Followers - avagy pro-kontra social media

 Followers - Követők

Ismét elérkeztem egy dorama ismertetővel. Nem szponzorált tartalom, de bevallom, a Netflix egészen megváltoztatta az életem. Jó, nyilván viccelek, de nagyon jó kis tartalmakat találtam rajta (sajnos kevés a japán, remélem, ezen fognak dolgozni). Mivel nagy dorama-fan vagyok, nyilván rögtön megnéztem, hogy miket találok ott, és hát így akadtam a Followers-re. A színészek közösségi oldalain láttam anno klipeket meg előzetest róla, de már egészen el is felejtettem. Aztán rávetettem magam az első részre, és annyira lenyűgözött, hogy konkrétan kétszer egymás után néztem végig, két egymást követő héten. Tetszett, mit ne mondjak. Kezdem néha azt érezni magamon, hogy elfogult vagyok, meg nem is értek annyira a filmiparhoz, mert mindig mindent csak dicsérek, és felületesen nézem, de hát ha egyszer ismertetőt írok róla, akkor nem egy doktori disszertációt kell produkálnom, hanem pont felszínesen bemutatni, hogy az ember kedvet is kapjon hozzá, de ne lőjek le túl sok poént sem. Szóval, vágjunk bele!

Adatok:

Sugárzás ideje: 2020. február 27.

Epizódok száma: 9 rész

Rendező: Ninagawa Mika

Csatorna: Netflix

Történet:

Hyakuta Natsume egy 21 éves fiatal lány, akinek minden álma, hogy színésznő legyen. Egy ügynökségnél dolgozik, de egyelőre nem érte el a karrierje a várt áttörést, így egyéb részmunkaidős állásokkal tartja el magát, miközben várja a sikert. Nara Limi lassan a 40-hez közelít, híres és elismert fényképész, aki a legkülönfélébb sztárokkal dolgozik együtt, sőt még az Év Nője Díjat is bezsebeli. Persze az ő élete sem teljes, mindennél jobban vágyik egy babára. De hogy fonódik össze a két nő sorsa? Natsu egy reklámfotózásra ugrik be kisegítőnek, ahol az egyik technikus megalázó szavai hatására előtörnek az indulatai, és hát történetesen ki a fotós, aki épp lencsevégre kapja ezt? Bizony, Nara Limi. Az így született képek kikerülnek Limi instagram oldalára, Natsu pedig hamarosan több tízezer követővel büszkélkedhet. Egyre jobban ível fel a karrierje, magazinfotózások, divatbemutatók, reklámok, népszerű modellek osztják a posztjait, és hát ahogy az ilyenkor lenni szokott, Natsu nem szokott hozzá a hírnévhez, jönnek a nehézségek és baklövések, amikből ki kell keveredni. De a két társaság, akik a sorozat főszereplői, mind egy cipőben járnak, mindenkinek megvannak a maga kis problémái, és a sorozat végére ezeket kell rendbe hozni.

Vélemény:

Nem azt mondom, hogy életemben nem láttam még ilyen egyedi sorozatot, de voltak benne nagyon is érdekes csavarok és elemek, amiktől élvezhető volt. Sokféle karakter tűnt fel a sorozatban, és mindenkivel lehetett azonosulni bizonyos dolgokban. Színes egyéniségek, valós problémák, hiszen kit ne szippantana be a közösségi média, kinek ne venné el sokszor az önbecsülését, de ott a másik fele is, ki ne szenvedne attól, hogy nem találja a megfelelő párt az életében (aki nem, annak sok boldogságot!), hogy szeretne egy jó karriert de gyereket is (ez mondjuk a férfiaknak nem nagy cucc), meg úgy általában véve útkeresések és egyéb kalamajkák. Érdemes megnézni, mert egyszerre szórakoztató, esetenként megrázó, és elgondolkodtató. És akkor pár szót arról, hogy miért nem tudtam szó szerint levenni rólam a szemem. A rendezőnő maga is fotós, és a sorozat látványvilágán ez meglátszik. Egyszerűen gyönyörű volt. A színek, a fények, a díszlet, a ruhák, minden annyira vibráló és izgalmas volt, hogy már csak azért is megéri megnézni, hogy kiolvadjon az ember szeme a szépségtől.

Szereplők:

A fiatalok: Hyakuta Natsume - Ikeda Elaiza, Sunny - KOM_I, Nori - Yutaro

Igazi művészekkel van dolgunk. Egy színész, egy festő, és hát Nori-kun, akiről igazából nem tudjuk, mit csinál, de az extravagáns stílusával nem valószínű, hogy egy unalmas karakter. Nem tudni, honnan ismerik egymást, de elég közeli kapcsolat fűzi össze őket, és miközben mindenben igyekeznek támogatni egymást, nem kerülhetik el azt sem, hogy esetenként helyrerakják a másikat. Natsume egy álmodozó, aki csak szeretne színészkedni, de magával ragadja a hírnév, és egyre távolodik a kezdeti énjétől, de mégis erős jellem, aki végül nem adja fel az elveit. Sunny egy bohém, csupaszív lány, akinek a festésben sikerül megmutatnia érzéseit. Szenved ő plátói szerelemtől, alkotói válságtól, és mégis büszkén viseli a sorsát, és végül sikert is ér el, és hű tud maradni önmagához. Noriról tudunk a legkevesebbet, róla csak látszik, hogy koraérett, ő mozgatja kicsit a kapcsolatot és lelket önt a két lányba, amikor kell, mindezeket mély bölcsességekkel fűszerezve.

Az idősebbek: Nara Limi - Nakatani Miki, Yuruco - Kaneko Nobuaki, Eriko - Natsuki Mari, Akane - Itaya Yuka

A baráti társaság minden tagja egy sikeres, irigylésre méltó figura. Limi, a fényképész, menedzsere, Yuruco, Eriko, a sminkmágnás, Akane, a legígéretesebb sztárok menedzsere, egyszóval nem akármilyen csoportot látunk itt. De persze nekik is megvan a maguk baja. Próbálnak megfelelni a társadalom elvárásainak, de mindeközben a saját boldogságukat sem akarják feladni, azt pedig láthatjuk, hogy a kettő nem mindig keresztezi egymást. Limi egy igazi művészlélek, kissé hebehurgya, de ezért van ott Yuruco, aki mindent észben tart, és mint legjobb barát, lelki támaszt is nyújt. Eriko egészségügyi problémával küzd, ami az egész életére hatással van, Akanenak pedig borzasztó szerencséje van a férfiakkal. Néha nehéz eldönteni, hogy melyik társaságot bírtam jobban. De az tény, hogy ezzel a négyessel bármikor elmennék inni.

Szerencsére nem csak Netflixen elérhető a sorozat, úgyhogy ajánlom mindenkinek szeretettel. Köszönöm, hogy elolvastad az ismertetőt, gyere máskor is!

Murakami Haruki - Noruee no Mori

Norvég erdő

Igen, jól látjátok, elérkeztünk egy hatalmas mérföldkőhöz a blog történetében: végre eszembe jutott, hogy a szórakoztatóipar mennyire gazdag Japánban. Nem azért nem gondoltam eddig arra, hogy legyen irodalmi szekció is a blogon, mert nem olvasok japán könyveket (bár felháborodva kell jeleznem, hogy milyen kevés van lefordítva magyarra), hanem mert egyszerűen nem jutott eszembe. Nyilván több európai művet olvastam már, mint japánt, de egyre gyarapszik a második listája is, így elérkezettnek láttam az időt, hogy kicsit felpezsdítsem a blogot. Lassan vége az első egyetemen töltött évemnek (bár itt már szemeszterek vannak, szóval technikailag már a másodiknak lesz vége), de eddig még nem sok irodalmi alkotást vettünk (nullát). De mivel fordítói specializációra jelentkeztem, ez nem jelent mást, minthogy jövő félévtől rengeteg remekebbnél remekebb alkotást kell majd elolvasnom, és bár magamtól is megtenném, így, hogy rá leszek kényszerítve, talán sikerül majd felzárkóztatni az irodalmat a többi részleghez. De akkor jöjjön egy kicsit érdekesebb rész.

Nem ez volt az első japán irodalmi alkotás, amit a kezembe vettem, de ezt fejeztem be a legutoljára (épp most is japán könyvet olvasok). Történetesen egy nyelvtanórán kellett mondatokat kiegészíteni, és az egyik csoporttársam a japán könyvhöz ezt mondta. Murakami Haruki még azok számára is ismerős lehet, akiknek közük sincs az ázsiai kultúrákhoz, iszonyat népszerű íróról van szó. Mivel még csak kísérletezek ezzel az újfajta bejegyzéstípussal, nézzétek el, ha nem tudom pontosan, miről kéne beszélnem. Szpojlerezni azonban továbbra sem fogok, ígérem. Vagyis, megpróbálom.

Adatok:

Kiadás éve Japánban: 1987

Megjelenés Magyarországon: 2008

Oldalszám: ~420

Műfaj: fiatalság, felnőtté válás, barátság, szerelem, szexualitás, gyász, depresszió

Történet:

A regény főszereplője és központi alakja Watanabe Toru. Az író az ő személyén keresztül mutatja be az eseményeket. Toru egy csendes, zárkózott, magának való figura. Ez talán mindig is így volt, bár mindig volt legalább egy barátja, akivel az idejét töltötte. Azonban az egyetlen, akire tényleg igaz barátként tekintett, Kizuki gimnázium alatt öngyilkos lett. Ez pedig egy életre megpecsételi Toru sorsát. Elkerül egyetemre, Tokióba költözik egy fiúkollégiumba, ahol igyekszik valahogy normális életet élni. A hatvanas évek végén járunk, diáklázadások, szabad szerelem, alkohol, bulik és egyebek jellemzik a korszakot, akárcsak nyugaton. Főhősünk Nagasawával, egy kollégiumi felsőbbévessel kerül közelebbi kapcsolatba, aki jócskán beleviszi őt ezekbe a szórakozásokba, egyéjszakás kalandok, részegeskedés és minden más kijut Torunak. Ám a sors alaposan keresztbe tesz neki, amikor is véletlen összefut Naokóval, Kizuki barátnőjével, akivel, míg barátja élt, gyakran töltötte együtt idejét. A két fiatal egymásra talál, elkezdenek találkozgatni, azonban Naoko korántsem dolgozta még fel barátja elvesztését. A kettejük kapcsolata buktatókkal teli, és még az is kérdéses, hogy Toru számára érdemes-e kitartani a lány mellett, amikor itt van egy évfolyamtársa, Midori, aki szinte tálcán kínálja magát neki (természetesen érzelmi alapon is) Torunak rendeznie kell az életét, el kell döntenie, hogy mit választ, és végre fel kell nőnie.

Vélemény:

Ha valaki könnyed olvasmányt keres, akkor nyugodtan olvassa el, de kapcsolja ki az agyát közben. Ugyanis a Norvég erdő nem egy egyszerű romantikus ifjúsági regény. Bár Murakami zseniálisan festi le a hatvanas-hetvenes évek hangulatát, sokkal több van a felszín alatt, mint azt az ember elsőre gondolná. És ezt nem azért mondom, mert ez van a könyv hátuljára írt ismertetőben. Végigkövethetjük, ahogy Toru sodródik cél nélkül, ahogy szembesül az elmúlással, a fájdalommal, az élet értelmetlenségével, és ahogy próbál talpon maradni. Bár a főszereplő ő, de rajta keresztül rengeteg apró szál szövődik a történetbe, különféle nyomorúságos sorsokról olvashatunk, és ez teszi olyan igazán lenyűgözővé a könyvet; megmutatja, hogy ki hogy próbál túllépni a sebeken. A könyvben központi szerepet kap a szexualitás, de ennek is van helye. Alapból nem tartom magam prűdnek, de nem szeretem az öncélú, indokolatlan szexjeleneteket, amiknek nincs sok helye a történetben. Viszont Toru életében ez kulcsfontosságú. Ahogy küzd a vágyaival, ahogy próbál felejteni, ahogy sérül, de ő is bántott már mást. Néhol kicsit azt érzem az írón, mintha enyhe cinizmussal írná meg ezeket a jeleneteket, és idealizálni, romantikussá próbálna tenni egyébként nem túl érzéki jeleneteket is. Minden esetre, mindennel célja van, és ha kicsit mélyebbre nézünk a műben, láthatjuk, milyen komoly elemekből épül fel. Ajánlom, hogy aki csak teheti, olvassa el, sokat formál az élethez és halálhoz való viszonyuláson.

SPOILERES VÉLEMÉNY:

Nem nagy szpojler ugyan, de azért nem akarok lelőni semmilyen poént. A sima vélemény szekcióban már említettem a szex szerepét, de itt egy kicsit kifejteném. Ez természetesen mind a saját véleményem, de a könyvben nekem úgy tűnt, mintha Toru számára a szex része lenne a gyásznak, a halál feldolgozásának. Elvesztette Kizukit, Naokóval vigasztalódik, elvesztette Naokót, Naoko szobatársával, Reiko-sannál keres menedéket. És mindeközben ott van, hogy mennyire felejteni akar, az egyéjszakás kalandok, vagy például Midori. De mondom, ez csak az én véleményem.

Szereplők:

Watanabe Toru:

Főhősünkkel nem igazán tudtam azonosulni, bár én is estem már át gyász folyamatán. De természetesen minden ember máshogy dolgozza fel a sebeket, így érthető volt, hogy Toru inkább el akart felejteni mindent, nem akart többet szenvedni, de épp ezzel érte el azt, hogy a céltalan szórakozásban még jobban kiüresedett. Valamennyire önállóvá vált az egyetem alatt, dolgozott, később már saját lakása is lett, de ez nem feledhette el a tényt, hogy mennyire szenvedett, mennyire nem élte az életét. Hullámokban tört rá a magány, maga sem tudta, mit akar. Még a könyv végére sem teljesen volt tiszta nekem, hogy most akkor mit fog kezdeni az életével, de egy kulcsmondat végig ott motoszkált a regényben: "A halál nem az élet ellentéte, hanem annak a része." Talán ezt megtanulta a történet folyamán. Egyébként abszolút szerethető karakter volt a maga esetlenségével és bizonytalanságával, én pedig végig szurkoltam neki, hogy találja meg végre a boldogságot és megkönnyebbülést.

Naoko:

Egyik női főszereplőnk sem egy könnyű eset, de Naoko talán a legkomplikáltabb. Annyi tragédia érte már az életben, hogy csoda, hogy idáig eljutott. Teljesen érthető, hogy mennyire szétesett, Kizuki nem csak a fiúja volt, hanem a legjobb barátja is, a lelki társa, másik fele. Az ő halálával belőle is elveszett valami. Naoko még Torunál is összetörtebb volt, ő is csak evickélt valahogy az életben, de nem is bírta úgy tartani magát, mint Toru. Talán mert ő nem próbált hazudni magának. Nem próbált úgy csinálni, mintha az élet ment volna tovább, mintha mi sem történt volna. Nehéz megállapítani, hogy kettejük közül melyikőjüknek volt igaza. Bár a maguk módján mindketten szerencsétlenül éltek. De Naoko is megpróbált kilépni ebből az állapotból. Nagyon kedveltem az ő karakterét, amilyen sérült és magába fordult volt, annyira érzett együtt vele az ember. Talán sajnáltam és inkább szánalmat éreztem iránta, de jobban megrázott az ő sorsa, mint Torué.

Midori:

A nagyszájú, belevaló lány, akit Toru gyakran őrültnek néz, de róla is kiderül, hogy neki sem volt épp piskóta az eddigi élete. Ő is szenvedett eleget az életben, és talán ő tűrte a legjobban. Rajta is érezhető, hogy néha mennyire elhagyta magát, mennyire nem bírta már tovább tartani magát, de egy-egy részeg este után, vagy épp érzelmi kitörés után újra visszatért a megszokott kerékvágáshoz. Nagyon összetett volt a karaktere, egyszerre gyermeki és érett, néha kissé kiakasztó, de legalábbis polgárpukkasztó, máskor viszont azt kívántuk, hogy őt is ölelgesse már meg valaki. Nagyon vegyes volt számomra az ő karaktere, mert néha azért eltátottam a számat attól, amit mondott, vagy csinált, de talán vele tudtam a leginkább azonosulni. Elfojtotta ugyan az érzéseit, de nem volt nagyon más lehetősége, hiszen vállalnia kellett a felelősséget, amit az élet rákényszerített.

Reiko:

Bár a könyv részben a felnőtté válásról szól, azért egy majdnem negyven éves szereplő is idekeveredett valahogy. Reiko háttértörténete talán a legdurvább, bár neki másfajta veszteségei vannak, mint a többieknek. Ő is Midorihoz hasonlóan próbál talpon maradni, és tűrni, nyelni, mert nem tehet mást. És látszólag neki is egész jól megy. Talán őt nem is láttuk annyira kiesni a szerepéből, mint a többieket. Nekem ő volt talán a kedvenc karakterem, mind a története, mind a regénybeli viselkedése miatt. A körülményekhez képest érett, már szinte egészséges volt, és talán ő tette meg a legbátrabb lépést a boldogság felé.

Nagasawa:

A többiektől teljesen eltérő karakter, a kőgazdag, sikeres, helyes fiú, aki igazából mindent megkap, amit csak akar. Van egy csodás barátnője, de több tucat (szó szerint) lánnyal volt már együtt. Mind az iskolában, mind az életben sikeres, és milyen fura, hogy látszólag neki van a legteljesebb élete, mégis ő érdemelné meg a legkevésbé. Mindenki más szenved körülötte, csak őt nem érdekli semmi, csak a saját vágyainak kielégítése. Talán nem vizsgáltam meg elég mélyen a karakterét, de nekem nagyon ellenszenves volt. De fontos szerepet játszott Toru életében, hisz ő kellett ahhoz, hogy a főhősünk ennyire összezavarodjon, és ennyire elveszítse az irányítást az élete felett. Erre jó volt. De nem szívesen találkoznék élőben egy ilyen sráccal.

Na, akkor végeztünk is forradalmi bejegyzésünkkel. Kíváncsi vagyok, milyen sikere lesz az irodalmi szekciónak, szóval, ha tehetitek, valami visszajelzést majd küldjetek, mert alapból is érdekel, hogy mennyire tetszik, vagy épp nem tetszik a blog, most meg különösen fontos lenne, hogy tudjam, mennyire van igény az irodalmi ismertetőkre. Minden esetre, köszönöm, hogy végigolvastad, és látogass el máskor is!

Your Name - avagy a nagy testcsere

Kimi no Na wa

Na, ez már a második bejegyzésem japánszakosként. Azt a mindenit! Bár, ez gondolom, senkit nem érdekel (még engem sem) szóval inkább érdekesebb vizekre terelem a témát, történetesen a mai történetünkre. Anno mikor a film megjelent, japános körökben még a csapból is ez folyt. Akkor még csak annyit láttam, hogy "ja, valami film amit szanaszét díjaztak, és mindenki imádja, biztos izgi, majd megnézem, ha lesz időm". Most az egyik csoporttársam tanácsára vettem rá magam. Talán az már feltűnhetett, hogy eléggé bírom az elvont dolgokat, és kifejezetten tetszenek az olyan filmek, amiken gondolkodni kell, és néha irritálóan zavaros a kép, és várom, hogy végre tisztuljon ki. A Kimi no Na wa is pontosan ilyen alkotás. Én úgy fogalmaznék, hogy ez egy többször megnézős film. Valószínűleg az ember minél többször látja, annál többet szűr le belőle. Én azért igyekszem úgy előadni, hogy semmilyen spoilert ne lőjek le, de mégis felcsigázzam a kedves közönség érdeklődését. Kezdjük is!

Adatok:

Japán premier: 2016. augusztus 26.

Időtartam: 107 perc

Rendező: Shinkai Makoto

Gyártó: CoMix Wave Films

Zene: Radwimps

Történet:

Miyamizu Mitsuha egy elszigetelt kis falu lakosa. A helyzetet azonban még tetézi a tény, hogy ő az apró közösség polgármesterének lánya. Így tehát nem csoda, hogy a háta közepére sem kívánja a helyet. Ami talán így nem igaz, de a lényeg, hogy nagyvárosi lélek, Tokióba vágyik. A faluban még egy normális kávézó sincs, így ez talán nem véletlen. Azonban egy napon azt kívánja, bárcsak egy helyes fiú lenne, akinek ugyebár az ég világon semmi gondja nincs. A sors pedig úgy hozza, hogy erre nem kell várni a következő életéig, hanem kipróbálhatja már most, hogy milyen egy fiatal srác testében élni. Mitsuha egy Tachibana Taki nevű fiúval kerül kapcsolatba, méghozzá úgy, hogy álmukban testet cserélnek. De nem úgy, ahogy ezt a filmekben megszokhattuk, hogy a varázs az első szerelmes csókkal törik meg. Az okát nem tudni, de többször is előfordul, már úgy is fogalmazhatunk, hogy rendszeresen. A kaotikus és zavarba ejtő helyzetet úgy próbálják megoldani, hogy a telefonjukba írt jegyzetekkel kommunikálnak, rendre utasítják, vezetik, tanítják egymást. Egészen addig, míg ez a jelenség megszűnik. Taki el sem tudja képzelni, hogy mi történhetett Mitsuhával, de addig nem nyugszik, míg a végére nem jár. Ebből pedig egy kalandos és csavaros történet kerekedik ki.

Vélemény:

Őszintén megmondom, először nem annyira vonzott a film. Úgy voltam vele, hogy biztos érdekes, de nem töröm magam, hogy megnézhessem. De mikor a csoporttársam mesélt kicsit róla, hétvégén első dolgom volt, hogy levágódtam az ágyamra, és betöltöttem a filmet. Alapból válogatós vagyok sci-fi terén, de ez a jó kategóriába tartozott szerencsére. Nem is pontos kifejezés a "jó" szó, egyszerűen zseniális volt. Nem volt teletűzdelve klisékkel, pedig még az is megbocsátható lett volna, egy viszonylag gyakori témát dolgozott fel egészen egyedien, többször csalt könnyet a szemembe, és nem volt szájbarágós sem. Sajnos bővebb véleményt csak azért nem mondhatok, mert ez a film sok más művészfilmhez hasonlóan annyira érzékeny, annyira aprólékos és olyan sok csavart tartogat, hogy félek, hogy lelőnék valami poént. A lényeg, hogy mindenkinek ajánlom, aki nem idegenkedik a kicsit gondolkodósabb filmektől.

Szereplők:

Miyamizu Mitsuha - Kamishiraishi Mone

Történetünk nem csak ebből a két karakterből áll, természetesen, de annyira ők adják a film magját, hogy a többieket igazából mondhatni felesleges lenne bemutatni, mert ha minden fontosabb mellékszereplőt bemutatnánk, akkor lennének vagy hatszázan (jó, annyian nem, de bocsássátok meg, hogy nem akarok a nagymamáról hadoválni fél órát). Női főszereplőnk egy csendes, szerény lány, aki nem szereti, ha az apjával piszkálják, de természetesen nem akar konfliktusba keveredni, így sosem védi meg magát. Felelősségteljes, érett lány, aki mindig teszi a kötelességét, még akkor is, ha talán másra vágyna. De ahogy megismeri Takit, egyre inkább formálódik, nyílik ki, és bátor tettekre veszi rá magát. Nekem nagyon szimpatikus volt az ő karaktere, mert bár visszahúzódó volt, de nem az elesett, életképtelen (már bocsánat) fajta, hanem az, aki szükséghelyzetben igenis ki tudott állni a jó célért. 

Tachibana Taki - Kamiki Ryunosuke

Ennek fényében pedig milyen más lehetne a férfi főszereplő, mint egy balhés lázadó? Takinak nagy szerepe van abban, hogy Mitsuha megváltozik, és ugyanez igaz visszafelé. A két fiatal egymást formálja. Taki eleinte még neveletlennek tűnhet, legalábbis mindenki meglepődik az udvariasságán, amikor Mitsuha lelkével a testében látják. De az már rögtön lejön, hogy benne is van komolyság, dolgozik, és vannak céljai. És komolyan veszi a kapcsolatait. És ami minden romantikus lélek szívét megdobogtatja: Mitsuhát is. Nekem már kezdetben is tetszetős karakter volt, pozitív volt, hogy Mitsuha testében kiállt magáért, ezzel felhívva a lány figyelmét arra, hogy néha igenis ki kell lépnie a komfortzónájából, az pedig pláne tetszett, amikor ugyanezt ő is megtette.

Zárásként még csak annyit mondanék, hogy talán csonkának tűnhet ez az ismertető, de jobb úgy, hogy az embert meglepetések érik, és nem számít minden eshetőségre. Remélem, tetszett az bejegyzés, és még így is sikerült kedvet csinálnom ehhez a fantasztikus alkotáshoz. Köszönöm, hogy elolvastad, látogass el máskor is!

