Jimi ni Sugoi!
Mikor megláttam a sorozat plakátját, rögtön rákaptam az ismertetőre. Kedvenc színésznőm sorozatai nagyrészt zseniálisak, ritkán csalódom, ezért elolvastam, hogy mi a sztori, mert hát azért mégiscsak az a mérvadó nálam, hiába az a két szép szempár. Na, de akkor ehhez még jöjjön a Boltkóros naplójának sztorija is. Mivel az a film valamiért nagyon szórakoztató volt számomra, már töltöttem is be az első epizódot, és bámultam a képernyőt áhítattal. De ahogy a mondás tartja, a jó dolgokra várni kell. Én második nekifutásra néztem végig az egész sorozatot, mivel az ötödik rész után jó pár hónapra megállt az angol feliratozás, és úgy voltam vele, hogy nem véletlen, hogy nem némafilmet nézek, a szöveg túl fontos ahhoz, hogy felirat nélkül nézzem. Ehhez viszont türelem kellett. Nem felejtettem a doramát, és sokszor csekkoltam az oldalakat, hogy kész van-e már. Mire odáig jutottam, hogy meg tudtam nézni, már kicsit kiestem a sztoriból. De mikor az ember azt hinné, hogy nem fog emlékezni semmire, és inkább újra kéne kezdenie az elejétől, majd kiderül, hogy szükségtelen. Mindenre pontosan emlékeztem, elég jól fel volt építve, gond nélkül vissza tudtam kapcsolódni. És milyen jól tettem, ugyanis ez egy nem mindennapi sorozat! Mielőtt még bármilyen poént lelőnék, inkább vágjunk is bele!
Adatok:
Sugárzás ideje: 2016. október 5- december 7.
Epizódok száma: 10 rész
Rendező: Mori Masahiro, Komuro Naoko, Sato Toya
Csatorna: NTV
Opening: chay - 12-gatsu no Ame
Ending: Chise Kanna - Heaven's Door ~Hi no Ataru Basho~
Történet:
Kono Etsuko mióta az eszét tudja, divatbolond. Minden hónapban megrendeli kedvenc magazinját, a Lassy-t. Nem véletlen hát, hogy az első adandó alkalommal jelentkezik az állásinterjún. De a próbálkozása valahogy nem úgy sikerül, ahogy tervezi. Azonban nem marad munkanélküli. Éles szemének és kifinomult érzékének köszönhetően felfigyel rá egy másik részlet vezetője. Némi érvelés után pedig beadja a derekát, így kerül a lektorok közé. Ez úgy tűnhet, hogy szinte a sorsa volt, hiszen japánul a lektor "koetsu", neki pedig a neve összerántásából pontosan ez a szó keletkezik. De hát nem csak unalmas helyesírási hibák javítását kapja a nyakába, a sorozat kicsit többet is tartogat. Például egy jó kis szerelmi szálat. Többféleképpen is kapcsolatba kerül férfi főszereplőnkkel, és a tíz részen keresztül egyaránt figyelhetjük az ő kapcsolatuk alakulását, az egyes karakterek munkájához való viszonyát, és ami a legfontosabb, megtanuljuk, hogy mindenki munkája egyaránt fontos. A legkevésbé sem klisés és sablonos történetről van szó, éppen ezért tudom annyira ajánlani.
Vélemény:
Már az első rész meggyőzött arról, hogy nem mindennapi alkotást nézek épp. Aztán ahogy haladtunk a részek közt, annál inkább közeledett felém a sorozat. A különféle emberi sorsok, a szenvedélyünkért folytatott harcok, önbecsülés, munka világa, mindenféle előkerült a doramában, és nem is szájbarágósan. Nagyon tetszett, ahogy Etsuko színt vitt a lektorok szürke irodájába, és az is kifejezetten jó volt, hogy bár ő volt az, aki a legkevésbé vágyott ott dolgozni, mégis ő vette a legkomolyabban a munkát, talán az alapvető lelkes természete miatt. Nagyon sok mindent lehetett megtudni ebből a sorozatból, mind a világ működéséről, nagyon ügyesen fűztek bele a sztoriba érdekes tényeket, amiket a könyvekből tanultak meg a szereplők is, de emellett szórakoztató is volt. A karakterek jól ki voltak dolgozva, nagyon érdekes fordulatok voltak a történetben, és sok tanulságot leszűrhetett a néző, ha nyitott szemmel nézte. Sokszor tényleg természetesnek vesszük az alapvető létszükségleteinket, mint áram, vagy víz, de ebből a sorozatból kiderül, hogy az apróságokért is hálásnak kell lennünk, mert mindenért megdolgozik valaki. Ráadásul nem szabad a háttérben munkálkodókat lebecsülni. Zseniális mű, nekem könnyen kedvencemmé vált.
