Kenshi Yonezu

Yonezu Kenshi

Elérkeztünk egy igen kivételes személyhez. A Japánban egyre nagyobb népszerűségnek örvendő énekest egy kollaborációnak hála ismertem meg, amikor is Yasukata Nakatával készített NANIMONO című számát hallottam. Régebben hetente néztem a Billboard összefoglalóit a hét legsikeresebb kislemezeiről és albumairól, és a Loser című számánál tűnt fel, mint önálló előadó. De akkor most teljesen őszintén, eleinte nagyon nem volt szimpatikus. Fura orrhangja volt, és a klip is olyan elvont volt, ezért annyira nem foglalkoztam vele. Aztán egy másik közös munka vezetett ismét hozzá, méghozzá a Daokóval készült Uchiage Hanabi. Akkor elgondolkodtam azon, hogy mi bajom is van vele, hiszen ez a srác egy zseni! És akkor vetettem bele magam a japán Ed Sheeran (olyan hasonlataim vannak néha...) zenei világába. Nos, elég ütős! De hogy megértsétek, mitől olyan csodálatos Kenshi stílusa, bele kell hallgatnotok. Kezdetnek viszont legyen elég a róla készült ismertetőm. Íme:

Adatok:

Kanji: 米津 玄師 

Egyéb elnevezés: Hachi

Születési dátum: 1991. március 10.

Születési hely: Tokushima

Magasság:

Yonezu Kenshi (keleti névsorrend szerint írom a nevét, de Youtube-on Kenshi Yonezuként és kanjival található meg) már egész fiatalon belevetette magát a művészetekbe. Gimnáziumi évei alatt saját bandája volt, a Late Rabit Edda, amit egyik barátjával hozott létre. Világmegváltó terveinek hála weboldal is készült hozzá, a saját maga által írt dalokat pár novella társaságában fel is töltötték az internetre, de akkoriban még csekély figyelmet kaptak. Középiskola után Osakába költözött, ahol szépművészetet tanult az egyetemen. Ez alatt az idő alatt belekóstolt a vocaloidok életébe, egy erre specializálódott oldalon keresztül, amelyen hamar felkapott lett, egyik dala 1 millió feletti megtekintéssel büszkélkedhetett. Azonban mikor már tényleg népszerű lett, az összes vocaloid dalát letörölte. Később kapcsolatba került Hatsune Mikuval, az egyik leghíresebb japán vocaloiddal, amely csak még nagyobbat dobott az ismeretségén. Azonban 2011-ben befejezte a pályafutását Hachiként, felhagyott a vocaloid videókkal. A Late Rabbit Edda is 2010-ig volt aktív, és miután Kenshi úgy döntött, hogy inkább egyedül folytatja, minthogy egy csapat tagjaként, elkezdődhetett szóló karrierje. Ez egyébként csak részben sikerült, ugyanis 2011-ben hét másik internetes zenésszel megalapította a Balloom nevű független kiadót, amelynél első albuma jelent meg 2012-ben. Attól a pillanattól kezdve pedig sorra érkeznek a jobbnál jobb albumok és kislemezek. Zenei karrierjéhez pedig hozzátartozik az is, hogy főleg gitárra írja a dalait, néha dob is belekerül ugyan, és az elektronikus zene is erőteljesen jellemzi. Producerként is dolgozott már többször is olyan neves énekesekkel, mint LiSA, valamint animék dalainál is közreműködött. De ha már említettük az egyetemi szakát, érdemes azt is megemlíteni, hogy a másik szenvedélye a grafika, már 10 éves korában készített animált videókat Bump of Chicken dalokhoz. Ennek fényében pedig mondhatjuk, hogy Yonezu Kenshi igazi polihisztor.

Albumok:

• Diorama (2012)
• Yankee (2014)
• Bremen (2015)
• Bootleg (2017)

Vocaloid albumok:

• Hanataba to Suiso (2010)
• Official Orange (2010)

Kislemezek:

• Wonderland to Hitsuji no Uta (2010)
• Go Go Yureisen (2012)
• Vivi (2012)
• Koi to Byounetsu (2012)
• Santa Maria (2013)
• Mad Head Love (2013)
• Poppin' Apathy (2013)
• Living Dead Youth (2014)
• Eine Kleine (2014)
• Hope Land (2015)
• Flowerwall (2015)
• Flourite (2015)
• Unbelievers (2015)
• Loser (2016)
• Number Nine (2016)
• Orion (2017)
• Peace Sign (2017)
• Grey and Blue (2017)
• Lemon (2018)
• Flamingo (2018)

Közreműködött:

• Yasutaka Nakata - NANIMONO
• Daoko - Uchiage Hanabi
• Suda Masaki - Grey and Blue

Ez lett volna mára a kis szösszenet egy igen ígéretes és tehetséges előadóról. Nem véletlen nyert az elmúlt pár évben számos díjat, köztük a mondhatni "japán Oscart" is, a legjobb betétdalért (Lemon). Mindenféleképpen hallgassatok bele a dalaiba, mert amellett, hogy jelenleg Japán egyik legnépszerűbb énekese (több videója közelíti meg, vagy hagyta el a 100 millió megtekintést) van benne egy egyedi varázs, amitől olyan különleges. Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést, gyere máskor is!

Forrás: Wikipédia

Chris Hart (szóló)

Chris Hart

Érdekes egyénhez értünk a blog történetében. Ugyebár már az elején leszögeztem, hogy csak japán, esetleg koreai, kínai, tajvani (amilyen közös projektet kell említenem) bejegyzéseim lesznek, azonban ha valaki egy kicsit is szemfüles, valamit azonnal kiszúrhat a képen látható férfin, mert igen, szólistáknál pont fordítva van, mint az együtteseknél, előbb hoztam női előadót, mint férfit. Chris Hart szemmel láthatóan nem kelt túl ázsiai hatást. Ennek pedig egy oka van, hogy ízig-vérig amerikai származású. De akkor mégis miért írok róla? Mert ő egy olyan különleges személy, aki annak ellenére, hogy még csak alig múlt harminc, máris példa értékű éveket hagy maga után. Nem volt nehéz megismernem, egy Billboard videóban tűnt fel többször is, és már akkor sem értettem, hogy mégis hogy énekelhet japánul egy ennyire feltűnően nem japán. A válasz megtalálásának érdekében utánanéztem kissé az énekesnek, és megismerkedhettem egy fantasztikus személlyel. Most pedig bemutatom őt nektek.

Adatok:

Japán név: クリス・ハート

Születési dátum: 1984. augusztus 25.

Születési hely: San Francisco, Kalifornia

Ügynökség: Universal Music Group

Házastárs: Fukunaga Hitomi

Debütálás: 2013.

Miután így felújítottam az adatokat tartalmazó bevezetőt (ügynökség, debütálás, minden van itt) neki is kezdenék. Chris Hart egy nagyon különleges személy, ahogy azt már az elején írtam. San Franciscóban született zenész szülőktől, akik két éves korában szétmentek. Természetesen nem úgy született, hogy japán énekes akart lenni, a szigetországgal szembeni szeretete tizenkét éves korában kezdődött az iskolában. Akkor tetszett meg neki a zene, kultúra, nyelv és minden más. Roppantul vágyott Japánba, és ezt el is érte egy nyári nyaralás alkalmával. Egyetemen japánt tanult, és kapcsolatokat épített ki, hogy amikor majd kimegy, legyen hol megállnia. Szerencsésen kiköltözött Tokióba, és debütált is egy Nikita w/Metallic Beasts nevű banda énekeseként. Azonban azóta szólistaként dolgozik, nem is hanyagolható zenét játszik, érdemes utánanézni. Nem véletlen, hogy a japán közönség is szereti. Ő az első nem japán énekes, aki negyvenhét prefektúrát körülölelő turnét adott. Szerepel a neves zenei listákon, és a 64. Kohaku Uta Gassen nevű nívós zenei gálán is részt vett már. Egy 2015-ben eladott albuma már meghaladta az egymillió eladást. Akárhogy is nézzük, Hart egy csodás ember, és mindenki számára példaként szolgálhat, aki fél megvalósítani az álmait.

Single és más:

• home (2013)
• Mamoritai ~magic of a Touch~ (2013)
• Yume ga Samete (2013)
• Last Forever (2013)
• I LOVE YOU (2014)
• Last Forever -kínai- (2014)
• Tsuzuki Michi a The Gospellers társaságában (2015)
• Stay with me ~Soba ni Ite Hoshii~ (2015)
• Anata e (2015)
• May J. - Summer Ballad Covers ft. Chris Hart (2013)
• May J. - Heartful Song Covers ft. Chris Hart (2014)
• Watashi to Drecom 2 -Drecom Wonderland 2015 Kansai Kinen BEST COVERS (2015)
• Harmonic -duó Sato Chikuzennel- (2015)

Saját és feldolgozott albumok:

• Song for you (2014) saját
• Heart Song (2013)
• Heart Song II (2014)
• Christmas Hearts (2014)
• Heart Song III (2015)
• Christmas Hearts ~winter gift~ (2015)

Nem lett valami hosszú ismertető, ami részben annak köszönhető, hogy nem épp tinibálvány az illető, viszont én még úgy is rajongok érte, hogy nem egy szíválom. Viszont az biztos, hogy az egyik legfantasztikusabb személy, akiről valaha hallottam, és már ezért is megkérek mindenkit, hogy ha nem is a stílusa, legalább hallgasson bele a dalaiba, és támogassa őt ennyivel. Köszönöm, hogy elolvastad az ismertetőt, nézz be máskor is!

forrás: Wikipédia, generasia

Nishino Kana (szóló)

Nishino Kana

Már egyszer készítettem ilyen bejegyzést, amikor egy szólistáról írtam (link) Fogalmam sincs, hogy tetszett-e az olvasóknak, de azért most megpróbálom ismét, mert sok ilyen énekes van még a listámon. A következő nem is más, mint a Japánban igen nagy népszerűségnek örvendő Nishino Kana. A szőke szépség talán nem csak hangja miatt tűnik ki, hanem stílusával is. A szigetországban annyi utcai stílus van, mint a nyű (sosem tudtam, mi az a nyű...) és ő is egy ilyesmire hajaz, ami nem más, mint a gyaru. Nem a divatról akarok írni, úgyhogy aki nem ismeri ezt a stílust, az nézzen meg pár képet, és szerintem érteni fogja. Szóóóval, énekesünket ezért is kedvelik sokan. Én talán valamelyik Billboard listán láttam meg először, de csak pár hete kezdett igazán érdekelni a zenéje, ha jól emlékszem a No.1 című dala miatt. Tehát már régebben is hallottam róla, de most kicsit jobban utána is néztem, Tudásomat pedig továbbadom. 

Adatok:

Név: Nishino Kanako (ez a születési neve, de a színpadi nevének a kanjiját írom, mert azt lehet látni mindenhol)

Kanji: 西野カナ

Becenév: Kana

Születési dátum: 1989. március 18. 

Születési hely: Matsusaka

Magasság: 158 cm

Ügynökség: SME Records

Karrierje 2005-ben kezdődött, 16 évesen. Akkor is nyerte meg a Sony által meghirdetett "Miss Phoenix Audition" nevezetű versenyt. Hozzátenném, 40 ezer versenytársa volt. 2006-ban már szerződött is az SME Records-szal, majd 2008-ban debütált az "I" című kislemezével, amelyet egy ausztrál doú, a Nervo ajánlott neki. Kana maga írta át a szöveget japánra, és az "I" nevet is ő adta neki. Ezzel egy időben angol irodalmat hallgatott az egyetemen. Nagyon érdekli a nyelv, és a kultúra, Amerikában már fiatalabb korában is többször volt, egyébként japán idolhoz képest meglepően jól beszél, és a kiejtése is figyelemre méltó. Kezdetben nem voltak olyan népszerűek a művei, de aztán megkapta a Souleater című anime endingjét, és így 2008-ban ő kapta a legtöbbet eladott anime dal díját. Azóta a karrierje felfelé ível, mind a Billboard (legnézettebb) mind az Oricon (legnívósabb) listákon tarol, több héten, hónapon keresztül a top25-ben vannak a dalai a Billboardon. 

Albumok:

• LOVE one. (2009)
• to LOVE (2010)
• Thank you, Love (2011)
• Love Place (2012)
• with LOVE (2014)
• just LOVE (2016)
• LOVE it (2017)

Single:

• I (2008)
• glowly days (2008)
• Style (2008)
• MAKE UP (2009)
• Tookutemo ft. WISE (2009)
• Kimi ni Aitaku Naru Kara (2009)
• Motto... (2009)
• Dear... / MAYBE (2009)
• Best Friend (2010)
• Aitakute Aitakute (2010)
• if (2010)
• Kimi tte (2010)
• Distance (2011)
• Esperanza (2011)
• Tatoe Donna ni (2011)
• SAKURA, I love you? (2012)
• Watashitachi (2012)
• GO FOR IT (2012)
• Always (2012)
• Believe (2013)
• Namidairo (2013)
• Sayonara (2013)
• We don't stop (2013)
• Darling (2014)
• Suki (2014)
• Unmei no Hito ga Iru no Nara (2015)
• Torisetsu (2015)
• Anata no Suki na Tokoro (2016)
• Dear Bride (2016)
• Pa (2017)
• Girls (2017)
• Te wo Tsunagu Riyuu (2017)
• I Love You (2018)
• Bedtime Story (2018)

Na, ez lett volna Nishino Kana, a csodás j-pop hercegnő. Akinek van ideje, mindenképp vessen rá egy pillantást (hallgatást) mert különleges, fülbemászó dalai vannak. Köszönöm, hogy elolvastad, látogass el máskor is! 

forrás: generasia

Nishiuchi Mariya (szóló)

Nishiuchi Mariya

Holnap szenteste... Nos, bármennyire is élvezem ezt a blogolósdit, a fenyőfa alatt nem a bejegyzéseket fogom körmölni, de hogy senki ne érezze magát elhanyagolva, összedobok egy rendhagyó kis cikket. Ha eddig valaki feltette a kérdést, hogy a címnél mégis miért rakom oda a név mellé zárójelbe az "együttes" vagy "zenekar" szót, ez igen egyszerű, ugyanis nem csak bandák alkotják a japán zenei világot. Micsoda meglepetés! Lényeg a lényeg, elhoztam ma nektek az első szólistánkat. Hogy miért pont őt? Mert holnap lesz a szülinapja. De elég a bevezetőből, kezdem a ténylegesen rá vonatkozó részt.

Nishiuchi Mariya... mit is mondjak... elsőként a Don't let me down című számát ismertem meg, ami a Fairy tail nevű nívós sorozat egyik endingjeként funkcionált. Nagyon tetszett a szám, de úgy voltam vele, hogy ezt biztos valami punk-rock hercegnő adja elő. Aztán rákerestem, és kettéállt a fülem! Nem ilyen lányra számítottam ám. De aztán a feledés homályába merült. Később egy sorozatban láttam viszont (arról majd később) ott még a Don't let me downt emlegettem. De nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget. Legközelebb Youtube-on akadtam rá. Az ajánlott videóknál sokszor láttam az arcát, ami megjegyzem, úgy lett kiragadva a klipből, hogy szinte alig hasonlít önmagára, és másnak is képzeltem el őt is, meg a klipet is. Hónapok után végre rászántam magam, és megnéztem a videót, még ha eleinte nem is nagyon vonzott. Aztán szerettem belé ebbe a csodás leánykába! Mára már egyfajta példaképem a vidám természete és hatalmas szíve miatt. Gyönyörű, magabiztos, de egyszerre lökött is, és ezen kívül sokban hasonlítunk. A hangja erős, és csodás, és az egész megjelenése, szerintem tökéletes női ideál. Bár még egész fiatal, egy fényes jövő áll előtte! 

Adatok:

Név: Nishiuchi Mariya

Kanji: 西内まりや

Becenév: Mari-yan

Születési hely: Fukuoka

Születési dátum: 1993. december 24.

Magasság: 170 cm

Mariya már régóta dolgozik az álmaiért. Az avex-nél van, azon belül is a SONIC GROOVE ügynökségnél. Énekesként, szinkronszínészként és modellként is aktív, ezen kívül játszik gitáron és zongorán. A Horikoshiban tanult ő is, és (itt előjön a kerítőasszony énem) Ryosuke és Yuto (HSJ) osztálytársa volt. Van egy nővére, aki szintén sikeres színész-modell, Nishuichi Hiro. Több filmben és sorozatban is szerepelt, és van négy kislemeze. Ezek pedig:

Single:

• LOVE EVOLUTION (2014)
• 7WONDERS (2014)
• Arigatou FOREVER... (2015)
• Save me (2015)
• Chu Chu / HellO (2016)
• Believe (2016)
• Motion (2017)

Film:

• Lyra no Bouken ~Kogane no Rashinba~ Lyra Belacqua hangja (2008)
• ONE PIECE FILM Z mint Marin hangja (2012)
• Raintree no Kuni, mint Hitomi Rika (2015)

Sorozat:

• Seigi no Mikata mint Moriyama Chika (2008)
• Scrap teacher mint Ueno Mariya (2008) 
• Sayonara Aruma mint Takahashi Hiroko (2010)
• Switch Girl!! mint Tamiya Nika (2011)
• Great Teacher Onizuka mint Katsuragi Miki (2012)
• GTO Aki mo Oni Abare Supesharu mint Katsuragi Miki (2012)
• Switch Girl!! 2 (2012)
• GTO SP2 ~ Újévi Különkiadás (2013)
• GTO SP3 ~ Érettségi Különkiadás (2013)
• Yamada-kun to Nananin no Majo mint Shiraishi Urara (2013)
• SMOKING GUN mint Ishinomaki Sakurako (2014)
• Kabukimono Keiji mint Maeda tasuku (2015)

Mivel még sosem csináltam külön személyről bejegyzést, nincs mihez viszonyítani. De azért remélem megfelel. Mindenkinek kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok, majd még jelentkezem! 

Kapcsolódó:
Scrap Teacher

forrás: Generasia