Tokyo Godfathers - avagy a hajléktalan keresztapák

Tokyo Godfathers

Kedves Közönség! Elérkeztünk egy igen különleges bejegyzéshez. Nemcsak azért, mert végre megint rávettem magam, hogy összekaparjak valamit (vagyis hogy sikeresen válasszak a hosszú listámról, hogy miről is írjak), és a hosszú nyári kimaradás után ismét elhoztam egy bejegyzést, de hozzá kell tennem azt is, hogy ez lesz az első ismertető, amit japán-szakos diákként írok (watashi no senmon wa nihongo desu, mekkora pro vagyok három nyelvóra után)!!! Ez igazából a bejegyzést semmiben nem fogja befolyásolni, ugyanis még nem érződik ez az egyetem dolog, de készüljetek arra, hogy talán ezek után néha beleszövök majd az ismertetőkbe olyan fun facteket, amiket az egyetemen hallottam. Remélem, ezt mindenki tolerálni fogja majd. De pár szó akkor a filmről: a nővérem unszolására néztem meg, bár már láttam párszor, hogy mennyire közkedvelt műről van szó. Éppen tél volt, még a hangulat is megvolt hozzá, így hát belecsaptunk a közepébe. Ahogy most én is fogok tenni ezzel az ismertetővel. Nos, kezdjük is!

Adatok:

Megjelenés dátuma: 2003. november 8.

Időtartam: 92 perc

Rendező: Kon Satoshi

Stúdió: Madhouse

Zene: Suzuki Keiichi

Történet:

Minden karácsony idején történik, egészen pontosan szenteste. Történetünk főhősei Hana, Gin és Miyuki élelmet keresnek a kukákban. Azonban egészen különleges jelenséget élnek át, ugyanis a rengeteg tömött zsák közt egy síró csecsemőt találnak. A babával csak egy cetli van, amin azt kérik, hogy viseljék gondját az újszülőttnek, valamint némi nyom, ami a szüleihez vezethet. Természetesen nem hagyhatják magára a csöppséget, ezért elviszik magukkal. A film pedig ebből a döntésből indul ki, ugyanis egy egész kalandos nap kezdődik számukra, míg a szülők után kutatnak, a legkülönfélébb alakokkal futnak össze, így kapcsolatba kerülnek a yakuzával, pár brazil szegénynegyedi lakossal, végül pedig a kis Kiyoko (ugyanis így nevezték el a babát) szüleiről is egyre többet tudnak meg. Ahogy halad a történet, úgy ismerjük meg a három hajléktalan háttér történetét, és úgy kerülnek egyre közelebb a szívünkhöz.

Vélemény:

Nem mindennapi filmről van itt szó. Egyrészről már az sem épp átlagos, hogy a történet főszereplői hajléktalanok (bár erre már a blogon is volt példa, egész pontosan itt), ehhez pedig jöjjön a karácsony, ami Japánban nem a top5 legfontosabb ünnep közé sorolandó, és akkor még nem beszéltem a rengeteg kalandról és akadályról, ami a szereplők elé kerül. Számomra azért volt annyira zseniális ez a film, mert rengeteg kis sztoriból épült fel, mindenkinek megvolt a maga múltja, és mindenki előtt ott volt a jövő lehetősége, a döntés rajtuk múlt. Érdekes volt figyelni, milyen gondoskodóak voltak a babával szemben, és a végére nagyon megszerettem őket. Egyébként a mű nem egy mély alkotás, inkább amolyan könnyebb komédia, de mindenképp megéri megnézni, mert még így is találunk benne érdekes gondolatokat.

Karakterek:

Gin - Emori Toru

Korábban egy biciklibolt tulajdonosa volt, de aztán őt is elérte a szenvedélybetegség kegyetlen karma, és szerencsejátékozni kezdett. Emiatt hatalmas adósságokba verte magát, így úgy döntött, hogy elhagyja a családját, és az utcán keres menedéket. Ő az a fajta hajléktalan, aki mindig morog, zsémbeskedik, feladta az életet. De rá is vár még pár meglepetés, és ahogy a mondás tartja, nincsenek véletlenek. Kiyokónak hála ismét kapcsolatba kerül a családjával, és újra felcsillan előtte a remény.

