A következő címkéjű bejegyzések mutatása: dorama. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: dorama. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. október 19., hétfő

Followers - avagy pro-kontra social media

 Followers - Követők

Ismét elérkeztem egy dorama ismertetővel. Nem szponzorált tartalom, de bevallom, a Netflix egészen megváltoztatta az életem. Jó, nyilván viccelek, de nagyon jó kis tartalmakat találtam rajta (sajnos kevés a japán, remélem, ezen fognak dolgozni). Mivel nagy dorama-fan vagyok, nyilván rögtön megnéztem, hogy miket találok ott, és hát így akadtam a Followers-re. A színészek közösségi oldalain láttam anno klipeket meg előzetest róla, de már egészen el is felejtettem. Aztán rávetettem magam az első részre, és annyira lenyűgözött, hogy konkrétan kétszer egymás után néztem végig, két egymást követő héten. Tetszett, mit ne mondjak. Kezdem néha azt érezni magamon, hogy elfogult vagyok, meg nem is értek annyira a filmiparhoz, mert mindig mindent csak dicsérek, és felületesen nézem, de hát ha egyszer ismertetőt írok róla, akkor nem egy doktori disszertációt kell produkálnom, hanem pont felszínesen bemutatni, hogy az ember kedvet is kapjon hozzá, de ne lőjek le túl sok poént sem. Szóval, vágjunk bele!

Adatok:

Sugárzás ideje: 2020. február 27.
Epizódok száma: 9 rész
Rendező: Ninagawa Mika
Csatorna: Netflix

Történet:

Hyakuta Natsume egy 21 éves fiatal lány, akinek minden álma, hogy színésznő legyen. Egy ügynökségnél dolgozik, de egyelőre nem érte el a karrierje a várt áttörést, így egyéb részmunkaidős állásokkal tartja el magát, miközben várja a sikert. Nara Limi lassan a 40-hez közelít, híres és elismert fényképész, aki a legkülönfélébb sztárokkal dolgozik együtt, sőt még az Év Nője Díjat is bezsebeli. Persze az ő élete sem teljes, mindennél jobban vágyik egy babára. De hogy fonódik össze a két nő sorsa? Natsu egy reklámfotózásra ugrik be kisegítőnek, ahol az egyik technikus megalázó szavai hatására előtörnek az indulatai, és hát történetesen ki a fotós, aki épp lencsevégre kapja ezt? Bizony, Nara Limi. Az így született képek kikerülnek Limi instagram oldalára, Natsu pedig hamarosan több tízezer követővel büszkélkedhet. Egyre jobban ível fel a karrierje, magazinfotózások, divatbemutatók, reklámok, népszerű modellek osztják a posztjait, és hát ahogy az ilyenkor lenni szokott, Natsu nem szokott hozzá a hírnévhez, jönnek a nehézségek és baklövések, amikből ki kell keveredni. De a két társaság, akik a sorozat főszereplői, mind egy cipőben járnak, mindenkinek megvannak a maga kis problémái, és a sorozat végére ezeket kell rendbe hozni.

Vélemény:

Nem azt mondom, hogy életemben nem láttam még ilyen egyedi sorozatot, de voltak benne nagyon is érdekes csavarok és elemek, amiktől élvezhető volt. Sokféle karakter tűnt fel a sorozatban, és mindenkivel lehetett azonosulni bizonyos dolgokban. Színes egyéniségek, valós problémák, hiszen kit ne szippantana be a közösségi média, kinek ne venné el sokszor az önbecsülését, de ott a másik fele is, ki ne szenvedne attól, hogy nem találja a megfelelő párt az életében (aki nem, annak sok boldogságot!), hogy szeretne egy jó karriert de gyereket is (ez mondjuk a férfiaknak nem nagy cucc), meg úgy általában véve útkeresések és egyéb kalamajkák. Érdemes megnézni, mert egyszerre szórakoztató, esetenként megrázó, és elgondolkodtató. És akkor pár szót arról, hogy miért nem tudtam szó szerint levenni rólam a szemem. A rendezőnő maga is fotós, és a sorozat látványvilágán ez meglátszik. Egyszerűen gyönyörű volt. A színek, a fények, a díszlet, a ruhák, minden annyira vibráló és izgalmas volt, hogy már csak azért is megéri megnézni, hogy kiolvadjon az ember szeme a szépségtől.

Szereplők:

A fiatalok: Hyakuta Natsume - Ikeda Elaiza, Sunny - KOM_I, Nori - Yutaro
Igazi művészekkel van dolgunk. Egy színész, egy festő, és hát Nori-kun, akiről igazából nem tudjuk, mit csinál, de az extravagáns stílusával nem valószínű, hogy egy unalmas karakter. Nem tudni, honnan ismerik egymást, de elég közeli kapcsolat fűzi össze őket, és miközben mindenben igyekeznek támogatni egymást, nem kerülhetik el azt sem, hogy esetenként helyrerakják a másikat. Natsume egy álmodozó, aki csak szeretne színészkedni, de magával ragadja a hírnév, és egyre távolodik a kezdeti énjétől, de mégis erős jellem, aki végül nem adja fel az elveit. Sunny egy bohém, csupaszív lány, akinek a festésben sikerül megmutatnia érzéseit. Szenved ő plátói szerelemtől, alkotói válságtól, és mégis büszkén viseli a sorsát, és végül sikert is ér el, és hű tud maradni önmagához. Noriról tudunk a legkevesebbet, róla csak látszik, hogy koraérett, ő mozgatja kicsit a kapcsolatot és lelket önt a két lányba, amikor kell, mindezeket mély bölcsességekkel fűszerezve.

Az idősebbek: Nara Limi - Nakatani Miki, Yuruco - Kaneko Nobuaki, Eriko - Natsuki Mari, Akane - Itaya Yuka
A baráti társaság minden tagja egy sikeres, irigylésre méltó figura. Limi, a fényképész, menedzsere, Yuruco, Eriko, a sminkmágnás, Akane, a legígéretesebb sztárok menedzsere, egyszóval nem akármilyen csoportot látunk itt. De persze nekik is megvan a maguk baja. Próbálnak megfelelni a társadalom elvárásainak, de mindeközben a saját boldogságukat sem akarják feladni, azt pedig láthatjuk, hogy a kettő nem mindig keresztezi egymást. Limi egy igazi művészlélek, kissé hebehurgya, de ezért van ott Yuruco, aki mindent észben tart, és mint legjobb barát, lelki támaszt is nyújt. Eriko egészségügyi problémával küzd, ami az egész életére hatással van, Akanenak pedig borzasztó szerencséje van a férfiakkal. Néha nehéz eldönteni, hogy melyik társaságot bírtam jobban. De az tény, hogy ezzel a négyessel bármikor elmennék inni.

Szerencsére nem csak Netflixen elérhető a sorozat, úgyhogy ajánlom mindenkinek szeretettel. Köszönöm, hogy elolvastad az ismertetőt, gyere máskor is!

2019. november 1., péntek

Perfect Crime - avagy a csavar a klisében

Perfect Crime

Sziasztok! Hogy vagytok? Jól vagytok? Na, akkor jó! Amúgy van még itt valaki? Tudom, szörnyű ember vagyok, hihetetlenül elhanyagoltam a blogot (és ez nem most kezdődött, tudom), de az a baj, hogy annyi fele áll a fejem, hogy az valami elképesztő. Most épp japán nyelvvizsgára készülök, meg amúgy az egyetemen is van annyi dolgom mint a szemét a pesti utcákon. De most már azért eléggé ideje volt hozni valamit. És mi mást hoznék, mint azt, amiből már így is rengeteg van? Igen, most is egy doramával készültem. Az oka egyszerű: szeretem a doramákat, és most nemrég kettőt is megnéztem. Ebből az egyik a Perfect Crime. A főszereplő színész instáján láttam, hogy folyton osztogatja meg belőle a videókat, és már akkor felkeltette az érdeklődésemet, de végül most szántam rá magamat arra, hogy megnézzem. És végre írok is valamiből! Lássunk is hozzá!

Adatok:

Sugárzás ideje: 2019. január 20 - március 24.
Epizódok száma: 10
Rendező: Furusawa Takeshi, Yusuke Taki
Mangaka: Ririo, Tsukishima Aya
Csatorna: TV Asahi
Zene: Band-maid - Bubble

Történet:

Maejima Kaori egy rendkívüli tehetséggel megáldott belső építész, megbízható munkaerő, szorgalmas, csinos, de van egy bökkenő. Viszonyt folytat a főnökével. Bár ők úgy hiszik, hogy kapcsolatukat titokban tudták tartani, mégis a kelleténél többen tudnak róla. Viszont azért az, hogy az újonnan New Yorkból áthelyezett Shinonome Haruto is tisztában van a dolgokkal, az mégiscsak furcsa egy kicsit, nemde? A rideg, kissé talán túlzottan flegma fiatalember maga is remek szakember, és mikor rögtön érkezése után Kaorival osztják be egy projektfeladatra, ezt be is bizonyítja. Idegesítően fellengzősen viselkedik, de gyenge pillanataiban felfedezhető rajta, hogy neki is vannak elvétve érzései. Elcsábítja Kaorit, ahogy az a nagy könyvben meg van írva, és ráveszi, hogy szakítson a főnökével. Kaori engedelmes kiskutyaként teljesíti a parancsot, és átpártol Harutóhoz. Azonban semmi sem ilyen egyszerű, és a sorozat folyamán kiderül, hogy semmi sem történik véletlenül, és Haruto sem egy félisten, hogy ránézésre megmondja az emberek múltját. Féltékenység, gyűlölet, sírás-rívás, minden, ami kell. És egy rendkívül pozitív befejezés!

Vélemény:

Mostanában kezdek rájönni, hogy egyre inkább elmegy a kedvem a romantikus sorozatoktól. Nemcsak japán szinten, de világszinten. Kiszámíthatóak, vagy nyálasak, vagy arról szólnak, hogy a seggfej fiú meghódítja a lányt, vagy a lány egy életképtelen nyomorék, na mindegy, a lényeg, hogy most inkább ügyvédes meg orvosi sorozatokat nézek. De a Perfect Crime a rabjává tett! Amennyire sablonosan indult, olyan különleges lett a végére. Amellett, hogy két részletben végignéztem az egészet (ami az én helyzetemben és időbeosztásommal nagy szó) tényleg az utolsó pillanatig izgatott, hogy mi lesz belőle. Voltak benne meglepő csavarok, elég jó hangulata volt, és hát... azért nem fukarkodtak a szenvedélyességgel. Szóval tudom ajánlani azoknak, akik szeretik a romantikus sorozatokat, és nem túl prűdek, mert azért... házasságtöréssel kezdődik a cselekmény.

SPOILERES VÉLEMÉNY:

Nagyon utálom az olyan sztorikat, amikor a bunkó srác meghódítja a lányt, és még csak meg sem változik. Arra tanítja ezzel a közönséget, hogy a fiúk nem fognak megváltozni, és a bunkóság szexi, miközben egyáltalán nem. És eleinte itt is ettől tartottam. Haruto könnyen behálózta Kaorit, viszont ha egy kicsit jobban odafigyel a néző, akkor érdekes dolgokat lehet észrevenni. Haruto amellett, hogy hátsó szándékkal választotta el Kaorit és Takuma-sant, még így is sokkal inkább hitt benne, mint az, aki csak a szeretőjének tartotta. És ami a legfontosabb, ami a legjobban tetszett: a befejezés. Szerintem még sosem láttam olyan történetet, ahol a bunkó, bántalmazó fiú belátta volna, hogy szörnyen viselkedett, és meghátrált volna. Haruto ezért lett szimpi a végére. Rájött, hogy borzasztóan bánt Kaorival, és nem érdemli meg a szerelmét. Sőt még ennél is viccesebb volt, amikor Kaori amiatt szidta le, hogy ezt egyedül döntötte el. Azt is sűrűn láthatjuk filmekben, sorozatokban, könyvekben, hogy az egyik fél eldönti, hogy nem működik a kapcsolatuk, és akkor titokban eltűnik a színről. De ez kettejükről szól! Tehát nagyon pozitív befejezés volt.

Szereplők:

Maejima Kaori - Trienl Reina
Egyszerre volt szomorú és szerethető a karakter. Kaori mindennél jobban vágyott a szeretetre, és ehhez még arra is képes volt, hogy üres ígéreteknek higgyen. A munkájában lelkiismeretes, a magánéletében zavaros karakter, amilyennel azért találkoztunk már életünk során párszor, de én például bármennyire is utálom az esetlen női karaktereket, Kaori nem volt az. Ő pontosan tudta, hogy mit csinál, és Harutónak is csak azért engedett, mert a Takuma-sannal folytatott kapcsolatban is csak szenvedett. De végül nem hagyta magát kihasználni, és ő is határozottabb lett a sorozat végére. Reináról pedig ne is beszéljünk, szerintem remek alakítás volt, tökéletesen adta vissza az enyhén naiv, de mégis okos nőt.

Shinonome Haruto - Sakurada Douri
Na, tehát akkor mint már említettem, nagyon nem szeretem az ilyen hűvös karaktereket, akik flegmák, bárkit gondolkodás nélkül bántanak meg, de ők megtehetik, mert ők a vagány csávók. Viszont Harutónak ez lett a veszte. Szenvedett ő is eleget, és épp emiatt az akaratos, önző viselkedése miatt értette meg, hogy szenvedni is fog, ha nem változtat. És ráadásul másokat is boldogtalanná tesz. Kellett neki egy alapos pofon az élettől, de ez segített neki megváltozni. Sajnos a színésszel azért nem voltam megelégedve, Reina messze lekörözte, de fogjuk arra, hogy biztos a Douri annyira más személyiség, mint a karakter, hogy egyszerűen képtelen volt ilyen flegma karaktert alakítani.

Fuyuki Takuma - Mashima Hidekazu
Ő nekem nagyon nem volt szimpi. Mondjuk, szerintem nem kell magyarázni, hogy miért. Alapból a valóságban sem tudom tolerálni a megcsalást. "Szeretem a feleségem/barátnőm, de mással is ki akartam próbálni". Hát, szomorú, de te házasodtál meg, nem én. Ezzel pedig mindkét nőt megalázta és megsebezte. Egyébként nekem úgy jött le, hogy Reina tudásilag és erkölcsileg is felette állt (Haruto tett is erre megjegyzést) de valahogy tipikusan az okos nők mindig az ilyen férfiakkal akarják összetörni a szívüket. Végül azért Takuma-san is normalizálódott, és ha a jelenéről ez nem is mondható el, legalább a múltban nem tudatosan bántott meg másokat, mikor összejött Miwával.

Fuyuki Miwa - ICONIQ
Egy nagyon érdekes karakterről beszélünk épp. A többi szereplőhöz hasonlóan Miwa is szeretetre vágyik és szenved. Kicsit olyan érzésem van így a végén járva, mintha a Száz év magányt néztem volna. De itt legalább nem volt annyi azonos nevű karakter. Tehát, visszatérve, nem tudtam utálni Miwát, bár azért neki is volt vaj a füle mögött. Ő is pontosan tisztában volt a tetteivel és következményeivel, de egyszerűen annyira könnyű volt azonosulni vele, hogy végül megbocsátottam minden szörnyű tettét. Nem szerepelt túl sokat, de amikor igen, akkor remekül összekuszálta a szálakat. Szóval, szükséges karakter volt.

Ohno Yukiya - Ochiai Motoki
Bármennyire is bírtam az elején, a végére valahogy ő is elkezdett idegesíteni. Érdekes, nem az első eset, hogy a rendes fiúról kiderül, hogy valójában ő is  ugyanannyira erőszakos és önző, mint amennyire a rosszfiút hisszük. És általában ilyenkor az is kiderül, hogy az állítólagos kedves fiú még rosszabb is. Ohno-san is olyan kis aranyos volt, meg meghúzódott a háttérben, de azért egy idő után már neki is elege lett a másodhegedűs szerepből. Végül természetesen nem kapta meg, amit akart, és visszavonulót fújt. Ennyi volt...

Végére is értünk. Remélem, tetszett a bejegyzés és kedvet kaptatok a sorozathoz. Annak ellenére, hogy doramáról van szó, a részek kb. 25 percesek, úgyhogy tényleg egy-két délután alatt elfogyasztható, de javaslom, hogy ne egy sűrűbb héten kezd el nézni, legalábbis engem nagyon izgatott, úgyhogy én binge-watcholtam. Igyekszem idén minimum még egy bejegyzést írni, de ha minden jól megy, és lesz ihletem, többet is fogok. Látogassatok el máskor is a blogra, és legyetek jók, tanuljatok!

Kapcsolódó:

2018. március 31., szombat

Pretty Proofreader - avagy az olvasás végtelenül pozitív hatásai

Jimi ni Sugoi!

Mikor megláttam a sorozat plakátját, rögtön rákaptam az ismertetőre. Kedvenc színésznőm sorozatai nagyrészt zseniálisak, ritkán csalódom, ezért elolvastam, hogy mi a sztori, mert hát azért mégiscsak az a mérvadó nálam, hiába az a két szép szempár. Na, de akkor ehhez még jöjjön a Boltkóros naplójának sztorija is. Mivel az a film valamiért nagyon szórakoztató volt számomra, már töltöttem is be az első epizódot, és bámultam a képernyőt áhítattal. De ahogy a mondás tartja, a jó dolgokra várni kell. Én második nekifutásra néztem végig az egész sorozatot, mivel az ötödik rész után jó pár hónapra megállt az angol feliratozás, és úgy voltam vele, hogy nem véletlen, hogy nem némafilmet nézek, a szöveg túl fontos ahhoz, hogy felirat nélkül nézzem. Ehhez viszont türelem kellett. Nem felejtettem a doramát, és sokszor csekkoltam az oldalakat, hogy kész van-e már. Mire odáig jutottam, hogy meg tudtam nézni, már kicsit kiestem a sztoriból. De mikor az ember azt hinné, hogy nem fog emlékezni semmire, és inkább újra kéne kezdenie az elejétől, majd kiderül, hogy szükségtelen. Mindenre pontosan emlékeztem, elég jól fel volt építve, gond nélkül vissza tudtam kapcsolódni. És milyen jól tettem, ugyanis ez egy nem mindennapi sorozat! Mielőtt még bármilyen poént lelőnék, inkább vágjunk is bele!

Adatok:

Sugárzás ideje: 2016. október 5- december 7. 
Epizódok száma: 10 rész
Rendező: Mori Masahiro, Komuro Naoko, Sato Toya
Csatorna: NTV
Opening: chay - 12-gatsu no Ame 
Ending: Chise Kanna - Heaven's Door ~Hi no Ataru Basho~

Történet:

Kono Etsuko mióta az eszét tudja, divatbolond. Minden hónapban megrendeli kedvenc magazinját, a Lassy-t. Nem véletlen hát, hogy az első adandó alkalommal jelentkezik az állásinterjún. De a próbálkozása valahogy nem úgy sikerül, ahogy tervezi. Azonban nem marad munkanélküli. Éles szemének és kifinomult érzékének köszönhetően felfigyel rá egy másik részlet vezetője. Némi érvelés után pedig beadja a derekát, így kerül a lektorok közé. Ez úgy tűnhet, hogy szinte a sorsa volt, hiszen japánul a lektor "koetsu", neki pedig a neve összerántásából pontosan ez a szó keletkezik. De hát nem csak unalmas helyesírási hibák javítását kapja a nyakába, a sorozat kicsit többet is tartogat. Például egy jó kis szerelmi szálat. Többféleképpen is kapcsolatba kerül férfi főszereplőnkkel, és a tíz részen keresztül egyaránt figyelhetjük az ő kapcsolatuk alakulását, az egyes karakterek munkájához való viszonyát, és ami a legfontosabb, megtanuljuk, hogy mindenki munkája egyaránt fontos. A legkevésbé sem klisés és sablonos történetről van szó, éppen ezért tudom annyira ajánlani.

Vélemény:

Már az első rész meggyőzött arról, hogy nem mindennapi alkotást nézek épp. Aztán ahogy haladtunk a részek közt, annál inkább közeledett felém a sorozat. A különféle emberi sorsok, a szenvedélyünkért folytatott harcok, önbecsülés, munka világa, mindenféle előkerült a doramában, és nem is szájbarágósan. Nagyon tetszett, ahogy Etsuko színt vitt a lektorok szürke irodájába, és az is kifejezetten jó volt, hogy bár ő volt az, aki a legkevésbé vágyott ott dolgozni, mégis ő vette a legkomolyabban a munkát, talán az alapvető lelkes természete miatt. Nagyon sok mindent lehetett megtudni ebből a sorozatból, mind a világ működéséről, nagyon ügyesen fűztek bele a sztoriba érdekes tényeket, amiket a könyvekből tanultak meg a szereplők is, de emellett szórakoztató is volt. A karakterek jól ki voltak dolgozva, nagyon érdekes fordulatok voltak a történetben, és sok tanulságot leszűrhetett a néző, ha nyitott szemmel nézte. Sokszor tényleg természetesnek vesszük az alapvető létszükségleteinket, mint áram, vagy víz, de ebből a sorozatból kiderül, hogy az apróságokért is hálásnak kell lennünk, mert mindenért megdolgozik valaki. Ráadásul nem szabad a háttérben munkálkodókat lebecsülni. Zseniális mű, nekem könnyen kedvencemmé vált.


!!!SPOILERES VÉLEMÉNY!!!

Nagyon-nagyon-nagyon jó volt, hogy Etsukót végül nem vették fel a magazinhoz. Nemcsak azért, mert az már túl klisés lett volna, hogy a történet végére minden álma valóra válik, hanem azért, mert ezzel azt szemléltették, hogy ott kell kellemes környezetet kialakítanod magadnak, ahol vagy. Etsuko nem mondott le a céljairól, de alázatos volt. Miután nem készült el időben, és Morio munkáját kellett használnia, nem csalt, és szerezte meg lopott munkával az állást. És az volt az egészben a legjobb és legéletszerűbb, hogy utána a főszerkesztő meg nem tolta le a maszlagot, hogy nem baj, mivel őszinte voltál kapsz még egy esélyt. Sokkal jobb volt így, hiszen ha kapott volna második esélyt, azzal azt mutatták volna, hogy nem baj, hogy csalsz, majd utólag kijavítod a hibád.

Szereplők:

Kono Etsuko - Ishihara Satomi
A fentiekben már talán érzékelhető volt, hogy mennyire imádtam Etsuko karakterét. A mindig vidám, kitartó, lelkes és törekvő karakter Japánban nem olyan egyedi, de az ő jelleme mégis az volt. Kissé talán megszállottja volt a divatnak, de én mindig örülök, amikor olyan szereplőt látok, akinek van egy szenvedélye. Ráadásul az is pozitív volt, hogy ő a divatért őrült meg. Az emberek hajlamosak mindenkit felszínesnek nevezni, aki odavan a ruhákért, pedig Etsukónak ez olyan rajongás volt, mint másoknak mondjuk a zene, vagy az irodalom. Tetszett a nyitottsága is, ahogy megszerette a munkáját, az alapossága, hogy semmit nem vett félvállról, hanem mindennek utánajárt, és bár néha kissé indiszkrét volt, de törődött a körülötte lévőkkel. És nagyon emberi volt, mert az optimizmusa és lelkesedése ellenére neki is voltak rossz napjai és problémái, és ő is elcsüggedt időnként. De pont ettől lehetett azonosulni vele. Nekem nagyon szimpatikus volt, a szettjeiről meg ne is beszéljünk, hát azok maguk voltak a csoda!

Orihara Yukito - Suda Masaki
A való életben nehezen jutok dűlőre az ilyen csendes fiúkkal. Sorozatokban viszont egész máshogy viszonyulok hozzájuk. Yukito-kun nem azt mondom, hogy életem férfi főszereplője volt, de egészen megszerettem. Tetszett, hogy az ő élete sem volt rendben, és bőven megitta a levét, mikor félvállról vett valamit. Főleg az ő szála volt tanulságos nekem, sokat akart egyszerre, és végül le kellett mondania dolgokról. A mulyasága is kicsit szúrta a szemem, ahogy maga sem tudta, hogy mit akar Etsukóval kezdeni, de a sorozat végére összeállt, hogy mennyire csodálja és tiszteli. Aztán meg az is nagyon jó volt, ahogy rávilágított a "kisemberek" munkájának fontosságára. Szóval kedveltem Yukitót, bár valószínűleg a való életben kényelmetlenül érezném magam a teszetoszasága miatt, de szerencsére ezzel a problémával nem kell foglalkoznom.

Morio Toyoko - Honda Tsubasa
Nem tudtam Morio karakterét utálni, viszont tüske volt a szememben a lazasága. De nagyon fontos volt a karaktere, hiszen övé volt nagyjából minden, ami Etsukónak kellett volna, és mégsem értékelte eléggé. Nem rajongott annyira a ruhákért, azt nagyon jól érzékeltették, hogy az ő kreativitása messze elmaradt főhősnőnkétől, viszont mivel ez volt a munkája, abba beleadott mindent. Ez egészen tetszett, de én úgy vagyok vele, hogy az életben nagyon fontos az elhivatottság és a szenvedély, ezért nem jó, ha olyan a foglalkozásunk, amit igazából annyira nem élvezünk. Viszont ő jó barátja volt Etsukónak ettől függetlenül, és végül is érdekes kontraszt volt mellette, szóval szükséges volt az ő jelleme.


Remélem, tetszett az ismertető, és felkeltette az érdeklődéseteket. Szerintem nagyon érdekes, izgalmas és tanulságos, és jó a hangulata, a látvány pedig tökéletesen passzol a sztorihoz. Köszönöm, hogy elolvastad, látogass el máskor is!

Kapcsolódó bejegyzések:

2018. március 10., szombat

Heroine Shikkaku - avagy erről lekéstél

No Longer Heroine

Nem volt nehéz rátalálni erre a filmre, hacsak a főszereplő arcokat nézzük. A hatalmas népszerűségnek örvendő színészeknek hála sok helyen feltűnt ez a csodás alkotás, én pedig már a képről elkezdtem szimpatizálni vele. De mivel elvből csak akkor nézek meg valamit, ha a történet érdekel, ezért az ismertető győzött meg. Mostanában a tömeges depresszió és önértékelési betegség miatt egyre több olyan mű kerül piacra, ami népszerűtlen, vagy esetleg esetlen lányokról és fiúkról szól, hogy ezzel éreztessék velük, hogy nem kell erőlködniük. Ez szerintem egy csodálatos dolog, mert az emberek talán közelebb kerülnek ahhoz az állapothoz, amikor már nem a tökéletesség után sóvárognak. De hozzá kell tennem azt is, hogy néha nem árt megnézni a másik oldalt. Milyen lehet egy szép, népszerű és szerencsés lánynak lenni? Milyen hátrányai vannak ennek az életnek? A Heroine Shikkaku nekem részben ezt mutatta meg, ezen kívül persze egy jó kis romantikus sztorit is adott. Kikapcsolódásnak és tanulságnak is jó volt. Nézzük is, mitől olyan szuper ez a film!

Adatok:

Megjelenés dátuma: 2015. szeptember 19.
Időtartam: 112 perc
Rendező: Hanabusa Tsutomu
Stúdió: Warner Bros.
Zene: Nishino Kana - Torisetsu

Történet:

Matsuzaka Hatori nemcsak, hogy gyönyörű és friss jelenség, de még olyan szerencsés is, hogy egy közeli barátot tudhat maga mellett. Terasaka Rita vele ellentétben csendesebb és inkább magának való, bár ettől függetlenül még igaz barát, gyerekkoruk óta. De hogy nézne már ki, ha nem lenne valami bonyodalom a történetben? Hatori egész véletlenül halálosan szerelmes Ritába, aki viszont nem tűnik annyira lelkesnek a (ki nem mondott) ötlettől. Ezt onnan lehet tudni, hogy hihetetlen karitatív szellemének következményeként más lánynak adja szívét. Hatori épp összetörne, mikor egész véletlenül őt is megtalálja egy nem kifejezetten hétköznapi srác. Így megy a huzavona, a kérdés már csak az, hogy mennyire zavar be a két betolakodó, mennyire távolítja el egymástól a főszereplő párost, és Hatori végül vissza tudja kaparintani a főszereplőnek járó posztot? Minden kiderül a filmből, ennyit elárulhatok.

Vélemény:

Nem az a csavaros, elgondolkodtató, agyafúrt sztori, kikapcsolódásnak tökéletes. De nagyon sok érdekes vonás van benne. Nem szoktam szeretni az olyan történeteket, amikben a pár nem jön össze, mikor szeretik egymást, de itt nem volt olyan idegesítő, és meg is lehetett érteni, hogy Rita miért tartott ki a lány mellett. De pont ez volt benne a szép, hogy amikor pedig már minden viharfelhő elvonult, mégis egymásra találtak, és beteljesült a sorsuk. Az egyik kedvenc filmemről van szó egyébként, legalábbis műfajon belül. Van egy sajátos hangulata, amitől olyan szórakoztató, a zenék, képek és úgy az egész tökéletesen passzol a sztorihoz. Ajánlani tudom mindenkinek, aki szereti a könnyedebb alkotásokat, és nem igényli a csattanókat, meg a durvulásokat a filmekben. Szerintem a feladatát jól teljesíti, szórakoztat és még egész jó mondanivalója is van.

