Tokyo Tarareba Musume
Egész jól megy ez a blogolgatás. Azért mentségemre szolgáljon, hogy egyetem és munka mellett úgy, hogy még a kapcsolataimat is ápolni szeretném, és a művészetekre is szeretnék időt fordítani, nem meglepő, hogy nem mindig van affinitásom átfogó blogbejegyzésekre. Jelenleg is csak azért tartok egy kis szünetet, hogy ne őrüljek bele a tízezer évet átölelő tömör japán töribe. De az üres fecsegés után következzen végre az érdekesebb téma, ugyanis nem a vizsgaidőszak borzalmairól akarok beszélni, hanem a következő sorozatunkról. Ahogy átnéztem a blog teljesítményét, eddig a dorama rovat a legfelkapottabb. Na most, nekem az volt a tervem, hogy írok egy jó kis zenés bejegyzést, de ehelyett megint csak egy sorozatról fogok beszélni. Szép munka! De csak azért alakult így, mert most nem lenne kedvem fordítgatni a sok adatot, ami az együtteseket írja le.
A dorama, amiről beszélni fogunk nagyon hamar belopta magát a szívembe. Hónapokon keresztül a listámon árválkodott, megtekintésre várva, ugyanis az ismertető első olvasásra nem igazán csigázta fel az érdeklődésem, épp csak annyira, hogy felírjam későbbre. De aztán egy-két hónapja sorozatot kerestem, és rátévedtem ismét a Tokyo Tarareba Musumere. Miután pedig alapos párhuzamot véltem felfedezni a főszereplő és az én szerencsétlenségi szintem közt, végül úgy döntöttem, hogy belekezdek. És ilyen jó döntéseket ritkán hoz az ember!
Adatok:
Sugárzás ideje: 2018. január 18 - március 22.
Epizódok száma: 10
Rendező: Nagumo Seiichi, Suzuki Yuma, Komuro Naoko
Mangaka: Higashimura Akiko
Csatorna: NTV
Ending: Perfume - Tokyo Girl
Történet:
Kamata Rinko már a harmincas éveiben jár, azonban az életét teljes bukásnak érzi, ugyanis se kapcsolata, se fényes karrierje. Doramákat ír, de valahogy egyiknek sem sikerül a célként kitűzött Szex és New York szintjére eljutni. Még szerencse, hogy van két hűséges barátnője, Yamakawa Kaori, az egészen jól menő műkörmös szalon tulajdonosa, és Torii Koyuki, aki az apjával vezet egy éttermet. Ebben az étteremben szoktak a lányok összegyűlni, és csajos esték keretein belül sajnáltatják magukat, és merengenek, mi mindent rontottak el az életben, "mi lett volna, ha" történeteket kitalálva. Közben telnek az évek, és egyre közelebb kerülnek a 2020-as tokiói olimpiához, amikorra ugyanis a házasságot és minimum egy gyerek szülését szeretnék elérni. De hogy lehetne kivitelezni a tervet, ha mindhárman szinglik, és nincs is igazán potenciális férjjelölt a láthatáron. Természetesen nem kell aggódni, az író rögtön három-négy férfit is bedob az arénába, ezzel felpezsdítve a magányos hölgyek életét. Igen ám, de nem minden olyan gördülékeny, ugyanis hiába jut mindegyik főszereplőnek egy szerelmi szál, de az egyiknek felesége, a másiknak barátnője, a harmadiknak meg elviselhetetlen stílusa van. Hősnőink így őrlődnek szerelemre éhesen, elveket feladva, szenvedve a magánytól és egyébtől, közben hibát hibára halmoznak, de tanulnak is belőle, így a sorozat végére mindenki élete sínre kerül, és jó esélyekkel haladhatnak az álmaik felé.
Vélemény:
Ígérem, egyszer fogok olyanról is írni, amiért nem vagyok oda meg vissza, mert kezdem már kényelmetlennek érezni, hogy minden filmről meg sorozatról ódákat zengek, így úgy tűnhet, mintha engem olyan könnyű lenne lenyűgözni. De azt el kell mondanom, hogy a maga műfajában ritkán látni ilyen remek alkotást. Az ember azt gondolná, hogy egy bugyuta limonádét írni olyan könnyű, de minél több művet látok, annál inkább válik nyilvánvalóvá, hogy mekkora kihívás kiemelkedőt alkotni. Ennek a stábnak szerencsére ez sikerült. A karakterek és a történet is ízig-vérig emberi volt, természetesen volt benne pár klisé és kiszámítható jelenet, de egyáltalán nem volt sablonos vagy unalmas a sorozat. Számomra nem elvárás, hogy valami reális legyen, hiszen ha a valóságot akarnám látni, akkor kisétálnék az utcára, és körbenéznék, de ebben a doramában éppen az tetszett, hogy bele tudtam élni magam, mert bár tíz évvel fiatalabb vagyok náluk, de én is hasonló problémákat élek meg. Kifejezetten tetszett, hogy ennyi hülyeséget csináltak a karakterek, és hiába tudták, hogy nem helyes, amit tesznek, de nem tudtak mást tenni, viszont alaposan meg is itták a levét a hibáiknak. Mégis végig összetartottak, és kitartottak, és végül nem adták fel az elveiket, és nem adtak lejjebb. Az egész sorozat rendkívül tanulságos, izgalmas és szórakoztató volt, ugyanis természetesen vígjátékról beszélünk, hiszen a nehézségeket akkor a legkönnyebb legyűrni, ha megtanulunk nevetni magunkon. Általában minden bejegyzésembe beleírom, hogy ajánlom a sorozatot/filmet, de ezúttal nem csak a levegőbe beszélek. Mind a romantikus, mind a kicsit racionálisabb lelkek meg tudják találni a pozitívumokat benne, és egy ennél is erősebb érv, hogy még a nővéremnek is nagyon tetszett, aki pedig nincs annyira oda a doramákért, mint én. Tehát, házi feladat az új évre: megnézni a Tokyo Tarareba Musumet.Szereplők:
Kamata Rinko - Yoshitaka Yuriko
Főhősnőnk nem éppen gyermeteg álmot üldöz, szeretne egy olyan sorozatot írni, mint a Szex és New York. Szeretné megmozgatni a női lelkeket, és valami grandiózusat alkotni. De nehéz úgy love storyt írni, hogy nem vagy szerelmes. Talán a kétségbeesett szingliség mellett ez is közrejátszott abban, hogy ennyire keresi a szerelmet, és hajlamos beleszeretni bárkibe, aki egy kicsit szebben mosolyog rá. Jó, ez így nem egészen igaz, de a történet során japán doramához képest meglepően sok férfivel szűri össze a levet, és egészen csavaros a szerelmi élete. Mégsem tudjuk hibáztatni, hiszen a legtöbben pontosan tudjuk, mit érez. Szeretni, és szeretve lenni, erre vágyik talán mindenki. Rinko nekem nagy kedvencem volt, vidám, kissé elvarázsolt, néha esetlen, de ettől függetlenül kitartó és határozott, és szép kis jellemfejlődést láthatunk nála. A sorozat végére megérti, hogy nem másoktól kell várni a boldogságot, és értékelni kell a középszerű feladatokat is. Az egyik legszimpatikusabb női főszereplő, akit mostanában láttam (ez már egész korrekt megfogalmazás)
Yamakawa Kaori - Eikura Nana
Műkörmös karakterünk barátnőihez hasonlóan nem akar mást, csak boldog lenni. Egész konkrét elképzelései vannak a jövőjét illetően, de valahogy neki sem minden úgy alakul, ahogy tervezi. Házasság helyett a volt barátja szeretője lesz, büszkeség és tartás nélkül folytat viszonyt a férfivel, közben pedig egyre távolodik a céljaitól. De egy kis segítséggel ő is rájön, hogy jobbat érdemel, és nem hagyhatja, hogy így kihasználják. Én nagyon szerettem Kaorit, leszámítva az aranyásó tulajdonságát. Nagyon nem szeretem, amikor ilyen nők vannak a történetekben, akik nem titkolt szándéka, hogy egy gazdag férfivel házasodjanak össze, hogy utána süttethessék a hasukat. De Kaori ilyen téren egész ellentmondásos, ugyanis keményen dolgozik a szalonban, és azért ő sem éri be azért akárkivel, szerelem neki is jár. Minden esetre nála is szép fejlődést követhetünk nyomon, és az ő szálának a végkifejlete is nyugodtsággal tölti el a nézőt, ahogy a kilátástalannak tűnő helyzetet egész okosan oldotta meg az író.
Torii Koyuki - Oshima Yuko
Nehezen tudok azonosulni a Koyukihez hasonló hűvös, kissé flegma nőkkel, de az ő karaktere sem volt épp felületes. A precíz, határozott hősnőnek is van egy gyenge oldala, és ő is épp annyira vágyik a szerelemre, mint másik két barátnője. Mérhetetlen boldogsággal tölti el, hogy valakinek megtetszett, és mérlegelés nélkül megy bele a tiltott kapcsolatba. Meg tudom érteni, hiszen a kétségbeesettség nagy úr, nyilván ő is úgy van vele, mint sokan a valóságban is, hogy rögtön belekapaszkodnak az első adandó alkalomba, mert attól tartanak, hogy több már nem lesz. Ehhez persze az is hozzátartozik, hogy partnere nem is annyira őszinte, mint amennyire elsőre tűnhet, de a történet végére Koyuki lelkében is lecsillapodnak a hullámok, és visszatér az élete normális keretek közé.