Hana - Umegaki Yoshioki

Korábban drag queenként kereste a kenyerét, de akkor került utcára, mikor a barátja meghalt, ő pedig teljesen magába roskadt. Talán már említettem, hogy valamiért mindig az okamák a legbölcsebb, legszimpatikusabb karakterek, vagy ha nem is emiatt, de nekem mindig ők a kedvenceim. Hana az, aki még úgy is igyekszik adni magára, hogy valójában hajléktalan, és ő az, aki legjobban szereti Kiyokót, és leginkább szívén viseli a sorsát. És még a humora is jó. Kell ennél több?

Miyuki - Okamoto Aya

A csapat legfiatalabb tagja (Kiyoko után), aki talán kissé Ginhez hasonlóan a családja ellen menekült el. A szüleivel nem jött ki valami jól, és egy kifejezetten agresszív vitájuk után dönt úgy, hogy inkább elhagyja az otthonát. Ő még nagyon fiatal, diáklány, és érződik rajta, hogy mennyire visszavágyik, csak büszkeségnek álcázott félelemből és szégyenből nem megy haza. Talán őt sajnáltam a legjobban. Ő volt leginkább összezavarodva, és neki lett volna leginkább szükség a segítségre. De hát a karácsony a szeretet és család ünnepe is, nem telhet el úgy, hogy valami varázslat ne történjen.

Remélem, felkeltettem az érdeklődéseteket, érdemes megnézni ezt a filmet, mert egyrészről nagyon hangulatos, másrészről ha jobban megnézzük, súlyos társadalmi problémákat feszeget. Köszönöm, hogy elolvastad ezt a kis szösszenetet, látogass el máskor is!

Ie Uru Onna - A nő, aki házakat ad el

Ie Uru Onna

...avagy a japánok MINDENRŐL tudnak sorozatot csinálni. Most, hogy beköszöntött a nyár, gondoltam egy kicsit váratok még a csodálatos Kurosaki-film ismertetővel és addig is egy könnyed és rövid sorozatot hozok el. Azért mondom, hogy könnyed, mert nem annyira komplikált a cselekménye, rövidnek meg azért, mert a nyári sorozatok, amik a listámon vannak kissé összetettebbek, minthogy így hirtelen írjak róluk. Ezt a doramát amúgy is nem rég láttam, szóval még friss az élmény. Először nem tudtam, mit várjak tőle. Ennyit még én is tudok japánul, szóval már rögtön a cím kiszúrta a szemem. Elég egyértelmű volt, hogy ingatlanügynökökről lesz szó, de a főszereplő színésznőt felismerve annyira nem alkottam képet a sorozatról. Hát, jobban is tettem, hiszen amit láttam, az aztán minden volt, csak nem megszokott. Nem fogok rögtön a bevezetőben minden poént lelőni, de annyit elmondok, ez a sorozat nem egyszer idegesített fel, és kergetett az őrületbe, szóval hölgyeim és uraim, örömmel konferálom fel mai műsorunkat:

Adatok:

Sugárzás ideje: 2016. július 13 - szeptember 14.

Epizódok száma: 10 rész

Rendező: Inomata Ryuichi, Sakuma Noriyoshi

Csatorna: NTV (Nippon TV)

Zene: Tokuda Masahiro

Történet:

Egy teljesen hétköznapi ingatlaniroda mindennapjaiba nyerhetünk betekintést. A dolgozók teljesen átlagos, köznapi emberek, mindenki kisebb-nagyobb sikerrel végzi a dolgát: házakat, lakásokat értékesít. Azonban ezt az ártatlan békét, és valljuk be, kényelmet, megzavarja valaki. Új ügynök érkezik az irodába, aki egyben a "másodfőnök" is lesz. A nő Sangenya Machi. A megnyerő külseje és hírneve ellenére azonban még valami feltűnik munkatársainak: érzéketlenül halad a célja felé. Sanchi, ahogy becézik egyvalamit tart szem előtt: házakat kell eladnia. És márpedig egy biztos, ő soha még nem vallott kudarcot. Nincs olyan ház, amit ne tudna eladni, ez pedig egész jól hangzik, hiszen jó hír az irodának, amelynek így megnőnek majd az eladásai, de hát ennek vannak azért előfeltételei. Sanchi nem ismer könyörületet a lusta kollégáival szemben, az ügyfeleknek pedig nem csak otthontalálásban segít. Számára a megrendelők az elsők, ami azt jelenti, hogy amellett, hogy eladja nekik az igényeiknek legmegfelelőbb házat vagy lakást, bizony a magánéletükbe is bepillant, és milyen jól teszi, hiszen megoldja a problémáikat és konfliktusaikat. De azért ennek a látszólag kőszívű nőnek is vannak érzései, és vágyai, ami pedig a legrejtélyesebb: múltja.

Vélemény:

Nem azt mondom, hogy a megszállottja lettem, de nagyon érdekes sorozat volt. Sok fontos dologra rávilágított, amit sokan hajlamosak vagyunk elfelejteni, ilyen például a munkánk komolyan vétele. A legtöbb esetben tetszett, hogy Sanchi figyelt az ügyfeleire, és nem csak félvállról vette őket. Legtöbbször pedig a legnagyobb nehézségeiket is megoldotta, amit ők maguk nem mertek kimondani. Persze akadt olyan pillanat, amikor inkább csöndben kellett volna maradnia. De nagyon tetszett, hogy felrázta az irodát, és végül is a versengésen kívül elérte a produktivitást is. A többi karakter nagyon jól el lett találva, és érdekesek voltak az egyes anekdoták is, amelyek részenként váltakoztak. Teljesen meg voltam elégedve a sorozattal, szerintem érdemes megnézni, nagyon tanulságos és ezen kívül szórakoztató is, ahogy azt már Japántól megszokhattuk.

Szereplők:

Sangenya Machi - Kitagawa Keiko

Nos, én életemben egy embernél láttam még ilyen érzelemmentes arcot, az pedig Yamapi volt egy másik sorozatban (arról majd később lesz bejegyzés) Izé... talán nem véletlen, hogy régen egy pár voltak... Minden esetre színészileg zseniális alakítás volt. Keikot többször láttam már, de talán itt érte el a csúcspontját. Sanchi egy csinos, harmincas, egyedülálló nő, aki a munkájának él, barátai nincsenek, kapcsolata talán soha nem is volt, de mindenben maximalista és sikeres. Azonban a felszín alatt rengeteg sebet hordoz, a múltja, amely fájdalommal és nélkülözéssel telt, a jelene, amelyben magányos és szerelemre vágyik, és még sok egyéb, ami szerintem egy nagyon különleges karakterré tette. Nem mondom, hogy a tökéletes női alak, de nagyon tetszett, hogy így törődött a megrendelőivel, feltétel nélkül, és nem azt adta nekik, amit kértek, hanem amire szükségük volt. Elhidegült családokat hozott újra össze, párok életét könnyítette meg, egyszóval odafigyelt azokra, akikkel dolgozott. Az viszont nem tetszett, amikor másoktól vette el az ügyfeleket. Ettől az egy szépséghibától függetlenül nagyon érdekes karakter volt, és végső soron szimpatikus is volt a maga módján.

Yashiro Dai - Nakamura Toru

Az ügynökség főnöke, elvált, negyven körüli férfi, aki elég lazára engedte a gyeplőt, így a dolgozói sem őt, sem a munkájukat nem veszik komolyan. Egyébként egy végtelenül jóindulatú, engedékeny ember, aki nem arról híres, hogy mindenáron véghezviszi az akaratát. Lassan kezdte is elveszteni a státuszát az irodában, de ezzel párhuzamosan közelebb került Sanchihoz, és sok mindent megtudott róla. Hosszú út áll mögötte, ami a főnöki székig vezette, ez pedig különösen tetszett, hiszen ő is szórólapozással és nulla ügyféllel kezdte, mégis ide jutott. Belül igazából ő is magányos, így sokat jár az irodához közel fekvő bárba, és apai gondoskodással törődik az ott dolgozó Kokoro-channal. Azonban ő már messze nem olyan határozott jellem, így mikor kritikus pillanat érkezik, természetesen Sanchira marad, hogy a főnök helyett döntsön. Ettől viszont még nem lesz sem tutyimutyi sem szánalmas karakter, így én inkább jót derültem rajta, minthogy elítéltem volna.

Niwano Seiji - Kudo Asuka

Niwano már a sorozat elején Sanchi mellé szegődik. Mivel ő még a főnöknél is határozatlanabb jellem, és az ő eladásai sincsenek épp az egekben, Sangenya főnök úgy dönt, hogy kikupálja a fiút. Niwano mindig megy vele, és mivel önállóan egy házat sem képes eladni, az ügyfelei szépen átvándorolnak Sanchihoz. Ez a része kicsit zavart a sorozatnak és főleg a szereplőnek, de ettől eltekintve nem volt bajom vele, olyan tipikusan elveszett karakter, aki maga sem tudja, hogy mit hogyan akar, de egy biztos, hogy senkinek nem akar rosszat. Sokat tanul Sanchitól és végül azért nem marad üres a szíve, amikor a vaslady került szóba. Egy hajszálnyit még szurkoltam is neki, hogy mondja el az érzéseit Machinak, de elég abszurd lett volna a helyzet, attól tartok. Így megmaradt a mindig hűséges másodhegedűs poszton, arra pedig tökéletesen meg voltak az adottságai. A színész is jó választás volt, bár azért őt elnézve kíváncsi lettem egy karizmatikus szerepére is.

Adachi Satoshi - Chiba Yudai

Elérkeztünk a világ egyik legmenőbb karakteréhez. Amikor azt mondom, hogy Chiba Yudai, akkor ezt szeretném látni. Nem a nevetségesen kisfiús epertorta-herceget, nem az indokolatlan csábítót, hanem ezt! Az előző bejegyzésben ő volt az egyik főszereplő, itt sajnos csak a háttérben maradt meg, de ott mennyire jól! Talán ez valami furcsa fétis, de első látásra beleszerettem. Adachi-san az iroda hercege, a bájos mosolyával rengeteg ügyfele van, így sikerben fürdőzik, és tömegek szívét tudhatja magáénak. Erre tökéletesebb színészt nem is választhattak volna. Azonban ahogy halad a történet és Satoshi veszti el a pozícióját, úgy látjuk meg egy másik énjét is. A mosolya egyre gyakrabban válik erőltetetté, a sikerei pedig eltörpülnek Sanchi mellett. Ez bosszantja a leginkább, mégis végül a cégnél marad, és felveszi a versenyt a felettesével. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én szeretem az ilyen karaktereket, akik nem unalmasak, nem sablonosak, sokszor talán szemétnek tűnnek, de igazából a legszórakoztatóbbak, és gyakran kimondják azt, amit mi is hányszor éreztünk már, amikor egy nem kedvelt személy tűnt fel a színen.

Shirasu Mika - Imoto Ayako

Aki jelen esetben ő. Na, ő még engem is végtelenül irritált. A lány, aki bejár az irodába, egyetlen ingatlant nem adott még el életében, ezért csak eszegeti a kis pudingját, vagy bámulja Adachit. Persze, sokszor nevettem rajta, de azért akkor is örültem, amikor Sanchi a maga sajátos módszereivel munkára kényszerítette. Nem illett hozzá a munka fogalom, így megkönnyebbültem, mikor kicsit szenvedni láttam. Nyilván nem rosszindulatból, hanem egyszerűen azért, mert aki nem dolgozik, ne is egyék, tartja a mondás. Szükséges karakter volt, hogy kontrasztot adjon Sanchi mellett, mint lusta nőtársa, és hogy legyen valaki, aki végig kitart Adachi-san mellett. Nem utáltam az ő jellemét sem, szimplán idegesített, de hát ilyenekre is szükség van. A színésznő viszont zseniális volt, egyébként ő komikusként és tévés személyként keresi kenyerét, csak pár filmje és sorozata van, mégis, ezt a szerepet elég jól megformálta.

Köszönöm, hogy végigolvastátok, remélem, tetszett, és kedvet kaptatok hozzá, látogassatok el máskor is a blogra!

Kapcsolódó:

Kurosaki-kun

Ouran High School Host Club

Ao Haru Ride film

Paradise Kiss

Kurosaki-kun (film)
Kanna-san

Himitsu no Akko-chan - "Tükröm, tükröm, mondd meg nékem"

Himitsu no Akko-chan

Mint már az előző bejegyzésben említettem, igyekszem újra aktív lenni. Ez természetesen nem mindig sikerül, hiszen most is épp tanulnom kéne, de hát vannak dolgok, amik miatt félre kell tennem a német szavakat. Tehát jöhet az ováció, ezúttal egy zseniális filmről fogok ismertetőt írni. Mint valószínűleg az általam megtekintett művek hetven százalékát, ezt is csak úgy megláttam valahol. Amint a főszereplő nő nevét elolvastam és a szemem a képére tévedt, már nyomtam is a megtekintésre. És milyen jól tettem! Egy szórakoztató, de egyben tanulságos filmet hoztam ma a kedves publikumnak, amely főszereplőjével merem állítani, hogy a legtöbb fiatal azonosulni tud. Kezdjünk hát neki!

Adatok:

Premier dátuma: 2012. szeptember 1.

Időtartam: 120 perc

Rendező: Kawamura Yasuhiro

Gyártó: SHOCHUKI Co.

Történet:

Kagami Atsuko meglepően érett. A kislány nem jön ki túl jól a kortársaival, legalábbis a fiúkkal. Nem szeret gyerek lenni, és szinte már görcsösen próbál valahogy a felnőttlét felé araszolgatni. Ami igaz, az igaz, ez nem annyira sikerül neki. Egy nap azonban egy baleset éri; egyik rendetlen osztálytársa kiveri a kezéből a tükrét, ami a földre esve összetörik. A tragédia azonban nem maradhat annyiban. Este Akko-chan különös fényt lát, amit követve egy furcsa alakkal találkozik. Az illető azt állítja, hogy ő az eltört tükör szelleme. Azért jött, hogy adjon neki még egy esélyt, egy tükröt, hozzá pedig két varázsigét. Az egyik mondóka azzá változtatja, ami csak lenni akar, a másik pedig visszaváltoztatja őt azzá, aki valójában. A varázslat egészen addig tart, amíg valaki rá nem jön a titkára. Akko-chan azonnal kap az alkalmon, és egyre bohókásabb szerepekbe bújik. Itt azonban nem áll meg. Tökéletes alkalma nyílik arra, hogy lógjon egy kicsit a suliból, ráadásul még nagyobb eredményeket ér el; bekerül egy sminkcég alkalmazottai közé. Még kislány képében találkozik a film férfi főszereplőjével, aki szintén a cégnél dolgozik. Hayase Naotóval jó kapcsolatba kerülnek, és együtt próbálják megmenteni a céget az eladástól. Természetesen a romantika sem maradhat el, a kislány csekély élettapasztalata révén pedig rengeteg vicces szituáció kerekedik.

Vélemény:

Akko-chan karakterével könnyű volt azonosulnom. Visszaemlékeztem az én kiskori énemre, aki hasonló világrengető problémákat élt meg. Majdnem mindenki átélte kicsiként a gyerekkor idegesítő korlátait, valamint a felnőttkor iránti epekedő vágyat. Nem egyszer fordult meg a fejemben, hogy mit tennék én a lány helyében. Az egész film borzasztó élvezhető, vicces, a karakterek bár kevesen vannak, de szerintem jól el lettek találva, ráadásul a mondanivaló is fontos. Különösen tetszett benne az, hogy a varázslat annyira nem volt eltúlozva, nem volt olyan "éjfélig tart" cucc, és igazából annyiszor használhatta, ahányszor csak akarta, egészen addig, míg le nem leplezték. Mindenképp ajánlom annak, aki hasonló helyzetben van, vagy akár csak szeretne egy kicsit kikapcsolódni.

