Natsumi (Honda Tsubasa)

A lány, aki attól szenved, hogy vajon hogy nyerhetné meg gimnáziumi kiszemeltjének szerelmét. Egy karácsonyi bulira kap meghívást, ahol valószínűleg a szóban forgó fiatalember is megjelenik majd, de annyira fél szembenézni az érzéseivel, hogy semmi indíttatást nem érez arra, hogy odamenjen. Emellett azt is tudnunk kell, hogy egy tortaüzletben dolgozik, ahol egy idős hölgy a mestere. Ez a hölgy elmeséli neki a saját szerelmének történetét, amely óriási fájdalom volt számára. Natsumi ennek hatására dönt úgy, hogy megragadja a lehetőséget, és minden tőle telhetőt megtesz, hogy valóra váltsa a szerelmét. Én vele annyira nem tudtam azonosulni, de a maga műfajában jó karakter volt.

"Karácsonyi Ajándék" - Chiharu és Terai Akane (Ichikawa Miwako és Kai Emiri)

Sokszor tapasztalhatjuk, hogy az ember szíve mennyire meglágyul karácsony környékén, és előszeretettel adakozik valamilyen szeretetszolgálatnak. Na, pont ezért kellett ez a szál, hiszen Chiharu egy nevelőotthonban dolgozik. Példa értékű szeretettel de egyben kellő határozottsággal neveli a gyerekeket. A kis egységek közül igazából talán ő szerepel a legkevesebbet, de mégis fontos karakter. Sajnos mivel nem jut neki olyan sok rivaldafény ezért nehéz leírni az ő személyiségét, de a hozzá kapcsolódó kislány, már annál is érdekesebb. Itthon ugyebár a Mikulás külön ünnepet kapott, de mivel Japán Amerikától vette át a legtöbb nyugati szokását, ezért Santa Claus neve többször hangzik el a filmben, mint bármelyik karakteré. Akane az árvaházban él, viszont nem fogadja el, hogy a szülei nem élnek, vagy nem kellett nekik. Ez pedig érdekes párhuzamot vet fel a szülei és a Mikulás között.

"Fél-Felnőtt Ceremónia" - Miyazaki Masayuki, Sayori és Koji (Tokito Saburo, Otsuka Nene, Yamasaki Ryutaro)

Masayuki mozdonyvezető, akit úgy ismerünk meg, hogy épp nyugdíjba vonul. Ez viszonylag szokatlan döntés, hiszen még egészen fiatal. Azonban hamar kiderül, hogy valami áll a háttérben. Felesége Sayori hűségesen támogatja, és próbálja a közte, és tíz éves fia, Koji közt kialakuló feszültséget kezelni. A fiú épp a kamaszodás gyönyörű folyamatába sétál bele (innen a fél-felnőtt elnevezés, hiszen a 10 pont a 20 fele, és Japánban ugyebár 21-től számít valaki felnőttnek) ezért nehezen viseli el, hogy apja nem jár dolgozni, és tanácsokkal látja el. De természetesen a szeretetük olyan mély, hogy semmiféle konfliktus nem okoz gondot, ezért a befejezés -amit nem fogok lelőni- mindenképp megdobogtatja az ember szívét.

"Kései Ajándék" - Oshima Kotoko és Matsuura Taizo (Baisho Chieko és Kobayashi Nenji)

Utolsó szeletünket már korábban említettem, hiszen ez az az idős hölgy, aki Natsumival dolgozik. Réges-régen történt, amikor egy fiatal lány a Tokiói Pályaudvaron állva várta a szerelmét. A vonatuk perceken belül indult, és a lány egyre csak várta, hogy a fiú megérkezzen, és elszökjenek a társadalmi különbség elől. De a fiú nem jön. Kotoko pedig élete végéig őrzi a szívében az emlékét. Nem házasodik meg, mert túlságosan szerette azt a fiút. Az ő keserű története volt az, amelyik legjobban meghatott engem. Nem tudom elképzelni, hogy én ilyen helyzetben mit tennék, de érdekes volt ebből a szemszögből is megnézni egy ilyen helyzetet. Szerencsére a film végére az ő szerelme is feloldást nyer, ezért a végén kijelenthetem, hogy a happy end teljes.

Ha szeretnél ráhangolódni egy kicsit a karácsonyra, mindenképp nézd meg ezt a filmet. Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést, remélem, máskor is meglátogatsz majd!