Heroine Shikkaku - avagy erről lekéstél

No Longer Heroine

Nem volt nehéz rátalálni erre a filmre, hacsak a főszereplő arcokat nézzük. A hatalmas népszerűségnek örvendő színészeknek hála sok helyen feltűnt ez a csodás alkotás, én pedig már a képről elkezdtem szimpatizálni vele. De mivel elvből csak akkor nézek meg valamit, ha a történet érdekel, ezért az ismertető győzött meg. Mostanában a tömeges depresszió és önértékelési betegség miatt egyre több olyan mű kerül piacra, ami népszerűtlen, vagy esetleg esetlen lányokról és fiúkról szól, hogy ezzel éreztessék velük, hogy nem kell erőlködniük. Ez szerintem egy csodálatos dolog, mert az emberek talán közelebb kerülnek ahhoz az állapothoz, amikor már nem a tökéletesség után sóvárognak. De hozzá kell tennem azt is, hogy néha nem árt megnézni a másik oldalt. Milyen lehet egy szép, népszerű és szerencsés lánynak lenni? Milyen hátrányai vannak ennek az életnek? A Heroine Shikkaku nekem részben ezt mutatta meg, ezen kívül persze egy jó kis romantikus sztorit is adott. Kikapcsolódásnak és tanulságnak is jó volt. Nézzük is, mitől olyan szuper ez a film!

Adatok:

Megjelenés dátuma: 2015. szeptember 19.

Időtartam: 112 perc

Rendező: Hanabusa Tsutomu

Stúdió: Warner Bros.

Zene: Nishino Kana - Torisetsu

Történet:

Matsuzaka Hatori nemcsak, hogy gyönyörű és friss jelenség, de még olyan szerencsés is, hogy egy közeli barátot tudhat maga mellett. Terasaka Rita vele ellentétben csendesebb és inkább magának való, bár ettől függetlenül még igaz barát, gyerekkoruk óta. De hogy nézne már ki, ha nem lenne valami bonyodalom a történetben? Hatori egész véletlenül halálosan szerelmes Ritába, aki viszont nem tűnik annyira lelkesnek a (ki nem mondott) ötlettől. Ezt onnan lehet tudni, hogy hihetetlen karitatív szellemének következményeként más lánynak adja szívét. Hatori épp összetörne, mikor egész véletlenül őt is megtalálja egy nem kifejezetten hétköznapi srác. Így megy a huzavona, a kérdés már csak az, hogy mennyire zavar be a két betolakodó, mennyire távolítja el egymástól a főszereplő párost, és Hatori végül vissza tudja kaparintani a főszereplőnek járó posztot? Minden kiderül a filmből, ennyit elárulhatok.

Vélemény:

Nem az a csavaros, elgondolkodtató, agyafúrt sztori, kikapcsolódásnak tökéletes. De nagyon sok érdekes vonás van benne. Nem szoktam szeretni az olyan történeteket, amikben a pár nem jön össze, mikor szeretik egymást, de itt nem volt olyan idegesítő, és meg is lehetett érteni, hogy Rita miért tartott ki a lány mellett. De pont ez volt benne a szép, hogy amikor pedig már minden viharfelhő elvonult, mégis egymásra találtak, és beteljesült a sorsuk. Az egyik kedvenc filmemről van szó egyébként, legalábbis műfajon belül. Van egy sajátos hangulata, amitől olyan szórakoztató, a zenék, képek és úgy az egész tökéletesen passzol a sztorihoz. Ajánlani tudom mindenkinek, aki szereti a könnyedebb alkotásokat, és nem igényli a csattanókat, meg a durvulásokat a filmekben. Szerintem a feladatát jól teljesíti, szórakoztat és még egész jó mondanivalója is van.

Szereplők:

Matsuzaka Hatori - Kiritani Mirei

Egyáltalán nem sablonos főszereplőről van szó. Hatori az egyik legemberibb lány, akit filmen láttam. Akar valamit, és azért bármit megtenne. Vannak negatív gondolatai, utál és szeret, szóval tényleg nagyon reális karakter. De nem is tudjuk utálni, hiszen belül mind hasonlítunk rá. Mi sem szeretjük, ha valami nem úgy sikerül, ahogy terveztük.És ahogy az elején is leírtam, mindig érdekes olyan népszerű lányokról filmet nézni, akik népszerűsége nem az elrettentést szolgálják, vagy nem arra kell, hogy ezzel mutassák meg, hogy miből kell megváltozni. Nekem kifejezetten szimpatikus karakter volt Hatori, kicsit akaratos, kicsit hisztis, de hát most mit várunk? Szerethető attól még. Mirei pedig kifejezetten jól adta vissza Hatori jellemét, remek alakítás volt.

Terasaka Rita - Yamazaki Kento

Próbálok elvonatkoztatni attól, hogy Yamazaki Kento mindenhol ott van, és már álmomban is őt látom, mert egyébként tényleg nem rossz színész, bár kissé túlzásba viszik a nyomatását. Na, de most nem róla van szó, hanem a karakterről. Aki nekem már jóval kevésbé volt szimpi, mint Hatori. Nem nagyon tudok mit kezdeni a csendes, zárkózott emberekkel, az én személyiségem eléggé üti az övéket, de persze ez nem jelenti azt, hogy nem lehet egy ilyen karakter jó. A maga súlycsoportjában jól eltalálták, vicces volt, ahogy az ő visszafogottsága találkozott Hatori pörgésével. Mondjuk, nem értettem ezt az önfeláldozást, ami miatt az egész bonyodalom, Hatori keresztes hadjárata (mekkora töris poén) és a konfliktus kialakult, de ha ő úgy döntött, hogy összejön valakivel, akkor összejön, nincs mese. És érdekes karakter volt ő is, szóval beleillett a képbe.

Adachi Miho - Wagatsuma Miwako

Ha most azt mondom, hogy titokban annak szurkoltam, hogy Rita vele marad, akkor valaki megüt? Dehogyis, hiszen senki nem tudja, hol lakom hahaha! Viccet félretéve (ami nem is volt vicces...) ők sem voltak romantikus páros, szóval nem a lány miatt reméltem, hogy együtt maradnak, de az még a jövő zenéje. Minden esetre ő is kicsit az a karakter volt, akihez annyira nem fűztek érzelmek. Nem volt idegesítő vagy visszataszító, de nem is annyira nőtt a szívemhez. Sajnáltam, hogy a többiek hogy bánnak vele, és épp ezért volt egy nagyon érdekes karakter a történet szempontjából. Jó kontraszt volt Hatori mellett, szóval megtette, amit megkövetelt a haza. Végül pedig aranyosan reagált a körülötte zajló eseményekre, de azt majd meglátjátok, ha megnézitek a filmet (olyan nehéz kitalálni, hogy mi fog történni!)

Hiromitsu Kosuke - Sakaguchi Kentaro

Na, és akkor megmagyarázom az előbbi ködösítést, Kosuke volt az, akit másra szántam, mint ami végül történt vele. Nekem őszintén jobban tetszett vele Hatori, de ez már csak az én felfogásom. Nagyon bírtam az ő karakterét, elég durván belezúgós kategória. Ez lehet az elfogultságom miatt is természetesen. Kosuke sokkal pörgősebb, sokkal életvidámabb volt, és ugyanúgy törődött Hatorival, mint Rita. De hát nem lehet minden úgy, ahogy én akarom. Ilyenkor jön az, hogy nem baj, mert ő legalább megmarad a nézőknek, ami azért jó hír, mert Sakaguchi Kentaro erőteljesen életem egyik értelme, és akkor most nagyon leírtam magam. A szerep nagyon illett hozzá, elég hitelesen adta vissza az aranyos szívtipró karaktert.

Remélem, felkeltettem az érdeklődésedet, és tetszett az ismertető is. Köszönöm, hogy elolvastad, látogass el máskor is!

Kapcsolódó:
Tokyo Tarareba Musume

Free! - avagy a szabadúszók

Free!

Szóljatok rám, hogy ne humorizáljak... Szóval, mivel nemrég ért véget a Magyarországon rendezett FINA Vizes Világbajnokság, elérkezettnek láttam az időt, hogy a hosszú évek óta listámon díszelgő animét végre elhozzam. Valószínűleg aki elég régóta mozog ebben a világban, elég sokat hallott már róla, talán olyanokat is, amik nem teljesen helytállóak, de akkor most kihasználva a negyven fokos meleget, ugorjunk fejest a Free! animébe. Fogalmam sincs, hogy hogy találtam rá, valószínűleg éppen a nagy "minden animét meg akarok nézni, amit csak találok" lázban égtem, és miután elolvastam az ismertetőjét, felkeltette az érdeklődésemet. Hát, nem számítottam semmire, de annál inkább megszerettem, és annyi vicces képet sikerült screenshotolnom, hogy ennek a sorozatnak köszönhetően egy egész mappát hoztam létre a gépemen, ahova azóta is gyűjtöm az abszurd és poénos képeket és pillanatokat. Tudom, hogy ez mindenkit érdekelt. Tehát, akkor nem is szaporítanám tovább a szót, kezdjük is el a Free! alaposabb megismerését. A két évadot összevontam, ha nem baj, bár ha baj, akkor is összevontam, szóval mindenki élvezze az ismertetőt!

Adatok:

Sugárzás ideje: 2013. július 4 - szeptember 25. (1. évad) 2014. július 3 - szeptember 25. (2. évad)

Epizódok száma: 12 + 13 rész

Stúdió: Kyoto Animation, Animation DO

Opening1: OLDCODEX - Rage On

Ending1: STYLE FIVE - Splash Free

Opening2: OLDCODEX - Dried Up Youthful Fame

Ending2: STYLE FIVE - FUTURE FISH

Történet:

A történetünk (többnyire) öt fiatal gimnazistáról szól, akiknek mind a személyisége, mind a stílusa, mind a háttere különböző, azonban van egy közös vonásuk: szenvedélyük az úszás. Rin, Makoto, Nagisa és Haru már régóta ismerik egymást, hiszen gyerekkoruk óta együtt úsznak. Egy váltócsapatot alkottak régen, azonban semmi sem tart örökké, így miután közösen megnyerték életük egyik legfontosabb versenyét, útjaik elválnak. Rin Ausztráliába megy, így a csapat már nem teljes többé. Gimnáziumban Makoto és Haru osztálytársak, a tőlük egy évvel fiatalabb Nagisa pedig szintén bekerül a képbe, mikor ugyanoda felvételizik, mint gyermekkori barátai. Azonban semmi sem megy olyan simán elsőre, hiszen Nagisa vágya, hogy újra együtt ússzanak nem tűnik túl lehetségesnek. Úszóklub nincs, a medence nem épp használható, és semmi sem kedvez nekik. De a három fiatal végül mégsem adja fel a próbálkozást, és be is szervezik a negyedik tagot, hogy az újdonsült menedzserükkel, aki történetesen Rin húga(!) és felügyelő tanárukkal megalkothassák az iskolájuk hivatalos úszóklubját. Később ismét találkoznak Rinnel, és az első évad végén már együtt úsznak a körzeti versenyen.

A második évad már kicsit összetettebb. Az Iwatobi Swim Club (1. évad) még főleg arról szólt, hogy a csapat hogy rázódik össze, Rin hogy tér vissza a képbe, hogy dolgozzák fel azt, hogy korábbi csapattársuk most a riválisukká vált stb. Azonban az Eternal Summer (2. évad) már komolyabb problémákat is felvet, hiszen az új tanév nem csak új szereplőket hoz, hanem olyan gondokat is, mint például a továbbtanulás, a jövőkép, és hát természetesen ismét egy verseny. A csapatnak továbbra is ki kell tartania, együtt kell működniük, hiszen ők négyen tudják kihozni magukból azt a maximumot, amit egyénileg talán nem sikerülne. Sok megható pillanatot élhetünk meg, de természetesen az első évadban megszokott poénok sem maradnak el, és a különleges atmoszféra sem vesztette el a hatását. Nem akarok semmiféle csavart lelőni, ezért most érjük be ezzel a balladai homállyal, amely szerintem még így is rendkívül sokat árul el a sorozatról, és remélem, kedvet is csinál a megtekintéséhez.

Vélemény:

Mint lelkes emberjogi képviselő, én nem úgy néztem végig ezt a sorozatot, hogy "Úr Isten, de jó pasik, mutassátok azokat a kockákat, igen, ez az, gyönyörű", ergo nem csak a szexi felsőtestek miatt tartottam izgalmasnak az animét, hanem a története ragadott magával. Az előbb említettem az atmoszférát, amit nem győzök hangsúlyozni. Nyolc évesen volt egy balesetem, ami után terápiaként úszni jártam, ezért nekem is van egyfajta kötődésem a vízhez, és mind a mai napig rendkívül feldob, ha vízben lehetek, tehát eléggé átéreztem a srácok szenvedélyét, még ha nem is teljesen azonosultam vele. Természetesen elég nagy hangsúlyt fektettek a vizuális hatásra is, de ne feledjük el, hogy itt van sztori is, ami nekem nagyon bejött. Szeretem az olyan történeteket, amik arra tanítanak, hogy hogyan éljünk csapatban, hogy legyünk társak, és egyébként is, hogy fogjuk vissza magunkat, amikor nem a miénk az egyedüli érdem. A valóságban sajnos nagyon sokat tapasztalom, nem csak sport terén, hogy mennyire el tudjuk nyomni a másikat, amikor nem passzolunk, csak hogy mi dobjuk be a labdát, amikor félrelökjük a saját csapattársunkat, hogy miénk legyen a dicsőség. Ez az anime azt mutatja meg, hogy mennyivel értékesebb egy csapat tagjának lenni. Nagyon tetszett ez a szál, az viszont kevésbé tetszik, amit a rajongók csinálnak. Ez nem egy shounen ai! Igen, vannak félreérthető pózok, pillanatok, de semmi konkrétum nincs, ami arra utalna, hogy a karakterek közt romantikus szálak vannak. Én azt sem éppen kultiválom, amikor együttesek tagjairól fantáziálgatnak, és "összeesküvés-elméleteket" szőnek róluk, hogy ki kivel kavar. Senki senkivel, oké? Nekem pont az tetszik ebben az animében, hogy bemutatja a fiúk közti barátság szépségét és azt, hogy igenis a fiúk is lehetnek érzelmesek, ők is szerethetik a másikat, sírhatnak és ölelgethetik egymást, mert ezzel fejezik ki a boldogságukat. Nem kell folyton mindenhol szerelmet lesni, ahol nincs, a Free egy sportanime, inkább azzal foglalkozzunk, ne azzal, hogy ki kivel jön össze, mikor erre semmi utalás nincs. Köszöntem a figyelmet, elnézést a kiakadásért.

Szereplők:

Nanase Haruka - Shimazaki Nobunaga

A sorozat abszolút főszereplője, legalábbis ő az, akin a legtöbb hangsúly fekszik. A váltóban övé a gyorsúszás. Csendes, visszafogott, nagyon keveset beszél, és az érzelmi világa sem éppen nyitott könyv. Egy valami van, amit szenvedélyesen szeret, ez pedig az úszás. Bár nem annyira mutatja ki, de nagyon szereti a barátait, és rendkívül sokat jelent neki a csapatuk. Rinre is mint barátra tekint, de ő emellett a legnagyobb riválisa is. A versenyszintű úszást egy időre feladta, majd gimi alatt is inkább a csapatával folytatja. Nekem nem tűnt túlságosan magabiztosnak, legalábbis könnyen megingott a hite, mikor Rin ellen vesztett. De ha egyszer valaki ennyire szeret valamit, akkor nem adja fel egykönnyen. Nem Haru volt a kedvenc szereplőm, én nem nagyon tudok mit kezdeni az ilyen karakterekkel, az én személyiségem tökéletes ellentéte, de nem volt egyáltalán idegesítő számomra, vagy ilyesmi, pedig az ilyen csendes érzelemmentes szereplőktől sokszor mászom a falra. De Harut azért szeretjük.

Tachibana Makoto - Suzuki Tatsuhisa

Haru legjobb barátja, aki mindig is mellette állt. Azonban Haruval ellentétben ő sokkal nyitottabb, az úszócsapat kapitányaként pedig nem meglepően felelősségteljes és gondoskodó. Ő már nem annyira biztos a képességeiben. többször inog meg, és azért barátjához képest nem is annyira megszállottja a víznek. Mégis egy remek kapitány és senpai is. Józan, megfontolt és lehet rá számítani. Hátúszásban jeleskedik, és persze vigyáz a szeleburdi tagokra. Nekem ő volt az egyik legszimpatikusabb, hiszen mindig vidám volt, de természetesen a komoly pillanatokat is jól kezelte, és mindig körültekintő volt.