SPOILERES VÉLEMÉNY

Nagyon szurkoltam Naotónak, de talán jobb volt így. Kifejezetten tetszett, hogy Akko végül a saját életét választotta. Valószínűleg abban a helyzetben én nem így tettem volna, de ez egy másik történet. A cég érdekében felfedte a titkát, és mindenki szeme láttára használta a varázslatot. Természetesen megoldhatta volna máshol is az átváltozást, de akkor nem lett volna ilyen drámai a befejezés. Elszomorodtam ugyan a búcsújukon, de miután jobban belegondoltam, sokkal egészségesebb így, hogy Akko visszaváltozott gyerekké, és rendesen leélte azt az időt, amit a varázslattal átugrott.

Szereplők:

Kagami Atsuko "Akko-chan" - Ayase Haruka

A karakterről már a legfőbb tényezőket elmondtam, de kiegészíteném még, hiszen valamit azért ide is kéne írnom. Már akkor megtetszett, amikor közölte, hogy ő nem tud azonosulni a korosztályával. Mintha magamat láttam volna. Pár hete felcsaptam a régi naplómat, amit olyan 10 évesen írtam. Hát, ugyanez voltam én. Akko nem volt nagyképű, egyszerűen csak más volt, mint a többiek. A sminkelést leszámítva teljesen átéreztem a helyzetét. Miután lehetősége nyílt átváltozásra, értelmesen használta fel ezt a képességét. A végső döntése pedig tényleges érettségre utalt, nem olyanra, amit a mai tizenévesek magyaráznak be maguknak. A színésznő meg... csoda! Harukát már több szerepben is láttam, előkerült a blogban is, de itt teljesen meggyőzött. Olyan hitelesen adta a karaktert, hogy tátva maradt a szám. Bár gyanítom, hogy nem teljesen színészkedés volt, érezhetően hasonló a színész és a karakter lelkivilága. Tökéletes alakítás volt, minden elismerésem.

Hayase Naoto - Okada Masaki

Attól függetlenül, hogy nem az a tipikus "beleesős" karakter, nekem tetszett. Az ambíciókkal és energiával teli huszonéves keményen dolgozik azért, hogy valahogy segítsen a cégnek. A személyiségéről sok mindent nem tudnék elmondani, egy egész átlagos fiú, akire nagy hatással van Akko vidámsága. A szerelmi száluk tetszett, így egészen meg vagyok elégedve vele. A színésznek nem lehetett olyan nehéz dolga, de azt legalább jól csinálta. Mondjuk róla csak jókat hallani, annak ellenére, hogy én nem sűrűn láttam szerepelni, a díjai tehetségről árulkodnak. Ügyes fiú :D 

Tessék megnézni! Köszönöm, hogy most is velem tartottál, gyere máskor is!

Kapcsolódó:

Tatta Hitotsu no Koi (Ayase Haruka)

Asuko March - lány a technikumban

Asuko March

Nézelődtem a sorozatok közt, és egyszer csak szembe jött ez az alkotás. Ránéztem a képre, egy egész aranyos lány, rózsaszín ruhában, egy szerszámmal a kezében. A cím elég érdekes volt elsőre, a march-ot márciusnak gondoltam. De a lány mellett volt még pár színész, akik közül rögtön feltűnt az ismerős arc. Elolvastam az ismertetőt, és végül nagyon érdekesnek találtam a történetet. Nem egy bonyolult sztori, a furcsa helyzet ellenére is inkább mondanám egy aranyos gimnazista történetnek, eltekintve attól, hogy a helyszín viszonylag szokatlan lehet. Nos, nézzük is meg, mit rejteget az Asuko Menet!

Adatok:

Sugárzás ideje: 2011. április 24 - július 3.

