Man'n Gannen no Futtobooru - Futball lázadás

Oe Kenzaburo - Futball-lázadás

Na, így kell ezt csinálni, félévente egy bejegyzés. Őszintén, sokszor megfordult már a fejemben, hogy megszüntetem a blogot, mondván, hogy közösség sem alakult ki (ezt nem is vártam el amúgy), én sem tudom kellőképp odaszentelni az időmet, de aztán belegondoltam, hogy a korábbi bejegyzéseket kár lenne kitörölni, max marad ez a félévente megjelenek dolog. Aztán most hátha a karantén alatt több időm lesz. Ez mondjuk jó vicc, mert péntekig, a szorgalmi időszak utolsó napjáig minden nap órákat tanultam, és a mostani bejegyzés is az egyik kötelező olvasmány ismertetője lesz, de azért annyi pozitívum van, hogy van időm végre doramázni, és most egész jól tartom az egy sorozat/hétvége dolgot (a mostanit leszámítva). De akkor már nem is szaporítanám tovább a szót, vágjunk bele.

Adatok:

Kiadás éve Japánban: 1967

Megjelenés Magyarországon: 1997 (magán) 2011 (Metropolis Media Group)

Oldalszám: 346

Címszavak: dráma, misztika, család, múlt és jelen, bűn és bűnhődés, konfliktus, bizarr

Történet:

A regény egy elég komplikált mű. A felszínen három főszereplője van. Mitsusaburo (későbbiekben Mitsu) aki egy közeli barátja bizarr és brutális öngyilkosságát próbálja feldolgozni. Felesége Natsuko, aki fogyatékkal született gyermekük sorsa miatt, és főleg azért, mert intézetbe adták a kicsit, alkoholizmusba menekül. Mitsu öccse pedig Takashi, aki Amerikából tér haza. Ennek pedig egy oka van; nyélbe akar ütni egy üzletet az ősi családi birtokon. Ezért hát a három szereplő felkerekedik, és útnak indul a Nedokoro-család szülőfalujába, egy shikokui kis településre (Shikoku Japán négy főszigete közül a legkisebb). Ezzel veszi kezdetét az egész regényt átható nosztalgia, a múlt feltárása, a jelen konfliktusai. Három évszám határozza meg a történetet, 1860, amikor is a testvérpár dédapja, és főleg annak öccse lázadást robbantott ki az akkori gazdag földesurak ellen, 1945, amikor is bátyjukat (a regényben csak S-ként hivatkoznak rá) kegyetlenül meggyilkolta egy csapat koreai, és a jelen, 1960. Különféle konfliktusok bonyolódnak, a legerősebb a Takashi és Mitsu közti feszültség, s mindeközben Takashi egyre jobban ássa bele magát a múltba, és magát a dédapa öccsének szerepébe képzelve, focicsapatot alapít a falu fiataljaiból, hogy velük játssza újra az 1860-as felkelést. Céljának a koreai származású szupermarketkirályt tűzi ki, aki egyre nagyobb vagyonra tett szert, és egyre inkább szorította ki a falu üzleteit. A múltra mindenki máshogy emlékszik, és rengeteg titok lappang, amelyek szép sorjában derülnek ki.

Vélemény:

Oe Kenzaburo és fia, Hikari

Valójában ezt a könyvet tavaly ilyenkor olvastam, és már akkor is mélyen benne voltam az egyetemi feladatokban, és nem volt időm jobban beleásni magam a műbe. Ehhez hozzátartozik az is, hogy könyvtárból kölcsönöztem ki, és az olvasási idő így korlátozott volt. De ebben a félévben felvettem egy irodalmi szemináriumot, ahol különböző megadott témák közül kellett választani, és azokhoz a témákhoz egy könyvről kellett beadandót írni. Én az öngyilkosság a japán irodalomban címet választottam, és ehhez jött a Futball-lázadás. És őszintén, mikor olvastam anno, nem teljesen jöttek át azok a dolgok, amiket miután jobban belevetettem magam, már lenyűgözőnek tartok. Ehhez vagy el kell olvasni, vagy tanulmányokat nézni róla, mert ha elmondanám, az spoiler lenne. De ahogy az emberi lelket ábrázolja, ahogy párhuzamba vonja a hagyományt és modernitást, ahogy a saját életét is itt-ott beleszövi (pl. az író maga is egy shikokui faluban nőtt fel, és az ő fia is fogyatékkal született), és amilyen nyomasztó és sötét tud lenni a regény néhány résznél, annyira jó a befejezés. Még a halált és öngyilkosságot is képes úgy ábrázolni, hogy nem gyászos, hanem egy már-már felszabadító dolog. Ezzel persze senkit nem bíztatok az öngyilkosságra! De mindenképp érdekes elolvasni, bár inkább erősebb idegzetűeknek ajánlom, mert mind kitekert szexualitásból, mind erőszakból bőven van a műben.

Szereplők:

Nedokoro Mitsusaburo

Bár ő az idősebb kettejük közül, mégis Mitsu tűnik alacsonyabb rendűnek Takashihoz képest. Öccse életerős, népszerű és mindig aktív személyiségével ellentétben Mitsu inkább magának való, mivel félszemű, ezért annyira nem is egy magabiztos jellem. Féltékenységet érezhetünk nála, és persze jogosan. De nem kell teljesen szánni az ő karakterét sem. Szeretné megérteni a körülötte zajló világot, de közben végig arra vágyik, hogy hagyják békén. Rengeteg komplexusa és félelme van, főleg a múlttal kapcsolatban, vagy akár a falut körülvevő erdő, de pont Takashinak köszönhetően egyre inkább tárulnak fel előtte a múlt rejtélyei, egyre több választ talál, a történet végén pedig kezébe veszi a sorsát.

Nedokoro Natsuko

Általában egy nő számára hatalmas törés, hogy ha az élet, ami a saját testében nevelkedett hónapokon keresztül, végül betegen jön a világra, ezért nem csoda, hogy Natsuko traumaként éli meg a szülést. Természetesen igenis az apán is nagy nyomot hagy, ez az író saját életén meg is látszódik. De a történetbeli apának megvan a saját pokla. Natsuko elveszítette az életbe vetett hitét, inkább csak sodródik az árral. Sajnos ahogy az irodalomban és filmekben megfigyelhetjük, ha nem kifejezetten nőről szól a történet, akkor nem túl építőek a női karakterek a történetekben, de ezt inkább jelen esetben annak tudom be, hogy a testvérpár családjának múltjáról van szó.

Nedokoro Takashi

Valahogy én mindig jobban vonzódom a Takashihoz hasonló karakterekhez, mint a Mitsu-félékhez. Messze nem egy makulátlan karakter. Mind a múltjában, mind a jelenében sötét foltok vannak, de épp ez teszi egy érdekes, egyedi karakterré. Viszont nagyon bonyolult jellem, az is biztos. Önsanyargatással próbálja jóvá tenni a korábbi bűneit, és még több bűnt követ el, mert vágyik a büntetésre. Egyszerre próbál menekülni az őt körülvevő erőszakból, de közben ő maga is erőszakot követ el. A múlt megszállottja, de közben szenved is tőle. Nagyon ellentmondásos személyisége van, de a végén mégis pozitív emlék marad meg róla, mert nem tudjuk nem szánni. Legalábbis én. Hármójuk közül Takashi volt a kedvencem annak ellenére, hogy mennyire taszító dolgokat tett.

Köszönöm, hogy elolvastad az ismertetőt, a következő már a könyv legyen! *kacsint* Talán a nyár folyamán a bezártságnak köszönhetően aktívabb leszek, de nem ígérgetek inkább, mert annak mindig rossz vége lett a blogon. Azért nézz körül, és látogass el máskor is!

