Kanna-san!
Elérkezett az újév, én pedig viszonylag hamar meg is érkeztem, hogy elhozzam 2018 első bejegyzését. Ritkán fordul elő, de most úgy írok egy sorozatról, hogy még friss az élmény. Általában próbálok időrendi sorrendben haladni, meg sokszor inkább azt veszem elő, amihez épp hangulatom van, de ez a dorama olyan csodálatos és olyan hatással volt rám, hogy azonnal eldöntöttem, hogy népszerűsíteni fogom. Több elemből áll össze, ahogy én érzékeltem, és nagyon sok apró történés volt, amit körüljárt, de egy valami kötötte össze ezeket, mégpedig a főszereplő személye. Nyári sorozat lévén elég pezsgő, könnyed műről beszélünk, viszont ettől még egy elgondolkodtató, tanulságos sorozat. De nem akarom sokáig szaporítani a szót, hiszen akkor lehet legjobban megismerni valamit, ha ténylegesen belepillantunk, szóval kezdjük is az elemzést!
Adatok:
Sugárzás ideje: 2017. július 18 - szeptember 19.
Epizódok száma: 10 rész
Rendező: Hirano Shunichi, Kunimoto Masahiro
Csatorna: TB
Zene: AI feat Kanna - Kirakira
Történet:
A Suzuki család mindennapjaiba nyerhetünk betekintést. Főszereplőnk, Kanna egy népszerű divatcégnél tervező, a férje, Rei pedig informatikával keresi kenyerét. Van egy tündéri ovis kisfiuk is, Reon. Minden olyan békés, olyan idilli. Egészen addig, míg ki nem derül, hogy Rei megcsalja Kannát. Ráadásul Reon szülinapján! Mikor kiderül, Kanna olyan mérges és csalódott lesz, hogy rögtön kiadja Rei útját, és a válás mellett dönt. Talán adna második esélyt, ha nem ismerné Rei természetét, aki sajnos nem csak kisfiúként volt elkényeztetett. Szépen halad a sorozat, és a nézők nyomon követhetik, hogy Kanna hogy dolgozza fel a megcsalást, hogy válik egy példaértékű egyedülálló anyává, hogy visel el minden nehézséget, de egyszerre láthatjuk Reon felnőtteket megszégyenítő tűrését is, és azért Rei kapálózása is érezhető. A véleményben majd kifejtem a részleteket, de szerintem ezzel lényegében összefoglaltam a történetet, ez persze kiegészül színes karakterekkel és kisebb-nagyobb cselekményszálakkal.
Vélemény:
Szigorúan véve két részre osztottam a sorozatot. Az egyik rész a házasságról szól, a családról, Kanna és Rei kapcsolatáról, a másik fele viszont kifejezetten Kannáról, az ő harcáról, útjáról és arról, hogy minden rossz ellenére hogy marad az a kis boldogságrobbanás (ezt a szót szerintem élő ember még nem használta) ami miatt annyira szerethető. De mivel én ezt a két szálat elkülönítettem, ezért úgy is beszélek róla. Rei és Kanna szála nem nyerte el a feltétlen imádatomat. Aranyosak voltak együtt, meg tényleg érezhető volt a színészek közt is az a baráti szerelem és támogatás meg kötődés, ami a karaktereket összekötötte, nemcsak egy száraz álca volt. Viszont! Nagyon fontos azt elmondanom, hogy én nem tapasztaltam akkora karakterfejlődést, mint amekkorát kellett volna. Azzal indult az egész, hogy egy önző, önimádó, elkényeztetett akaratos valaki, és ez okozta a házasságuk zátonyra futását. De sajnos nem érzékeltették eléggé a változást. Elkezdett időt tölteni a családjával, törődni velük, de ez volt, amikor inkább anyagiakban bizonyult meg. A végére egészen szerethető személyisége lett, de nekem hiányzott az az igazi drámai megbánás és jellemfejlődés, ami jól jött volna. És akkor lépjünk tovább. Az elmúlt év egyáltalán nem volt rossz, sőt nagyon is élveztem, de azért az érettségi előtti stressz, a sok kapcsolat, amit kezelni kell, és minden egyéb kicsit lehozott az életről. Aztán megnéztem ezt a sorozatot. Nem hiszek az ilyen energiaátadás dolgokban, meg semmi ilyesmiben, de ebből a nőből olyan szintű erő árad, hogy gépen át is falhoz csapott. Teljesen megváltoztatta a hozzáállásomat a dolgokhoz. Rájöttem, hogy mindenkinek van problémája. Az én bajom sem kisebb, mint bárkié, de az én döntésem, hogy ezt hogy élem meg. Kannát megcsalta a férje, egyedül kellett nevelnie a fiát, és még annyi baja volt, de mégis mindig nevetett és pozitívan állt hozzá az élethez. Rengeteg erőt merítettem belőle, és még mindig rá gondolok néha, ha szomorú vagyok. Mindenkinek kívánom, hogy egyszer éljen át egy ilyen katarzist.
Szereplők:
Suzuki Kanna - Watanabe Naomi
Az előbb már egy kis betekintést nyerhettünk főhősnőnk imádni való személyiségébe. Hozzátenném azt is, hogy ez a szerep nem volt nagy feladat. Már régóta követem nyomon Naomit, és nem azt mondom, hogy életem értelme, de életem értelme ez a nő. A valóságban is szoros kötődése van a divat világához, hiszen annak ellenére, hogy plus size modell (és most nem olyan értelembe, hogy nem XS hanem M a mérete, hanem ő tényleg testesebb) saját márkája van, és divatikonként tartják számon. Minden pillanatban viccelődik, hülyül és közvetlen stílusát nem lehet nem szeretni. A karakter is egy az egyben ilyen. A lelkesedése átragad a körülötte lévőkre, a bolondsága pedig a nézőt is leveszi a lábáról. Anyának is kifogástalan. Azt a szeretetet, amivel a fiához viszonyul tanítani kéne. És még feleségként is odaadó volt, a megcsalásról ő nem tehetett. Legalábbis a sorozatban nincs utalás erre.
Suzuki Rei - Kaname Jun
Minden ellenére én nem tudtam utálni Reit. Egy elkényeztetett, énközpontú ripacs, de ez a nevelése miatt is lehet. A végére egészen megkedveltem, de nem volt annyira színes karakter. Viszonylag keveset is szerepelt, de az tetszett, hogy ennyire rajongott Kannáért mindentől függetlenül, és apának sem volt rossz. A munkájába mindent beleadott, és tett azért is, hogy rendbe hozza a házasságát. Kaname Junt én mindig is nagyon kedveltem, de sajnos annyira nem lehet komolyan venni a fejét és azt, hogy ő bárkit is megcsal, hogy igazából kedvem lett volna minden pillanatban megsimogatni, hogy "semmi baj, tudom, hogy te amúgy nem ilyen vagy". Ami azt jelenti, hogy jó színész, és jól megoldotta a neki kiszabott feladatot. És természetesen a sorozatot nem a színész miatt nézzük, hanem a karakter miatt, azt pedig szintén jól eltalálták. Egyébként belegondolva én ilyennek tudok elképzelni sajnos egy átlagos megcsalást. Amilyen esetekkel eddig találkoztam, azok alapján nem csodálkoztam, hogy Rei igazából nem sok lelkifurdalást érez. Elég szomorú, de reális.
Suzuki Reon - Kawahara Eito
Mivel a színészről a nevén kívül konkrétan nincs információ, ezért fogalmam sincs, hogy pontosan hány éves, de nem lehet sokkal több hatnál. A karakter is még óvodába jár, de máris egy szép kis személyisége alakult ki. A válást nehezen élte meg. Még mindig várja haza apját, és nem érti, hogy miért ne jön, azt hiszi, utálja őket az anyjával. De ő mégis csak várja, és feltétel nélkül szereti. Hálás az anyjának is, ő a legfontosabb számára, és még akkor is, ha kicsi, jól érzékeli a helyzeteket, és nem akar soha útban lenni. De a stresszt ő is nehezen viseli, ezért vannak pillanatok, amikor a szülőknek és felnőtteknek meg kell állniuk, hogy végre észrevegyék, hogy a gyerek némán kiabál. A színész vérprofi. Bár talán nem volt nehéz alakítás, de a hangsúlyozása, az arcjátékai, a sírásai annyira életszerűek voltak, amit egyébként a japán gyerekszínészeknél már kezdek megfogni.
Aota Sosuke - Kudo Asuka
A szexi óvóbácsi, akit körülbelül egy lepkevadász szintjére tudok osztani. Mondjuk, elég bejövős a gyerekszeretete, de tényleg elég kis teszetosza karakter. Kannát az oviból ismeri meg, de az internet világában más szálak is mozognak itt. Egy krízishelyzetben egymáshoz csapódnak, és végül neki is jut egy kicsit több szerep, a banda tagja is lesz. Egy korábbi sorozatban, az Ie Uru Onnában már beszéltem róla, hogy ilyen arccal szívesen megnézném egy szigorúbb, vagy legalábbis komolyabb szerepben is, de az a baj, hogy ilyenkor mindig elmosolyodik, és maradok az óvóbácsi karaktereknél. Én kifejezetten bírtam őt, nem sokat rakott a sorozathoz, de aranyos volt, és egyébként is a Kanna-csodálók táborát erősítette.
Kataoka Mika - Yamaguchi Sayaka
A másik erős, független nő a doramában. Ő már jóval idősebb, mint Kanna, de se férje, se párja, ami ugyan aggasztja egy kicsit, de a cég egyik vezető személyeként olyan sok ideje nincs szomorkodni. Nekem naggggyon tetszett az ő karaktere, nagyon sokszor volt ösztönző, bátorító hatással, és néha még Kanna is belőle merített erőt. Mindig ott volt, hogy löketet adjon a folytatáshoz, de egyébként egy csupa szív, segítőkész nő, aki a maga módján éli meg a boldogságát. Néha szigorúnak és keménynek kell lennie, de próbál egészséges kereteken belül maradni. Szimpatikus, példakép kategóriás szereplő.
Sakaigawa Shouko - Triendl Reina
Nem mindig vagyok oda a cuki, érzékeny karakterekért, de Shouko nagyon jól kompenzálta a két céltudatos, erős nőt. Nem mintha szükség lenne kompenzálásra, de mellette kicsit jobban kiéleződtek a jellemvonások. Nem volt egyáltalán idegesítő, ami meglepő, mert néha az írók túlzásba esnek, és az ilyesmi lányokból életképtelen, mindig lábatlankodó szerencsétleneket csinálnak. De őt lehetett szeretni, mert bár sokszor esetlen volt, kevés önbizalma volt, és nem mindig tudta eldönteni, hogy mit is akar, de látszott rajta, hogy tanul és fejlődik, és végül is nem esett soha túlzásokba. Meg voltam elégedve vele, ahogy a színésznővel is, tökéletes, nem erőltetett alakítás.
Nick Namba - Kato Masaya
Az elhagyhatatlan külföldi karakter, aki annyira nem is külföldi, de néha indokolatlanul szólal meg más nyelveken. A nagy nevű divattervező, aki a világ különböző pontjain dolgozik, és tehetségével és kreativitásával hatalmas tiszteletnek örvend. Úgy kerül be a képbe, hogy egyszer csak Kanna azt a hírt kapja, hogy Nick Namba látta a munkáját, és szeretne vele együtt dolgozni. Kanna teljesen bezsong ettől, bár később kiderül, hogy nem egészen a vajszívű főnök, hanem keményen fogja alkalmazottait és munkatársait. A magánéletben viszont gyengéd és szeretetteljes. Na, az ő száluk volt kicsit furcsa, elég hirtelen bukkant fel, és minden elég hirtelen történt, de én nagyon bírtam őt. Ez mondjuk lehet azért van, mert ezekkel a szettekkel nem tudtam túl komolyan venni. De sok jót tett, míg színen volt, szóval repül a szívecske.
Suzuki Ryuko és Tetsuzo - Saito Yuki és Toyama Toshiya
Kanna anyósa és apósa. Ha valami sztereotipikus ebben a sorozatban, akkor azok a szülők. Az anya tipikus tip-top háziasszony, aki imádja és kényezteti fiát és unokáját, de a menyét már sokkal keményebben bírálja. Végig érezhető rajta, hogy belül ő is szereti Kannát, de mégis sokszor piszkálja, ami nekem annyira nem tetszett. Sosem szeretem, mikor valaki kimért, de titkon meg nagyon is kedvel. Mutassa ki mindenki az érzéseit. Mint az após. Ő végig támogatta menyét, mindig kedves és segítőkész volt vele, és bár határozott felesége mellett nem sok esélye volt labdába rúgni, vagy véleményt nyilvánítani, de amikor mégis megtette, akkor jókat mondott. Persze, hosszú évnyi házasság után már nem meglepő, hogy ilyen a pár viszonya, de az anya akkor is visszavehetett volna, a férje pedig lehetett volna karakánabb. Azért persze ők is aranyosak voltak, és nem lehetett egyikőjükre sem haragudni.
Nos, végére is értünk kis bemutatómnak, remélem, mindenki kedvet kapott a sorozathoz, mindenképp ajánlom azoknak, akik kicsit maguk alatt vannak, de persze azoknak, akik csak szimplán egy könnyed kis vidámságra vágynak. Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést, látogass el máskor is!
Kapcsolódó:
Miyamizu Mitsuha egy elszigetelt kis falu lakosa. A helyzetet azonban még tetézi a tény, hogy ő az apró közösség polgármesterének lánya. Így tehát nem csoda, hogy a háta közepére sem kívánja a helyet. Ami talán így nem igaz, de a lényeg, hogy nagyvárosi lélek, Tokióba vágyik. A faluban még egy normális kávézó sincs, így ez talán nem véletlen. Azonban egy napon azt kívánja, bárcsak egy helyes fiú lenne, akinek ugyebár az ég világon semmi gondja nincs. A sors pedig úgy hozza, hogy erre nem kell várni a következő életéig, hanem kipróbálhatja már most, hogy milyen egy fiatal srác testében élni. Mitsuha egy Tachibana Taki nevű fiúval kerül kapcsolatba, méghozzá úgy, hogy álmukban testet cserélnek. De nem úgy, ahogy ezt a filmekben megszokhattuk, hogy a varázs az első szerelmes csókkal törik meg. Az okát nem tudni, de többször is előfordul, már úgy is fogalmazhatunk, hogy rendszeresen. A kaotikus és zavarba ejtő helyzetet úgy próbálják megoldani, hogy a telefonjukba írt jegyzetekkel kommunikálnak, rendre utasítják, vezetik, tanítják egymást. Egészen addig, míg ez a jelenség megszűnik. Taki el sem tudja képzelni, hogy mi történhetett Mitsuhával, de addig nem nyugszik, míg a végére nem jár. Ebből pedig egy kalandos és csavaros történet kerekedik ki.
Őszintén megmondom, először nem annyira vonzott a film. Úgy voltam vele, hogy biztos érdekes, de nem töröm magam, hogy megnézhessem. De mikor a csoporttársam mesélt kicsit róla, hétvégén első dolgom volt, hogy levágódtam az ágyamra, és betöltöttem a filmet. Alapból válogatós vagyok sci-fi terén, de ez a jó kategóriába tartozott szerencsére. Nem is pontos kifejezés a "jó" szó, egyszerűen zseniális volt. Nem volt teletűzdelve klisékkel, pedig még az is megbocsátható lett volna, egy viszonylag gyakori témát dolgozott fel egészen egyedien, többször csalt könnyet a szemembe, és nem volt szájbarágós sem. Sajnos bővebb véleményt csak azért nem mondhatok, mert ez a film sok más művészfilmhez hasonlóan annyira érzékeny, annyira aprólékos és olyan sok csavart tartogat, hogy félek, hogy lelőnék valami poént. A lényeg, hogy mindenkinek ajánlom, aki nem idegenkedik a kicsit gondolkodósabb filmektől.