Epizódok száma: 9 rész

Rendező: Tamura Naomi, Tsukamoto Renpei, Hibino Akira

Manga: Akiyama Kaori

Csatorna: TV Asahi

Zene: FUNKY MONKEY BABYS - Soredemo Shinjiteru

Ismertető:

Yoshino Nao egy átlagos lányként éli az életét. Azonban egy hatalmas hibát követ el, ami véglegesen megváltoztatja az életét. Alsó-középből jelentkezik gimnáziumba, de a felvételi papíron elrontott valamit, így az adatok eltolódnak, így megváltozik minden. A csodás gimnáziumi évekről lemondhat. Egy, a nagyapja által javasolt technikumba kerül, ahol a lányok aránya nagyjából egy a százhoz. Nao a háta közepére sem kívánja a helyet, gyűlöli az iskolát, a mocskos gépeket, a veszélyes gyakorlati órákat, és a hangoskodó, vad fiúkat is, akiktől egy perc nyugta sincs. De talán a legnagyobb fájdalma az, hogy az egyetlen lány, aki maradt az évfolyamon (volt egy osztálytársa, de ő pár nap után átiratkozott) elutasító vele, és folyamatosan ellene áskálódik. De ahhoz, hogy elmehessen az iskolából jó eredményeket kell elérnie. Ennek érdekében összeszedi magát, és kicsit talán kihasználva a többieket mindent belead a gyakorlaton. Közben nem felejthetjük el azt sem, hogy fiúktól hemzseg az iskola, akik nagy érdeklődést mutatnak Nao és a másik lány, Momo-chan iránt. Akad olyan is, aki őszintén szereti, és megtalálható a fiú, aki elutasítja. Nao bármennyire utálja ezt a helyet, arra kell rájönnie, hogy nem olyan rossz, mint először látszik. Ahogy telik az idő egyre közelebb kerül az osztálytársaihoz, a tananyaghoz, és a szerelemhez.

Vélemény:

A sorozat nem okoz túl sok fejfájást, nem egy komplikált mű, ártatlan és teljesen hétköznapi. Mégis, bármennyire is egyszerű, van valami, ami nagyon tetszik benne. Ez pedig a karakterfejlődés. Az iskola tanulói majdnem mind szegények, így keményen kell dolgozniuk a részmunkaidős állásukban, hogy segítség a családjuk megélhetését. Ebbe a környezetbe csöppen az elkényeztetett Nao, akinek a szülei külföldön vezetik a cégüket, így a mesterszakács nagyapja neveli. Jó érzés volt figyelni, ahogy ez a kissé beképzelt lány megváltozik, és megtanulja értékelni az apróságokat is. A többi szereplő is nagyon tetszett, a gyerekes viselkedésük ellenére is felelősségteljesen dolgoztak a jövőjük érdekében. Mindenki a maga módján. Ajánlom ezt a sorozatot mindenkinek, hiszen sok tanulság szűrhető le belőle, és emellett egy aranyos, élvezetes kis történet.

Szereplők:

Yoshino Nao - Takei Emi

Először nagyon nem volt szimpatikus. Szemtelen volt a nagyapjával, aki jót akart neki, folyton hisztizett, és borzasztó elkényeztetett volt. Semmi nem érdekelte, csak az átlagos gimis élet, és nem számolt azzal, hogy ennek vannak hátulütői. De amikor rájött, hogy az élet nem mindig olyan kellemes, mint amennyire ő szeretné, megváltozott. Kezdett barátságos lenni az osztálytársaival, érdeklődni a szakmák iránt, és végül belátta, hogy az Asuko nem olyan rossz hely, mint gondolta. Tetszett, hogy az elkényeztetett hercegnőből egy ilyen lány lett. Bár azért nem változott meg teljesen. A szerelemben maradt az álmodozó, ami nem is volt olyan rossz. A történet végére egészen megkedveltem, a színésznő pedig szerintem jó választás volt, ügyesen játszott.

Yoshino Fujio - Sasano Takashi

Nao nagyapja volt a kedvenc szereplőm. Nem ismerek sok japán idős színészt, de ő fantasztikus volt, és a karakter is. Hatalmas türelemmel viseltetett unokája iránt, és minden hisztije ellenére mellette állt, és segítette, tanácsokkal látta el. Igaz, hogy néha nem tudta eltalálni, mire van szüksége Naónak, de a szándék megvolt benne. Kedves volt, jóindulatú, de mégis bolondos. De pont ezért volt ő a kedvencem, mert a nehéz pillanatokban megmosolyogtatta a nézőt. Viszont amikor tényleg szükség volt rá, akkor komolyan odatette magát, és mindent megtett azért, hogy segítsen.

Tamaki Makoto - Kaku Kento

Ő volt az, aki először feltűnt a plakáton. Aki még emlékszik, és rendszeresen olvassa a blogot, annak feltűnhetett, hogy Makoto színésze a Paradise Kiss-ből ismerős. Az Asukóban is jól teljesített attól eltekintve, hogy a karakter nem volt a kedvencem. Konkrét bajom nem volt vele, de nem tetszett, hogy folyton gonoszkodik Naóval, legalábbis az elején, és mindenbe beleköt, amit a lány csinál. De a történet végére már egészen megszerettem, hisz ő is megváltozott, elfogadta a lány ügyetlenségeit, és készségesen segített neki. Példásan segített a családi gyárnak, és keményen dolgozott, hogy eltartsa a családot. Ez az oldala tetszett. És végül is nem csinált ő semmi rosszat, szóval egészen kedveltem.

Yokoyama Yujin - Matsuzaka Tori

Mielőtt még elkezdeném a rajongást, inkább a karakterről írok. Yokoyama-kun nekem valamiért sokkal szimpatikusabb volt, mint a többiek. Talán a mellékállása (hostként dolgozik, hogy eltartsa magát) miatt volt kedves végig Naóval, de még ha erről is lenne szó, ő volt nagyjából az egyetlen, aki nem bántotta a lányt, hanem udvariasan bánt vele. A hazudozós Momo-chant is megvédte még akkor is, ha ő bemártotta, és ezáltal bajba került. Én végig neki szurkoltam, hiszen sejtettem, hogy a szíve mélyén szereti Naót. Miután megismertük a háttértörténetét, a beteg anyukáját, akit egyedül tart el, nagyot nőtt a szememben. Fiúk közül szerintem neki volt a legnehezebb élete, és mégis ő viselte a legjobban, semmit nem tudtunk volna meg róla, hiszen személyesen sosem beszélt a családjáról. A színész meg... hát, a kép magáért beszél!

Takeuchi Kazuya - Nagayama Kento

Takeuchi-kun volt az osztályban a leggorombább. Ő nem csak Naót utálta, de az összes többi fiút is. Lenézte őket, hülyékként kezelte osztálytársait, és kíméletlenül beárult mindenkit a tanároknak, ezáltal sok felfüggesztésnek volt okozója. Keményen tanult, de úgy tűnt, az egyetem és bizonyítás mellett nincs más szándéka. Azonban miután betekintést nyertünk a családi hátterébe, megismerkedtünk az igazi énjével és céljaival. Neki is van egy jó oldala, amit ezután meg is mutatott. Kazuya is hatalmas változáson ment át, és ő lett az egyik legjobb fiú szereplő szerintem. Miután kibékült az osztályával, része lett a közösségnek, és megtanulta értékelni az együtt töltött időt.

Ishida Takuya - Hirose Satomi

Takuya-kun bármennyire is egy kemény legénynek tűnik, belül ugyanolyan érzékeny, mint bárki más, sőt talán még érzékenyebb is. Nagyon szereti a zenedobozokat, és szabadidejében velük foglalkozik. A jövőjét is erre szeretné építeni. Szerelme visszautasítja, és összetöri a szívét, de ő még ennek ellenére is szereti. A zord külső érző szívet takar. Talán Yokoyama mellett ő volt az, aki a legkedvesebb volt Naóval, bár az elején ő sem szimpatizált vele igazán.

A végére azért még egy mondat az egyik háttérszereplőről. Az osztályban van egy szőke fiú, akinek még a nevét sem tudjuk, de a színész nem más, mint a blogon már szereplő Da-ice nevű bandának az énekese, Ohno Yudai.

Remélem tetszett az ismertető, és kedvet kaptatok a sorozathoz. Egy kis pihentetőnek tökéletesen megfelel, de azért ez is rejteget meglepetéseket és csavarokat. Látogass el máskor is!

Kapcsolódó:

Paradise Kiss (Kaku Kento)

Koizora (Nagayama Kento)
Summer Romance Shines in Rainbow Colors