Kapcsolódó:

From Five to Nine

Ao Haru Ride live action

A vándorló palota
Pretty Proofreader

5ji Kara 9-ji Made - avagy a szerelmes szerzetes története

From Five to Nine

Na, hát egész jól sikerül ez a blogolás... ja, nem. Mentségemre szóljon, hogy végzősként pont annyi időm van, mint egy három műszakban dolgozó családanyának, szóval valamilyen szinten ezzel tudom kimagyarázni magam a hatalmas kihagyás alól. Viszont cserébe elhoztam azt a sorozatot, amit már vagy másfél éve tervezek, és hozzáteszem, az egyik kedvencem. Ha jól megnézzük a képet, rögtön feltűnik a két főszereplő. Mindkét színész közel áll a szívemhez, ezért nem volt nehéz megtalálni ezt a doramát. Már nem is emlékszem, hogy kezdtem el, vagy mi vett rá, de annyi biztos, hogy azóta már jó párszor láttam. Ezért most elhoztam nektek ezt a csodát, és igyekszem minél inkább úgy tálalni, hogy minden egyes olvasó hihetetlen késztetést érezzen arra, hogy megnézze.

Adatok:

Sugárzás ideje: 2015. október 12 - december 14.

Epizódok száma: 10 rész

Rendező: Hirano Shin

Csatorna: Fuji TV

Zene: back number - Christmas Song

Történet:

Sakuraba Junko első és talán egyetlen életcélja, hogy kijusson New Yorkba. Jelenleg egy nyelviskolában dolgozik, mint angoltanár, emellett pedig lázasan gyűjtöget, hogy sikerüljön megfelelő anyagi alapot megteremtenie ahhoz, hogy új életet kezdjen az álmok városában. Azonban a sors vicces kedvében van. A családjával egy idős rokon temetésén vannak, amikor is egy igen kínos baleset következtében felhívja magára a szertartást tartó szerzetes figyelmét. Mire észbe kap, már omiain (házassági találkozó) van vele. Junko a lehető leghatározottabban visszautasítja a szerzetes ajánlatát, és reméli, hogy soha többé nem találkozik majd vele. De Hoshikawa Takane nem arról híres, hogy feladja, amit akar. Minden alkalmat megragad, hogy Junko közelébe kerüljön, azonban nem ő az egyetlen, aki a lány kezére pályázik. Hogy, hogy nem, egy szép kis szerelmi sokszög alakul ki, hiszen egy olyan társaságban, ami tele van romantikára vágyó egyedülállókkal szinte lehetetlen, hogy ne szeressen bele mindenki mindenkibe. Persze a sorozat nem egy szappanopera szintjén van, olyan fontos kérdéseket feszeget, mint a felelősségvállalás, álmok, kitartás, és ezek kapcsán pedig az is, hogy mi éri meg a szenvedést, és mi nem? Meddig legyünk kitartóak, és mikor kell feladni? Vagy feltétlen szükség van arra, hogy feladjuk az álmainkat? Két szenvedély megfér egy szívben? Hát, ilyesmiket kínál a From Five to Nine.

Vélemény:

Nem egy tökéletes sorozatról van szó, ezt előre tisztázom. Vannak benne furcsaságok, és aki nem érzi a japán humort, az nem feltétlen fogja már az első résznél értékelni. Viszont! Ez az a dorama, ami megéri a pénzét. A maga butaságával és valószerűtlenségével olyan szerethető, olyan hangulatos és egyben olyan elgondolkodtató, hogy kívánni se lehet jobbat. Nem akarom az egekig magasztalni, hiszen mindenkinek más az ízlése, de engem teljesen magával ragadott. Van egy sajátos atmoszférája, remek színészek, érdekes karakterek, hatalmas jellemfejlődések, és persze rengeteg tanulság van benne. A zenei aláfestést tökéletesen eltalálták, és a történetvezetés is követhető, bár néha azért vannak éles vágások. Viszont azt szeretném kihangsúlyozni, hogy talán életem első sorozata volt (nem csak japán, hanem az egész világon) ahol megértettem, hogy hogy lehet mindenki a főszereplőbe szerelmes. A mellékszálak is érdekesek természetesen, így biztos vagyok benne, hogy mindenki talál kedvére valót a doramában. Nekem kifejezetten a karakterek színessége tetszett, szóval most vegyük is sorra őket!