!!!SPOILERES VÉLEMÉNY!!!
Nagyon-nagyon-nagyon jó volt, hogy Etsukót végül nem vették fel a magazinhoz. Nemcsak azért, mert az már túl klisés lett volna, hogy a történet végére minden álma valóra válik, hanem azért, mert ezzel azt szemléltették, hogy ott kell kellemes környezetet kialakítanod magadnak, ahol vagy. Etsuko nem mondott le a céljairól, de alázatos volt. Miután nem készült el időben, és Morio munkáját kellett használnia, nem csalt, és szerezte meg lopott munkával az állást. És az volt az egészben a legjobb és legéletszerűbb, hogy utána a főszerkesztő meg nem tolta le a maszlagot, hogy nem baj, mivel őszinte voltál kapsz még egy esélyt. Sokkal jobb volt így, hiszen ha kapott volna második esélyt, azzal azt mutatták volna, hogy nem baj, hogy csalsz, majd utólag kijavítod a hibád.
Szereplők:
Kono Etsuko - Ishihara Satomi
A fentiekben már talán érzékelhető volt, hogy mennyire imádtam Etsuko karakterét. A mindig vidám, kitartó, lelkes és törekvő karakter Japánban nem olyan egyedi, de az ő jelleme mégis az volt. Kissé talán megszállottja volt a divatnak, de én mindig örülök, amikor olyan szereplőt látok, akinek van egy szenvedélye. Ráadásul az is pozitív volt, hogy ő a divatért őrült meg. Az emberek hajlamosak mindenkit felszínesnek nevezni, aki odavan a ruhákért, pedig Etsukónak ez olyan rajongás volt, mint másoknak mondjuk a zene, vagy az irodalom. Tetszett a nyitottsága is, ahogy megszerette a munkáját, az alapossága, hogy semmit nem vett félvállról, hanem mindennek utánajárt, és bár néha kissé indiszkrét volt, de törődött a körülötte lévőkkel. És nagyon emberi volt, mert az optimizmusa és lelkesedése ellenére neki is voltak rossz napjai és problémái, és ő is elcsüggedt időnként. De pont ettől lehetett azonosulni vele. Nekem nagyon szimpatikus volt, a szettjeiről meg ne is beszéljünk, hát azok maguk voltak a csoda!
Orihara Yukito - Suda Masaki
A való életben nehezen jutok dűlőre az ilyen csendes fiúkkal. Sorozatokban viszont egész máshogy viszonyulok hozzájuk. Yukito-kun nem azt mondom, hogy életem férfi főszereplője volt, de egészen megszerettem. Tetszett, hogy az ő élete sem volt rendben, és bőven megitta a levét, mikor félvállról vett valamit. Főleg az ő szála volt tanulságos nekem, sokat akart egyszerre, és végül le kellett mondania dolgokról. A mulyasága is kicsit szúrta a szemem, ahogy maga sem tudta, hogy mit akar Etsukóval kezdeni, de a sorozat végére összeállt, hogy mennyire csodálja és tiszteli. Aztán meg az is nagyon jó volt, ahogy rávilágított a "kisemberek" munkájának fontosságára. Szóval kedveltem Yukitót, bár valószínűleg a való életben kényelmetlenül érezném magam a teszetoszasága miatt, de szerencsére ezzel a problémával nem kell foglalkoznom.
Morio Toyoko - Honda Tsubasa
Nem tudtam Morio karakterét utálni, viszont tüske volt a szememben a lazasága. De nagyon fontos volt a karaktere, hiszen övé volt nagyjából minden, ami Etsukónak kellett volna, és mégsem értékelte eléggé. Nem rajongott annyira a ruhákért, azt nagyon jól érzékeltették, hogy az ő kreativitása messze elmaradt főhősnőnkétől, viszont mivel ez volt a munkája, abba beleadott mindent. Ez egészen tetszett, de én úgy vagyok vele, hogy az életben nagyon fontos az elhivatottság és a szenvedély, ezért nem jó, ha olyan a foglalkozásunk, amit igazából annyira nem élvezünk. Viszont ő jó barátja volt Etsukónak ettől függetlenül, és végül is érdekes kontraszt volt mellette, szóval szükséges volt az ő jelleme.
Remélem, tetszett az ismertető, és felkeltette az érdeklődéseteket. Szerintem nagyon érdekes, izgalmas és tanulságos, és jó a hangulata, a látvány pedig tökéletesen passzol a sztorihoz. Köszönöm, hogy elolvastad, látogass el máskor is!
Kapcsolódó bejegyzések:
