2017. december 22., péntek

Subete wa Kimi ni Aeta kara - avagy a japán Igazából szerelem

It All Began When I Met You

Vészesen közeledik a karácsony (VÉGRE!) ami azt jelenti, hogy semmi más választási lehetőségünk nincs, mint orrvérzésig nyomatni az All I Want for Christmas is You-t, sütni a mézeskalácsot és addig nézni a karácsonyi filmeket, míg kifolyik a szemünk. Az első kettő szerintem a segítségem nélkül is tökéletesen menni fog, viszont ha már egy japán témájú blogról van szó, érdemes hoznom egy ünnephez illő szigetországi filmet. Tavaly, érdekes módon, hiába keresgéltem karácsonyi japán filmet, egy darabot nem találtam. Mindezek után nyáron átnéztem pár oldal filmes listáját, hát nem találtam kettőt is? Ezek közül az egyiket nemrég meg is néztem, most pedig elhoztam a kedves olvasóimnak, hogy ha esetleg szeretnének ázsiai módon ráhangolódni a szeretet ünnepére, legyen némi támpont. Ahogy a címben is írtam, ez a film engem kifejezetten emlékeztetett az Igazából szerelemre, és ehhez mérten egy könnyed, hangulatos alkotásról van szó. Nézzük is, mit tartogat ez a kis remekmű.

Adatok:

Megjelenés dátuma: 2013. november 22.
Időtartam: 106 perc
Rendező: Motoki Katsuhide
Stúdió: Warner Bros.
Zene: yuzu - Ame Nochi Hallelujah

Történet:

Az eredeti ismertető alapján a film nem más, mint hat szerelem története. Szerintem ez így kicsit árnyalt. Tényleg van benne hat szerelmi szál, viszont némelyik erőteljesebben van kihangsúlyozva, némelyik gyengébben. Lényegében sok kis karakter életének szeletkéjébe pillanthatunk bele, a kapcsolataikba, a problémáikba, mindennapjaikba, és ami a legfontosabb: a karácsonyi előkészületeikbe. Bár Japán nem kifejezetten úgy viszonyul az ünnephez, ahogy egy nyugati ember számára ez megszokott, de a filmből az derül ki, hogy még ott is fontosnak tartják ezeket a jeles napokat. A kicsit több mint másfél óra alatt megismerkedhetünk a távkapcsolatok nehézségeivel, a családi tragédiák feldolgozásával, a be nem teljesülő szerelem kínjával, a régmúlt emlékeivel, a plátói szerelemmel, és azzal, hogy mindez hogy befolyásolja az ember karácsonyát. Mivel a karakterek közt vannak összekötő szálak, a történetet úgy lehet legegyszerűbben leírni, ha őket ismertetem, szóval ezúttal kivételesen nem a szereplőket mutatom be, hanem az ő sztorijukat.

Vélemény:

Nem azt mondom, hogy az agyam eldobtam, olyan csavaros, izgalmas és eredeti a film, de nagyon is élvezhető. Tényleg nagyon hasonlít az Igazából szerelemre, de még így karakterek terén is, viszont nem mondanám kifejezetten koppintásnak. Én mindig is nagyon szerettem az ilyesfajta műveket, amiben sok apró történet alkotja az egészet, és azt is mindig élveztem, ahogy kiderülnek az összekötő szálak. Bár a dolgok néha furcsák voltak, gyorsan történtek, és nem is volt túl logikus némelyik esemény, de ettől eltekintve nagyon tetszett. Visszagondolva meg főleg. Érdekes tanulságokat lehetett levonni, és nagyon magával tudott ragadni egyik-másik kapcsolat. A vége pedig teljes boldogság. Azt hozzátenném, hogy a film a Tokiói Vasútállomás századik születésnapjára készült, ami pedig kifejezetten jól sikerült, legalábbis olyan téren, ahogy a legtöbb karakter életében fontos szerepet játszott ez a helyszín. Aki egy könnyű kis karácsonyi filmet szeretne nézni, annak mindenképp ajánlom!

Szereplők:

"Szentestei Szerelmesek" - Kazuki és Reiko (Hiroshi Tamaki és Takanashi Rin)
A japán Hugh Grant nemcsak sármjában hasonlít brit társára, de még az életvitel is passzol. Egy jól menő webtervező cégnél dolgozik, ennek fényében pedig nem csekély keresetet tudhat a magáénak. A személyisége kissé magának való, nem mondanám sznobnak, de mindenkinek eszébe jut a hűvös szó, ha ránéz. A bájos színésznővel, az épp egy árvaháznak szánt színdarabon dolgozó, ám annál nagyobb álmokat kergető Reikóval egy fényűző étteremben találkozik először, majd egészen véletlenül egy bárban is összefutnak épp a vacsora után. Kazuki meggyanúsítja, hogy biztos direkt ment utána, miután látta a bankkártyáját, azonban mikor Reiko könnyek közepette mentegetőzik, a sármőr meggondolja magát, és inkább visszakozik, bocsánatért esedezik. Erre sort is kerítenek, de annyit mondhatok, hogy nem megy minden zökkenőmentesen a félidegenek közt. Sértések és csalódások, de végül mindenre van megoldás, akárcsak a mesékben.

"Távkapcsolat" - Setsuna és Takumi (Kimura Fumino és Higashide Masahiro)
A divat világában mozgó esküvői ruhatervező Setsuna inkább a ragaszkodós, minden időt együtt töltős barátnő. Ezt némiképp megnehezíti a tény, hogy barátja, Takumi tőle igen messze, Sendaiban dolgozik egy építkezésen. Setsuna azért hűségesen hívogatja, írogat neki és minden másodpercet számol a találkozásokig. Takumi nem ennyire pörgős, ő sokkal nyugodtabb, visszafogottabb. Ez pedig sok félreértést eredményez, főleg hogy messze élnek egymástól. De vajon a szerelmük kitart, és összetartja őket a nehézségek ellenére is? Akarja vajon mindkét fél ugyanannyira a kapcsolatot, vagy inkább csak Setsuna erőlteti? A karácsony, ami Japánban inkább a szerelmesek, mint a család ünnepe, lendít valamit a kettejük dolgán? Nekem az ő száluk volt talán a kedvencem, hiszen leginkább Setsunát éreztem közel magamhoz, legalábbis ha azt vesszük, hogy én mennyire ragaszkodó típus vagyok. A megoldás pedig egyenesen szívmegolvasztó volt!

"Karácsonyi Bátorság" - Natsumi (Honda Tsubasa)
A lány, aki attól szenved, hogy vajon hogy nyerhetné meg gimnáziumi kiszemeltjének szerelmét. Egy karácsonyi bulira kap meghívást, ahol valószínűleg a szóban forgó fiatalember is megjelenik majd, de annyira fél szembenézni az érzéseivel, hogy semmi indíttatást nem érez arra, hogy odamenjen. Emellett azt is tudnunk kell, hogy egy tortaüzletben dolgozik, ahol egy idős hölgy a mestere. Ez a hölgy elmeséli neki a saját szerelmének történetét, amely óriási fájdalom volt számára. Natsumi ennek hatására dönt úgy, hogy megragadja a lehetőséget, és minden tőle telhetőt megtesz, hogy valóra váltsa a szerelmét. Én vele annyira nem tudtam azonosulni, de a maga műfajában jó karakter volt.