Hazuki Nagisa - Yonaga Tsubasa

A csapat mellúszója, és egyben a korábbi formáció legfiatalabb tagja. Ő tipikusan az a kis cuki pattogós karakter, ezért nekem nem volt a kedvencem. Természetesen aranyos, meg nagyon szép, ahogy ragaszkodik a többiekhez, és végső soron ő volt az, aki annyira erőltette az úszóklub létrehozását, ezzel pedig ő indította el a négy fiú közös történetét. Nem mondom, hogy utáltam, vagy annyira irritált volna, de inkább a Makoto, vagy akár Haru-féle karaktereket szeretem, nekem az ilyen nyávogós szereplők annyira nem szokták elnyerni a tetszésemet. Bár ő még az oké kategória volt, és nem is akarom annyira lehúzni, mert ezen stílusjegye ellenére azért ő is szimpatikus volt, meg kellett egy ilyen szereplő is, aki kicsit lelkesebb és feldobja a többieket. Tehát senki ne higgye azt, hogy utálom :D

Matsuoka Rin - Miyano Mamoru

Az öt főszereplő közül Rin az egyetlen, aki nem velük jár egy iskolába. Ahogy azt a történetben is leírtam, ő volt a gimi előtti időkben alakult váltó negyedik tagja, azonban a költözés miatt elszakadt a fiúktól. Miután visszatér, kiderül, hogy sokat változott, és ami talán a legfontosabb, rengeteget fejlődött. Apja révén neki vérében van az úszás, és nem is csinálja rosszul. Egy rivális csapat tagjaként természetesen nem megengedett a teljes körű partnerség, de Rin nem fordult el régi barátaitól, így a maga fura módján a kapcsolatuk tovább él. Kisfiúként vidám, nevetős volt, de a sok megpróbáltatás hatására muszáj volt felnőnie. Azonban még mindig tele van szeretettel, és nagyon jó érzelemkimutatásban. ami egy hatalmas pirospont! Nekem nagyon tetszett az ő karaktere, a kissé hűvös, de mégis felelősségteljes, érett fiú, aki komolyan veszi amit csinál, de nem próbál elnyomni mindenkit, és mások hátán feljebb emelkedni.

Ryugazaki Rei - Hirakawa Daisuke

Ő egészen véletlenül kerül a képbe, ugyanis Rei az atlétikaklub tagjaként tűnik fel először. Nagisa volt az, aki először kiszúrta, hogy mekkora tehetsége lehetne az úszáshoz, és bár először a legfontosabb közös vonásként a mind a négy úszót sújtó hatalmas csapást találta, tekintve, hogy az összes fiúnak lányos neve van, így nyilvánvaló, hogy a sors akarta úgy, hogy Rei csatlakozzon. De igaz, hogy ő először nem igazán akart. Rei számára a sport a szépségről szól, márpedig számára az úszásban nincs semmi szép. Most nem lövök le nagy poént, ez később megváltozott, így ő is oszlopos tagjává vált a váltónak. Bár eleinte még úszni sem tudott igazán, később ő kapta meg a pillangó stílust. Nekem talán ő volt a kedvenc szereplőm, hiszen nem egyszer okozott vicces szituációt, és ahogy először meg kellett tanítani úszni, az ihlette azt a bizonyos mappát is. Ő is nagyon szeretetteljes, és szívén viseli a csapat sorsát, miután összeszokik a srácokkal, már többé nem akar elszokni tőlük.

Nos, ez lett volna a Free! Ne feledjétek, igyatok sok vizet ebben a melegben, és ha tehetitek, csobbanjatok egyet ti is. De ha inkább a hűvös lakásban maradnátok, időtöltésnek tudom javasolni ezt a sorozatot, ami valójában egy klasszikusnak is tekinthető. Szerintem senki nem fogja megbánni, aki megnézi. Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést, gyere máskor is!

Clanad és az After Story

Clannad

Aki bekerül ebbe a világba, az előbb vagy utóbb hall erről a műről. Clannad... egy szó, rengeteg emlék. Biztos vagyok benne, hogy az olvasóim nagy része még ha nem is látta, de legalább tud a létezéséről. Nemcsak animés vagy Ázsia-rajongó körökben népszerű, de sokan úgy is belepillantanak, hogy csupán a videojátékok érdeklik az országon belül. Éppen ezért olyan fontos, hogy beszéljek róla, viszont már régebben említettem, hogy igyekszem megtekintési sorrendben írni a sorozatokról, ami természetesen nem mindig sikerül. A Clanadot nagyjából két éve láttam, de azért halogattam annyira ezt a bejegyzést, mert nem éreztem elérkezettnek az időt, hogy elhozzam a közönségemnek. Most azonban összeszedtem a bátorságomat, és bemutatnám ezt a kis sorozatot. Őszinte leszek, az egyik legszomorúbb animeként tartják számon, és ebben van igazság, ugyanis aki a második évadot (az after story-t) sírás, vagy elérzékenyülés nélkül bírja, az vagy érzéketlen, vagy nagyon erős idegzetű. Azt viszont hozzá kell tennem, hogy az első évadot konkrétan végigröhögtem. Nagyon vicces szituációk voltak benne, és akkor még nem hittem el, hogy mennyit fogok szenvedni az elkövetkezendőkben. Épp ezért ajánlom mindenkinek. Igaz, hogy a történet romantikus, de fiatal-felnőtt férfiaknak készült. Lányoknak is ugyanolyan tökéletes, szóval fiúk, lányok, érzékenyek, érzéketlenek, mindenki nézze meg!

Adatok:

Sugárzás ideje: 2007. október 4 - március 27. és 2008. október 3 - március 26.

Epizódok száma: 23 + 24 rész

Rendező: Ishihara Tatsuya

Mangaka: Key

Opening1: Ria & Eufonius - Mag Mell (Megumeru)

Ending1: Chata - Dango Daikazoku 

Opening2: Lia - Toki wo Kizamu Uta

Ending2: Lia - Torch

Történet:

Az első évadban, vagyis a sima Clannadban Okazaki Tomoya gimnáziumi életébe nyerhetünk betekintést. Igaz, hogy a középpontban nem az iskola áll, mégis fontos a hely, hiszen minden ott kezdődik. Pontosabban az iskolába vezető úton, ahol egy különös lánnyal találkozik, aki magában beszélve felteszi a kérdést: "Te szereted ezt az iskolát?" Tomoya erre nem válaszol, így a lány folytatja, és elmondja, hogy ő nagyon szereti. A lányt Furukawa Nagisának hívják, és később kiderül, hogy bár egy évfolyamba jár Tomoyával, de egy évvel idősebb, ugyanis a gyenge szervezete miatt sokat hiányzott, és évet kellett ismételnie. Most legnagyobb vágya, hogy az iskolában elindítson egy színjátszó kört, amihez pedig tagok kellenek. Tomoya segít neki, így rengeteg emberrel megismerkednek, és el is indulhat a klub. A fiút sok lány veszi körül, hiszen az anime egy visual novel (lényege, hogy különböző karakterekkel kell kapcsolatot építened, és a lépéseid értelmében az egyik a párod lesz a játék végén) feldolgozása. A végén azonban természetesen egy személy mellett marad, de a többiek barátként továbbra is vele lesznek. Nem nagy spoiler ha elmondom, végül Nagisa lesz a barátnője, és a szerelmük nem pusztán az együtt járásnál marad, hanem az after story-ban már össze is házasodnak. De korántsem ilyen egyszerű és zökkenőmentes a kapcsolatuk, hiszen Nagisa továbbra is sokat gyengélkedik, és a helyzete sajnos nem javul.

Vélemény:

Már az elején is írtam, hogy mennyire össze kellett szednem a bátorságomat, hogy írjak róla, ugyanis igen lényeges animéről beszélünk. Nem kifejezetten szeretem a szomorú történeteket, de mivel itt akadtak vicces helyzetek is, így a Clannad nekem is nagy kedvencem lett. A történet maga csodálatos, a karakterek zseniálisan el lettek találva, és ki lettek dolgozva, a zene passzol mindenhez, és tökéletesen mutatja be a fiatalok életét. Nem igazán tudnék róla mit mondani. Az ismertetőt igazából annyival is lezavarhatnám, hogy mindenki nézze meg, mert ez az egy mondat többet mond minden szónál. Nem lehet róla hosszasan írni. Meg kell nézni, és meg kell ismerni.