Perfect Crime - avagy a csavar a klisében

Perfect Crime

Sziasztok! Hogy vagytok? Jól vagytok? Na, akkor jó! Amúgy van még itt valaki? Tudom, szörnyű ember vagyok, hihetetlenül elhanyagoltam a blogot (és ez nem most kezdődött, tudom), de az a baj, hogy annyi fele áll a fejem, hogy az valami elképesztő. Most épp japán nyelvvizsgára készülök, meg amúgy az egyetemen is van annyi dolgom mint a szemét a pesti utcákon. De most már azért eléggé ideje volt hozni valamit. És mi mást hoznék, mint azt, amiből már így is rengeteg van? Igen, most is egy doramával készültem. Az oka egyszerű: szeretem a doramákat, és most nemrég kettőt is megnéztem. Ebből az egyik a Perfect Crime. A főszereplő színész instáján láttam, hogy folyton osztogatja meg belőle a videókat, és már akkor felkeltette az érdeklődésemet, de végül most szántam rá magamat arra, hogy megnézzem. És végre írok is valamiből! Lássunk is hozzá!

Adatok:

Sugárzás ideje: 2019. január 20 - március 24.

Epizódok száma: 10

Rendező: Furusawa Takeshi, Yusuke Taki

Mangaka: Ririo, Tsukishima Aya

Csatorna: TV Asahi

Zene: Band-maid - Bubble

Történet:

Maejima Kaori egy rendkívüli tehetséggel megáldott belső építész, megbízható munkaerő, szorgalmas, csinos, de van egy bökkenő. Viszonyt folytat a főnökével. Bár ők úgy hiszik, hogy kapcsolatukat titokban tudták tartani, mégis a kelleténél többen tudnak róla. Viszont azért az, hogy az újonnan New Yorkból áthelyezett Shinonome Haruto is tisztában van a dolgokkal, az mégiscsak furcsa egy kicsit, nemde? A rideg, kissé talán túlzottan flegma fiatalember maga is remek szakember, és mikor rögtön érkezése után Kaorival osztják be egy projektfeladatra, ezt be is bizonyítja. Idegesítően fellengzősen viselkedik, de gyenge pillanataiban felfedezhető rajta, hogy neki is vannak elvétve érzései. Elcsábítja Kaorit, ahogy az a nagy könyvben meg van írva, és ráveszi, hogy szakítson a főnökével. Kaori engedelmes kiskutyaként teljesíti a parancsot, és átpártol Harutóhoz. Azonban semmi sem ilyen egyszerű, és a sorozat folyamán kiderül, hogy semmi sem történik véletlenül, és Haruto sem egy félisten, hogy ránézésre megmondja az emberek múltját. Féltékenység, gyűlölet, sírás-rívás, minden, ami kell. És egy rendkívül pozitív befejezés!

Vélemény:

Mostanában kezdek rájönni, hogy egyre inkább elmegy a kedvem a romantikus sorozatoktól. Nemcsak japán szinten, de világszinten. Kiszámíthatóak, vagy nyálasak, vagy arról szólnak, hogy a seggfej fiú meghódítja a lányt, vagy a lány egy életképtelen nyomorék, na mindegy, a lényeg, hogy most inkább ügyvédes meg orvosi sorozatokat nézek. De a Perfect Crime a rabjává tett! Amennyire sablonosan indult, olyan különleges lett a végére. Amellett, hogy két részletben végignéztem az egészet (ami az én helyzetemben és időbeosztásommal nagy szó) tényleg az utolsó pillanatig izgatott, hogy mi lesz belőle. Voltak benne meglepő csavarok, elég jó hangulata volt, és hát... azért nem fukarkodtak a szenvedélyességgel. Szóval tudom ajánlani azoknak, akik szeretik a romantikus sorozatokat, és nem túl prűdek, mert azért... házasságtöréssel kezdődik a cselekmény.

SPOILERES VÉLEMÉNY:

Nagyon utálom az olyan sztorikat, amikor a bunkó srác meghódítja a lányt, és még csak meg sem változik. Arra tanítja ezzel a közönséget, hogy a fiúk nem fognak megváltozni, és a bunkóság szexi, miközben egyáltalán nem. És eleinte itt is ettől tartottam. Haruto könnyen behálózta Kaorit, viszont ha egy kicsit jobban odafigyel a néző, akkor érdekes dolgokat lehet észrevenni. Haruto amellett, hogy hátsó szándékkal választotta el Kaorit és Takuma-sant, még így is sokkal inkább hitt benne, mint az, aki csak a szeretőjének tartotta. És ami a legfontosabb, ami a legjobban tetszett: a befejezés. Szerintem még sosem láttam olyan történetet, ahol a bunkó, bántalmazó fiú belátta volna, hogy szörnyen viselkedett, és meghátrált volna. Haruto ezért lett szimpi a végére. Rájött, hogy borzasztóan bánt Kaorival, és nem érdemli meg a szerelmét. Sőt még ennél is viccesebb volt, amikor Kaori amiatt szidta le, hogy ezt egyedül döntötte el. Azt is sűrűn láthatjuk filmekben, sorozatokban, könyvekben, hogy az egyik fél eldönti, hogy nem működik a kapcsolatuk, és akkor titokban eltűnik a színről. De ez kettejükről szól! Tehát nagyon pozitív befejezés volt.

Szereplők:

Maejima Kaori - Trienl Reina

Egyszerre volt szomorú és szerethető a karakter. Kaori mindennél jobban vágyott a szeretetre, és ehhez még arra is képes volt, hogy üres ígéreteknek higgyen. A munkájában lelkiismeretes, a magánéletében zavaros karakter, amilyennel azért találkoztunk már életünk során párszor, de én például bármennyire is utálom az esetlen női karaktereket, Kaori nem volt az. Ő pontosan tudta, hogy mit csinál, és Harutónak is csak azért engedett, mert a Takuma-sannal folytatott kapcsolatban is csak szenvedett. De végül nem hagyta magát kihasználni, és ő is határozottabb lett a sorozat végére. Reináról pedig ne is beszéljünk, szerintem remek alakítás volt, tökéletesen adta vissza az enyhén naiv, de mégis okos nőt.

Shinonome Haruto - Sakurada Douri

Na, tehát akkor mint már említettem, nagyon nem szeretem az ilyen hűvös karaktereket, akik flegmák, bárkit gondolkodás nélkül bántanak meg, de ők megtehetik, mert ők a vagány csávók. Viszont Harutónak ez lett a veszte. Szenvedett ő is eleget, és épp emiatt az akaratos, önző viselkedése miatt értette meg, hogy szenvedni is fog, ha nem változtat. És ráadásul másokat is boldogtalanná tesz. Kellett neki egy alapos pofon az élettől, de ez segített neki megváltozni. Sajnos a színésszel azért nem voltam megelégedve, Reina messze lekörözte, de fogjuk arra, hogy biztos a Douri annyira más személyiség, mint a karakter, hogy egyszerűen képtelen volt ilyen flegma karaktert alakítani.

Fuyuki Takuma - Mashima Hidekazu

Ő nekem nagyon nem volt szimpi. Mondjuk, szerintem nem kell magyarázni, hogy miért. Alapból a valóságban sem tudom tolerálni a megcsalást. "Szeretem a feleségem/barátnőm, de mással is ki akartam próbálni". Hát, szomorú, de te házasodtál meg, nem én. Ezzel pedig mindkét nőt megalázta és megsebezte. Egyébként nekem úgy jött le, hogy Reina tudásilag és erkölcsileg is felette állt (Haruto tett is erre megjegyzést) de valahogy tipikusan az okos nők mindig az ilyen férfiakkal akarják összetörni a szívüket. Végül azért Takuma-san is normalizálódott, és ha a jelenéről ez nem is mondható el, legalább a múltban nem tudatosan bántott meg másokat, mikor összejött Miwával.

Fuyuki Miwa - ICONIQ

Egy nagyon érdekes karakterről beszélünk épp. A többi szereplőhöz hasonlóan Miwa is szeretetre vágyik és szenved. Kicsit olyan érzésem van így a végén járva, mintha a Száz év magányt néztem volna. De itt legalább nem volt annyi azonos nevű karakter. Tehát, visszatérve, nem tudtam utálni Miwát, bár azért neki is volt vaj a füle mögött. Ő is pontosan tisztában volt a tetteivel és következményeivel, de egyszerűen annyira könnyű volt azonosulni vele, hogy végül megbocsátottam minden szörnyű tettét. Nem szerepelt túl sokat, de amikor igen, akkor remekül összekuszálta a szálakat. Szóval, szükséges karakter volt.

Ohno Yukiya - Ochiai Motoki

Bármennyire is bírtam az elején, a végére valahogy ő is elkezdett idegesíteni. Érdekes, nem az első eset, hogy a rendes fiúról kiderül, hogy valójában ő is  ugyanannyira erőszakos és önző, mint amennyire a rosszfiút hisszük. És általában ilyenkor az is kiderül, hogy az állítólagos kedves fiú még rosszabb is. Ohno-san is olyan kis aranyos volt, meg meghúzódott a háttérben, de azért egy idő után már neki is elege lett a másodhegedűs szerepből. Végül természetesen nem kapta meg, amit akart, és visszavonulót fújt. Ennyi volt...

Végére is értünk. Remélem, tetszett a bejegyzés és kedvet kaptatok a sorozathoz. Annak ellenére, hogy doramáról van szó, a részek kb. 25 percesek, úgyhogy tényleg egy-két délután alatt elfogyasztható, de javaslom, hogy ne egy sűrűbb héten kezd el nézni, legalábbis engem nagyon izgatott, úgyhogy én binge-watcholtam. Igyekszem idén minimum még egy bejegyzést írni, de ha minden jól megy, és lesz ihletem, többet is fogok. Látogassatok el máskor is a blogra, és legyetek jók, tanuljatok!

Kapcsolódó:

Kanna-san

Manbiki Kazoku - Shoplifters

Bolti tolvajok

Különleges poszthoz érkeztünk a blog történelmében. Abbahagyom a szerkesztést. Lol, vicceltem, ennél sokkal drasztikusabb: elérkezett a pillanat a közös izgulásra. Természetesen biztos vagyok benne, hogy minden olvasóm mélyen hazafi, és körmét rágta a Mindenkinél meg ezeknél, de mivel ez egy japán témájú blog, ezért azokról nem írhattam. De most! Most olyan helyzet alakult ki, hogy történetesen jelöltek egy szigetországi filmet az Oscarra! Már hallottam róla korábban is, meg úgy voltam vele, hogy jó, majd egyszer megnézem. De egyszer csak sétálok este az Andrássy-n, és elmegyek egy bolt mellett (nyugi, nem raboltam ki, hahahaha...) amikor meglátom Yamada Yuki összetéveszthetetlen fejét, és azzal a lendülettel fordultam is vissza, mondván, itt valami izgi dolog megy. Kiderült, hogy éppen a japán Oscar esélyes film trailerét vetítették a kirakatban. Természetesen nem a színészek miatt döntöttem így (bár Kora Kengo is benne van, megjegyzem), de két nappal később már vettem is a jegyet a legközelebbi művészmoziba, és néztem is a Bolti tolvajokat. A sors iróniája pedig, hogy Yamada Yuki és Kora Kengo is nagyjából annyit szerepel a filmben, amennyit a trailerben, de tényleg megérte megnézni!

Adatok:

Premier: 2018. június 8.

Időtartam: 121 perc

Rendező: Koreeda Hirokazu

Gyártó: Aoi Pro, Inc.

Történet:

Biztos vagyok benne, hogy mindannyiunknak volt valamilyen titkos kézfogása oviban vagy az iskolában. Általában egymás üdvözlésére használtuk, esetleg valami mélyebbet fejeztünk ki vele, például a békülést, vagy épp az összeveszést. Történetünk főszereplőinek is van egy különös kézjele. Ezt mutogatják el minden bolti lopás előtt. A fényűző tokiói fények mellett kevesen gondolnák, hogy mennyi hátrányos helyzetű család van Japánban. De azért akad egy pár. Jelen esetünkben kezdetben öten laknak egy fedél alatt, a történet viszont úgy indul, hogy a családfő magával visz egy magányosnak és árvának tűnő kislányt. Először a többiek hevesen tiltakoznak, követelik, hogy vigye vissza az emberrablás áldozatát, de végül szinte a küszöbről visszafordulva döntenek úgy, hogy a kislánynak jobb sorsa lesz velük. Így telnek-múlnak a hetek, hónapok. Betekintést nyerhetünk a család hétköznapjaiba, ahogy dolgoznak, esznek, alszanak, és ami az alapkoncepció is; lopnak. Azonban ahogy halad a történet, úgy derül ki egyre több érdekes háttérinformáció az egyes családtagokról, és a film végére a tagok közti kötelék is egyre jobban körvonalazódik. 

Vélemény:

Nem annyira lehet mit mesélni a történetről anélkül, hogy vagy ne két mondatban csapjuk össze, vagy ne beszéljünk róla egy órát, és konkrétan a cselekményt mondjuk el. Koreeda egy másik filmjét is láttam már nem is olyan rég, és ehhez hasonlóan ez is egy olyan mű, ami attól olyan különleges, hogy voltaképp nem sok minden történik benne. De mégis ezek a rövid jelenetek, ezek az apró kiszólások alkotnak a fejünkben egy képet a szereplőkről, és végig azon izgulunk, hogy mégis hogy fog kiderülni a titok, vagy hogy buknak le, vagy egyáltalán MI FOG TÖRTÉNNI? Vegyes érzelmekkel ültem a moziteremben, egész idő alatt én is próbáltam kitalálni, hogy mit akar mesélni a film, de a végén mégis letaglózva támolyogtam ki. Szerintem abszolút megérdemelte a jelölést, és szurkolok, hogy meg is nyerje (bár ehhez úgy igazán a többi jelöltet is meg kéne néznem) Mégis nagyon nagy szó, hogy a rendező a néha túlidealizált ország nélkülöző részét mutatja be. És csak még különlegesebbé teszi a filmet, hogy igazából egy teljesen pozitív karakter sincs a filmben. Talán a gyerekeket leszámítva. A másik Koreeda-filmben is ezt éreztem, hogy valahogy a gyerekeket tekinti a józanság és értelmesség megtestesítőinek, akik a felnőttek miatt szenvednek, és végül nekik kell felnőttként cselekedniük. Ha nem is eseted a kicsit mélyebb, elvontabb stílus, mégis érdemes megnézni, akár fizetni is érte, hiszen azért mégis egy nemzetközileg elismert alkotásról beszélünk.

!SPOILERES VÉLEMÉNY!

Végig érezni valami nyomasztót, valami végig gyanús a családban. Olyan zavaros az egész. Most akkor ki kinek a kije, vagy miről van itt szó? Mégis sokkoló, amikor kiderül, hogy a nagymama milyen szépen összeszedte az embereket, és végül is bűnbarlanggá tette a házat, csak azért, hogy ne legyen egyedül. Talán többször meg fogom még nézni a filmet, hogy minél jobban értsem, de ez a csavar a végén nagyon tetszett. Főleg a kislány szála, aki végül is egy gazdag családban élt, de az anyja még így is kegyetlenebbül bánt vele, mint egy számára teljesen idegen nő. Ez is elég alapos társadalomkritika. Hiába lopnak és csalnak ezek az emberek, hiába szerencsejátékoznak, vagy keresnek pénzt testi szolgáltatásokból, de belül ők is ugyanolyan emberek, ugyanúgy álmodnak, és ugyanúgy tudnak kötődni egymáshoz, csak épp más tartja őket össze. Nem a vér, hanem az a bizonyos kézjel. Különösen tetszett az a mondat, amikor Osamu azt mondja, hogy azért tanította lopásra a fiút, mert másra nem tudta. Mennyire szánni való, de mégis mennyire emberi karakter! Már ezek miatt az apróságok miatt érdemes megnézni.

Szereplők:

Shibata Hatsue - Kirin Kiki

A család legtekintélyesebb tagja, a nagymama, akit ha más nem, élemedett kora miatt mindenki szeret, de persze mindenki máshogy áll közel hozzá. Az az igazi minden hájjal megkent öregasszony, már bocsánat a kifejezésért, de nézzétek meg a filmet, aki mindenből igyekszik pénzt csinálni, és végtelenül ravasz. A valóságban talán félnék tőle, hiszen van miért. De nézőként azért néha mosolyogtam rajta. A film azért nem megy olyan mélyre a karakterkidolgozásokban, sokat hagy a fantáziánkra, ráadásul néhány adatot elmondva lelőném a poénokat, ezért a szereplőket nem annyira részletezném tovább. Így inkább a színész néniről mondanék pár szót, aki valami zseniális volt. Annyira hitelesen adta vissza a beteg idős nénit, sőt szerep közben is sokat fejlődött, legalábbis én azt éreztem rajta, hogy ahogy halad a film, úgy öregszik. Ha esetleg van a közeletekben idős ember, akkor tudjátok miről beszélek, amikor egyik napról a másikra képesek évtizedeket öregedni. Na, Kirin Kiki ezt mutatta be kifogástalanul.

