Tokyo Godfathers
Kedves Közönség! Elérkeztünk egy igen különleges bejegyzéshez. Nemcsak azért, mert végre megint rávettem magam, hogy összekaparjak valamit (vagyis hogy sikeresen válasszak a hosszú listámról, hogy miről is írjak), és a hosszú nyári kimaradás után ismét elhoztam egy bejegyzést, de hozzá kell tennem azt is, hogy ez lesz az első ismertető, amit japán-szakos diákként írok (watashi no senmon wa nihongo desu, mekkora pro vagyok három nyelvóra után)!!! Ez igazából a bejegyzést semmiben nem fogja befolyásolni, ugyanis még nem érződik ez az egyetem dolog, de készüljetek arra, hogy talán ezek után néha beleszövök majd az ismertetőkbe olyan fun facteket, amiket az egyetemen hallottam. Remélem, ezt mindenki tolerálni fogja majd. De pár szó akkor a filmről: a nővérem unszolására néztem meg, bár már láttam párszor, hogy mennyire közkedvelt műről van szó. Éppen tél volt, még a hangulat is megvolt hozzá, így hát belecsaptunk a közepébe. Ahogy most én is fogok tenni ezzel az ismertetővel. Nos, kezdjük is!
Adatok:
Megjelenés dátuma: 2003. november 8.
Időtartam: 92 perc
Rendező: Kon Satoshi
Stúdió: Madhouse
Zene: Suzuki Keiichi
Történet:
Minden karácsony idején történik, egészen pontosan szenteste. Történetünk főhősei Hana, Gin és Miyuki élelmet keresnek a kukákban. Azonban egészen különleges jelenséget élnek át, ugyanis a rengeteg tömött zsák közt egy síró csecsemőt találnak. A babával csak egy cetli van, amin azt kérik, hogy viseljék gondját az újszülőttnek, valamint némi nyom, ami a szüleihez vezethet. Természetesen nem hagyhatják magára a csöppséget, ezért elviszik magukkal. A film pedig ebből a döntésből indul ki, ugyanis egy egész kalandos nap kezdődik számukra, míg a szülők után kutatnak, a legkülönfélébb alakokkal futnak össze, így kapcsolatba kerülnek a yakuzával, pár brazil szegénynegyedi lakossal, végül pedig a kis Kiyoko (ugyanis így nevezték el a babát) szüleiről is egyre többet tudnak meg. Ahogy halad a történet, úgy ismerjük meg a három hajléktalan háttér történetét, és úgy kerülnek egyre közelebb a szívünkhöz.
Vélemény:
Nem mindennapi filmről van itt szó. Egyrészről már az sem épp átlagos, hogy a történet főszereplői hajléktalanok (bár erre már a blogon is volt példa, egész pontosan itt), ehhez pedig jöjjön a karácsony, ami Japánban nem a top5 legfontosabb ünnep közé sorolandó, és akkor még nem beszéltem a rengeteg kalandról és akadályról, ami a szereplők elé kerül. Számomra azért volt annyira zseniális ez a film, mert rengeteg kis sztoriból épült fel, mindenkinek megvolt a maga múltja, és mindenki előtt ott volt a jövő lehetősége, a döntés rajtuk múlt. Érdekes volt figyelni, milyen gondoskodóak voltak a babával szemben, és a végére nagyon megszerettem őket. Egyébként a mű nem egy mély alkotás, inkább amolyan könnyebb komédia, de mindenképp megéri megnézni, mert még így is találunk benne érdekes gondolatokat.
Karakterek:
Gin - Emori Toru
Korábban egy biciklibolt tulajdonosa volt, de aztán őt is elérte a szenvedélybetegség kegyetlen karma, és szerencsejátékozni kezdett. Emiatt hatalmas adósságokba verte magát, így úgy döntött, hogy elhagyja a családját, és az utcán keres menedéket. Ő az a fajta hajléktalan, aki mindig morog, zsémbeskedik, feladta az életet. De rá is vár még pár meglepetés, és ahogy a mondás tartja, nincsenek véletlenek. Kiyokónak hála ismét kapcsolatba kerül a családjával, és újra felcsillan előtte a remény.
Hana - Umegaki Yoshioki
Korábban drag queenként kereste a kenyerét, de akkor került utcára, mikor a barátja meghalt, ő pedig teljesen magába roskadt. Talán már említettem, hogy valamiért mindig az okamák a legbölcsebb, legszimpatikusabb karakterek, vagy ha nem is emiatt, de nekem mindig ők a kedvenceim. Hana az, aki még úgy is igyekszik adni magára, hogy valójában hajléktalan, és ő az, aki legjobban szereti Kiyokót, és leginkább szívén viseli a sorsát. És még a humora is jó. Kell ennél több?
Miyuki - Okamoto Aya
A csapat legfiatalabb tagja (Kiyoko után), aki talán kissé Ginhez hasonlóan a családja ellen menekült el. A szüleivel nem jött ki valami jól, és egy kifejezetten agresszív vitájuk után dönt úgy, hogy inkább elhagyja az otthonát. Ő még nagyon fiatal, diáklány, és érződik rajta, hogy mennyire visszavágyik, csak büszkeségnek álcázott félelemből és szégyenből nem megy haza. Talán őt sajnáltam a legjobban. Ő volt leginkább összezavarodva, és neki lett volna leginkább szükség a segítségre. De hát a karácsony a szeretet és család ünnepe is, nem telhet el úgy, hogy valami varázslat ne történjen.
Remélem, felkeltettem az érdeklődéseteket, érdemes megnézni ezt a filmet, mert egyrészről nagyon hangulatos, másrészről ha jobban megnézzük, súlyos társadalmi problémákat feszeget. Köszönöm, hogy elolvastad ezt a kis szösszenetet, látogass el máskor is!