Sakuraba Junko - Ishihara Satomi

Főhősnőnk egy nem mindennapi személy. Vidám természete, bohókás viselkedése és hatalmas elszántsága láttán szerintem nem csoda, hogy megragadja a férfiak figyelmét. Már nagyon fiatalon elhatározta, hogy kiköltözik Amerikába, és ezt az álmát semmi pénzért nem adná fel. Aztán megismeri Takanét... Bár egy ideig zavaros a szíve, maga sem tudja, hogy mit akar, főleg hogy nem is a szerzetes az egyetlen, aki potenciális partnerként van jelen, de végül győz a szerelem. Rengeteg megpróbáltatáson megy keresztül, sok mindent felad, hogy együtt lehessenek, de még így sem megy teljesen simán a dolog. Személy szerint nekem Junko az egyik kedvenc női főszereplőm a világon. Vicces, pörgős, imádni való, de emellett kitartó és felelősségteljes is. Eleinte ő sem tud mit kezdeni a körülötte kialakult helyzettel, de végül döntést hoz. Satomi pedig rendkívüli színésznő. Sok szerepében láttam már, és amellett, hogy ez a nő képes még egy konzervdobozzal is hihetetlen kémiát kialakítani, mindenféle karakter szerepében otthonosan mozog. Az eddig látott szerepei közül talán ez tetszik a legjobban.

Hoshikawa Takane - Yamashita Tomohisa

Ritkán látni olyan furcsa embert, mint Takane. Már rögtön az első részben látszik, hogy nem túl józan karakter, de minél többet látunk az életéből, annál inkább válik érthetővé a különcsége. Annak ellenére, hogy a szerelme már-már kínos és zavaró, és a valóságban talán öt perc után lecsaptuk volna egy betonoszloppal, viszont ez egy sorozat. Azért nézzük, mert fura. Engedjük el az apró részleteket. A maga lehetetlenségével válik egy különleges, valójában aranyos és szerethető főhőssé. Neki talán még többet kellett szenvednie, mint Junkónak, és az életét valószínűleg senki nem kívánja magának, de ő mégis vállalja, amit a családja ráhagyott. Emellett viszont élete talán első önálló döntését, a szerelmét sem akarja feladni. Junko mellett olyan dolgokat él át, amiket eddig még soha. Barátokat szerez, megtanul szórakozni, élvezni az életet, és ami a legmeglepőbb; mosolyogni. Ritkán látni ilyen meggyőző színészi alakítást, de Yamapi olyan profin alakítja a mindig komoly szerzetest, hogy az már félelmetes. Egyetlen arcizma sem rezdül, egyedül a szemében látszik, mit is érez. A végére pedig a karakterén is érezhető lesz Pi jól ismert karizmája, és ahogy nyílik a személyisége, úgy fejlődik az arcjátéka is. Oscart neki!

Hoshikawa Hibari - Kaga Mariko

Az ügyeletes Iron Lady, a tipikus anyós (nagymama anyós) a gonosz boszorkány. Vagy annyira mégsem? Talán az utolsó pillanatig rühelljük a karaktert, hiszen ő az egyetlen, aki tényleg minden erejével azon van, hogy szétválassza a szerelmeseket. Szinte felfoghatatlan, hogy hogy fér el egy emberben ennyi gyűlölet, de az idős hölgynek valahogy sikerül. A hívekkel kedves, menyével rémes Hibari-san. De valahogy legbelül mélyen sejtjük, hogy van oka arra, hogy így viselkedik. A végén ki is derül, hogy miért ilyen undok Junkóval, és még ha rossz is a kifogás, de legalább nem annyi, hogy nem bírja a fejét. Minden esetre a dráma kedvéért kellett az ő karaktere, nehogy már minden szépen és könnyen menjen. Kell ide az izgalom.