Szereplők:

Matsuzaka Hatori - Kiritani Mirei
Egyáltalán nem sablonos főszereplőről van szó. Hatori az egyik legemberibb lány, akit filmen láttam. Akar valamit, és azért bármit megtenne. Vannak negatív gondolatai, utál és szeret, szóval tényleg nagyon reális karakter. De nem is tudjuk utálni, hiszen belül mind hasonlítunk rá. Mi sem szeretjük, ha valami nem úgy sikerül, ahogy terveztük.És ahogy az elején is leírtam, mindig érdekes olyan népszerű lányokról filmet nézni, akik népszerűsége nem az elrettentést szolgálják, vagy nem arra kell, hogy ezzel mutassák meg, hogy miből kell megváltozni. Nekem kifejezetten szimpatikus karakter volt Hatori, kicsit akaratos, kicsit hisztis, de hát most mit várunk? Szerethető attól még. Mirei pedig kifejezetten jól adta vissza Hatori jellemét, remek alakítás volt.

Terasaka Rita - Yamazaki Kento
Próbálok elvonatkoztatni attól, hogy Yamazaki Kento mindenhol ott van, és már álmomban is őt látom, mert egyébként tényleg nem rossz színész, bár kissé túlzásba viszik a nyomatását. Na, de most nem róla van szó, hanem a karakterről. Aki nekem már jóval kevésbé volt szimpi, mint Hatori. Nem nagyon tudok mit kezdeni a csendes, zárkózott emberekkel, az én személyiségem eléggé üti az övéket, de persze ez nem jelenti azt, hogy nem lehet egy ilyen karakter jó. A maga súlycsoportjában jól eltalálták, vicces volt, ahogy az ő visszafogottsága találkozott Hatori pörgésével. Mondjuk, nem értettem ezt az önfeláldozást, ami miatt az egész bonyodalom, Hatori keresztes hadjárata (mekkora töris poén) és a konfliktus kialakult, de ha ő úgy döntött, hogy összejön valakivel, akkor összejön, nincs mese. És érdekes karakter volt ő is, szóval beleillett a képbe.

Adachi Miho - Wagatsuma Miwako
Ha most azt mondom, hogy titokban annak szurkoltam, hogy Rita vele marad, akkor valaki megüt? Dehogyis, hiszen senki nem tudja, hol lakom hahaha! Viccet félretéve (ami nem is volt vicces...) ők sem voltak romantikus páros, szóval nem a lány miatt reméltem, hogy együtt maradnak, de az még a jövő zenéje. Minden esetre ő is kicsit az a karakter volt, akihez annyira nem fűztek érzelmek. Nem volt idegesítő vagy visszataszító, de nem is annyira nőtt a szívemhez. Sajnáltam, hogy a többiek hogy bánnak vele, és épp ezért volt egy nagyon érdekes karakter a történet szempontjából. Jó kontraszt volt Hatori mellett, szóval megtette, amit megkövetelt a haza. Végül pedig aranyosan reagált a körülötte zajló eseményekre, de azt majd meglátjátok, ha megnézitek a filmet (olyan nehéz kitalálni, hogy mi fog történni!)

Hiromitsu Kosuke - Sakaguchi Kentaro
Na, és akkor megmagyarázom az előbbi ködösítést, Kosuke volt az, akit másra szántam, mint ami végül történt vele. Nekem őszintén jobban tetszett vele Hatori, de ez már csak az én felfogásom. Nagyon bírtam az ő karakterét, elég durván belezúgós kategória. Ez lehet az elfogultságom miatt is természetesen. Kosuke sokkal pörgősebb, sokkal életvidámabb volt, és ugyanúgy törődött Hatorival, mint Rita. De hát nem lehet minden úgy, ahogy én akarom. Ilyenkor jön az, hogy nem baj, mert ő legalább megmarad a nézőknek, ami azért jó hír, mert Sakaguchi Kentaro erőteljesen életem egyik értelme, és akkor most nagyon leírtam magam. A szerep nagyon illett hozzá, elég hitelesen adta vissza az aranyos szívtipró karaktert.

Remélem, felkeltettem az érdeklődésedet, és tetszett az ismertető is. Köszönöm, hogy elolvastad, látogass el máskor is!

Kapcsolódó:
Tokyo Tarareba Musume

2018. január 15., hétfő

Kanna-san - avagy az anyák ereje

Kanna-san!

Elérkezett az újév, én pedig viszonylag hamar meg is érkeztem, hogy elhozzam 2018 első bejegyzését. Ritkán fordul elő, de most úgy írok egy sorozatról, hogy még friss az élmény. Általában próbálok időrendi sorrendben haladni, meg sokszor inkább azt veszem elő, amihez épp hangulatom van, de ez a dorama olyan csodálatos és olyan hatással volt rám, hogy azonnal eldöntöttem, hogy népszerűsíteni fogom. Több elemből áll össze, ahogy én érzékeltem, és nagyon sok apró történés volt, amit körüljárt, de egy valami kötötte össze ezeket, mégpedig a főszereplő személye. Nyári sorozat lévén elég pezsgő, könnyed műről beszélünk, viszont ettől még egy elgondolkodtató, tanulságos sorozat. De nem akarom sokáig szaporítani a szót, hiszen akkor lehet legjobban megismerni valamit, ha ténylegesen belepillantunk, szóval kezdjük is az elemzést!

Adatok:

Sugárzás ideje: 2017. július 18 - szeptember 19.
Epizódok száma: 10 rész
Rendező: Hirano Shunichi, Kunimoto Masahiro
Csatorna: TB
Zene: AI feat Kanna - Kirakira

Történet:

A Suzuki család mindennapjaiba nyerhetünk betekintést. Főszereplőnk, Kanna egy népszerű divatcégnél tervező, a férje, Rei pedig informatikával keresi kenyerét. Van egy tündéri ovis kisfiuk is, Reon. Minden olyan békés, olyan idilli. Egészen addig, míg ki nem derül, hogy Rei megcsalja Kannát. Ráadásul Reon szülinapján! Mikor kiderül, Kanna olyan mérges és csalódott lesz, hogy rögtön kiadja Rei útját, és a válás mellett dönt. Talán adna második esélyt, ha nem ismerné Rei természetét, aki sajnos nem csak kisfiúként volt elkényeztetett. Szépen halad a sorozat, és a nézők nyomon követhetik, hogy Kanna hogy dolgozza fel a megcsalást, hogy válik egy példaértékű egyedülálló anyává, hogy visel el minden nehézséget, de egyszerre láthatjuk Reon felnőtteket megszégyenítő tűrését is, és azért Rei kapálózása is érezhető. A véleményben majd kifejtem a részleteket, de szerintem ezzel lényegében összefoglaltam a történetet, ez persze kiegészül színes karakterekkel és kisebb-nagyobb cselekményszálakkal.

Vélemény:

Szigorúan véve két részre osztottam a sorozatot. Az egyik rész a házasságról szól, a családról, Kanna és Rei kapcsolatáról, a másik fele viszont kifejezetten Kannáról, az ő harcáról, útjáról és arról, hogy minden rossz ellenére hogy marad az a kis boldogságrobbanás (ezt a szót szerintem élő ember még nem használta) ami miatt annyira szerethető. De mivel én ezt a két szálat elkülönítettem, ezért úgy is beszélek róla. Rei és Kanna szála nem nyerte el a feltétlen imádatomat. Aranyosak voltak együtt, meg tényleg érezhető volt a színészek közt is az a baráti szerelem és támogatás meg kötődés, ami a karaktereket összekötötte, nemcsak egy száraz álca volt. Viszont! Nagyon fontos azt elmondanom, hogy én nem tapasztaltam akkora karakterfejlődést, mint amekkorát kellett volna. Azzal indult az egész, hogy egy önző, önimádó, elkényeztetett akaratos valaki, és ez okozta a házasságuk zátonyra futását. De sajnos nem érzékeltették eléggé a változást. Elkezdett időt tölteni a családjával, törődni velük, de ez volt, amikor inkább anyagiakban bizonyult meg. A végére egészen szerethető személyisége lett, de nekem hiányzott az az igazi drámai megbánás és jellemfejlődés, ami jól jött volna. És akkor lépjünk tovább. Az elmúlt év egyáltalán nem volt rossz, sőt nagyon is élveztem, de azért az érettségi előtti stressz, a sok kapcsolat, amit kezelni kell, és minden egyéb kicsit lehozott az életről. Aztán megnéztem ezt a sorozatot. Nem hiszek az ilyen energiaátadás dolgokban, meg semmi ilyesmiben, de ebből a nőből olyan szintű erő árad, hogy gépen át is falhoz csapott. Teljesen megváltoztatta a hozzáállásomat a dolgokhoz. Rájöttem, hogy mindenkinek van problémája. Az én bajom sem kisebb, mint bárkié, de az én döntésem, hogy ezt hogy élem meg. Kannát megcsalta a férje, egyedül kellett nevelnie a fiát, és még annyi baja volt, de mégis mindig nevetett és pozitívan állt hozzá az élethez. Rengeteg erőt merítettem belőle, és még mindig rá gondolok néha, ha szomorú vagyok. Mindenkinek kívánom, hogy egyszer éljen át egy ilyen katarzist.


Szereplők:

Suzuki Kanna - Watanabe Naomi
Az előbb már egy kis betekintést nyerhettünk főhősnőnk imádni való személyiségébe. Hozzátenném azt is, hogy ez a szerep nem volt nagy feladat. Már régóta követem nyomon Naomit, és nem azt mondom, hogy életem értelme, de életem értelme ez a nő. A valóságban is szoros kötődése van a divat világához, hiszen annak ellenére, hogy plus size modell (és most nem olyan értelembe, hogy nem XS hanem M a mérete, hanem ő tényleg testesebb) saját márkája van, és divatikonként tartják számon. Minden pillanatban viccelődik, hülyül és közvetlen stílusát nem lehet nem szeretni. A karakter is egy az egyben ilyen. A lelkesedése átragad a körülötte lévőkre, a bolondsága pedig a nézőt is leveszi a lábáról. Anyának is kifogástalan. Azt a szeretetet, amivel a fiához viszonyul tanítani kéne. És még feleségként is odaadó volt, a megcsalásról ő nem tehetett. Legalábbis a sorozatban nincs utalás erre.

Suzuki Rei - Kaname Jun
Minden ellenére én nem tudtam utálni Reit. Egy elkényeztetett, énközpontú ripacs, de ez a nevelése miatt is lehet. A végére egészen megkedveltem, de nem volt annyira színes karakter. Viszonylag keveset is szerepelt, de az tetszett, hogy ennyire rajongott Kannáért mindentől függetlenül, és apának sem volt rossz. A munkájába mindent beleadott, és tett azért is, hogy rendbe hozza a házasságát. Kaname Junt én mindig is nagyon kedveltem, de sajnos annyira nem lehet komolyan venni a fejét és azt, hogy ő bárkit is megcsal, hogy igazából kedvem lett volna minden pillanatban megsimogatni, hogy "semmi baj, tudom, hogy te amúgy nem ilyen vagy". Ami azt jelenti, hogy jó színész, és jól megoldotta a neki kiszabott feladatot. És természetesen a sorozatot nem a színész miatt nézzük, hanem a karakter miatt, azt pedig szintén jól eltalálták. Egyébként belegondolva én ilyennek tudok elképzelni sajnos egy átlagos megcsalást. Amilyen esetekkel eddig találkoztam, azok alapján nem csodálkoztam, hogy Rei igazából nem sok lelkifurdalást érez. Elég szomorú, de reális.

Suzuki Reon - Kawahara Eito
Mivel a színészről a nevén kívül konkrétan nincs információ, ezért fogalmam sincs, hogy pontosan hány éves, de nem lehet sokkal több hatnál. A karakter is még óvodába jár, de máris egy szép kis személyisége alakult ki. A válást nehezen élte meg. Még mindig várja haza apját, és nem érti, hogy miért ne jön, azt hiszi, utálja őket az anyjával. De ő mégis csak várja, és feltétel nélkül szereti. Hálás az anyjának is, ő a legfontosabb számára, és még akkor is, ha kicsi, jól érzékeli a helyzeteket, és nem akar soha útban lenni. De a stresszt ő is nehezen viseli, ezért vannak pillanatok, amikor a szülőknek és felnőtteknek meg kell állniuk, hogy végre észrevegyék, hogy a gyerek némán kiabál. A színész vérprofi. Bár talán nem volt nehéz alakítás, de a hangsúlyozása, az arcjátékai, a sírásai annyira életszerűek voltak, amit egyébként a japán gyerekszínészeknél már kezdek megfogni.

Aota Sosuke - Kudo Asuka
A szexi óvóbácsi, akit körülbelül egy lepkevadász szintjére tudok osztani. Mondjuk, elég bejövős a gyerekszeretete, de tényleg elég kis teszetosza karakter. Kannát az oviból ismeri meg, de az internet világában más szálak is mozognak itt. Egy krízishelyzetben egymáshoz csapódnak, és végül neki is jut egy kicsit több szerep, a banda tagja is lesz. Egy korábbi sorozatban, az Ie Uru Onnában már beszéltem róla, hogy ilyen arccal szívesen megnézném egy szigorúbb, vagy legalábbis komolyabb szerepben is, de az a baj, hogy ilyenkor mindig elmosolyodik, és maradok az óvóbácsi karaktereknél. Én kifejezetten bírtam őt, nem sokat rakott a sorozathoz, de aranyos volt, és egyébként is a Kanna-csodálók táborát erősítette.

Kataoka Mika - Yamaguchi Sayaka
A másik erős, független nő a doramában. Ő már jóval idősebb, mint Kanna, de se férje, se párja, ami ugyan aggasztja egy kicsit, de a cég egyik vezető személyeként olyan sok ideje nincs szomorkodni. Nekem naggggyon tetszett az ő karaktere, nagyon sokszor volt ösztönző, bátorító hatással, és néha még Kanna is belőle merített erőt. Mindig ott volt, hogy löketet adjon a folytatáshoz, de egyébként egy csupa szív, segítőkész nő, aki a maga módján éli meg a boldogságát. Néha szigorúnak és keménynek kell lennie, de próbál egészséges kereteken belül maradni. Szimpatikus, példakép kategóriás szereplő.

Sakaigawa Shouko - Triendl Reina
Nem mindig vagyok oda a cuki, érzékeny karakterekért, de Shouko nagyon jól kompenzálta a két céltudatos, erős nőt. Nem mintha szükség lenne kompenzálásra, de mellette kicsit jobban kiéleződtek a jellemvonások. Nem volt egyáltalán idegesítő, ami meglepő, mert néha az írók túlzásba esnek, és az ilyesmi lányokból életképtelen, mindig lábatlankodó szerencsétleneket csinálnak. De őt lehetett szeretni, mert bár sokszor esetlen volt, kevés önbizalma volt, és nem mindig tudta eldönteni, hogy mit is akar, de látszott rajta, hogy tanul és fejlődik, és végül is nem esett soha túlzásokba. Meg voltam elégedve vele, ahogy a színésznővel is, tökéletes, nem erőltetett alakítás.

Nick Namba - Kato Masaya
Az elhagyhatatlan külföldi karakter, aki annyira nem is külföldi, de néha indokolatlanul szólal meg más nyelveken. A nagy nevű divattervező, aki a világ különböző pontjain dolgozik, és tehetségével és kreativitásával hatalmas tiszteletnek örvend. Úgy kerül be a képbe, hogy egyszer csak Kanna azt a hírt kapja, hogy Nick Namba látta a munkáját, és szeretne vele együtt dolgozni. Kanna teljesen bezsong ettől, bár később kiderül, hogy nem egészen a vajszívű főnök, hanem keményen fogja alkalmazottait és munkatársait. A magánéletben viszont gyengéd és szeretetteljes. Na, az ő száluk volt kicsit furcsa, elég hirtelen bukkant fel, és minden elég hirtelen történt, de én nagyon bírtam őt. Ez mondjuk lehet azért van, mert ezekkel a szettekkel nem tudtam túl komolyan venni. De sok jót tett, míg színen volt, szóval repül a szívecske.

Suzuki Ryuko és Tetsuzo - Saito Yuki és Toyama Toshiya
Kanna anyósa és apósa. Ha valami sztereotipikus ebben a sorozatban, akkor azok a szülők. Az anya tipikus tip-top háziasszony, aki imádja és kényezteti fiát és unokáját, de a menyét már sokkal keményebben bírálja. Végig érezhető rajta, hogy belül ő is szereti Kannát, de mégis sokszor piszkálja, ami nekem annyira nem tetszett. Sosem szeretem, mikor valaki kimért, de titkon meg nagyon is kedvel. Mutassa ki mindenki az érzéseit. Mint az após. Ő végig támogatta menyét, mindig kedves és segítőkész volt vele, és bár határozott felesége mellett nem sok esélye volt labdába rúgni, vagy véleményt nyilvánítani, de amikor mégis megtette, akkor jókat mondott. Persze, hosszú évnyi házasság után már nem meglepő, hogy ilyen a pár viszonya, de az anya akkor is visszavehetett volna, a férje pedig lehetett volna karakánabb. Azért persze ők is aranyosak voltak, és nem lehetett egyikőjükre sem haragudni.

Nos, végére is értünk kis bemutatómnak, remélem, mindenki kedvet kapott a sorozathoz, mindenképp ajánlom azoknak, akik kicsit maguk alatt vannak, de persze azoknak, akik csak szimplán egy könnyed kis vidámságra vágynak. Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést, látogass el máskor is!

Kapcsolódó:

2017. december 16., szombat

5ji Kara 9-ji Made - avagy a szerelmes szerzetes története

From Five to Nine

Na, hát egész jól sikerül ez a blogolás... ja, nem. Mentségemre szóljon, hogy végzősként pont annyi időm van, mint egy három műszakban dolgozó családanyának, szóval valamilyen szinten ezzel tudom kimagyarázni magam a hatalmas kihagyás alól. Viszont cserébe elhoztam azt a sorozatot, amit már vagy másfél éve tervezek, és hozzáteszem, az egyik kedvencem. Ha jól megnézzük a képet, rögtön feltűnik a két főszereplő. Mindkét színész közel áll a szívemhez, ezért nem volt nehéz megtalálni ezt a doramát. Már nem is emlékszem, hogy kezdtem el, vagy mi vett rá, de annyi biztos, hogy azóta már jó párszor láttam. Ezért most elhoztam nektek ezt a csodát, és igyekszem minél inkább úgy tálalni, hogy minden egyes olvasó hihetetlen késztetést érezzen arra, hogy megnézze.

Adatok:

Sugárzás ideje: 2015. október 12 - december 14.
Epizódok száma: 10 rész
Rendező: Hirano Shin
Csatorna: Fuji TV
Zene: back number - Christmas Song

Történet:

Sakuraba Junko első és talán egyetlen életcélja, hogy kijusson New Yorkba. Jelenleg egy nyelviskolában dolgozik, mint angoltanár, emellett pedig lázasan gyűjtöget, hogy sikerüljön megfelelő anyagi alapot megteremtenie ahhoz, hogy új életet kezdjen az álmok városában. Azonban a sors vicces kedvében van. A családjával egy idős rokon temetésén vannak, amikor is egy igen kínos baleset következtében felhívja magára a szertartást tartó szerzetes figyelmét. Mire észbe kap, már omiain (házassági találkozó) van vele. Junko a lehető leghatározottabban visszautasítja a szerzetes ajánlatát, és reméli, hogy soha többé nem találkozik majd vele. De Hoshikawa Takane nem arról híres, hogy feladja, amit akar. Minden alkalmat megragad, hogy Junko közelébe kerüljön, azonban nem ő az egyetlen, aki a lány kezére pályázik. Hogy, hogy nem, egy szép kis szerelmi sokszög alakul ki, hiszen egy olyan társaságban, ami tele van romantikára vágyó egyedülállókkal szinte lehetetlen, hogy ne szeressen bele mindenki mindenkibe. Persze a sorozat nem egy szappanopera szintjén van, olyan fontos kérdéseket feszeget, mint a felelősségvállalás, álmok, kitartás, és ezek kapcsán pedig az is, hogy mi éri meg a szenvedést, és mi nem? Meddig legyünk kitartóak, és mikor kell feladni? Vagy feltétlen szükség van arra, hogy feladjuk az álmainkat? Két szenvedély megfér egy szívben? Hát, ilyesmiket kínál a From Five to Nine.

Vélemény:

Nem egy tökéletes sorozatról van szó, ezt előre tisztázom. Vannak benne furcsaságok, és aki nem érzi a japán humort, az nem feltétlen fogja már az első résznél értékelni. Viszont! Ez az a dorama, ami megéri a pénzét. A maga butaságával és valószerűtlenségével olyan szerethető, olyan hangulatos és egyben olyan elgondolkodtató, hogy kívánni se lehet jobbat. Nem akarom az egekig magasztalni, hiszen mindenkinek más az ízlése, de engem teljesen magával ragadott. Van egy sajátos atmoszférája, remek színészek, érdekes karakterek, hatalmas jellemfejlődések, és persze rengeteg tanulság van benne. A zenei aláfestést tökéletesen eltalálták, és a történetvezetés is követhető, bár néha azért vannak éles vágások. Viszont azt szeretném kihangsúlyozni, hogy talán életem első sorozata volt (nem csak japán, hanem az egész világon) ahol megértettem, hogy hogy lehet mindenki a főszereplőbe szerelmes. A mellékszálak is érdekesek természetesen, így biztos vagyok benne, hogy mindenki talál kedvére valót a doramában. Nekem kifejezetten a karakterek színessége tetszett, szóval most vegyük is sorra őket!

Sakuraba Junko - Ishihara Satomi
Főhősnőnk egy nem mindennapi személy. Vidám természete, bohókás viselkedése és hatalmas elszántsága láttán szerintem nem csoda, hogy megragadja a férfiak figyelmét. Már nagyon fiatalon elhatározta, hogy kiköltözik Amerikába, és ezt az álmát semmi pénzért nem adná fel. Aztán megismeri Takanét... Bár egy ideig zavaros a szíve, maga sem tudja, hogy mit akar, főleg hogy nem is a szerzetes az egyetlen, aki potenciális partnerként van jelen, de végül győz a szerelem. Rengeteg megpróbáltatáson megy keresztül, sok mindent felad, hogy együtt lehessenek, de még így sem megy teljesen simán a dolog. Személy szerint nekem Junko az egyik kedvenc női főszereplőm a világon. Vicces, pörgős, imádni való, de emellett kitartó és felelősségteljes is. Eleinte ő sem tud mit kezdeni a körülötte kialakult helyzettel, de végül döntést hoz. Satomi pedig rendkívüli színésznő. Sok szerepében láttam már, és amellett, hogy ez a nő képes még egy konzervdobozzal is hihetetlen kémiát kialakítani, mindenféle karakter szerepében otthonosan mozog. Az eddig látott szerepei közül talán ez tetszik a legjobban.


Hoshikawa Takane - Yamashita Tomohisa
Ritkán látni olyan furcsa embert, mint Takane. Már rögtön az első részben látszik, hogy nem túl józan karakter, de minél többet látunk az életéből, annál inkább válik érthetővé a különcsége. Annak ellenére, hogy a szerelme már-már kínos és zavaró, és a valóságban talán öt perc után lecsaptuk volna egy betonoszloppal, viszont ez egy sorozat. Azért nézzük, mert fura. Engedjük el az apró részleteket. A maga lehetetlenségével válik egy különleges, valójában aranyos és szerethető főhőssé. Neki talán még többet kellett szenvednie, mint Junkónak, és az életét valószínűleg senki nem kívánja magának, de ő mégis vállalja, amit a családja ráhagyott. Emellett viszont élete talán első önálló döntését, a szerelmét sem akarja feladni. Junko mellett olyan dolgokat él át, amiket eddig még soha. Barátokat szerez, megtanul szórakozni, élvezni az életet, és ami a legmeglepőbb; mosolyogni. Ritkán látni ilyen meggyőző színészi alakítást, de Yamapi olyan profin alakítja a mindig komoly szerzetest, hogy az már félelmetes. Egyetlen arcizma sem rezdül, egyedül a szemében látszik, mit is érez. A végére pedig a karakterén is érezhető lesz Pi jól ismert karizmája, és ahogy nyílik a személyisége, úgy fejlődik az arcjátéka is. Oscart neki!

Hoshikawa Hibari - Kaga Mariko
Az ügyeletes Iron Lady, a tipikus anyós (nagymama anyós) a gonosz boszorkány. Vagy annyira mégsem? Talán az utolsó pillanatig rühelljük a karaktert, hiszen ő az egyetlen, aki tényleg minden erejével azon van, hogy szétválassza a szerelmeseket. Szinte felfoghatatlan, hogy hogy fér el egy emberben ennyi gyűlölet, de az idős hölgynek valahogy sikerül. A hívekkel kedves, menyével rémes Hibari-san. De valahogy legbelül mélyen sejtjük, hogy van oka arra, hogy így viselkedik. A végén ki is derül, hogy miért ilyen undok Junkóval, és még ha rossz is a kifogás, de legalább nem annyi, hogy nem bírja a fejét. Minden esetre a dráma kedvéért kellett az ő karaktere, nehogy már minden szépen és könnyen menjen. Kell ide az izgalom.


Kiyomiya Makoto - Tanaka Kei
Kiyomiya-sensei nem most lépett be Junko életébe, de mégis újdonságként hat, hiszen évekig nem találkoztak. Igen nagy szerepet játszott főhősnőnk sorsában, hiszen ő volt a legkedvesebb tanára. Mindenki nyugodjon meg, csak pár év van köztük, ne várjunk óriási korkülönbséggel párosuló tanár-diák szerelmi szálat. Engem kifejezetten meglepett az ő kapcsolatuknak alakulása, hiszen a legkevésbé sem spoiler ha elmondom, hogy Junko végül nem őt választja, annak ellenére, hogy mindig is gyengéd érzelmeket táplált a jó Makoto iránt. Nem volt kifejezetten különös karakter, egy kis feszültségkeltésre viszont pont jó volt. Nekem ő egészen szimpatikus volt, de túl snassz lett volna, ha Junko végül vele jön össze. Szerencsére hamar vette az adást, és inkább beállt másodhegedűsnek.


Mishima Satoshi - Furukawa Yuki
Junko diákkori barátja, a sikeres üzletember, aki valamiért rengeteg lány szívét tudhatja a magáénak. Attól most tekintsünk el, hogy én körülbelül annyira tudom komolyan venni az ábrázatát, mint egy alsósnak, de ízlés kérdése. A főbb szereplők közül talán ő van legkevesebbet a színen, néha felbukkan, hogy bezavarjon a pár életébe, és egy kis feszültséget keltsen, de kifejezetten sok szerepe nincs. Nekem épp ezért volt semleges karakter, nem rajongtam érte túlzottan, de azon kívül, hogy nem értettem a hirtelen fellépéseit nagyobb bajom sem volt vele.


Mouri Masako - Saeko
A kotnyeles szépség, akit az elején egy kanál vízben meg tudnánk fojtani, a végére pedig egészen megkedvelünk. Senki nem tudja, miért, de szükségesnek érzi, hogy minden pletykát megragadjon és szétkürtöljön, azonban egy erélyes megfeddés után egészen megváltozik. Én a végére nagyon megkedveltem, hiszen már az elején is szókimondó volt, ahogy normalizálódott a viselkedése pedig jó irányba fordította ezt a tulajdonságát. Egész jól összerázódott a többi nővel, és értékes tanácsokkal látta el a körülötte lévő esetlenkedőket. És persze neki is jutott egy kis romantika, egy nem mindennapi szerelmi szállal. Saeko pedig elég jól titkolta, hogy valójában már egy kétgyermekes családanya. Hihi.


Yamabuchi Momoe - Takanashi Rin
A munkájában komoly, rajongásaiban annál furcsább Momoe-sensei. Mindig is jóban voltak Junkóval, viszont egy céges iszogatás után lesznek igazán jó barátnők, amikor is Junko nála alszik, és rájön különös szenvedélyére: a BL-re (Boys Love, vagyis olyan történet, ami férfiak közti szerelemről szól). Talán azt hittük eddig, hogy ez a téma Japánban mindennapos, de mint kiderül, Momoe-sensei nem kürtöli világgá a szigetországban is furcsaságnak számító mániáját. De nem Junko az egyetlen, aki rájön erre, így neki is jut egy kis szerelmi szál. Én kifejezetten szerettem Momoét, a maga szeles, néha komolytalan stílusával.


Kimura Arthur - Hayami Mokomichi
A félig brit Arthur-sensei a sorozatban minden korosztály szívét elrabolja, és egyben persze a nézőkét is. Ritkaság számba megy ugyan, de ő kivételesen nem Junkóba szerelmes, így viszont remek barátként funkcionál, és nem csak Junko számára. Talán ő volt a kedvenc karakterem, a folytonos bohóckodásaival és lehengerlő stílusával egészen magával ragadott, és hát azért nem utolsó sorban a sajátos báját is meg kell említeni, amit általában megfelelő helyzetekben hozott elő. Bár az indokolatlan angoljával néha nem tudtam mit kezdeni, de egyébként nagyon érdekes dolgokat mondott, és nagy segítség volt a körülötte lévők számára. A végére pedig a saját életét is sikerült úgy alakítani, ahogy kell, így pedig az utolsó karakternél bizton leszögezhetem, hogy teljes a happy end.

Remélem, sikerült kedvet csinálni ehhez a különleges sorozathoz, mert annyi biztos, hogy azért nem mindennapi történetről van szó. Mindenkinek tudom ajánlani, aki szereti a vidám, romantikus, de sokszor mégis elgondolkodtató műveket. Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést, látogass el máskor is!

Kapcsolódó:
Szkielet Smoka Zaczarowane Szablony