SPOILERES VÉLEMÉNY:

Ez a sorozat kikészített. Hosszú részeken keresztül figyelhettük, ahogy Tomoya és Nagisa egyre közelebb kerül egymáshoz, aztán végül össze is házasodnak, és pedig borzasztóan örültem ennek, hiszen a legtöbb sorozat, amiben házasság van, véget is ér azzal. De itt tovább mennek. Viszont azt kívántam, bár ne tették volna. Mikor Nagisa meghalt, szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki zokogott. Ennyi ideig láttuk a boldogságukat, aminek egy pillanat alatt vége szakadt. De ez is hasznos volt, hiszen Tomoya így megtanulta, hogy szeretnie kell a lányát, bármi történt is a múltban. A sorozat végén pedig amikor visszamentek az időben, már örömömben sírtam. Csodás fordulatok voltak, és meglepő csattanók. Sokaknak nem tetszik, hogy Nagisa végül mégiscsak életben maradt, hiszen ezzel tönkreteszi Tomoya lépését, hogy ő mégis örül annak, hogy találkoztak, de szerintem itt nem azon volt a hangsúly, hogy mi fog történni, hanem hogy Tomoya hogy dönt. És miután elhatározta, hogy akkor is boldog lesz, szerintem ez egyfajta jutalom volt.

Szereplők:

Okazaki Tomoya

Férfi főszereplőnk egyedül él az apjával ugyanis az anyukája meghalt. Nincs jó kapcsolatban az apjával, és nem rajong a világért sem. Ettől függetlenül egy humoros karakter, lazán veszi az életet, sokat lóg mindenhonnan, és szereti szívatni a többieket, ami rengeteg vicces szituációt eredményez. Miután találkozik Nagisával kezd megváltozni, és felelősségteljesebb lesz. Tomoyába mindenki szerelmes, ő azonban nem hogy nem viszonozza ezeket az érzéseket, de még észre sem veszi őket. Kivéve persze Nagisa iránti érzéseit, amiket el is mond a lánynak. Mivel Nagisa sokat gyengélkedik, ezért megismerhetjük a gyengéd oldalát, amikor féltő szeretettel ápolja barátnőjét. Mivel az apjával lévő rossz kapcsolata miatt nem érzi magát otthon sehol, ezért nagy megkönnyebbülés volt neki, amikor bekerült a Furukawa család szerető közegébe.

Furukawa Nagisa

Női főszereplőnkről már kismilliószor leírtam, hogy gyenge szervezete van, és talán ez a történet egyik mozgatóeleme. Ettől függetlenül lelkes, szenvedélyes és mindent megtesz azért, hogy elérje azt, amit szeretne. A színjátszókörrel is sikerrel jár, és így sok új barátra tesz szert. Kedves, félénk, visszahúzódó de udvarias, és imádja a dangókat. Kicsit butuska, de aranyosan. Nagyon becsületes, és próbálja Tomoyát is jó irányba terelni. Elmondása szerint a gyenge szervezete ellenére nem akar gyenge jellem is lenni. Hatalmas szíve van, mindenkinek próbál segíteni. Jóindulatú, de néha kicsit naiv is. Nekem egy nagyon kedves szereplő volt, és rövid idő alatt a szívemhez nőtt. Szerintem ezzel sokan így vannak/lesznek.

Furukawa Akio és Sanae

Nagisa szülei, akik féltve őrzik egyetlen lányukat. Rengeteget bolondoznak, hogy mosolyt csaljanak lányuk arcára, de közben melegszívűek, kedvesek, elfogadóak és megértőek. Sanae-san talán a jószívűbb kettejük közül, ő barátságosan viselkedik mindenkivel. Ő régebben tanárként dolgozott, de most már inkább csak magánórákat ad, hogy legyen ideje a háztartást vezetni. Akio-san egy igazi nőcsábász lehetne a külsejét tekintve, de teljes szívéből szereti a feleségét, és ez is néha komikus helyzeteket okoz a sorozatban. Összegezve a két szülő szerintem fantasztikus, nagyon szeretik a lányukat, és rendkívül jól nevelik.

A végére még leírnám, hogy nehéz volt írni a sorozatról, ugyanis tele van titkokkal és csattanókkal, amiket ha előre elmondtam volna, nagyon sokat vesztett volna a történet a varázsából. Így mindenkit arra buzdítok, hogy nézze meg, és ismerje meg közelebbről a sorozatot. Csak ajánlani tudom bármilyen érdeklődési körű nézőnek, és bármelyik korosztálynak úgy 14 felett. Köszönöm, hogy elolvastad az ismertetőt, látogass meg máskor is!

forrás: Wikipédia

Ao Haru Ride live action - film vs anime

Ao Haru Ride

Az animéről már hoztam ismertetőt, de ott is említettem már, egy igen népszerű műről beszélünk. Nem sokkal a sorozat után már láthattuk a filmet moziban (már ha történetesen Japánban lakunk) Több képet is láttam a filmből, és mivel az anime nagy kedvencem lett, eldöntöttem, meglesem az élőszereplős változatot is. A véleménynél úgyis el fogom mondani, hogy mit gondolok róla, de így bevezetésként annyi, hogy csak az nézze meg, aki már a sorozatot végignézte. A filmből nagyjából negyed óra az, ami a sorozat történéseit mutatja be, én egyfajta második évadnak mondanám a live actiont. Megismerkedhetünk pár új arccal is, és továbbgördítjük az eseményeket. De végül is a sorozat nélkül is lehet élvezetes, ugyanis szerintem ez egy kifejezetten jól eltalált alkotás. Sokaktól hallom, hogy nem hajlandóak élőszereplőseket nézni, mert azok mindig gyenge minőségűek, de szerintem itt ez nem igaz. Egy-két színészt mondjuk eltalálhattak volna jobban is, de én teljesen meg vagyok elégedve ezzel a filmmel. És, hogy egy kis kedvet csináljak hozzá, bele is csapnék a tényleges ismertetőbe.

Adatok:

Premier: 2014. december 13.

Időtartam: 122 perc

Rendező: Miki Takahiro

Mangaka: Sakisaka Io

Ismertető:

Akinek nincs kedve visszakeresni az anime ismertetőjét, annak szívesen leírom ismét, főleg, hogy a filmben vannak változtatások és egyéb fejlemények. Yoshioka Futaba alsó-középben nagyon népszerű lány, de pont ezért, mert a fiúk rajonganak érte, a lányok féltékenységből adódóan nem barátkoznak vele. Akad egy fiú, Tanaka Kou, aki összebarátkozik vele. És talán nem sima barátságról van szó. De mielőtt még reménykedhetnénk, hogy a két fiatal egy párt fog alkotni, Kou váratlanul eltűnik. Futaba nem tudja, mire vélje a fiú távozását, de miután gimibe kerül, másra kell koncentrálnia. Barátokat akar szerezni, így mindent megtesz, hogy a lányok elfogadják. Ennek érdekében feladja a jól nevelt énjét, és úgy viselkedik, hogy a fiúk még véletlenül se közelítsenek felé. De egy nap minden megváltozik, amikor egy ismerős arcot lát meg az iskolában. Kou az, de a fiúra alig lehet ráismerni, ráadásul a neve is Mabuchira változott. A korábban kedves, jóindulatú srácból most egy elutasító, hűvös alak lett, és Futaba bármennyire is próbálja visszahozni a régi kapcsolatukat, Kou nem igazán hajlik a dolog felé. Főhősünk rájön, hogy rosszul közelítette meg a "barát" fogalmát, így visszatér a normális énje, és új barátokat szerez, akik már nem álszentek. Az anime nagyjából eddig tart. Megmutatja, hogy Futaba hogyan tér vissza önmagához, és Kou hogyan enyhül meg az irányában. Azonban a film tartogat némi meglepetést. Ha valaki még emlékszik arra a fiúra, akivel véletlen ütközött össze Futaba, és a lendületét elveszítve egymásra estek, akkor az örülhet, mert a filmben most visszatér, és nem is kis szerepe lesz a két fiatal kapcsolatában. Megismerhetjük Kou egyik volt osztálytársát is, és a családi titkokból is jut néhány. A végén pedig számíthatunk némi örömre is.

Vélemény:

Na, ez egy jó kis film volt. Mondjuk én alapból nem ítélem el az élőszereplős változatokat, bár azt aláírom, hogy a filmeket néha tényleg elsietik. De mivel itt nem teljesen az animét dolgozták át, sokkal inkább folytatást csináltak a sorozatnak, szerintem teljesen élvezhető lett. Ahogy elnézem, a film forgatását még az anime sugárzása előtt (április) elkezdték, mégis összefér a kettő. A színészeknél majd bővebb véleményt fogok kifejteni, hiszen ott volt némi ferdítés a sorozat és a film között. A történet viszont tetszett. Nem adta vissza teljesen az anime atmoszféráját, de nem hinném, hogy azt lehet. Szerintem akinek az anime tetszett, annak ez is fog. Egy próbát legalábbis megér, ha nem idegenkedik az illető a live actionöktől.

Szereplők:

Yoshioka Futaba - Honda Tsubasa

A főszereplő lány szerintem egy nagyon jó választás volt. Külsőre is hasonlít némiképp a sorozatbeli Futabára, és a színészi képességeivel sem volt gond. Talán nem tűnt olyan butácskának és halálosan szerelmesnek, mint az animében, de a lelkes romantikus énjét remekül visszaadta. Yoshioka változása itt is érdekes volt, az anime ismertetőjénél el is mondtam, hogy mennyire tetszett ez a történetben. A sorozatok sokszor szólnak a fiatalok gondjairól, de nem sűrűn láttam még olyat, hogy valaki ennyire görcsösen küzdött volna a megfelelésért. A gimik világában pedig rendszerint szükség van arra, hogy beolvadjunk, és a barátságok kedvéért lemondjunk az elveinkről. Ezt a szálat nem bolygatták annyira, de kellőképp érzékeltették Futaba dilemmáját. Kifejezetten tetszett az új történeti elem is az új fiúval, ami végül nem úgy végződött, ahogy a srác várta volna. De jól jött. Tehát Futaba az animében és a filmben is egy szimpatikus karakter volt, a színésznek pedig jár a piros pont.

Mabuchi Kou - Higashide Masahiro

Na jó... Most próbálok elvonatkoztatni attól, hogy ez a férfi 28 éves, és a felesége ikreket vár... Választhattak volna fiatalabb színészt, nekem például Fukushi Sota kifejezetten tetszett volna, de hát így alakult. Próbáljunk meg elvonatkoztatni a korától. Mikor először megláttam Kout, nagy csalódás ért. Abszolút nem ilyennek képzeltem el, sem a külsejét, sem a viselkedését. A jól megtermett felnőtt férfi nem illett bele a vékonyka kis Mabuchiról alkotott képembe. Kíváncsian vártam, mit fognak kihozni belőle, de végül nem kellett rossz szájízzel végignéznem a filmet, ugyanis Masahiro tökéletesen teljesített. Kou karakterén kicsit változtattak, így jobban passzolt a színészhez, de nem volt semmiféle nagy veszteség, a legfontosabb elemeket megtartották. A rideg srác, és a rajta végbement változás, ahogy megenyhül ugyanúgy bekerült a filmbe is, hiszen ez adja a történet gerincét. Az új lány, aki Kouval kerül a színre jó döntés volt a főszereplők kapcsolatában. A film vége pedig pont úgy alakult, ahogy kell.

Kominato Aya - Yoshizawa Ryo

Az animében ő volt a kedvencem, viszont a filmben már nem éreztem azt, hogy annyi szerepet kapott volna. Kominato volt a gondtalan srác a sorozatban, akinek csak a szerelem nehezíti az életét. Itt is megkapta ezt a szálat, és jól is bánt vele. Mivel a történetet továbbvitték, az ő helyére egy másik fiú került a reflektorfénybe, de nekem itt is tetszett. A pörgős énjét megőrizte, és továbbra is szimpatikus maradt. A színészről nincs túl nagy véleményem, nem volt nehéz szerep, de ahhoz mérten jól teljesített. Sajnos nem ismerem annyira, tehát bővebben nem tudok nyilatkozni róla.

Murao Shuko - Shinkawa Yua

A lány a filmben talán kicsit jobban tetszett. Miután jóban lett Futabáékkal és megnyílt egészen megkedveltem, mondjuk előtte sem volt bajom vele. Shuko a többi karakterhez hasonlóan a kamaszkor gondjaival küszködik, nehezen jön ki a többiekkel és a szerelme is reménytelen, ezt pedig mindkét verzióban jól érzékeltették. A színész remek választás volt, a játékát és külsejét tekintve is. Azért kedveltem őt (ahogy az animénél le is írtam) mert szerintem Shuko az, aki a legérettebben viselkedik az egész szereplőgárda közül. Kou ridegsége a múltbéli sebeknek tudható be, Murao viszont azért elutasító, mert nem hajlandó beleolvadni a környezetbe, és feladni az elveit. A jégkirálynő énjét itt kevesebbszer tapasztalhattuk, de a lényeg lejöhetett.

Makita Yuri - Fujimoto Izumi

Kou után ez a színész volt a legfurább nekem.Ahogy az animében már megismerhettük, Yuri egy elragadóan bájos és édes karakter. Egy darab vattacukorként tudnám elképzelni, azonban a színész külseje valahogy nekem nem passzolt ehhez a személyiséghez. Igaz, hogy a játéka jól adta vissza az aranyos, ártatlan lányka karakterét, de a helyükben én mást választottam volna. Alapból tetszett az ő karaktere a sorozatban is, hiszen ő az, akit Futaba felkarol, mégpedig a közös vonások miatt. Yuri aranyos külseje miatt nagyon népszerű a fiúk közt, a lányok közt viszont már kevésbé, ez Futaba alsó-középben tapasztalt helyzete. Eleinte Yuri is magányos, aztán bekerül a baráti körbe, és jól kijön a többiekkel. Érdekes karakter volt, de egész jól eltalálták.

Kikuchi Toma - Chiba Yudai

És itt is volna az új szereplőnk, Toma-kun. Egy szerencsétlen baleset következtében ismerjük meg őt, ami nem kicsit kínos Futabának. Ennek ellenére jóban lesznek, és elkezdenek együtt lógni. Nem nagy spoiler, ha elmondom, Kou folyton koptatja Futabát, Toma pedig ezt kihasználva a lány közelébe férkőzik. Bizony, nehéz rájönni, tetszik neki a lány, és próbálja meghódítani, sajnos sikertelenül. Aki követi a blogot, az talán fel is ismerte a színészt, hiszen már találkoztunk vele az Ouran High School élőszereplős változatában. El kell mondanom, hogy ez a szerep szerintem sokkal jobban illik hozzá. Yudai sokszor kapja meg az édi-bédi fiú szerepét, de nekem sokkal jobban tetszik ez az énje. Jól is szerepelt, így kaptunk egy tökéletes rivális és second leadet Kou mellé. 

Narumi Yui - Takahata Mitsuki

Ez a lány Kou által kerül be a képbe. Régi osztálytársak, és most felkeresi a fiút, hogy segítséget kérjen tőle. Sok időt töltenek együtt, de vajon a lánynak csak a magányosság miatt kell a fiú társasága, vagy hátsó szándékai is vannak? Nagyon nehéz rájönni... Én nagyon nem bírtam a lányt, az önző viselkedése és a tapadása miatt, és néha még féltem is, hogy Kou talán komolyan érdeklődik iránta, de egy shoujo manga adaptációjáról beszélünk, végül is, tehát a boldog vég eljött, és a lány is rájött, hogy nincs esélye Futaba ellen.

Végére is értünk. Még egyszer hangsúlyoznám, hogy jó filmről beszélünk, szóval bárki bátran megnézheti, aki látta a sorozatot, vagy érdekli a történet. Meg voltam elégedve vele, és remélem, más is meg lesz. Köszönöm, hogy elolvastad az ismertetőt, látogass el ide máskor is!

Kapcsolódó:

Ao Haru Ride anime

Ouran High School Host Club (Chiba Yudai)
Kurosaki-kun no Iinari ni Natte Naranai (Chiba)
Ie Uru Onna (Chiba)
Kurosaki-kun (film)
Subete wa Kimi ni Aeta kara
Pretty Proofreader

forrás: Asianwiki