Kiyomiya Makoto - Tanaka Kei

Kiyomiya-sensei nem most lépett be Junko életébe, de mégis újdonságként hat, hiszen évekig nem találkoztak. Igen nagy szerepet játszott főhősnőnk sorsában, hiszen ő volt a legkedvesebb tanára. Mindenki nyugodjon meg, csak pár év van köztük, ne várjunk óriási korkülönbséggel párosuló tanár-diák szerelmi szálat. Engem kifejezetten meglepett az ő kapcsolatuknak alakulása, hiszen a legkevésbé sem spoiler ha elmondom, hogy Junko végül nem őt választja, annak ellenére, hogy mindig is gyengéd érzelmeket táplált a jó Makoto iránt. Nem volt kifejezetten különös karakter, egy kis feszültségkeltésre viszont pont jó volt. Nekem ő egészen szimpatikus volt, de túl snassz lett volna, ha Junko végül vele jön össze. Szerencsére hamar vette az adást, és inkább beállt másodhegedűsnek.

Mishima Satoshi - Furukawa Yuki

Junko diákkori barátja, a sikeres üzletember, aki valamiért rengeteg lány szívét tudhatja a magáénak. Attól most tekintsünk el, hogy én körülbelül annyira tudom komolyan venni az ábrázatát, mint egy alsósnak, de ízlés kérdése. A főbb szereplők közül talán ő van legkevesebbet a színen, néha felbukkan, hogy bezavarjon a pár életébe, és egy kis feszültséget keltsen, de kifejezetten sok szerepe nincs. Nekem épp ezért volt semleges karakter, nem rajongtam érte túlzottan, de azon kívül, hogy nem értettem a hirtelen fellépéseit nagyobb bajom sem volt vele.

Mouri Masako - Saeko

A kotnyeles szépség, akit az elején egy kanál vízben meg tudnánk fojtani, a végére pedig egészen megkedvelünk. Senki nem tudja, miért, de szükségesnek érzi, hogy minden pletykát megragadjon és szétkürtöljön, azonban egy erélyes megfeddés után egészen megváltozik. Én a végére nagyon megkedveltem, hiszen már az elején is szókimondó volt, ahogy normalizálódott a viselkedése pedig jó irányba fordította ezt a tulajdonságát. Egész jól összerázódott a többi nővel, és értékes tanácsokkal látta el a körülötte lévő esetlenkedőket. És persze neki is jutott egy kis romantika, egy nem mindennapi szerelmi szállal. Saeko pedig elég jól titkolta, hogy valójában már egy kétgyermekes családanya. Hihi.

Yamabuchi Momoe - Takanashi Rin

A munkájában komoly, rajongásaiban annál furcsább Momoe-sensei. Mindig is jóban voltak Junkóval, viszont egy céges iszogatás után lesznek igazán jó barátnők, amikor is Junko nála alszik, és rájön különös szenvedélyére: a BL-re (Boys Love, vagyis olyan történet, ami férfiak közti szerelemről szól). Talán azt hittük eddig, hogy ez a téma Japánban mindennapos, de mint kiderül, Momoe-sensei nem kürtöli világgá a szigetországban is furcsaságnak számító mániáját. De nem Junko az egyetlen, aki rájön erre, így neki is jut egy kis szerelmi szál. Én kifejezetten szerettem Momoét, a maga szeles, néha komolytalan stílusával.

Kimura Arthur - Hayami Mokomichi

A félig brit Arthur-sensei a sorozatban minden korosztály szívét elrabolja, és egyben persze a nézőkét is. Ritkaság számba megy ugyan, de ő kivételesen nem Junkóba szerelmes, így viszont remek barátként funkcionál, és nem csak Junko számára. Talán ő volt a kedvenc karakterem, a folytonos bohóckodásaival és lehengerlő stílusával egészen magával ragadott, és hát azért nem utolsó sorban a sajátos báját is meg kell említeni, amit általában megfelelő helyzetekben hozott elő. Bár az indokolatlan angoljával néha nem tudtam mit kezdeni, de egyébként nagyon érdekes dolgokat mondott, és nagy segítség volt a körülötte lévők számára. A végére pedig a saját életét is sikerült úgy alakítani, ahogy kell, így pedig az utolsó karakternél bizton leszögezhetem, hogy teljes a happy end.

Remélem, sikerült kedvet csinálni ehhez a különleges sorozathoz, mert annyi biztos, hogy azért nem mindennapi történetről van szó. Mindenkinek tudom ajánlani, aki szereti a vidám, romantikus, de sokszor mégis elgondolkodtató műveket. Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést, látogass el máskor is!

Kapcsolódó:

Kaze ni Tatsu Lion

Rich Man Poor Woman
Subete wa Kimi ni Aeta kara
Pretty Proofreader
Tokyo Tarareba Musume