"Karácsonyi Ajándék" - Chiharu és Terai Akane (Ichikawa Miwako és Kai Emiri)
Sokszor tapasztalhatjuk, hogy az ember szíve mennyire meglágyul karácsony környékén, és előszeretettel adakozik valamilyen szeretetszolgálatnak. Na, pont ezért kellett ez a szál, hiszen Chiharu egy nevelőotthonban dolgozik. Példa értékű szeretettel de egyben kellő határozottsággal neveli a gyerekeket. A kis egységek közül igazából talán ő szerepel a legkevesebbet, de mégis fontos karakter. Sajnos mivel nem jut neki olyan sok rivaldafény ezért nehéz leírni az ő személyiségét, de a hozzá kapcsolódó kislány, már annál is érdekesebb. Itthon ugyebár a Mikulás külön ünnepet kapott, de mivel Japán Amerikától vette át a legtöbb nyugati szokását, ezért Santa Claus neve többször hangzik el a filmben, mint bármelyik karakteré. Akane az árvaházban él, viszont nem fogadja el, hogy a szülei nem élnek, vagy nem kellett nekik. Ez pedig érdekes párhuzamot vet fel a szülei és a Mikulás között.

"Fél-Felnőtt Ceremónia" - Miyazaki Masayuki, Sayori és Koji (Tokito Saburo, Otsuka Nene, Yamasaki Ryutaro)
Masayuki mozdonyvezető, akit úgy ismerünk meg, hogy épp nyugdíjba vonul. Ez viszonylag szokatlan döntés, hiszen még egészen fiatal. Azonban hamar kiderül, hogy valami áll a háttérben. Felesége Sayori hűségesen támogatja, és próbálja a közte, és tíz éves fia, Koji közt kialakuló feszültséget kezelni. A fiú épp a kamaszodás gyönyörű folyamatába sétál bele (innen a fél-felnőtt elnevezés, hiszen a 10 pont a 20 fele, és Japánban ugyebár 21-től számít valaki felnőttnek) ezért nehezen viseli el, hogy apja nem jár dolgozni, és tanácsokkal látja el. De természetesen a szeretetük olyan mély, hogy semmiféle konfliktus nem okoz gondot, ezért a befejezés -amit nem fogok lelőni- mindenképp megdobogtatja az ember szívét.

"Kései Ajándék" - Oshima Kotoko és Matsuura Taizo (Baisho Chieko és Kobayashi Nenji)
Utolsó szeletünket már korábban említettem, hiszen ez az az idős hölgy, aki Natsumival dolgozik. Réges-régen történt, amikor egy fiatal lány a Tokiói Pályaudvaron állva várta a szerelmét. A vonatuk perceken belül indult, és a lány egyre csak várta, hogy a fiú megérkezzen, és elszökjenek a társadalmi különbség elől. De a fiú nem jön. Kotoko pedig élete végéig őrzi a szívében az emlékét. Nem házasodik meg, mert túlságosan szerette azt a fiút. Az ő keserű története volt az, amelyik legjobban meghatott engem. Nem tudom elképzelni, hogy én ilyen helyzetben mit tennék, de érdekes volt ebből a szemszögből is megnézni egy ilyen helyzetet. Szerencsére a film végére az ő szerelme is feloldást nyer, ezért a végén kijelenthetem, hogy a happy end teljes.

Ha szeretnél ráhangolódni egy kicsit a karácsonyra, mindenképp nézd meg ezt a filmet. Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést, remélem, máskor is meglátogatsz majd!

Kapcsolódó:

2017. december 16., szombat

5ji Kara 9-ji Made - avagy a szerelmes szerzetes története

From Five to Nine

Na, hát egész jól sikerül ez a blogolás... ja, nem. Mentségemre szóljon, hogy végzősként pont annyi időm van, mint egy három műszakban dolgozó családanyának, szóval valamilyen szinten ezzel tudom kimagyarázni magam a hatalmas kihagyás alól. Viszont cserébe elhoztam azt a sorozatot, amit már vagy másfél éve tervezek, és hozzáteszem, az egyik kedvencem. Ha jól megnézzük a képet, rögtön feltűnik a két főszereplő. Mindkét színész közel áll a szívemhez, ezért nem volt nehéz megtalálni ezt a doramát. Már nem is emlékszem, hogy kezdtem el, vagy mi vett rá, de annyi biztos, hogy azóta már jó párszor láttam. Ezért most elhoztam nektek ezt a csodát, és igyekszem minél inkább úgy tálalni, hogy minden egyes olvasó hihetetlen késztetést érezzen arra, hogy megnézze.

Adatok:

Sugárzás ideje: 2015. október 12 - december 14.
Epizódok száma: 10 rész
Rendező: Hirano Shin
Csatorna: Fuji TV
Zene: back number - Christmas Song

Történet:

Sakuraba Junko első és talán egyetlen életcélja, hogy kijusson New Yorkba. Jelenleg egy nyelviskolában dolgozik, mint angoltanár, emellett pedig lázasan gyűjtöget, hogy sikerüljön megfelelő anyagi alapot megteremtenie ahhoz, hogy új életet kezdjen az álmok városában. Azonban a sors vicces kedvében van. A családjával egy idős rokon temetésén vannak, amikor is egy igen kínos baleset következtében felhívja magára a szertartást tartó szerzetes figyelmét. Mire észbe kap, már omiain (házassági találkozó) van vele. Junko a lehető leghatározottabban visszautasítja a szerzetes ajánlatát, és reméli, hogy soha többé nem találkozik majd vele. De Hoshikawa Takane nem arról híres, hogy feladja, amit akar. Minden alkalmat megragad, hogy Junko közelébe kerüljön, azonban nem ő az egyetlen, aki a lány kezére pályázik. Hogy, hogy nem, egy szép kis szerelmi sokszög alakul ki, hiszen egy olyan társaságban, ami tele van romantikára vágyó egyedülállókkal szinte lehetetlen, hogy ne szeressen bele mindenki mindenkibe. Persze a sorozat nem egy szappanopera szintjén van, olyan fontos kérdéseket feszeget, mint a felelősségvállalás, álmok, kitartás, és ezek kapcsán pedig az is, hogy mi éri meg a szenvedést, és mi nem? Meddig legyünk kitartóak, és mikor kell feladni? Vagy feltétlen szükség van arra, hogy feladjuk az álmainkat? Két szenvedély megfér egy szívben? Hát, ilyesmiket kínál a From Five to Nine.

Vélemény:

Nem egy tökéletes sorozatról van szó, ezt előre tisztázom. Vannak benne furcsaságok, és aki nem érzi a japán humort, az nem feltétlen fogja már az első résznél értékelni. Viszont! Ez az a dorama, ami megéri a pénzét. A maga butaságával és valószerűtlenségével olyan szerethető, olyan hangulatos és egyben olyan elgondolkodtató, hogy kívánni se lehet jobbat. Nem akarom az egekig magasztalni, hiszen mindenkinek más az ízlése, de engem teljesen magával ragadott. Van egy sajátos atmoszférája, remek színészek, érdekes karakterek, hatalmas jellemfejlődések, és persze rengeteg tanulság van benne. A zenei aláfestést tökéletesen eltalálták, és a történetvezetés is követhető, bár néha azért vannak éles vágások. Viszont azt szeretném kihangsúlyozni, hogy talán életem első sorozata volt (nem csak japán, hanem az egész világon) ahol megértettem, hogy hogy lehet mindenki a főszereplőbe szerelmes. A mellékszálak is érdekesek természetesen, így biztos vagyok benne, hogy mindenki talál kedvére valót a doramában. Nekem kifejezetten a karakterek színessége tetszett, szóval most vegyük is sorra őket!

Sakuraba Junko - Ishihara Satomi
Főhősnőnk egy nem mindennapi személy. Vidám természete, bohókás viselkedése és hatalmas elszántsága láttán szerintem nem csoda, hogy megragadja a férfiak figyelmét. Már nagyon fiatalon elhatározta, hogy kiköltözik Amerikába, és ezt az álmát semmi pénzért nem adná fel. Aztán megismeri Takanét... Bár egy ideig zavaros a szíve, maga sem tudja, hogy mit akar, főleg hogy nem is a szerzetes az egyetlen, aki potenciális partnerként van jelen, de végül győz a szerelem. Rengeteg megpróbáltatáson megy keresztül, sok mindent felad, hogy együtt lehessenek, de még így sem megy teljesen simán a dolog. Személy szerint nekem Junko az egyik kedvenc női főszereplőm a világon. Vicces, pörgős, imádni való, de emellett kitartó és felelősségteljes is. Eleinte ő sem tud mit kezdeni a körülötte kialakult helyzettel, de végül döntést hoz. Satomi pedig rendkívüli színésznő. Sok szerepében láttam már, és amellett, hogy ez a nő képes még egy konzervdobozzal is hihetetlen kémiát kialakítani, mindenféle karakter szerepében otthonosan mozog. Az eddig látott szerepei közül talán ez tetszik a legjobban.


Hoshikawa Takane - Yamashita Tomohisa
Ritkán látni olyan furcsa embert, mint Takane. Már rögtön az első részben látszik, hogy nem túl józan karakter, de minél többet látunk az életéből, annál inkább válik érthetővé a különcsége. Annak ellenére, hogy a szerelme már-már kínos és zavaró, és a valóságban talán öt perc után lecsaptuk volna egy betonoszloppal, viszont ez egy sorozat. Azért nézzük, mert fura. Engedjük el az apró részleteket. A maga lehetetlenségével válik egy különleges, valójában aranyos és szerethető főhőssé. Neki talán még többet kellett szenvednie, mint Junkónak, és az életét valószínűleg senki nem kívánja magának, de ő mégis vállalja, amit a családja ráhagyott. Emellett viszont élete talán első önálló döntését, a szerelmét sem akarja feladni. Junko mellett olyan dolgokat él át, amiket eddig még soha. Barátokat szerez, megtanul szórakozni, élvezni az életet, és ami a legmeglepőbb; mosolyogni. Ritkán látni ilyen meggyőző színészi alakítást, de Yamapi olyan profin alakítja a mindig komoly szerzetest, hogy az már félelmetes. Egyetlen arcizma sem rezdül, egyedül a szemében látszik, mit is érez. A végére pedig a karakterén is érezhető lesz Pi jól ismert karizmája, és ahogy nyílik a személyisége, úgy fejlődik az arcjátéka is. Oscart neki!

Hoshikawa Hibari - Kaga Mariko
Az ügyeletes Iron Lady, a tipikus anyós (nagymama anyós) a gonosz boszorkány. Vagy annyira mégsem? Talán az utolsó pillanatig rühelljük a karaktert, hiszen ő az egyetlen, aki tényleg minden erejével azon van, hogy szétválassza a szerelmeseket. Szinte felfoghatatlan, hogy hogy fér el egy emberben ennyi gyűlölet, de az idős hölgynek valahogy sikerül. A hívekkel kedves, menyével rémes Hibari-san. De valahogy legbelül mélyen sejtjük, hogy van oka arra, hogy így viselkedik. A végén ki is derül, hogy miért ilyen undok Junkóval, és még ha rossz is a kifogás, de legalább nem annyi, hogy nem bírja a fejét. Minden esetre a dráma kedvéért kellett az ő karaktere, nehogy már minden szépen és könnyen menjen. Kell ide az izgalom.


Kiyomiya Makoto - Tanaka Kei
Kiyomiya-sensei nem most lépett be Junko életébe, de mégis újdonságként hat, hiszen évekig nem találkoztak. Igen nagy szerepet játszott főhősnőnk sorsában, hiszen ő volt a legkedvesebb tanára. Mindenki nyugodjon meg, csak pár év van köztük, ne várjunk óriási korkülönbséggel párosuló tanár-diák szerelmi szálat. Engem kifejezetten meglepett az ő kapcsolatuknak alakulása, hiszen a legkevésbé sem spoiler ha elmondom, hogy Junko végül nem őt választja, annak ellenére, hogy mindig is gyengéd érzelmeket táplált a jó Makoto iránt. Nem volt kifejezetten különös karakter, egy kis feszültségkeltésre viszont pont jó volt. Nekem ő egészen szimpatikus volt, de túl snassz lett volna, ha Junko végül vele jön össze. Szerencsére hamar vette az adást, és inkább beállt másodhegedűsnek.


Mishima Satoshi - Furukawa Yuki
Junko diákkori barátja, a sikeres üzletember, aki valamiért rengeteg lány szívét tudhatja a magáénak. Attól most tekintsünk el, hogy én körülbelül annyira tudom komolyan venni az ábrázatát, mint egy alsósnak, de ízlés kérdése. A főbb szereplők közül talán ő van legkevesebbet a színen, néha felbukkan, hogy bezavarjon a pár életébe, és egy kis feszültséget keltsen, de kifejezetten sok szerepe nincs. Nekem épp ezért volt semleges karakter, nem rajongtam érte túlzottan, de azon kívül, hogy nem értettem a hirtelen fellépéseit nagyobb bajom sem volt vele.


Mouri Masako - Saeko
A kotnyeles szépség, akit az elején egy kanál vízben meg tudnánk fojtani, a végére pedig egészen megkedvelünk. Senki nem tudja, miért, de szükségesnek érzi, hogy minden pletykát megragadjon és szétkürtöljön, azonban egy erélyes megfeddés után egészen megváltozik. Én a végére nagyon megkedveltem, hiszen már az elején is szókimondó volt, ahogy normalizálódott a viselkedése pedig jó irányba fordította ezt a tulajdonságát. Egész jól összerázódott a többi nővel, és értékes tanácsokkal látta el a körülötte lévő esetlenkedőket. És persze neki is jutott egy kis romantika, egy nem mindennapi szerelmi szállal. Saeko pedig elég jól titkolta, hogy valójában már egy kétgyermekes családanya. Hihi.


Yamabuchi Momoe - Takanashi Rin
A munkájában komoly, rajongásaiban annál furcsább Momoe-sensei. Mindig is jóban voltak Junkóval, viszont egy céges iszogatás után lesznek igazán jó barátnők, amikor is Junko nála alszik, és rájön különös szenvedélyére: a BL-re (Boys Love, vagyis olyan történet, ami férfiak közti szerelemről szól). Talán azt hittük eddig, hogy ez a téma Japánban mindennapos, de mint kiderül, Momoe-sensei nem kürtöli világgá a szigetországban is furcsaságnak számító mániáját. De nem Junko az egyetlen, aki rájön erre, így neki is jut egy kis szerelmi szál. Én kifejezetten szerettem Momoét, a maga szeles, néha komolytalan stílusával.


Kimura Arthur - Hayami Mokomichi
A félig brit Arthur-sensei a sorozatban minden korosztály szívét elrabolja, és egyben persze a nézőkét is. Ritkaság számba megy ugyan, de ő kivételesen nem Junkóba szerelmes, így viszont remek barátként funkcionál, és nem csak Junko számára. Talán ő volt a kedvenc karakterem, a folytonos bohóckodásaival és lehengerlő stílusával egészen magával ragadott, és hát azért nem utolsó sorban a sajátos báját is meg kell említeni, amit általában megfelelő helyzetekben hozott elő. Bár az indokolatlan angoljával néha nem tudtam mit kezdeni, de egyébként nagyon érdekes dolgokat mondott, és nagy segítség volt a körülötte lévők számára. A végére pedig a saját életét is sikerült úgy alakítani, ahogy kell, így pedig az utolsó karakternél bizton leszögezhetem, hogy teljes a happy end.

Remélem, sikerült kedvet csinálni ehhez a különleges sorozathoz, mert annyi biztos, hogy azért nem mindennapi történetről van szó. Mindenkinek tudom ajánlani, aki szereti a vidám, romantikus, de sokszor mégis elgondolkodtató műveket. Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést, látogass el máskor is!

Kapcsolódó:

2017. augusztus 20., vasárnap

Testvérek a sztárvilágban

Híres testvér(párok)

Kedves Mindenki! Tegnap érkeztem haza egy táborból, ahol két évig önkénteskedtem, ezért eddig nem volt időm bejegyzést írni. De végre újra itthon vagyok, és ezúttal egy rendhagyó írással érkeztem. Az ismertetőket már mindenki megszokhatta, ugyanaz a séma, de most valami olyat hoztam, amilyennel még nem próbálkoztam. Japánban annyi sztár van, mint rovar az erdőben, így nem véletlen, hogy sokakat fűz össze valamilyen kapcsolat. Hogy ezeket felderítsük, elhoztam most öt családot, akiknek legalább két tagja valamilyen módon szerepel a médiában. Fogadjátok szeretettel!

Fujii Ryusei, Shuuka és Karen

Mindhárom személy csapatáról már készült bejegyzés, amely során meg is említettem, hogy ők testvérek. Osakából származnak, és mind a hárman a zenei világban találták meg a helyüket. Közülük a legidősebb Ryusei, aki a Johnny's WEST banda énekese. Őt követi Shuuka, aki a Flowerben táncos, de a húgával, a Happiness énekesével, Karennel egy közös formációjuk is van, a ShuuKaRen, ami egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Mivel a két ügynökség egyre inkább riválissá válik, hiszen a lányok otthona, az LDH kezdi elvenni a Johnny's hosszú évtizedekig tartó hatalmát, ezért hárman nem sokat szerepelhetnek együtt. Ennek ellenére a lányokon látszik az összetartó család, így biztos vagyok benne, hogy Ryuseijel is csodás testvérek. Egyébként nem csak a bandájukkal aktívak, mind a hárman szerepelnek filmekben és sorozatokban is, és modellként sem utolsók. Már csak a szüleikre lennék kíváncsi... 

Koda Kumi és Misono

Az első név valószínűleg mindenki számára ismerős lehet, aki jobban benne van a j-pop világában. Koda Kumi a műfaj egyik legjelentősebb ikonja. Mind a mai napig az egy ik legismertebb énekesnő, és ez nem is véletlen, hiszen a karrierje már 2000-ben elkezdődött, és elég nehéz lett volna nem észrevenni. A stílusa nem megszokott egy japán nőtől (nem sztereotípia, hanem csak nézzük meg az átlagot) hiszen a klipjei és a zenéje is egészen forradalmiak. A húga viszont már egészen más kategória. Misono is már több mint egy évtizede tevékenykedik, de az ő neve nem vált fogalommá. Nővérével ellentétben ő inkább a hagyományos, rockos, popos, gitáros utat járja. Ettől eltekintve viszont a lányok szoros kapcsolatban állnak egymással, közös fellépéseik is vannak (voltak legalábbis) és ki tudja, mit hoz a jövő.


Yamada Chihiro és Ryosuke

Következzen az általam legjobban kedvelt énekes kis családja. Chihiro a három testvér közül a legidősebb, és hatalmas rajongással van öccse iránt, de nem csak, mint énekes iránt. A közösségi oldalakon elég aktív, viszont a magánéletéről nem mond el sokat. Annyit tudunk róla, hogy ebben az évben házasodott össze a vőlegényével, ami pedig nem egy privát információ: modellkedik. Van egy saját blogja, ahova általában divatvilággal kapcsolatos posztokat rak ki, ezen kívül pedig tudjuk róla, hogy egy igazi Korea-rajongó. Az öccse nem egy ismeretlen név, Ryosuke a Hey!Say!JUMP banda talán legismertebb tagja, énekesként vált igazán híressé, de azóta már számos film és sorozat is népszerűsítette, díjakban pedig nem szűkölködik. Mivel rengeteg interjúban említette már a családját, ezért tudjuk, hogy a Yamada família igazán szoros kapcsolatban áll egymással, és egy igazi összetartó, szerető otthon a két sztár számára.


Morimoto Ryutaro és Shintaro

Idősebb testvérünkről már hallhatott az, aki nyomon követi a blogot, ugyanis ő is a Hey!Say!JUMP tagjaként kezdte. Azonban az akkor 15 éves Ryutaróról dohányzó képek kerültek ki, ennek fényében pedig az ügynökség úgy döntött, hogy nem foglalkoztatják tovább. De  mégis bekerülhetett ebbe a listába, ugyanis pár év kihagyás után visszatért a zeneiparba. Miután elhagyta a Johhny's-t hosszú ideig nem hallottunk róla, majd létrehozott egy Twitter fiókot, és kiderült az is, hogy egy újonnan banda, a Zero tagja lett. Bár ez a csapat egyáltalán nem mondható népszerűnek, legalább nem kellett végleg lemondania a sztárságról, és bármennyire is szeretem a Johnny's-t, talán jobban járt ő, mint azok, akik botrány után maradtak. Az öccse viszont érdekes módon szintén a korábbi ügynökségéhez ment, így Shintaro most a SixTONES tagja, amely bár még csak egy junior formáció, de annak elég népszerű, szóval nagy az esély arra, hogy ebből debütálás lesz. Minden esetre én kíváncsian figyelem a testvérpár útját. Egyébként nekik van még egy lánytestvérük is, Natsune, de mivel ő nem médiaszemély, ezért róla most nem beszélünk.


Elliot Rosado Koya és Likiya

Rövid és tömör cikkem utolsó párosa egy igen figyelemre méltó testvérpár. Az idősebbik tag már korábban is szerepelt a blogban, hiszen ő nem más, mint a J Soul Brothersből megismert Elly. Őt akár Crazyboyként is emlegethetném, hiszen már egy ideje rapperként is aktív. De még mennyire aktív! Az öccse azonban annak ellenére, hogy már bőven átlépte a húszat, most kezdte karrierjét. Az LDH pár hónapja debütáltatott egy rendkívül ígéretes bandát, a The Rampage-t. Mivel ők még nagyon fiatalok, nem beszéltem még róluk, de annál is inkább megérdemlik a figyelmet. A csapat 16 tagból áll, amely csupán három énekest foglal magába. Ez nem jelent mást, mint hogy Likiya a maradék 13 táncos egyike. A fiúk színészként nem valami tevékenyek, de táncosként, Elly pedig rapperként páratlanok. Likiya táncstílusa ugyan bátyjáéhoz hasonlóan egyszerű és nem is valami látványos, de ha az ember megpróbálja utánozni rájöhet, hogy annyira nem is könnyű. Szóval én már várom, hogy teljesedik ki az Elliot testvérpár.


Nos, ez lett volna a rendhagyó bejegyzés. Vannak még hasonló ötleteim, amelyeket majd a jövőben meg is valósítok, de egyelőre megvárom, hogy egyáltalán van-e rá igény. Köszönöm, hogy elolvastátok, gyertek máskor is!

Kapcsolódó:


2017. augusztus 3., csütörtök

Free! - avagy a szabadúszók

Free!

Szóljatok rám, hogy ne humorizáljak... Szóval, mivel nemrég ért véget a Magyarországon rendezett FINA Vizes Világbajnokság, elérkezettnek láttam az időt, hogy a hosszú évek óta listámon díszelgő animét végre elhozzam. Valószínűleg aki elég régóta mozog ebben a világban, elég sokat hallott már róla, talán olyanokat is, amik nem teljesen helytállóak, de akkor most kihasználva a negyven fokos meleget, ugorjunk fejest a Free! animébe. Fogalmam sincs, hogy hogy találtam rá, valószínűleg éppen a nagy "minden animét meg akarok nézni, amit csak találok" lázban égtem, és miután elolvastam az ismertetőjét, felkeltette az érdeklődésemet. Hát, nem számítottam semmire, de annál inkább megszerettem, és annyi vicces képet sikerült screenshotolnom, hogy ennek a sorozatnak köszönhetően egy egész mappát hoztam létre a gépemen, ahova azóta is gyűjtöm az abszurd és poénos képeket és pillanatokat. Tudom, hogy ez mindenkit érdekelt. Tehát, akkor nem is szaporítanám tovább a szót, kezdjük is el a Free! alaposabb megismerését. A két évadot összevontam, ha nem baj, bár ha baj, akkor is összevontam, szóval mindenki élvezze az ismertetőt!

Adatok:

Sugárzás ideje: 2013. július 4 - szeptember 25. (1. évad) 2014. július 3 - szeptember 25. (2. évad)
Epizódok száma: 12 + 13 rész
Stúdió: Kyoto Animation, Animation DO
Opening1: OLDCODEX - Rage On
Ending1: STYLE FIVE - Splash Free
Opening2: OLDCODEX - Dried Up Youthful Fame
Ending2: STYLE FIVE - FUTURE FISH

Történet:

A történetünk (többnyire) öt fiatal gimnazistáról szól, akiknek mind a személyisége, mind a stílusa, mind a háttere különböző, azonban van egy közös vonásuk: szenvedélyük az úszás. Rin, Makoto, Nagisa és Haru már régóta ismerik egymást, hiszen gyerekkoruk óta együtt úsznak. Egy váltócsapatot alkottak régen, azonban semmi sem tart örökké, így miután közösen megnyerték életük egyik legfontosabb versenyét, útjaik elválnak. Rin Ausztráliába megy, így a csapat már nem teljes többé. Gimnáziumban Makoto és Haru osztálytársak, a tőlük egy évvel fiatalabb Nagisa pedig szintén bekerül a képbe, mikor ugyanoda felvételizik, mint gyermekkori barátai. Azonban semmi sem megy olyan simán elsőre, hiszen Nagisa vágya, hogy újra együtt ússzanak nem tűnik túl lehetségesnek. Úszóklub nincs, a medence nem épp használható, és semmi sem kedvez nekik. De a három fiatal végül mégsem adja fel a próbálkozást, és be is szervezik a negyedik tagot, hogy az újdonsült menedzserükkel, aki történetesen Rin húga(!) és felügyelő tanárukkal megalkothassák az iskolájuk hivatalos úszóklubját. Később ismét találkoznak Rinnel, és az első évad végén már együtt úsznak a körzeti versenyen.
A második évad már kicsit összetettebb. Az Iwatobi Swim Club (1. évad) még főleg arról szólt, hogy a csapat hogy rázódik össze, Rin hogy tér vissza a képbe, hogy dolgozzák fel azt, hogy korábbi csapattársuk most a riválisukká vált stb. Azonban az Eternal Summer (2. évad) már komolyabb problémákat is felvet, hiszen az új tanév nem csak új szereplőket hoz, hanem olyan gondokat is, mint például a továbbtanulás, a jövőkép, és hát természetesen ismét egy verseny. A csapatnak továbbra is ki kell tartania, együtt kell működniük, hiszen ők négyen tudják kihozni magukból azt a maximumot, amit egyénileg talán nem sikerülne. Sok megható pillanatot élhetünk meg, de természetesen az első évadban megszokott poénok sem maradnak el, és a különleges atmoszféra sem vesztette el a hatását. Nem akarok semmiféle csavart lelőni, ezért most érjük be ezzel a balladai homállyal, amely szerintem még így is rendkívül sokat árul el a sorozatról, és remélem, kedvet is csinál a megtekintéséhez.

Vélemény:

Mint lelkes emberjogi képviselő, én nem úgy néztem végig ezt a sorozatot, hogy "Úr Isten, de jó pasik, mutassátok azokat a kockákat, igen, ez az, gyönyörű", ergo nem csak a szexi felsőtestek miatt tartottam izgalmasnak az animét, hanem a története ragadott magával. Az előbb említettem az atmoszférát, amit nem győzök hangsúlyozni. Nyolc évesen volt egy balesetem, ami után terápiaként úszni jártam, ezért nekem is van egyfajta kötődésem a vízhez, és mind a mai napig rendkívül feldob, ha vízben lehetek, tehát eléggé átéreztem a srácok szenvedélyét, még ha nem is teljesen azonosultam vele. Természetesen elég nagy hangsúlyt fektettek a vizuális hatásra is, de ne feledjük el, hogy itt van sztori is, ami nekem nagyon bejött. Szeretem az olyan történeteket, amik arra tanítanak, hogy hogyan éljünk csapatban, hogy legyünk társak, és egyébként is, hogy fogjuk vissza magunkat, amikor nem a miénk az egyedüli érdem. A valóságban sajnos nagyon sokat tapasztalom, nem csak sport terén, hogy mennyire el tudjuk nyomni a másikat, amikor nem passzolunk, csak hogy mi dobjuk be a labdát, amikor félrelökjük a saját csapattársunkat, hogy miénk legyen a dicsőség. Ez az anime azt mutatja meg, hogy mennyivel értékesebb egy csapat tagjának lenni. Nagyon tetszett ez a szál, az viszont kevésbé tetszik, amit a rajongók csinálnak. Ez nem egy shounen ai! Igen, vannak félreérthető pózok, pillanatok, de semmi konkrétum nincs, ami arra utalna, hogy a karakterek közt romantikus szálak vannak. Én azt sem éppen kultiválom, amikor együttesek tagjairól fantáziálgatnak, és "összeesküvés-elméleteket" szőnek róluk, hogy ki kivel kavar. Senki senkivel, oké? Nekem pont az tetszik ebben az animében, hogy bemutatja a fiúk közti barátság szépségét és azt, hogy igenis a fiúk is lehetnek érzelmesek, ők is szerethetik a másikat, sírhatnak és ölelgethetik egymást, mert ezzel fejezik ki a boldogságukat. Nem kell folyton mindenhol szerelmet lesni, ahol nincs, a Free egy sportanime, inkább azzal foglalkozzunk, ne azzal, hogy ki kivel jön össze, mikor erre semmi utalás nincs. Köszöntem a figyelmet, elnézést a kiakadásért.

Szereplők:

Nanase Haruka - Shimazaki Nobunaga
A sorozat abszolút főszereplője, legalábbis ő az, akin a legtöbb hangsúly fekszik. A váltóban övé a gyorsúszás. Csendes, visszafogott, nagyon keveset beszél, és az érzelmi világa sem éppen nyitott könyv. Egy valami van, amit szenvedélyesen szeret, ez pedig az úszás. Bár nem annyira mutatja ki, de nagyon szereti a barátait, és rendkívül sokat jelent neki a csapatuk. Rinre is mint barátra tekint, de ő emellett a legnagyobb riválisa is. A versenyszintű úszást egy időre feladta, majd gimi alatt is inkább a csapatával folytatja. Nekem nem tűnt túlságosan magabiztosnak, legalábbis könnyen megingott a hite, mikor Rin ellen vesztett. De ha egyszer valaki ennyire szeret valamit, akkor nem adja fel egykönnyen. Nem Haru volt a kedvenc szereplőm, én nem nagyon tudok mit kezdeni az ilyen karakterekkel, az én személyiségem tökéletes ellentéte, de nem volt egyáltalán idegesítő számomra, vagy ilyesmi, pedig az ilyen csendes érzelemmentes szereplőktől sokszor mászom a falra. De Harut azért szeretjük.

Tachibana Makoto - Suzuki Tatsuhisa
Haru legjobb barátja, aki mindig is mellette állt. Azonban Haruval ellentétben ő sokkal nyitottabb, az úszócsapat kapitányaként pedig nem meglepően felelősségteljes és gondoskodó. Ő már nem annyira biztos a képességeiben. többször inog meg, és azért barátjához képest nem is annyira megszállottja a víznek. Mégis egy remek kapitány és senpai is. Józan, megfontolt és lehet rá számítani. Hátúszásban jeleskedik, és persze vigyáz a szeleburdi tagokra. Nekem ő volt az egyik legszimpatikusabb, hiszen mindig vidám volt, de természetesen a komoly pillanatokat is jól kezelte, és mindig körültekintő volt.

Hazuki Nagisa - Yonaga Tsubasa
A csapat mellúszója, és egyben a korábbi formáció legfiatalabb tagja. Ő tipikusan az a kis cuki pattogós karakter, ezért nekem nem volt a kedvencem. Természetesen aranyos, meg nagyon szép, ahogy ragaszkodik a többiekhez, és végső soron ő volt az, aki annyira erőltette az úszóklub létrehozását, ezzel pedig ő indította el a négy fiú közös történetét. Nem mondom, hogy utáltam, vagy annyira irritált volna, de inkább a Makoto, vagy akár Haru-féle karaktereket szeretem, nekem az ilyen nyávogós szereplők annyira nem szokták elnyerni a tetszésemet. Bár ő még az oké kategória volt, és nem is akarom annyira lehúzni, mert ezen stílusjegye ellenére azért ő is szimpatikus volt, meg kellett egy ilyen szereplő is, aki kicsit lelkesebb és feldobja a többieket. Tehát senki ne higgye azt, hogy utálom :D

Matsuoka Rin - Miyano Mamoru
Az öt főszereplő közül Rin az egyetlen, aki nem velük jár egy iskolába. Ahogy azt a történetben is leírtam, ő volt a gimi előtti időkben alakult váltó negyedik tagja, azonban a költözés miatt elszakadt a fiúktól. Miután visszatér, kiderül, hogy sokat változott, és ami talán a legfontosabb, rengeteget fejlődött. Apja révén neki vérében van az úszás, és nem is csinálja rosszul. Egy rivális csapat tagjaként természetesen nem megengedett a teljes körű partnerség, de Rin nem fordult el régi barátaitól, így a maga fura módján a kapcsolatuk tovább él. Kisfiúként vidám, nevetős volt, de a sok megpróbáltatás hatására muszáj volt felnőnie. Azonban még mindig tele van szeretettel, és nagyon jó érzelemkimutatásban. ami egy hatalmas pirospont! Nekem nagyon tetszett az ő karaktere, a kissé hűvös, de mégis felelősségteljes, érett fiú, aki komolyan veszi amit csinál, de nem próbál elnyomni mindenkit, és mások hátán feljebb emelkedni.

Ryugazaki Rei - Hirakawa Daisuke
Ő egészen véletlenül kerül a képbe, ugyanis Rei az atlétikaklub tagjaként tűnik fel először. Nagisa volt az, aki először kiszúrta, hogy mekkora tehetsége lehetne az úszáshoz, és bár először a legfontosabb közös vonásként a mind a négy úszót sújtó hatalmas csapást találta, tekintve, hogy az összes fiúnak lányos neve van, így nyilvánvaló, hogy a sors akarta úgy, hogy Rei csatlakozzon. De igaz, hogy ő először nem igazán akart. Rei számára a sport a szépségről szól, márpedig számára az úszásban nincs semmi szép. Most nem lövök le nagy poént, ez később megváltozott, így ő is oszlopos tagjává vált a váltónak. Bár eleinte még úszni sem tudott igazán, később ő kapta meg a pillangó stílust. Nekem talán ő volt a kedvenc szereplőm, hiszen nem egyszer okozott vicces szituációt, és ahogy először meg kellett tanítani úszni, az ihlette azt a bizonyos mappát is. Ő is nagyon szeretetteljes, és szívén viseli a csapat sorsát, miután összeszokik a srácokkal, már többé nem akar elszokni tőlük.

Nos, ez lett volna a Free! Ne feledjétek, igyatok sok vizet ebben a melegben, és ha tehetitek, csobbanjatok egyet ti is. De ha inkább a hűvös lakásban maradnátok, időtöltésnek tudom javasolni ezt a sorozatot, ami valójában egy klasszikusnak is tekinthető. Szerintem senki nem fogja megbánni, aki megnézi. Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést, gyere máskor is!

2017. július 17., hétfő

W-inds - avagy mit hozott a keleti szél

W-inds

A szellemes cím után a humorom helyett inkább az új együttesben sütkérezzünk, amit ma hoztam. Magyar körökben elég csekély népszerűséget tudhat magáénak a csapat, én szerintem még nem is találkoztam velük magyar viszonyok közt, de ami késik, nem múlik, így most megadom nekik a megérdemelt ismertetőt. Évekkel ezelőtt ismertem meg őket a Fantasy című számukkal, ami, hogy őszinte legyek, nem láncolt magához. De úgy voltam vele, hogy adjunk nekik még egy esélyt, így miután mást is meghallgattam tőlük, egyre közelebb kerültek hozzám. Rögvest fel is iratkoztam a csatornájukra, és azóta figyelem őket. És milyen jól teszem! Ugyanis a w-inds egy rendkívül színes, változatos, tapasztalt, és nem utolsó sorban tehetséges kis csapat. Hosszú út áll már mögöttük, és remélhetőleg még előttük is. Nagyon szurkolok nekik, hogy minél többen ismerjék meg őket, mert a bejegyzésből is ki fog derülne, nem egy érdektelen bandáról van szó. Kezdjük is!

Adatok:

Lemezkiadó: Pony Canyon
Ügynökség: Vision Factory
Aktív évek: 2000-től

Ugyan azt említettem az előbb, hogy Magyarországon nem igazán ismerik őket, de Japánban és környékén annál is inkább. Ez pedig nem véletlen, hiszen a w-inds már 2000 óta aktív. A kezdő széllöketet (oké, ez elsőre sem volt vicces) pedig két gyermek jelentette. A banda létrejötte valójában egyikőjüknek köszönhető, ugyanis a kis Chiba Ryohei volt az, aki mindent elkezdett. Egy sapporói tánciskolában ismerkedett meg Ogata Ryuichivel, akivel hamar barátok is lettek. Mivel Chiba már korábban is szerepelt a tévében, és igen el is nyerte a nézők rajongását, nem is volt olyan nehéz dolga. A tánciskola révén kerültek összeköttetésbe a Vision Factory-vel, ami éppen akkor fogadta be legújabb kis csemetéjét, Tachibana Keita énekest. Ez a három 14 éves srác alkotta meg a w-inds nevű formációt, és mindhárman Tokióba költöztek, hogy elinduljanak álmaik útján. Eleinte a Yoyogi Parkban és Shibuyában léptek fel, hogy népszerűsítsék a csapatukat, azóta azonban már rengeteg mindent átéltek. A lelkes kisfiúk felnőttek, de a lelkesedésükből semmit nem veszítettek. Egy-két évente dobják ki a legújabb albumaikat és a kislemezekkel sem fukarkodnak. Számtalan hazai és külföldi díjat zsebeltek be, elismert előadók például Tajvanon és Hong Kongban, ahova rendszeresen el is látogatnak, mint kivételezett sztárvendégek. Dolgoztak együtt több nemzetközileg ismert névvel is, ilyen például Ne-Yo vagy G-Dragon a Big Bang nevű koreai bandából, és 2009-ben zenéjükkel tették tiszteletüket az akkor elhunyt Michael Jacksonnak. Bár mind a három tag énekesként van számon tartva, de Keita az, aki elsősorban az énekért felel, a másik két tag tökéletesen beéri a háttérvokál és táncos szereppel. A bandában nagy az összetartás és szoros barátság, ezért is lehetnek ilyen sikeresek együtt. Bár a kezdeti imidzsüket nem tudták tökéletesen megtartani, hiszen azóta már felnőttek, azonban tiszteletre méltóan viszik tovább a stílusukat, miközben újabbakkal is kecsegtetik a közönséget. Rendkívül ambiciózus csapatot ismerhettem meg bennük, így örülök, hogy népszerűsíthetem őket.

Tagok:

Chiba Ryohei
Kanji: 千葉涼平 
Születési dátum: 1984. november 18.
Születési hely: Sapporo, Hokkaido
Magasság: 161 cm

Legidősebb tagunk, Ryohei mind a bandában betöltött szerepben, mint adottságokban legjobban Ryuichire hasonlít. Barátjához hasonlóan ő is főleg a rap és tánc részeket preferálja, azonban az ő hangja is tiszta és kellemes. Ryuichivel a 2000-es ASAYAN Idol Contest rendezvényen tűntek ki, de édesanyja lévén ő már korábban is szerepelt a médiában. Róla tudjuk, hogy a tánc mellett gimnáziumba is Sapporóban járt, elmondása szerint szeret tanulni, és ezért a város legjobb iskolájába iratkozott be. Jókedvű, barátságos és vicces személy, de sokszor szeret inkább egyedül lenni, néha nem túl magabiztos. A tánc mellett szeret snowboardozni és basszusgitározik. Rap szólódala van, a saját maga által írt Stand Your Ground, amit a Prime of Life 2004-es koncertjén adott elő, de stúdióban nincs felvéve.

Tachibana Keita
Kanji: 橘 慶太 
Házastárs: Matsuura Aya (2013)
Születési dátum: 1985. december 16.
Születési hely: Fukuoka
Magasság: 183 cm

Következő tagunk, az aranytorkú Tachibana Keita. Mivel mindkét szülője zenei érdekeltségű (dj-kként dolgoztak) Keita a modern zenével együtt nőtt fel. Nem csoda, hogy bekerült a Kyushu-Okinawa Starlight Audition meghallgatás fináléjába. Így került össze csapattársaival is. Már nagyon fiatal korában is kiemelkedően szép hangja volt, és mind a mai napig rendkívül tiszta. A hangterjedelme hatalmas, több oktávot szel át, így még szólókarrierrel is büszkélkedhet. Éneklésen kívül zongorázik, basszus és akusztikus gitáron is játszik, és persze táncban sem utolsó. A magánéletéről keveset tudunk, a család valami hihetetlen jó génekkel rendelkezhet, hiszen az összes testvére valamilyen híresség, bátyja és egyik húga modell, a másik húga pedig énekes ugyanannál az ügynökségnél, mint bátyja. Keita színészként nem túl aktív, szinkron- és pár kisebb szerepe volt csak, de inkább az együttessel foglalkozik. 2013-ban jelentette be, hogy feleségül vette énekes-színészt barátnőjét, Matsuura Ayát, akivel már 12 hosszú éve egy párt alkottak. A következő évben meg is született az első gyermekük, de a kislányról a születésnapján kívül más adatot nem tudunk. Hiába, a magánélet az magánélet.

Ogata Ryuichi
Kanji: 緒方 龍一
Születési dátum: 1985. december 17.
Születési hely: Sapporo, Hokkaido
Magasság: 176 cm

Az egy nappal fiatalabb társa, Ogata Ryuichi Sapporóban kóstolt bele a művészetbe, ahol ugyanis nővére unszolására beiratkozott egy tánciskolába. Korábban említettem már, hogy ott ismerkedett meg Ryoheijel is. Bár Ryuichinek is igen különleges és szép hangja van, ő inkább a háttérénekesi posztban feszít, de többször is bemutatta már a raptudását a dalokban, és természetesen táncosként sem utolsó. Ha pedig már rapnél tartunk, nem árt megemlíteni az ő szólódalát is, az Energy-t, amit ő maga írt, és Ryoheihez hasonlóan a Prime of Life koncerten hallhatta a közönség, ugyanis nem lett felvéve. Éneken, rapen és táncon kívül ő is gitározik, és egy Radio Foundation nevű amatőr rockbandában kamatoztatja utóbbi tehetségét. Szabadidejében szívesen olvas mangát, horgászik és főz.

Single:

  • Forever Memories (2001)
  • Feel the Fate (2001)
  • Paradox (2001)
  • Try Your Emotion (2002)
  • Another Days (2002)
  • Because of You (2002)
  • New Paradise (2002)
  • Super Lover (2003)
  • Love is Message (2003)
  • Long Road (2003)
  • Pieces (2004)
  • Kirei da (2004)
  • Shiki (2004)
  • Yume no Basho e (2005)
  • Kawariyuku Sora (2005)
  • Izayoi no Tsuki (2005)
  • Yakusoku no Kakera (2005)
  • It's in the Stars (2006)
  • Trial (2006)
  • Boogie Woogie 66 (2006)
  • Hanamuke (2007)
  • Singel Mega-Mix (2007)
  • Love is the Greatest Thing (2007)
  • Beautiful Life (2007)
  • Ame Ato (2008)
  • Everyday / Can't Get Back (2008)
  • Rain is Fallin' / Hybrid Dream (2009)
  • New World /  Truth (2009)
  • Addicted to Love (2010)
  • Be as One / Let's Get It On (2011)
  • You & I (2011)
  • Fly High (2012)
  • A Little bit (2013)
  • Yume De Aeru ni ~ Sometimes I Cry~ (2014)
  • FANTASY (2015)
  • In Love With the Music (2015)
  • Boom Word Up (2016)
  • Backstage (2016)
  • We Don't Need to Talk Anymore (2017)
  • Time Has Gone (2017)
  • Dirty Talk (2018)
  • Temporary (2018)

Album:

  • 1st Message (2001)
  • The System of Alive (2002)
  • Buddies (2003)
  • Prime of Life (2003)
  • W-inds Bestracks (2004)
  • Ageha (2005)
  • Thanks (2006)
  • Journey (2007)
  • W-inds Single Collection Best Eleven (2008)
  • Seventh Alive (2008)
  • Another World (2010)
  • MOVE LIKE THIS (2012)
  • Timeless (2014)
  • Blue Blood (2015)
  • INVISIBLE (2017)
  • 100 (2018)

Végére is értünk az ismertetőnek. Miután mostanában a film és dorama oldalakkal foglalkoztam többet, jól jött egy kis zene is a blogba. Annak ellenére, hogy a neves ügynökségek igyekszenek monopolizálni a médiát (szeretlek, Johhny's) és kevesebb adat van az ilyen bandák tagjairól, remélem, tetszett az ismertető, és sikerült kicsit közelebb hoznom az olvasóimhoz (már ha beszélhetek többesszámban róluk) a w-indst és kicsit elrugaszkodtunk a megszokott zenei stílustól. Egyébként nagyon lelkes egy banda, az összes videójuk megtalálható youtube-on, évekre visszamenőleg.
Köszönöm, hogy elolvastad, látogass el máskor is :)

2017. július 11., kedd

Kurosaki-kun no Iinari ni Natte Naranai (film)

Kurosaki-kun no Iinari ni Natte Naranai

Megérkezett a várva-várt (én legalábbis nagyon vártam) ismertető, amely végre fényt derít a világ legjobb történetének végére. Sajnos elég későn értesültem arról, hogy ennek a csodának már kijött a filmje (gondolatban állandóan balhézok a fordítókkal, félbehagynak sorozatokat, filmeket évek múlva csinálnak meg, borzasztó) de akkor úgy megnéztem, mint annak a rendje. Természetesen nem csalódtam, a sorozat két része után a film maga volt a tömör gyönyör, tökéletesen követte a már elkezdett hangulatot és stílust, és voltak ráadások is. Amikor elkezdtem az első részt, azt hittem, hogy sírni fogok a nevetéstől a végére, de esküszöm, ez a film olyan romantikus lett a végére, hogy én magam is meglepődtem. És miután ilyen remekül lelőttem a vélemény szekciót, belekezdenék a rendes ismertetőbe, hátha nem mondtam el mindent a bevezetésben.


Adatok:

Premier: 2016. február 27.
Időtartam: 74 perc
Rendező: Tsukikawa Sho
Zene: Sexy zone - Make my day

Történet:

A biztonság kedvéért összefoglalom a sorozatot, hátha valaki elfelejtette volna (meg más ötletem nincs, amivel kitölthetem a helyet) Akabane Yu új iskolába kerül, és mivel a szülei külföldön dolgoznak, Yu kollégiumba költözik. Mivel korábbi éveiben mindig csúfolták amiért csúnyácska és csendes volt, elhatározta, hogy új életet kezd, és egy magabiztos, szép lány lesz belőle. Ez a terve eleinte jól működik, egészen addig, míg be nem lép a kollégiumba, és össze nem szólalkozik az ottani diákfőnök-helyettessel. Kurosaki Harutót értékes tincse elvesztése érzékenyen érint, ezért három hónap rabszolgaságra ítéli a lányt. Yu engedelmeskedik is neki, de szerencsére az ég egy angyalt küld a védelmére, a kollégium diákfőnökének, Shirakawa Takuminak a személyében. Ez a három jómadár pedig sok bolondságot csinál, erről szól a sorozat.
És akit arra visz a lélek, hogy megnézze a filmet, az nyilván látta már a sorozatot, így nem árulok el titkot, a végén Takumiról kiderül, hogy komolyan elkezdett érdeklődni Yu-chan iránt. A film pedig nagyjából innen kezdődik. Akabane a két alfahím közé keveredve tengeti sanyarú életét (jaj, szegény!) miközben egyre több közeli barátot szerez, és halad az új életének útján. Azonban Kurosaki-kun parancsainak még nem járt le a szavatossága, így miközben a Fekete Démon állandó terrorizálásától szenved vígan éli világát a Fehér Angyallal folytatott kamukapcsolatában. De milyen lehet az élet ilyen körülmények között? Milyen is igazából Takumi és Haruto gyerekkoruk óta tartó viszonya? Melyikőjüknek is van több rajongója? És ami a legfontosabb: ki nyeri el végül Akabane Yu szívét? Ezekre a kérdésekre derül fény a film folyamán.

Vélemény:

Komolyan mondom, az egyik legszórakoztatóbb film, amit valaha láttam és nem azért, mert akkora hülyeség, hogy az már fáj, hanem mert tényleg izgalmas. A sorozatban is voltak érdekes csavarintások, de a filmben egyre több volt az a rész, amikor izgultam, elképedtem vagy elismerően bólintottam. Nagyon tetszett a fiúk háttér története, és a jellemfejlődések különösképpen. Yu is kilépett a nagyon béna nagyon idegesítő szerepből és egészen megkedveltem a filmre. Nagyon jó alkotás, és voltak olyan romantikus pillanatok, amikor a plüsselefántomat szorongatva próbáltam megállítani a szívverésemet. Nagyon jó kis atmoszféra alakult ki a főszereplők közt, és úgy lett egy csavaros, izgalmas sztori, hogy nem veszített a humorából és kezdeti hangulatából. Nagyon ajánlom bárkinek, kikapcsol és nevettet, tökéletes könnyed film!

Szereplők:

Akabane Yu - Komatsu Nana
A sorozatban már megszokhattuk, hogy a női főszereplőnk nem a határozottságáról híres. A rabszolgasága a filmben is folytatódik, de én azt vettem észre, hogy itt már annyira nem hagyja magát. Folytatja a tettetett kapcsolatot Takumival, de már abban sem annyira biztos. Egyre közelebb kerül barátnőjéhez, és egy igazán szép kapcsolat alakul ki köztük is. Már nem az a visszahúzódó, csendes kis esetlenke, hanem tényleg megnyílt, ezt pedig a két főhősnek köszönheti. Nem utáltam a sorozatban sem, de itt meg már egyenesen kedveltem. Még mindig nem volt a számomra ideális női karakter, de ahhoz képest, hogy ez egy paródia, teljesen jól szerepelt. Viszont amit kicsit sajnáltam, hogy Nana kicsit túl komolyan vette a munkáját, és itt már sokkal hitelesebben alakított, pedig nekem a sorozatban pont az tetszett, hogy olyan pocsékul színészkedett (természetesen szándékosan) De ez semmit nem változtatott a film nem létező minőségén, a befejezésnél pedig tapsikoltam örömömben. 

Kurosaki Haruto - Nakajima Kento
Előző ismertetőmben már kifejtettem, hogy miért nem tudtam utálni Haruto karakterét. Egy másik sorozat kapcsán már beszéltem erről a fajta férfi főszereplőről, ott szerencsére a férfi megváltozott, miután beleszeretett a lányba, itt viszont azon van a hangsúly, hogy viccet csináljon a zsarnokoskodó főhősből. Ennek fényében pedig a filmben is folytatódott az erőszakoskodás, amit egyébként én nem tudtam komolyan venni, a végére pedig még át is alakult. Mindig is jobban kedveltem Kurosakit annak ellenére, hogy mennyire kellemetlenkedő volt, de mégis a szíve legmélyén gondoskodó, és nem csak Yuval kapcsolatban (kacsint kacsint) és ahogy lenni szokott, az ilyen történetek végén mindig kiderül, hogy a két férfi melyik is a jobb fej. Kento remélem nagyon sok díjat fog kapni, mert olyan tehetségesen alakította ezt a karaktert, mint kevesen tudnák még a tapasztaltabb felnőttek közül is. Szóval, nekem nagyon tetszett az ő karaktere, a végére meg... zseniálissá fejlődött.

Shirakawa Takumi - Chiba Yudai
A mi drága kis hercegünkről is essen azért szó így a végén. Sokkal jobban kedveltem Haruto karakterét, sosem voltam oda a bájos lovagokért, de azért a filmben kiderül egy s más Shirakawa-kunról is, így az ő jelleme is sokkal érthetőbb lett számomra, és egészen meg is sajnáltam. Nem volt nehéz rájönnöm, hogy a jószívű, aranyos és gyengéd Takumi belül annyira nem is visszafogott, és ő is valamiféle álca mögé bújik, ahogy a barátja is teszi. De semmiféle unszimpátia nem volt bennem vele kapcsolatban, Yudai meg, hát remekül játszott. Nem mondok el semmit a végével kapcsolatban, de annyit megsúgok, sejthető volt, hogy mi lesz. Éppen ezért támogassuk mindhárom főszereplőt a szeretetünkkel és a film többszöri megtekintésével.

Hát, ennyi lett volna a Kurosaki-kunról, nem reménykedhetünk folytatásban egy lezárt történet után, ezért be kell érnünk azzal, amit kaptunk. Remélem, tetszett az ismertető, és ha esetleg már láttad, a film is, ha pedig nem, mindenképp nézd meg, kihagyhatatlan élmény! Köszönöm, hogy elolvastad, gyere máskor is, sok érdekességet tartogatok még a tarsolyomban!

Kapcsolódó:
Szkielet Smoka Zaczarowane Szablony