KEY - Sakaguchi Kentaro
Nem érzem úgy, hogy titkolnom kéne, mennyire halálosan szerelmes vagyok Kentaroba. Eddig színészként csak pár műben láttam, de eddig ebben nyűgözött le a leginkább (mondom színészként). Attól függetlenül, hogy számomra mennyire nem illik rá a bunkó, beszólogatós szépfiú szerepe, sikeresen megoldotta a feladatot. A karakter egészen addig idegesített egy bizonyos szinten, míg meg nem ismertem a háttértörténetét. Utána már inkább csak sajnáltam. De azt le sem tagadhatnám, mennyire nevettem a markomban, ahogy oltogatta a szánalmas álmodozókat, és próbálta adni a kemény csávót. Természetesen egy-egy nyersebb megnyilvánulása után szívesen vágtam volna szájba, de kellett a feszültség a történetbe. A végére pedig ő is megemberelte magát, és jó szájízzel búcsúzhattunk tőle a tizedik rész végén.
Hayasaka Tetsuro - Suzuki Ryohei
A valóságban az lenne a normális, ha mindenki olyan férfire vágyna, mint Hayasaka-san. Tiszteletteljes, kedves, gondoskodó, és minden, ami csak kell. Mégsem talált megértő fülekre, ugyanis a sorozat során többször lett ő a szánalmas hősszerelmes, mint arra szükség lett volna. Szegény kiskutyaszemei nem mindenkit nyűgöztek le annyira. Én mégis nagyon kedveltem, mert bár egy kicsit valóban elesett volt, és neki sem volt több sikere a szerelemben, mint a főszereplőknek, de neki legalább a munkája gyümölcsöző volt. Suzuki Ryohei selypítése pedig már csak a hab volt a tortán, attól még bájosabb lett az egész karakter. Természetesen sejthető volt a befejezés és végkifejlet, de ilyenkor szoktam azt mondani, hogy legalább megmarad nekünk, rajongóknak.
Sameshima Ryo - Hiraoka Yuta
Fú, őt mennyiszer tudtam volna gyomorszájon térdelni! Az utolsó pillanatig ellenszenves volt a csávó, és nem csak azért, mert a jelenlegi barátnőjét a volt barátnőjével csalta, hanem azért is, mert érződött rajta, hogy mennyire fejébe szállt a dicsőség. Nagyon cuki, hogy Kaori miatt mennyire keményen küzdött, és mi mindent ért el azért, hogy őt lenyűgözhesse, de akkor ne jöjjön össze valami modellel, hanem maradjon Kaori mellett. Azért meg tudtam neki bocsátani, miután megbánta bűneit, és szükség is volt rá, hiszen Kaori szála nem lett volna olyan izgalmas, ha Ryo nem ilyen nehéz eset. Igaz, hogy a sorozat során többször is enyhültem meg iránta, de mégis szükséges volt, hogy összeszedje magát, és viselkedjen végre felnőttként. Nem lett akkor sem a kedvencem, de egy esélyt megérdemelt.
Marui Yoshio - Tanaka Kei
A sorozat legnagyobb kérdőjele. Marui-san egészen véletlenül kerül a képbe, az utcán fut össze a lányokkal, majd szép lassan (haha, jó vicc, inkább fénysebességgel) alakul ki a szerelmi szál közte és Koyuki közt. Bár látszólag Ryo a romlottabb, de kicsit a felszín alá nézve hamar kiderül, hogy a jóságos Yoshio sem annyira egyenes, mint amennyire tűnik. Alapból nem hinném, hogy konzervatív lenne azt mondani, hogy a házasságtörés nem egy jó dolog, de egészen más a helyzet, ha mondjuk a felek elváltak. Ami a sorozat folyamán nem mindig volt tiszta a szereplők számára. Végül minden piszkos titokra fény derül, Koyuki elkövet egypár fatális hibát, de tanul is belőle. Marui-san pedig lemond a gyerekes akaratoskodásról, és végül őt is jó szívvel engedjük útnak.
A végére pedig a dorama tanulságát írnám: a boldogságot magadban keresd, ne másokban. Ismételten leírom, hogy mennyire lenyűgözött a sorozat, és mennyit tanultam belőle én is a saját életemre nézve, ezek alapján pedig mindenkinek szeretettel ajánlom! Köszi, hogy elolvastad az év első bejegyzését, és látogass el máskor is, hátha valaha kicsit produktívabb leszek.
Kapcsolódó:
Pretty Proofreader (rendező)
Scrap Teacher (rendező)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése