Ie Uru Onna - A nő, aki házakat ad el

Ie Uru Onna

...avagy a japánok MINDENRŐL tudnak sorozatot csinálni. Most, hogy beköszöntött a nyár, gondoltam egy kicsit váratok még a csodálatos Kurosaki-film ismertetővel és addig is egy könnyed és rövid sorozatot hozok el. Azért mondom, hogy könnyed, mert nem annyira komplikált a cselekménye, rövidnek meg azért, mert a nyári sorozatok, amik a listámon vannak kissé összetettebbek, minthogy így hirtelen írjak róluk. Ezt a doramát amúgy is nem rég láttam, szóval még friss az élmény. Először nem tudtam, mit várjak tőle. Ennyit még én is tudok japánul, szóval már rögtön a cím kiszúrta a szemem. Elég egyértelmű volt, hogy ingatlanügynökökről lesz szó, de a főszereplő színésznőt felismerve annyira nem alkottam képet a sorozatról. Hát, jobban is tettem, hiszen amit láttam, az aztán minden volt, csak nem megszokott. Nem fogok rögtön a bevezetőben minden poént lelőni, de annyit elmondok, ez a sorozat nem egyszer idegesített fel, és kergetett az őrületbe, szóval hölgyeim és uraim, örömmel konferálom fel mai műsorunkat:

Adatok:

Sugárzás ideje: 2016. július 13 - szeptember 14.

Epizódok száma: 10 rész

Rendező: Inomata Ryuichi, Sakuma Noriyoshi

Csatorna: NTV (Nippon TV)

Zene: Tokuda Masahiro

Történet:

Egy teljesen hétköznapi ingatlaniroda mindennapjaiba nyerhetünk betekintést. A dolgozók teljesen átlagos, köznapi emberek, mindenki kisebb-nagyobb sikerrel végzi a dolgát: házakat, lakásokat értékesít. Azonban ezt az ártatlan békét, és valljuk be, kényelmet, megzavarja valaki. Új ügynök érkezik az irodába, aki egyben a "másodfőnök" is lesz. A nő Sangenya Machi. A megnyerő külseje és hírneve ellenére azonban még valami feltűnik munkatársainak: érzéketlenül halad a célja felé. Sanchi, ahogy becézik egyvalamit tart szem előtt: házakat kell eladnia. És márpedig egy biztos, ő soha még nem vallott kudarcot. Nincs olyan ház, amit ne tudna eladni, ez pedig egész jól hangzik, hiszen jó hír az irodának, amelynek így megnőnek majd az eladásai, de hát ennek vannak azért előfeltételei. Sanchi nem ismer könyörületet a lusta kollégáival szemben, az ügyfeleknek pedig nem csak otthontalálásban segít. Számára a megrendelők az elsők, ami azt jelenti, hogy amellett, hogy eladja nekik az igényeiknek legmegfelelőbb házat vagy lakást, bizony a magánéletükbe is bepillant, és milyen jól teszi, hiszen megoldja a problémáikat és konfliktusaikat. De azért ennek a látszólag kőszívű nőnek is vannak érzései, és vágyai, ami pedig a legrejtélyesebb: múltja.

Vélemény:

Nem azt mondom, hogy a megszállottja lettem, de nagyon érdekes sorozat volt. Sok fontos dologra rávilágított, amit sokan hajlamosak vagyunk elfelejteni, ilyen például a munkánk komolyan vétele. A legtöbb esetben tetszett, hogy Sanchi figyelt az ügyfeleire, és nem csak félvállról vette őket. Legtöbbször pedig a legnagyobb nehézségeiket is megoldotta, amit ők maguk nem mertek kimondani. Persze akadt olyan pillanat, amikor inkább csöndben kellett volna maradnia. De nagyon tetszett, hogy felrázta az irodát, és végül is a versengésen kívül elérte a produktivitást is. A többi karakter nagyon jól el lett találva, és érdekesek voltak az egyes anekdoták is, amelyek részenként váltakoztak. Teljesen meg voltam elégedve a sorozattal, szerintem érdemes megnézni, nagyon tanulságos és ezen kívül szórakoztató is, ahogy azt már Japántól megszokhattuk.

Szereplők:

Sangenya Machi - Kitagawa Keiko

Nos, én életemben egy embernél láttam még ilyen érzelemmentes arcot, az pedig Yamapi volt egy másik sorozatban (arról majd később lesz bejegyzés) Izé... talán nem véletlen, hogy régen egy pár voltak... Minden esetre színészileg zseniális alakítás volt. Keikot többször láttam már, de talán itt érte el a csúcspontját. Sanchi egy csinos, harmincas, egyedülálló nő, aki a munkájának él, barátai nincsenek, kapcsolata talán soha nem is volt, de mindenben maximalista és sikeres. Azonban a felszín alatt rengeteg sebet hordoz, a múltja, amely fájdalommal és nélkülözéssel telt, a jelene, amelyben magányos és szerelemre vágyik, és még sok egyéb, ami szerintem egy nagyon különleges karakterré tette. Nem mondom, hogy a tökéletes női alak, de nagyon tetszett, hogy így törődött a megrendelőivel, feltétel nélkül, és nem azt adta nekik, amit kértek, hanem amire szükségük volt. Elhidegült családokat hozott újra össze, párok életét könnyítette meg, egyszóval odafigyelt azokra, akikkel dolgozott. Az viszont nem tetszett, amikor másoktól vette el az ügyfeleket. Ettől az egy szépséghibától függetlenül nagyon érdekes karakter volt, és végső soron szimpatikus is volt a maga módján.

Yashiro Dai - Nakamura Toru

Az ügynökség főnöke, elvált, negyven körüli férfi, aki elég lazára engedte a gyeplőt, így a dolgozói sem őt, sem a munkájukat nem veszik komolyan. Egyébként egy végtelenül jóindulatú, engedékeny ember, aki nem arról híres, hogy mindenáron véghezviszi az akaratát. Lassan kezdte is elveszteni a státuszát az irodában, de ezzel párhuzamosan közelebb került Sanchihoz, és sok mindent megtudott róla. Hosszú út áll mögötte, ami a főnöki székig vezette, ez pedig különösen tetszett, hiszen ő is szórólapozással és nulla ügyféllel kezdte, mégis ide jutott. Belül igazából ő is magányos, így sokat jár az irodához közel fekvő bárba, és apai gondoskodással törődik az ott dolgozó Kokoro-channal. Azonban ő már messze nem olyan határozott jellem, így mikor kritikus pillanat érkezik, természetesen Sanchira marad, hogy a főnök helyett döntsön. Ettől viszont még nem lesz sem tutyimutyi sem szánalmas karakter, így én inkább jót derültem rajta, minthogy elítéltem volna.

Niwano Seiji - Kudo Asuka

Niwano már a sorozat elején Sanchi mellé szegődik. Mivel ő még a főnöknél is határozatlanabb jellem, és az ő eladásai sincsenek épp az egekben, Sangenya főnök úgy dönt, hogy kikupálja a fiút. Niwano mindig megy vele, és mivel önállóan egy házat sem képes eladni, az ügyfelei szépen átvándorolnak Sanchihoz. Ez a része kicsit zavart a sorozatnak és főleg a szereplőnek, de ettől eltekintve nem volt bajom vele, olyan tipikusan elveszett karakter, aki maga sem tudja, hogy mit hogyan akar, de egy biztos, hogy senkinek nem akar rosszat. Sokat tanul Sanchitól és végül azért nem marad üres a szíve, amikor a vaslady került szóba. Egy hajszálnyit még szurkoltam is neki, hogy mondja el az érzéseit Machinak, de elég abszurd lett volna a helyzet, attól tartok. Így megmaradt a mindig hűséges másodhegedűs poszton, arra pedig tökéletesen meg voltak az adottságai. A színész is jó választás volt, bár azért őt elnézve kíváncsi lettem egy karizmatikus szerepére is.

Adachi Satoshi - Chiba Yudai

Elérkeztünk a világ egyik legmenőbb karakteréhez. Amikor azt mondom, hogy Chiba Yudai, akkor ezt szeretném látni. Nem a nevetségesen kisfiús epertorta-herceget, nem az indokolatlan csábítót, hanem ezt! Az előző bejegyzésben ő volt az egyik főszereplő, itt sajnos csak a háttérben maradt meg, de ott mennyire jól! Talán ez valami furcsa fétis, de első látásra beleszerettem. Adachi-san az iroda hercege, a bájos mosolyával rengeteg ügyfele van, így sikerben fürdőzik, és tömegek szívét tudhatja magáénak. Erre tökéletesebb színészt nem is választhattak volna. Azonban ahogy halad a történet és Satoshi veszti el a pozícióját, úgy látjuk meg egy másik énjét is. A mosolya egyre gyakrabban válik erőltetetté, a sikerei pedig eltörpülnek Sanchi mellett. Ez bosszantja a leginkább, mégis végül a cégnél marad, és felveszi a versenyt a felettesével. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én szeretem az ilyen karaktereket, akik nem unalmasak, nem sablonosak, sokszor talán szemétnek tűnnek, de igazából a legszórakoztatóbbak, és gyakran kimondják azt, amit mi is hányszor éreztünk már, amikor egy nem kedvelt személy tűnt fel a színen.

Shirasu Mika - Imoto Ayako

Aki jelen esetben ő. Na, ő még engem is végtelenül irritált. A lány, aki bejár az irodába, egyetlen ingatlant nem adott még el életében, ezért csak eszegeti a kis pudingját, vagy bámulja Adachit. Persze, sokszor nevettem rajta, de azért akkor is örültem, amikor Sanchi a maga sajátos módszereivel munkára kényszerítette. Nem illett hozzá a munka fogalom, így megkönnyebbültem, mikor kicsit szenvedni láttam. Nyilván nem rosszindulatból, hanem egyszerűen azért, mert aki nem dolgozik, ne is egyék, tartja a mondás. Szükséges karakter volt, hogy kontrasztot adjon Sanchi mellett, mint lusta nőtársa, és hogy legyen valaki, aki végig kitart Adachi-san mellett. Nem utáltam az ő jellemét sem, szimplán idegesített, de hát ilyenekre is szükség van. A színésznő viszont zseniális volt, egyébként ő komikusként és tévés személyként keresi kenyerét, csak pár filmje és sorozata van, mégis, ezt a szerepet elég jól megformálta.

Köszönöm, hogy végigolvastátok, remélem, tetszett, és kedvet kaptatok hozzá, látogassatok el máskor is a blogra!

Kapcsolódó:

Kurosaki-kun

Ouran High School Host Club

Ao Haru Ride film

Paradise Kiss

Kurosaki-kun (film)
Kanna-san

Kurosaki-kun no iinai ni natte naranai - avagy az álom szerelmi háromszög

A Fekete Ördög és Fehér Angyal

Úgy tűnik eddig egész jól tartom, hogy gyakrabban írok bejegyzést, ebben a hónapban ez már a második! Ez természetesen köszönhető a jól megérdemelt nyárnak, és az elkövetkezendő pihenésnek, lazításnak, kikapcsolódásnak. Ja, jó vicc, egész végig dolgozni fogok lol. Na, jó, egész végig nem, így akadt most is némi időm, mert erre a bejegyzésre még jó, hogy van időm. Az azonos című mangából készült remekmű csupán két részes, de nem kell máris zokogásban kitörni, van film is! Abból külön bejegyzést tervezek, mert az is azért megér egy misét. Az előző bejegyzéshez képest ez ég és föld. A sorozat egyszerűen tökéletes! A történet zseniális, a színészek kifogásolhatatlanok, az atmoszféra pedig magáért beszél. Eleinte sablonos sztorinak tűnhet, majd az ember rájön, hogy ez úgy paródia, ahogy csak van. Vágjunk is bele!

Adatok:

Sugárzás ideje: 2015. december 22-23.

Epizódok száma: 2 rész

Rendező: Kawai Hayato

Csatorna: NTV

Zene: Sexy Zone - Make my day

Történet:

Akabane Yu kiközösítve töltötte alsó-közepes éveit. Nem volt sem szép, sem okos, sem barátkozós típus, ezért mindenki cukkolta és csúfolta az osztályban, és különféle módokon piszkálták. Azonban a lánynak elege lett, így addig addig kísérletezett, míg egy tervet eszelt ki egy "új én" felé. A normális ruhák és smink mellett kész stratégiát és bakancslistát eszelt ki. Ennek fényében költözik be új otthonába, a Harumo Kollégiumba. A szülei Sanghajban dolgoznak, így neki ezen a helyen kell élnie a gimi alatt. Ami még annyira nem is lenne rossz, ha a lelkem nem balhézik össze öt perc után a pszichopata kollégiumi főnökhelyettessel. A hosszúhajú Kurosaki Haruto épp jól kiosztott egy környezetszennyező diákot (és milyen helyesen tette!!!) mikor Yu rászólt. Természetesen Haruto ezt nem hagyta annyiban, meg is lett a balhé, aminek következtében Kurosaki rákényszeríti a lányt, hogy három hónapig legyen a rabszolgája. Az erős személyiségű leányzó persze nem mondhat nemet, így három hónapig -ami már átnyúlik a filmbe is- a fiú minden szavára ugrik. De Isten ad és elvesz, Yunak szerencséje van, és segítségére siet a jószívű és lehengerlő modorú Shirakawa Takumi, a kollégium főnöke (megy itt a hierarchia) A fiú Yu barátjának adja ki magát, ezzel segítve őt szerelmi tapasztalatot szerezni, kicsit gyakorolni, de mondanom sem kell, hogy azért a történet nem ennyi, egy tipikus szerelmi háromszög alakul ki, a Fekete Ördögnek és Fehér angyalnak köszönhetően három hónap pedig izgalmas eseményekkel telik.

Vélemény:

Ha egy könnyed művet kell javasolnom, gondolkodás nélkül rávágom ezt. Sajnos nem csak az ázsiai filmiparban jelenik meg a zsarnokoskodó férfi főszereplő, de gondoljunk bele mondjuk a Büszkeség és balítéletbe, ahol szintén egy, hogy úgy mondjam kevésbé kedves úr a hősszerelmes. Azonban ez a sorozat és film egészen más. Kurosaki-kun tényleg egy agresszív türannosz, de attól nem kell félni, hogy egy feminista-mozgalom indul a film hatására a nők elnyomása ellen, ugyanis ezt a filmet konkrétan nem lehet komolyan venni. Annyira tipikus gimis szerelmi sztori, hogy az már fáj. A szerencsétlen lány, akit eddig utáltak, majd hirtelen a suli két leghelyesebb srácával kezd lógni, akik közül az egyik nyomatja a "majd én boldoggá teszlek", "én megvédelek (de mitől könyörgöm???)" szövegeket, a másik meg annyira flegma, hogy még a kamerába sem néz két másodpercnél tovább. De épp ettől élvezhető. Annyira sablon, hogy nem lehet nem paródiának venni. És mikor megnéztem a két részt, éreztem, hogy ebből folytatás kell, szóval a többit majd a film ismertetőjénél írom meg. Most csak annyit mondanék, hogy mindenki nézze meg kötelező jelleggel, instant agyhalál, de megéri.

Szereplők:

Akabane Yu - Komatsu Nana

Tehát Japán megint alkotott. Elég logikus, hogy a "csúnya", "komor", "sivár" lány szerepére egy népszerű modellt válasszunk, aki párizsi divathetekre jár, tényleg. Na, a külsőtől eltekintve ez a lány katasztrófa volt. A tipikus idegesítően szerencsétlen, aki megbotlik a saját lábában, nem érzékel semmit a körülötte lévőkből, egyébként meg csinálja, amit mondanak neki. De mégsem tudtam utálni vagy bármi, mert egyszerűen zseniális volt. Nana nagyon ügyesen játszotta el, kicsit illet rá a szerep, bár azért megnézném más kontextusban is. A karakter a többiekhez képest semmi meglepetést nem okozott, paródia lévén tökéletesen sablon volt.

Kurosaki Haruto - Nakajima Kento

Na a másik fele... Kentót én egy rendkívül nyugodt, kissé néha szégyenlős, csendes fiúnak ismertem (igen, természetesen személyesen ismerem, így tudok róla kiforrott véleményt alkotni) erre ez... De nem tudom, mit vártam, mikor állandóan a rosszfiú szerepet kapja meg, pedig háááát... De olyan ügyesen teljesített, hogy emelem kalapom, egyszerűen csodálatos színész annak ellenére, hogy még viszonylag fiatal. A karakter természetesen az a fajta, aki bedugja a fülest még akkor is, ha nem megy a zene, aki mindenben osztályelső, és egy hajvágás után mindenki szerelmes belé. Sok agresszív férfi szereplőt láttam már, de hát ő viszi a pálmát egyértelműen. Miután meghallottam zongorázni (Kento nagyon szépen zongorázik) akkor meg egyenesen el voltam ragadtatva. Egyébként érdekes, néha nem értem, miért van az, hogy inkább az erőszakos rosszfiút választják a lányok, mint a kedveseket, és persze én is ebben a csoportban vagyok. Ez talán azért lehet, mert ők izgalmasabbak, és nehezebb kiszámítani őket, nem úgy, mint például Takumit...

Shirakawa Takumi - Chiba Yudai

Amikor azt mondom, hogy Chiba öt évvel idősebb Kentónál, akkor nem hazudok, oké? A forgatás alatt 26 éves színész a legkevésbé sem lógott ki a szinte még tinik sorából, de ez annyira nem is meglepő. Sok szerepben láttam már, nála sokkal viccesebb a beképzelt szépfiú, aki erőltetett mosollyal koptatja le az idegesítő lányt, de műmosolyból itt is akadt bőven, a szerep megkövetelte. Harutóval természetesen gyerekkori barátok és riválisok, ő a nyugodt fél, aki kiegészíti az idegbeteg barátját, és ő az is, aki felkarolja a lányt, és hősiesen eljátssza, hogy a barátja. A három főszereplőtől nem különbözik, ugyanolyan tömegkarakter, és ugyanolyan szórakoztató. A színészi alakítás itt is tökéletes, szóval a hibátlan stábnak nyugodtan megszavazhatunk egy Év színésze díjat.

Nem viccelek, ezt mindenki nézze meg. Olyan egy borzasztó nagy hülyeség, hogy az valami félelmetes, de például én, aki annyira nem szereti a béna gimis sztorikat, szakadtam a röhögéstől, de annak is ajánlom, aki szereti őket, nem árt egy kis építő kritika azoknak a sokszor egymástól alig különböző történeteknek. Ez persze nem bántás, azokat is lehet élvezni, de mennyivel szórakoztatóbb már egy ilyen baromság? Köszönöm, hogy elolvastad, várd a folytatást, hamarosan érkezik, úgyhogy látogass meg máskor is!

Kapcsolódó:

Scrap Teacher

Ouran High School Host Club

Ao Haru Ride
Ie Uru Onna
Kurosaki-kun no Iinari ni Natte Naranai (film)

Kaze ni Tatsu Lion - avagy a szélben álló oroszlán

The Lion Standing in the Wind

Egyik alapelvem, hogy az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó. Na, én ezt rontottam el... Pár nap híján fél éve nem írtam, amire kifogásokat tudnék találni, de ahelyett, hogy mentegetőznék, inkább annyit mondok, hogy meg fogok próbálni aktívabb lenni, ha pedig nem sikerül, akkor elnézést azoktól, akik várják az új bejegyzéseket. Bocsánatkérés vége.

Kutakodtam az oldalon, ahol a filmeket és sorozatokat szoktam nézni, amikor megláttam ezt. Hm, ígéretes cím, szeretem az oroszlánokat, nézzük a képet. Hiszen ott egy afrikai kisfiú!!! Hadd nézzem csak a stábot, a sztorit, az időtartamot stb. Játszik benne a kedvenc színésznőm? Még ennyi csalogató dolgot egyszerre! A lényeg, hogy amint lett időm, fogtam magam, és megnéztem a filmet. Na, ízelítőként csak annyi, hogy én félévente szoktam sírni, filmen évente, de ezen bőgtem, zokogtam, jajgattam, mindent csináltam. Hogy miért? Nagyon remélem, hogy ebből az ismertetőből ki fog derülni.

Adatok:

Megjelenés dátuma: 2015. március 14. 

Időtartam: 139 perc

Rendező: Miike Takashi

Zene: Kaze ni Tatsu Lion - Sada Masashi

Történet:

Elsőként leszögezem, hogy mindenki úgy olvassa, hogy két dolgot észben tart. Az egyik az, hogy ez a film igaz történeten alapul, a másik pedig az, hogy csak erős idegzetűeknek ajánlom, mert olyan sorsokat láthatunk benne, amik erőteljesen összefacsarják az ember szívét. Ez rögtön a történetből ki is derül, olvassátok csak!

A film a nyolcvanas években játszódik, viszont a cselekmény szoros összefüggésben van 2011 eseményeivel. Főszereplőnk Dr Shimada Koichiro fiatal orvos, aki lelkesen kötelezi el magát arra, hogy a különféle trópusi betegségeket tanulmányozza, és természetesen eközben életeket mentsen. Így kerül ki Kenyába. Az afrikai ország ma sem a biztonságáról híres, abban az időben pedig ráadásul egy polgárháború is dúlt. Koichiro egy kutatóintézetben kezdi, ahol természetesen gyógyítanak is, de azért nem a legdurvább esetek mennek oda. Azonban a mindig vidám, erőtől kicsattanó orvosnak új feladattal kell szembenéznie. A vezető orvos, Dr Murakami egy olyan helyre küldi egy hónapos "gyakorlatra", ahol már igazán ijesztő sérüléseket kell majd ellátnia. Koichiro eleinte oda is szívesen megy, de amikor egy nap már a tizedik végtagot kell amputálnia a háborús sebesültekről, akkor az ő hite is meginog. Mire vége az egy hónapnak, bezárkózik és teljesen megváltozik. Az ember azt hinné, hogy soha még a nevét sem akarja hallani a környéknek, azonban miután Murakami doktor minden erejét bevetve próbálja elfelejtetni vele az ottani borzalmakat, kiderül, hogy Koichiro vissza akar menni. A döntését végre is hajtja, és visszatér a menekülttáborba. Nem sokkal később egy csapat gyerek érkezik, és Koichiro ekkor jön rá, hogy ez a háború brutálisabb, mint gondolná. Egy új ápolónő is érkezik Indiából, Kusano Wakako, akivel közösen felkarolják a gyerekeket. Iskolát és árvaházat nyitnak nekik, és időközben Koichiro Japánban töltött éveibe is nyerünk egy kis betekintést, és megtudhatjuk, milyen út vezette a szigetországból Kenyába a szélbe üvöltő oroszlánt.

Vélemény: 

Nagyon szívesen írnék spoileres véleményt is, de félek, hogy valaki elolvasná, mielőtt megnézi a filmet, és akkor oda az egész csattanó, szóval érjük be ennyivel. Ha mondanom kell egy filmet, ami legnagyobb hatással volt rám, ezt mondanám. Meg sem tudom számolni, hány filmet láttam már életemben, de azt sem, hogy hány kedvencem van. Mindezek ellenére ez az a film, amit bármikor meg tudnék nézni, és folyton késztetést érzek arra, hogy ezt meg is tegyem. Rengeteg mindenre felhívta a figyelmem. Ugyebár Japánról készítek blogot, de ez nem azt jelenti, hogy nem érdekelnek más országok. Én egy olyan ember vagyok, aki a világ összes kultúráját meg akarja ismerni, aki mindenhova el akar jutni, a nyomornegyedektől kezdve a villákig, aki egyszerűen nem tud ülni a pesti kis szobájában (nem is ott lakom lol) és telefonozni, miközben a világ annyi csodát rejteget még. Ez a 140 perc pedig olyan hatással volt rám, hogy azt el sem tudom mondani. A végén zokogtam, közben pedig óriási késztetést éreztem arra, hogy vegyek egy repülőjegyet, és elmenjek bárhova egyedül, valahova, ahol még nem voltam. A film egyszerű, inkább életrajzi jellegű, de eseménydús, tanulságos, szívszorító, megható és az egyik legjobb alkotás, amit valaha láttam. Sehol egy sablonos rész, egy kínos, nevetséges pillanat, mert ez egyszerűen a rideg valóság. Háború, sebesültek, árvák, betegek és életek, amelyeket ez az orvos megváltoztatott. Aki teheti, tud angolul és bírja a durvább filmeket mindenképp nézze meg. Ijesztő lesz, mert ez a világunk, de talán pont ettől olyan csodálatos ez a föld, mert ahol van nyomor és szenvedés, oda érkezik segítség is.

Szereplők:

Shimada Koichiro - Osawa Takao

Mint fentebb már említettem, Koichiro valóban élt, és a film is az ő feljegyzései miatt jöhetett létre. Valójában a sztori a valóságban kicsit máshogy lehetett, hiszen a film egy könyv adaptációja, ami egy dal történetének leírása, ami voltaképp Koichiro egykori szerelméhez írt leveleiből lett. A doktor élete érdekesen alakult, hiszen véletlen került erre a pályára. Kisfiú volt, amikor születésnapjára a hőn áhított játék helyett egy könyvet kapott. A könyv Albert Schweitzerről szólt, aki maga Nobel békedíjas orvos (és még sok más) volt. Az ő története inspirálta Koichirót. Sok mindenen ment keresztül, míg végül révbe ért az élete, és a céljának szentelhette magát. Az ismertetőnél is írtam, milyen életvidám volt, ez a tulajdonsága viszont elég hullámzó volt. Nem is csoda, hiszen rá kellett jönnie, hogy nem tanulgatni van ott, Kenya pedig nem Japán, ahol az emberek fejfájással kórházba járnak. De miután kitapasztalta az ország körülményeit be tudott olvadni, és példátlan munkát végzett. Minden idejét a gyerekekkel töltötte, tanította őket, nevelte, és önzetlenül megadott nekik mindent, amit csak tudott. A vidámsága is sokszor előjött, és ezt a gyerekekre is átsugározta. Ismerte őket és még jobban ismerni akarta. Az egyik legjobb ember, akit nemhogy filmben láttam, de egyáltalán bárhol hallottam róla. 

Kusano Wakako - Ishihara Satomi

A Rich Man Poor Woman ismertetőben már említettem, hogy Satomi a kedvenc színésznőm, így pláne nem volt kérdés, hogy megnézem a filmet. És nem kellett csalódnom, ez a nő egyszerűen őstehetség. Wakako Koichiróhoz hasonlóan önzetlen és lelkes. Ő talán komolyabb volt társánál, de ez azért is lehet, mert már tapasztalt nyomort Indiában, ahonnan átjött. Az ő stílusa kissé visszafogottabb, nem bolondozik annyit a gyerekekkel, mint Koichiro, ő inkább a tökéletes anyuka számukra. Ő is élete végéig a gyerekekkel marad, és az ő munkája sem törpül el. Nekem nagyon szimpatikus szereplő volt, nemcsak a Satomi miatti elfogultságom miatt, de maga az egész karakter megnyugtató és példamutató volt. Meg persze számomra kissé példakép is. Oké, nem kicsit, nagyon szeretnék én is olyan lenni, mint ő, szóval remélem, mindenki megérti a rajongásom.

Akishima Takako - Maki Yoko

Ő Koichiro szerelme, akivel még Japánban találkoztak. Egy kis szigeten él a családjával, az apja a helyi orvos, akihez a környék összes betege érkezik. A lány is doktornak tanul, így besegít az apjának, ahol csak tud. A kapcsolatuk Koichiróval elég visszafogott, inkább barátságnak mondanám, viszont Koichiro szerette volna, ha Takako vele megy Kenyába. Erre azonban sosem került sor, ugyanis apja gyenge egészségi állapota miatt Takako vette át a rendelőt. Így csak gondolni tud a messzi országban élő Koichiróra, és csak találgathat, hogy mit csinál épp. Ő nekem kissé kimért volt, nem volt egyáltalán unszimpatikus, de nem annyira tudtam azonosulni vele, mint Wakakóval (összecsengnek itt a nevek...) Végül örültem annak, hogy elfogadta, hogy Koichiro más célt választott magának, így Takako is élte az életét és megházasodott. Na, hogy a valóságban mi történt azt nem tudjuk, de elég sok levelet válthattak, ha egy egész könyv kijött belőle.

Michelangelo Koichiro Ndungu

Sajnos bárhol kerestem a színészt, nem találtam meg, ezért elég valószínű, hogy ez az egy szerepe volt. Ő egy nagyobb csapat sebesülttel érkezett, akiket sebesülésekkel vittek be a táborba. Eleinte ellenséges volt Koichiróval, kiabált vele és elfordult, ha hozzászólt, de szépen lassan megnyílt, és ő lett az, aki a legközelebb állt a doktor szívéhez. A többiekkel hasonlóan neki is nehéz körülmények közt kellett megélnie, és a háborúban is részt vett, mint gyerekkatona. De végül Koichiro és Wakako kemény munkájának hála megváltozott az élete, és ő maga is orvos lett. A Michelagelo nevet a táborban kapta, mert jól tudott rajzolni, a Koichirót pedig természetesen a doktor után vette fel. A 2011-es eseményeket pedig azért írtam, mert akkor volt a Tohoku földrengés, amely az érintett területeken hatalmas pusztítást okozott. Ndungu azért ment oda, hogy az ottani sebesülteket ellássa, és megmentse Koichiro népét.

Remélem mindenki kedvet kapott a filmhez, mert egy olyan alkotásról van szó, amit szerintem mindenkinek látnia kell. Annyit még a végére, hogy csak az nézze meg, aki jól tud angolul, vagy kérjen fordítást, mert ezt a filmet érteni kell, nem elég az eseményeket látni. Köszönöm annak, aki végigolvasta, további szép napot!

Kapcsolódó:

Rich Man Poor Woman
From Five to Nine
Pretty Proofreader