Shibata Osamu - Lily Franky

A férfi a házban, aki a legnagyobb lókötőnek tűnik. Bár dolgozik egy gyárban, de a keresetét valami egészen titokzatosra használhatja fel, ugyanis fizetni nem nagyon látjuk a film során, ő a főtolvaj, úgymond, talán ő dolgozta ki a rendszerüket is, és ő tanította a kicsiket lopni. Számomra ő tipikusan a szánalmas, lecsúszott ember volt, aki már csak sínylődik az életben, de azért megpróbálja élvezni. A maga módján pedig sikerül is neki. Szeretet azért van benne, és kicsit anyátlan karakter is, jámbor és jószívű a sok stiklissége mellett, ezzel igazából teljesen zavarossá téve a karakter személyiségét, hiszen talán nála vannak a legnagyobb ellentmondások. Ő az, aki elsőként karolja fel a kislányt, de elsőként hagyná el a süllyedő hajót is.

Shibata Nobuyo - Ando Sakura

A családanya, aki szintén valamiféle gyárban dolgozik, bár ő sem a becsületes fajta, mint az kiderül, ő a munkahelyén lop, míg családja többi tagja a boltokból. Mégis Osamuhoz hasonlóan jószívű és csupa szeretet, a kislányt sajátjaként neveli, ha már neki nem lehet. Gondoskodik a többiekről is, bár néha szigorúnak kell lennie. Egy furcsa múltja azonban neki is van, és számomra ő volt a legérdekesebb karakter. A színésznő is kifejezetten jól alakított, és nagyon illett hozzá a szerep. A kissé csúnyácska (lehet csúnyára is sminkelni, csak szólok!) hányatott sorsú nő, aki egyszerűen csak boldog akar lenni, és szeretni akar.

Shibata Aki - Matsuoka Mayu

Az utolsó felnőtt tagja a családnak, aki valamiért egészen különleges helyet tölt be a ház lakói közt. Érthetetlen, hogy miért van ilyen közel a nagymamához, és eleinte kivételezésnek tűnhet, hogy neki nem kell a keresetét beadni a közösbe, de természetesen később róla is kiderül pár szaftos titok, és máris érthetővé válik a helyzet. Például az, hogy ilyen nyomorúságos körülmények között hogy lehet ilyen már egészen kényeskedőnek nevezhető, vagy épp ilyen akaratos. De abban természetesen ő is hasonlít a többiekhez, hogy szeretetre vágyik, békére, és egy helyre, ahol törődnek vele és szeretik.

Shibata Shota - Kairi Jo

Kezdetben ő az egyetlen gyerek a családban. A kisfiú kifejezetten okos, bár talán nem meglepő, hogy iskolába nem járhat. Mesteri szintre vitte a lopás művészetét, de látszik rajta, hogy nem örömmel teszi. Egyelőre azzal altatja el a lelkiismeretét, amit Osamu mondott neki, miszerint ami a boltban van, az még senkinek nem a tulajdona, így nem számít lopásnak, ha elvesszük. De a történet haladtával neki is kezd nyílni a szeme, és a gyermeki tisztaság végül is tettre készteti. Borzasztó aranyos a kissrác, a színész zseniálisan alakít, és nézőként őt sajnáljuk a legjobban, hiszen szegényt belerángatták a felnőttek aljasságába.

Hojo Yuri - Sasaki Miyu

A kis jövevény, akit az erőszakos szüleitől mentenek ki. Ő abszolút nem ért ahhoz, amit a család művel, eleinte esetlenke, lebukik a lopásnál, de nagyon szeretne segíteni is, hiszen ő is, igen, jól mondjátok, szeretetre vágyik, és egy helyre, ahol végre elengedheti magát, és nem kell a bántásoktól félnie. Ebben a házban különös módon szeretik őt, gondoskodnak róla, és egyre jobban nyílik ki, és a kezdetben hallgatag, komor gyerekből egy életvidám kislány lesz. Ez tetszett legjobban a filmben, hogy amennyire romlottak ezek az emberek, annyira tudnak szeretni, és élvezni az életet. A színész pedig a Legjobb színésznőnek járó díjat is megérdemelné, de most komolyan mondom, mert a játéka a felnőttekét is kenterbe veri. Remélem, még sokat láthatom szerepelni.

Hát, végére érkeztünk a kis bemutatónknak, és most először mondhatom azt, hogy nézzétek meg ezt a filmet MOZIBAN! De tényleg, nem csak azért, mert valóban kiváló alkotás, hanem azért elég ritka és különleges, hogy japán filmet láthatunk vásznon. Remélem semmit nem spoilereztem le az ennek fenntartott részen kívül, és felcsigáztam az érdeklődéseteket. Köszi annak, aki végigolvasta, és látogass el a blogra máskor is!

Forrás: wikipédia

Tokyo Godfathers - avagy a hajléktalan keresztapák

Tokyo Godfathers

Kedves Közönség! Elérkeztünk egy igen különleges bejegyzéshez. Nemcsak azért, mert végre megint rávettem magam, hogy összekaparjak valamit (vagyis hogy sikeresen válasszak a hosszú listámról, hogy miről is írjak), és a hosszú nyári kimaradás után ismét elhoztam egy bejegyzést, de hozzá kell tennem azt is, hogy ez lesz az első ismertető, amit japán-szakos diákként írok (watashi no senmon wa nihongo desu, mekkora pro vagyok három nyelvóra után)!!! Ez igazából a bejegyzést semmiben nem fogja befolyásolni, ugyanis még nem érződik ez az egyetem dolog, de készüljetek arra, hogy talán ezek után néha beleszövök majd az ismertetőkbe olyan fun facteket, amiket az egyetemen hallottam. Remélem, ezt mindenki tolerálni fogja majd. De pár szó akkor a filmről: a nővérem unszolására néztem meg, bár már láttam párszor, hogy mennyire közkedvelt műről van szó. Éppen tél volt, még a hangulat is megvolt hozzá, így hát belecsaptunk a közepébe. Ahogy most én is fogok tenni ezzel az ismertetővel. Nos, kezdjük is!

Adatok:

Megjelenés dátuma: 2003. november 8.

Időtartam: 92 perc

Rendező: Kon Satoshi

Stúdió: Madhouse

Zene: Suzuki Keiichi

Történet:

Minden karácsony idején történik, egészen pontosan szenteste. Történetünk főhősei Hana, Gin és Miyuki élelmet keresnek a kukákban. Azonban egészen különleges jelenséget élnek át, ugyanis a rengeteg tömött zsák közt egy síró csecsemőt találnak. A babával csak egy cetli van, amin azt kérik, hogy viseljék gondját az újszülőttnek, valamint némi nyom, ami a szüleihez vezethet. Természetesen nem hagyhatják magára a csöppséget, ezért elviszik magukkal. A film pedig ebből a döntésből indul ki, ugyanis egy egész kalandos nap kezdődik számukra, míg a szülők után kutatnak, a legkülönfélébb alakokkal futnak össze, így kapcsolatba kerülnek a yakuzával, pár brazil szegénynegyedi lakossal, végül pedig a kis Kiyoko (ugyanis így nevezték el a babát) szüleiről is egyre többet tudnak meg. Ahogy halad a történet, úgy ismerjük meg a három hajléktalan háttér történetét, és úgy kerülnek egyre közelebb a szívünkhöz.

Vélemény:

Nem mindennapi filmről van itt szó. Egyrészről már az sem épp átlagos, hogy a történet főszereplői hajléktalanok (bár erre már a blogon is volt példa, egész pontosan itt), ehhez pedig jöjjön a karácsony, ami Japánban nem a top5 legfontosabb ünnep közé sorolandó, és akkor még nem beszéltem a rengeteg kalandról és akadályról, ami a szereplők elé kerül. Számomra azért volt annyira zseniális ez a film, mert rengeteg kis sztoriból épült fel, mindenkinek megvolt a maga múltja, és mindenki előtt ott volt a jövő lehetősége, a döntés rajtuk múlt. Érdekes volt figyelni, milyen gondoskodóak voltak a babával szemben, és a végére nagyon megszerettem őket. Egyébként a mű nem egy mély alkotás, inkább amolyan könnyebb komédia, de mindenképp megéri megnézni, mert még így is találunk benne érdekes gondolatokat.

Karakterek:

Gin - Emori Toru

Korábban egy biciklibolt tulajdonosa volt, de aztán őt is elérte a szenvedélybetegség kegyetlen karma, és szerencsejátékozni kezdett. Emiatt hatalmas adósságokba verte magát, így úgy döntött, hogy elhagyja a családját, és az utcán keres menedéket. Ő az a fajta hajléktalan, aki mindig morog, zsémbeskedik, feladta az életet. De rá is vár még pár meglepetés, és ahogy a mondás tartja, nincsenek véletlenek. Kiyokónak hála ismét kapcsolatba kerül a családjával, és újra felcsillan előtte a remény.

Hana - Umegaki Yoshioki

Korábban drag queenként kereste a kenyerét, de akkor került utcára, mikor a barátja meghalt, ő pedig teljesen magába roskadt. Talán már említettem, hogy valamiért mindig az okamák a legbölcsebb, legszimpatikusabb karakterek, vagy ha nem is emiatt, de nekem mindig ők a kedvenceim. Hana az, aki még úgy is igyekszik adni magára, hogy valójában hajléktalan, és ő az, aki legjobban szereti Kiyokót, és leginkább szívén viseli a sorsát. És még a humora is jó. Kell ennél több?

Miyuki - Okamoto Aya

A csapat legfiatalabb tagja (Kiyoko után), aki talán kissé Ginhez hasonlóan a családja ellen menekült el. A szüleivel nem jött ki valami jól, és egy kifejezetten agresszív vitájuk után dönt úgy, hogy inkább elhagyja az otthonát. Ő még nagyon fiatal, diáklány, és érződik rajta, hogy mennyire visszavágyik, csak büszkeségnek álcázott félelemből és szégyenből nem megy haza. Talán őt sajnáltam a legjobban. Ő volt leginkább összezavarodva, és neki lett volna leginkább szükség a segítségre. De hát a karácsony a szeretet és család ünnepe is, nem telhet el úgy, hogy valami varázslat ne történjen.

Remélem, felkeltettem az érdeklődéseteket, érdemes megnézni ezt a filmet, mert egyrészről nagyon hangulatos, másrészről ha jobban megnézzük, súlyos társadalmi problémákat feszeget. Köszönöm, hogy elolvastad ezt a kis szösszenetet, látogass el máskor is!

Kanna-san - avagy az anyák ereje

Kanna-san!

Elérkezett az újév, én pedig viszonylag hamar meg is érkeztem, hogy elhozzam 2018 első bejegyzését. Ritkán fordul elő, de most úgy írok egy sorozatról, hogy még friss az élmény. Általában próbálok időrendi sorrendben haladni, meg sokszor inkább azt veszem elő, amihez épp hangulatom van, de ez a dorama olyan csodálatos és olyan hatással volt rám, hogy azonnal eldöntöttem, hogy népszerűsíteni fogom. Több elemből áll össze, ahogy én érzékeltem, és nagyon sok apró történés volt, amit körüljárt, de egy valami kötötte össze ezeket, mégpedig a főszereplő személye. Nyári sorozat lévén elég pezsgő, könnyed műről beszélünk, viszont ettől még egy elgondolkodtató, tanulságos sorozat. De nem akarom sokáig szaporítani a szót, hiszen akkor lehet legjobban megismerni valamit, ha ténylegesen belepillantunk, szóval kezdjük is az elemzést!

Adatok:

Sugárzás ideje: 2017. július 18 - szeptember 19.

Epizódok száma: 10 rész

Rendező: Hirano Shunichi, Kunimoto Masahiro

Csatorna: TB

Zene: AI feat Kanna - Kirakira

Történet:

A Suzuki család mindennapjaiba nyerhetünk betekintést. Főszereplőnk, Kanna egy népszerű divatcégnél tervező, a férje, Rei pedig informatikával keresi kenyerét. Van egy tündéri ovis kisfiuk is, Reon. Minden olyan békés, olyan idilli. Egészen addig, míg ki nem derül, hogy Rei megcsalja Kannát. Ráadásul Reon szülinapján! Mikor kiderül, Kanna olyan mérges és csalódott lesz, hogy rögtön kiadja Rei útját, és a válás mellett dönt. Talán adna második esélyt, ha nem ismerné Rei természetét, aki sajnos nem csak kisfiúként volt elkényeztetett. Szépen halad a sorozat, és a nézők nyomon követhetik, hogy Kanna hogy dolgozza fel a megcsalást, hogy válik egy példaértékű egyedülálló anyává, hogy visel el minden nehézséget, de egyszerre láthatjuk Reon felnőtteket megszégyenítő tűrését is, és azért Rei kapálózása is érezhető. A véleményben majd kifejtem a részleteket, de szerintem ezzel lényegében összefoglaltam a történetet, ez persze kiegészül színes karakterekkel és kisebb-nagyobb cselekményszálakkal.

Vélemény:

Szigorúan véve két részre osztottam a sorozatot. Az egyik rész a házasságról szól, a családról, Kanna és Rei kapcsolatáról, a másik fele viszont kifejezetten Kannáról, az ő harcáról, útjáról és arról, hogy minden rossz ellenére hogy marad az a kis boldogságrobbanás (ezt a szót szerintem élő ember még nem használta) ami miatt annyira szerethető. De mivel én ezt a két szálat elkülönítettem, ezért úgy is beszélek róla. Rei és Kanna szála nem nyerte el a feltétlen imádatomat. Aranyosak voltak együtt, meg tényleg érezhető volt a színészek közt is az a baráti szerelem és támogatás meg kötődés, ami a karaktereket összekötötte, nemcsak egy száraz álca volt. Viszont! Nagyon fontos azt elmondanom, hogy én nem tapasztaltam akkora karakterfejlődést, mint amekkorát kellett volna. Azzal indult az egész, hogy egy önző, önimádó, elkényeztetett akaratos valaki, és ez okozta a házasságuk zátonyra futását. De sajnos nem érzékeltették eléggé a változást. Elkezdett időt tölteni a családjával, törődni velük, de ez volt, amikor inkább anyagiakban bizonyult meg. A végére egészen szerethető személyisége lett, de nekem hiányzott az az igazi drámai megbánás és jellemfejlődés, ami jól jött volna. És akkor lépjünk tovább. Az elmúlt év egyáltalán nem volt rossz, sőt nagyon is élveztem, de azért az érettségi előtti stressz, a sok kapcsolat, amit kezelni kell, és minden egyéb kicsit lehozott az életről. Aztán megnéztem ezt a sorozatot. Nem hiszek az ilyen energiaátadás dolgokban, meg semmi ilyesmiben, de ebből a nőből olyan szintű erő árad, hogy gépen át is falhoz csapott. Teljesen megváltoztatta a hozzáállásomat a dolgokhoz. Rájöttem, hogy mindenkinek van problémája. Az én bajom sem kisebb, mint bárkié, de az én döntésem, hogy ezt hogy élem meg. Kannát megcsalta a férje, egyedül kellett nevelnie a fiát, és még annyi baja volt, de mégis mindig nevetett és pozitívan állt hozzá az élethez. Rengeteg erőt merítettem belőle, és még mindig rá gondolok néha, ha szomorú vagyok. Mindenkinek kívánom, hogy egyszer éljen át egy ilyen katarzist.

Szereplők:

Suzuki Kanna - Watanabe Naomi

Az előbb már egy kis betekintést nyerhettünk főhősnőnk imádni való személyiségébe. Hozzátenném azt is, hogy ez a szerep nem volt nagy feladat. Már régóta követem nyomon Naomit, és nem azt mondom, hogy életem értelme, de életem értelme ez a nő. A valóságban is szoros kötődése van a divat világához, hiszen annak ellenére, hogy plus size modell (és most nem olyan értelembe, hogy nem XS hanem M a mérete, hanem ő tényleg testesebb) saját márkája van, és divatikonként tartják számon. Minden pillanatban viccelődik, hülyül és közvetlen stílusát nem lehet nem szeretni. A karakter is egy az egyben ilyen. A lelkesedése átragad a körülötte lévőkre, a bolondsága pedig a nézőt is leveszi a lábáról. Anyának is kifogástalan. Azt a szeretetet, amivel a fiához viszonyul tanítani kéne. És még feleségként is odaadó volt, a megcsalásról ő nem tehetett. Legalábbis a sorozatban nincs utalás erre.

Suzuki Rei - Kaname Jun

Minden ellenére én nem tudtam utálni Reit. Egy elkényeztetett, énközpontú ripacs, de ez a nevelése miatt is lehet. A végére egészen megkedveltem, de nem volt annyira színes karakter. Viszonylag keveset is szerepelt, de az tetszett, hogy ennyire rajongott Kannáért mindentől függetlenül, és apának sem volt rossz. A munkájába mindent beleadott, és tett azért is, hogy rendbe hozza a házasságát. Kaname Junt én mindig is nagyon kedveltem, de sajnos annyira nem lehet komolyan venni a fejét és azt, hogy ő bárkit is megcsal, hogy igazából kedvem lett volna minden pillanatban megsimogatni, hogy "semmi baj, tudom, hogy te amúgy nem ilyen vagy". Ami azt jelenti, hogy jó színész, és jól megoldotta a neki kiszabott feladatot. És természetesen a sorozatot nem a színész miatt nézzük, hanem a karakter miatt, azt pedig szintén jól eltalálták. Egyébként belegondolva én ilyennek tudok elképzelni sajnos egy átlagos megcsalást. Amilyen esetekkel eddig találkoztam, azok alapján nem csodálkoztam, hogy Rei igazából nem sok lelkifurdalást érez. Elég szomorú, de reális.

Suzuki Reon - Kawahara Eito

Mivel a színészről a nevén kívül konkrétan nincs információ, ezért fogalmam sincs, hogy pontosan hány éves, de nem lehet sokkal több hatnál. A karakter is még óvodába jár, de máris egy szép kis személyisége alakult ki. A válást nehezen élte meg. Még mindig várja haza apját, és nem érti, hogy miért ne jön, azt hiszi, utálja őket az anyjával. De ő mégis csak várja, és feltétel nélkül szereti. Hálás az anyjának is, ő a legfontosabb számára, és még akkor is, ha kicsi, jól érzékeli a helyzeteket, és nem akar soha útban lenni. De a stresszt ő is nehezen viseli, ezért vannak pillanatok, amikor a szülőknek és felnőtteknek meg kell állniuk, hogy végre észrevegyék, hogy a gyerek némán kiabál. A színész vérprofi. Bár talán nem volt nehéz alakítás, de a hangsúlyozása, az arcjátékai, a sírásai annyira életszerűek voltak, amit egyébként a japán gyerekszínészeknél már kezdek megfogni.

Aota Sosuke - Kudo Asuka

A szexi óvóbácsi, akit körülbelül egy lepkevadász szintjére tudok osztani. Mondjuk, elég bejövős a gyerekszeretete, de tényleg elég kis teszetosza karakter. Kannát az oviból ismeri meg, de az internet világában más szálak is mozognak itt. Egy krízishelyzetben egymáshoz csapódnak, és végül neki is jut egy kicsit több szerep, a banda tagja is lesz. Egy korábbi sorozatban, az Ie Uru Onnában már beszéltem róla, hogy ilyen arccal szívesen megnézném egy szigorúbb, vagy legalábbis komolyabb szerepben is, de az a baj, hogy ilyenkor mindig elmosolyodik, és maradok az óvóbácsi karaktereknél. Én kifejezetten bírtam őt, nem sokat rakott a sorozathoz, de aranyos volt, és egyébként is a Kanna-csodálók táborát erősítette.

Kataoka Mika - Yamaguchi Sayaka

A másik erős, független nő a doramában. Ő már jóval idősebb, mint Kanna, de se férje, se párja, ami ugyan aggasztja egy kicsit, de a cég egyik vezető személyeként olyan sok ideje nincs szomorkodni. Nekem naggggyon tetszett az ő karaktere, nagyon sokszor volt ösztönző, bátorító hatással, és néha még Kanna is belőle merített erőt. Mindig ott volt, hogy löketet adjon a folytatáshoz, de egyébként egy csupa szív, segítőkész nő, aki a maga módján éli meg a boldogságát. Néha szigorúnak és keménynek kell lennie, de próbál egészséges kereteken belül maradni. Szimpatikus, példakép kategóriás szereplő.

Sakaigawa Shouko - Triendl Reina

Nem mindig vagyok oda a cuki, érzékeny karakterekért, de Shouko nagyon jól kompenzálta a két céltudatos, erős nőt. Nem mintha szükség lenne kompenzálásra, de mellette kicsit jobban kiéleződtek a jellemvonások. Nem volt egyáltalán idegesítő, ami meglepő, mert néha az írók túlzásba esnek, és az ilyesmi lányokból életképtelen, mindig lábatlankodó szerencsétleneket csinálnak. De őt lehetett szeretni, mert bár sokszor esetlen volt, kevés önbizalma volt, és nem mindig tudta eldönteni, hogy mit is akar, de látszott rajta, hogy tanul és fejlődik, és végül is nem esett soha túlzásokba. Meg voltam elégedve vele, ahogy a színésznővel is, tökéletes, nem erőltetett alakítás.

Nick Namba - Kato Masaya

Az elhagyhatatlan külföldi karakter, aki annyira nem is külföldi, de néha indokolatlanul szólal meg más nyelveken. A nagy nevű divattervező, aki a világ különböző pontjain dolgozik, és tehetségével és kreativitásával hatalmas tiszteletnek örvend. Úgy kerül be a képbe, hogy egyszer csak Kanna azt a hírt kapja, hogy Nick Namba látta a munkáját, és szeretne vele együtt dolgozni. Kanna teljesen bezsong ettől, bár később kiderül, hogy nem egészen a vajszívű főnök, hanem keményen fogja alkalmazottait és munkatársait. A magánéletben viszont gyengéd és szeretetteljes. Na, az ő száluk volt kicsit furcsa, elég hirtelen bukkant fel, és minden elég hirtelen történt, de én nagyon bírtam őt. Ez mondjuk lehet azért van, mert ezekkel a szettekkel nem tudtam túl komolyan venni. De sok jót tett, míg színen volt, szóval repül a szívecske.

Suzuki Ryuko és Tetsuzo - Saito Yuki és Toyama Toshiya

Kanna anyósa és apósa. Ha valami sztereotipikus ebben a sorozatban, akkor azok a szülők. Az anya tipikus tip-top háziasszony, aki imádja és kényezteti fiát és unokáját, de a menyét már sokkal keményebben bírálja. Végig érezhető rajta, hogy belül ő is szereti Kannát, de mégis sokszor piszkálja, ami nekem annyira nem tetszett. Sosem szeretem, mikor valaki kimért, de titkon meg nagyon is kedvel. Mutassa ki mindenki az érzéseit. Mint az após. Ő végig támogatta menyét, mindig kedves és segítőkész volt vele, és bár határozott felesége mellett nem sok esélye volt labdába rúgni, vagy véleményt nyilvánítani, de amikor mégis megtette, akkor jókat mondott. Persze, hosszú évnyi házasság után már nem meglepő, hogy ilyen a pár viszonya, de az anya akkor is visszavehetett volna, a férje pedig lehetett volna karakánabb. Azért persze ők is aranyosak voltak, és nem lehetett egyikőjükre sem haragudni.

Nos, végére is értünk kis bemutatómnak, remélem, mindenki kedvet kapott a sorozathoz, mindenképp ajánlom azoknak, akik kicsit maguk alatt vannak, de persze azoknak, akik csak szimplán egy könnyed kis vidámságra vágynak. Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést, látogass el máskor is!

Kapcsolódó:

Ie Uru Onna

Atashinchi no Danshi
Perfect Crime

Subete wa Kimi ni Aeta kara - avagy a japán Igazából szerelem

It All Began When I Met You

Vészesen közeledik a karácsony (VÉGRE!) ami azt jelenti, hogy semmi más választási lehetőségünk nincs, mint orrvérzésig nyomatni az All I Want for Christmas is You-t, sütni a mézeskalácsot és addig nézni a karácsonyi filmeket, míg kifolyik a szemünk. Az első kettő szerintem a segítségem nélkül is tökéletesen menni fog, viszont ha már egy japán témájú blogról van szó, érdemes hoznom egy ünnephez illő szigetországi filmet. Tavaly, érdekes módon, hiába keresgéltem karácsonyi japán filmet, egy darabot nem találtam. Mindezek után nyáron átnéztem pár oldal filmes listáját, hát nem találtam kettőt is? Ezek közül az egyiket nemrég meg is néztem, most pedig elhoztam a kedves olvasóimnak, hogy ha esetleg szeretnének ázsiai módon ráhangolódni a szeretet ünnepére, legyen némi támpont. Ahogy a címben is írtam, ez a film engem kifejezetten emlékeztetett az Igazából szerelemre, és ehhez mérten egy könnyed, hangulatos alkotásról van szó. Nézzük is, mit tartogat ez a kis remekmű.

Adatok:

Megjelenés dátuma: 2013. november 22.

Időtartam: 106 perc

Rendező: Motoki Katsuhide

Stúdió: Warner Bros.

Zene: yuzu - Ame Nochi Hallelujah

Történet:

Az eredeti ismertető alapján a film nem más, mint hat szerelem története. Szerintem ez így kicsit árnyalt. Tényleg van benne hat szerelmi szál, viszont némelyik erőteljesebben van kihangsúlyozva, némelyik gyengébben. Lényegében sok kis karakter életének szeletkéjébe pillanthatunk bele, a kapcsolataikba, a problémáikba, mindennapjaikba, és ami a legfontosabb: a karácsonyi előkészületeikbe. Bár Japán nem kifejezetten úgy viszonyul az ünnephez, ahogy egy nyugati ember számára ez megszokott, de a filmből az derül ki, hogy még ott is fontosnak tartják ezeket a jeles napokat. A kicsit több mint másfél óra alatt megismerkedhetünk a távkapcsolatok nehézségeivel, a családi tragédiák feldolgozásával, a be nem teljesülő szerelem kínjával, a régmúlt emlékeivel, a plátói szerelemmel, és azzal, hogy mindez hogy befolyásolja az ember karácsonyát. Mivel a karakterek közt vannak összekötő szálak, a történetet úgy lehet legegyszerűbben leírni, ha őket ismertetem, szóval ezúttal kivételesen nem a szereplőket mutatom be, hanem az ő sztorijukat.

Vélemény:

Nem azt mondom, hogy az agyam eldobtam, olyan csavaros, izgalmas és eredeti a film, de nagyon is élvezhető. Tényleg nagyon hasonlít az Igazából szerelemre, de még így karakterek terén is, viszont nem mondanám kifejezetten koppintásnak. Én mindig is nagyon szerettem az ilyesfajta műveket, amiben sok apró történet alkotja az egészet, és azt is mindig élveztem, ahogy kiderülnek az összekötő szálak. Bár a dolgok néha furcsák voltak, gyorsan történtek, és nem is volt túl logikus némelyik esemény, de ettől eltekintve nagyon tetszett. Visszagondolva meg főleg. Érdekes tanulságokat lehetett levonni, és nagyon magával tudott ragadni egyik-másik kapcsolat. A vége pedig teljes boldogság. Azt hozzátenném, hogy a film a Tokiói Vasútállomás századik születésnapjára készült, ami pedig kifejezetten jól sikerült, legalábbis olyan téren, ahogy a legtöbb karakter életében fontos szerepet játszott ez a helyszín. Aki egy könnyű kis karácsonyi filmet szeretne nézni, annak mindenképp ajánlom!

Szereplők:

"Szentestei Szerelmesek" - Kazuki és Reiko (Hiroshi Tamaki és Takanashi Rin)

A japán Hugh Grant nemcsak sármjában hasonlít brit társára, de még az életvitel is passzol. Egy jól menő webtervező cégnél dolgozik, ennek fényében pedig nem csekély keresetet tudhat a magáénak. A személyisége kissé magának való, nem mondanám sznobnak, de mindenkinek eszébe jut a hűvös szó, ha ránéz. A bájos színésznővel, az épp egy árvaháznak szánt színdarabon dolgozó, ám annál nagyobb álmokat kergető Reikóval egy fényűző étteremben találkozik először, majd egészen véletlenül egy bárban is összefutnak épp a vacsora után. Kazuki meggyanúsítja, hogy biztos direkt ment utána, miután látta a bankkártyáját, azonban mikor Reiko könnyek közepette mentegetőzik, a sármőr meggondolja magát, és inkább visszakozik, bocsánatért esedezik. Erre sort is kerítenek, de annyit mondhatok, hogy nem megy minden zökkenőmentesen a félidegenek közt. Sértések és csalódások, de végül mindenre van megoldás, akárcsak a mesékben.

"Távkapcsolat" - Setsuna és Takumi (Kimura Fumino és Higashide Masahiro)

A divat világában mozgó esküvői ruhatervező Setsuna inkább a ragaszkodós, minden időt együtt töltős barátnő. Ezt némiképp megnehezíti a tény, hogy barátja, Takumi tőle igen messze, Sendaiban dolgozik egy építkezésen. Setsuna azért hűségesen hívogatja, írogat neki és minden másodpercet számol a találkozásokig. Takumi nem ennyire pörgős, ő sokkal nyugodtabb, visszafogottabb. Ez pedig sok félreértést eredményez, főleg hogy messze élnek egymástól. De vajon a szerelmük kitart, és összetartja őket a nehézségek ellenére is? Akarja vajon mindkét fél ugyanannyira a kapcsolatot, vagy inkább csak Setsuna erőlteti? A karácsony, ami Japánban inkább a szerelmesek, mint a család ünnepe, lendít valamit a kettejük dolgán? Nekem az ő száluk volt talán a kedvencem, hiszen leginkább Setsunát éreztem közel magamhoz, legalábbis ha azt vesszük, hogy én mennyire ragaszkodó típus vagyok. A megoldás pedig egyenesen szívmegolvasztó volt!

"Karácsonyi Bátorság" - Natsumi (Honda Tsubasa)

A lány, aki attól szenved, hogy vajon hogy nyerhetné meg gimnáziumi kiszemeltjének szerelmét. Egy karácsonyi bulira kap meghívást, ahol valószínűleg a szóban forgó fiatalember is megjelenik majd, de annyira fél szembenézni az érzéseivel, hogy semmi indíttatást nem érez arra, hogy odamenjen. Emellett azt is tudnunk kell, hogy egy tortaüzletben dolgozik, ahol egy idős hölgy a mestere. Ez a hölgy elmeséli neki a saját szerelmének történetét, amely óriási fájdalom volt számára. Natsumi ennek hatására dönt úgy, hogy megragadja a lehetőséget, és minden tőle telhetőt megtesz, hogy valóra váltsa a szerelmét. Én vele annyira nem tudtam azonosulni, de a maga műfajában jó karakter volt.

"Karácsonyi Ajándék" - Chiharu és Terai Akane (Ichikawa Miwako és Kai Emiri)

Sokszor tapasztalhatjuk, hogy az ember szíve mennyire meglágyul karácsony környékén, és előszeretettel adakozik valamilyen szeretetszolgálatnak. Na, pont ezért kellett ez a szál, hiszen Chiharu egy nevelőotthonban dolgozik. Példa értékű szeretettel de egyben kellő határozottsággal neveli a gyerekeket. A kis egységek közül igazából talán ő szerepel a legkevesebbet, de mégis fontos karakter. Sajnos mivel nem jut neki olyan sok rivaldafény ezért nehéz leírni az ő személyiségét, de a hozzá kapcsolódó kislány, már annál is érdekesebb. Itthon ugyebár a Mikulás külön ünnepet kapott, de mivel Japán Amerikától vette át a legtöbb nyugati szokását, ezért Santa Claus neve többször hangzik el a filmben, mint bármelyik karakteré. Akane az árvaházban él, viszont nem fogadja el, hogy a szülei nem élnek, vagy nem kellett nekik. Ez pedig érdekes párhuzamot vet fel a szülei és a Mikulás között.

"Fél-Felnőtt Ceremónia" - Miyazaki Masayuki, Sayori és Koji (Tokito Saburo, Otsuka Nene, Yamasaki Ryutaro)

Masayuki mozdonyvezető, akit úgy ismerünk meg, hogy épp nyugdíjba vonul. Ez viszonylag szokatlan döntés, hiszen még egészen fiatal. Azonban hamar kiderül, hogy valami áll a háttérben. Felesége Sayori hűségesen támogatja, és próbálja a közte, és tíz éves fia, Koji közt kialakuló feszültséget kezelni. A fiú épp a kamaszodás gyönyörű folyamatába sétál bele (innen a fél-felnőtt elnevezés, hiszen a 10 pont a 20 fele, és Japánban ugyebár 21-től számít valaki felnőttnek) ezért nehezen viseli el, hogy apja nem jár dolgozni, és tanácsokkal látja el. De természetesen a szeretetük olyan mély, hogy semmiféle konfliktus nem okoz gondot, ezért a befejezés -amit nem fogok lelőni- mindenképp megdobogtatja az ember szívét.

"Kései Ajándék" - Oshima Kotoko és Matsuura Taizo (Baisho Chieko és Kobayashi Nenji)

Utolsó szeletünket már korábban említettem, hiszen ez az az idős hölgy, aki Natsumival dolgozik. Réges-régen történt, amikor egy fiatal lány a Tokiói Pályaudvaron állva várta a szerelmét. A vonatuk perceken belül indult, és a lány egyre csak várta, hogy a fiú megérkezzen, és elszökjenek a társadalmi különbség elől. De a fiú nem jön. Kotoko pedig élete végéig őrzi a szívében az emlékét. Nem házasodik meg, mert túlságosan szerette azt a fiút. Az ő keserű története volt az, amelyik legjobban meghatott engem. Nem tudom elképzelni, hogy én ilyen helyzetben mit tennék, de érdekes volt ebből a szemszögből is megnézni egy ilyen helyzetet. Szerencsére a film végére az ő szerelme is feloldást nyer, ezért a végén kijelenthetem, hogy a happy end teljes.

Ha szeretnél ráhangolódni egy kicsit a karácsonyra, mindenképp nézd meg ezt a filmet. Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést, remélem, máskor is meglátogatsz majd!

Kapcsolódó:

From Five to Nine

Ao Haru Ride live action

A vándorló palota
Pretty Proofreader

5ji Kara 9-ji Made - avagy a szerelmes szerzetes története

From Five to Nine

Na, hát egész jól sikerül ez a blogolás... ja, nem. Mentségemre szóljon, hogy végzősként pont annyi időm van, mint egy három műszakban dolgozó családanyának, szóval valamilyen szinten ezzel tudom kimagyarázni magam a hatalmas kihagyás alól. Viszont cserébe elhoztam azt a sorozatot, amit már vagy másfél éve tervezek, és hozzáteszem, az egyik kedvencem. Ha jól megnézzük a képet, rögtön feltűnik a két főszereplő. Mindkét színész közel áll a szívemhez, ezért nem volt nehéz megtalálni ezt a doramát. Már nem is emlékszem, hogy kezdtem el, vagy mi vett rá, de annyi biztos, hogy azóta már jó párszor láttam. Ezért most elhoztam nektek ezt a csodát, és igyekszem minél inkább úgy tálalni, hogy minden egyes olvasó hihetetlen késztetést érezzen arra, hogy megnézze.

Adatok:

Sugárzás ideje: 2015. október 12 - december 14.

Epizódok száma: 10 rész

Rendező: Hirano Shin

Csatorna: Fuji TV

Zene: back number - Christmas Song

Történet:

Sakuraba Junko első és talán egyetlen életcélja, hogy kijusson New Yorkba. Jelenleg egy nyelviskolában dolgozik, mint angoltanár, emellett pedig lázasan gyűjtöget, hogy sikerüljön megfelelő anyagi alapot megteremtenie ahhoz, hogy új életet kezdjen az álmok városában. Azonban a sors vicces kedvében van. A családjával egy idős rokon temetésén vannak, amikor is egy igen kínos baleset következtében felhívja magára a szertartást tartó szerzetes figyelmét. Mire észbe kap, már omiain (házassági találkozó) van vele. Junko a lehető leghatározottabban visszautasítja a szerzetes ajánlatát, és reméli, hogy soha többé nem találkozik majd vele. De Hoshikawa Takane nem arról híres, hogy feladja, amit akar. Minden alkalmat megragad, hogy Junko közelébe kerüljön, azonban nem ő az egyetlen, aki a lány kezére pályázik. Hogy, hogy nem, egy szép kis szerelmi sokszög alakul ki, hiszen egy olyan társaságban, ami tele van romantikára vágyó egyedülállókkal szinte lehetetlen, hogy ne szeressen bele mindenki mindenkibe. Persze a sorozat nem egy szappanopera szintjén van, olyan fontos kérdéseket feszeget, mint a felelősségvállalás, álmok, kitartás, és ezek kapcsán pedig az is, hogy mi éri meg a szenvedést, és mi nem? Meddig legyünk kitartóak, és mikor kell feladni? Vagy feltétlen szükség van arra, hogy feladjuk az álmainkat? Két szenvedély megfér egy szívben? Hát, ilyesmiket kínál a From Five to Nine.

Vélemény:

Nem egy tökéletes sorozatról van szó, ezt előre tisztázom. Vannak benne furcsaságok, és aki nem érzi a japán humort, az nem feltétlen fogja már az első résznél értékelni. Viszont! Ez az a dorama, ami megéri a pénzét. A maga butaságával és valószerűtlenségével olyan szerethető, olyan hangulatos és egyben olyan elgondolkodtató, hogy kívánni se lehet jobbat. Nem akarom az egekig magasztalni, hiszen mindenkinek más az ízlése, de engem teljesen magával ragadott. Van egy sajátos atmoszférája, remek színészek, érdekes karakterek, hatalmas jellemfejlődések, és persze rengeteg tanulság van benne. A zenei aláfestést tökéletesen eltalálták, és a történetvezetés is követhető, bár néha azért vannak éles vágások. Viszont azt szeretném kihangsúlyozni, hogy talán életem első sorozata volt (nem csak japán, hanem az egész világon) ahol megértettem, hogy hogy lehet mindenki a főszereplőbe szerelmes. A mellékszálak is érdekesek természetesen, így biztos vagyok benne, hogy mindenki talál kedvére valót a doramában. Nekem kifejezetten a karakterek színessége tetszett, szóval most vegyük is sorra őket!

Sakuraba Junko - Ishihara Satomi

Főhősnőnk egy nem mindennapi személy. Vidám természete, bohókás viselkedése és hatalmas elszántsága láttán szerintem nem csoda, hogy megragadja a férfiak figyelmét. Már nagyon fiatalon elhatározta, hogy kiköltözik Amerikába, és ezt az álmát semmi pénzért nem adná fel. Aztán megismeri Takanét... Bár egy ideig zavaros a szíve, maga sem tudja, hogy mit akar, főleg hogy nem is a szerzetes az egyetlen, aki potenciális partnerként van jelen, de végül győz a szerelem. Rengeteg megpróbáltatáson megy keresztül, sok mindent felad, hogy együtt lehessenek, de még így sem megy teljesen simán a dolog. Személy szerint nekem Junko az egyik kedvenc női főszereplőm a világon. Vicces, pörgős, imádni való, de emellett kitartó és felelősségteljes is. Eleinte ő sem tud mit kezdeni a körülötte kialakult helyzettel, de végül döntést hoz. Satomi pedig rendkívüli színésznő. Sok szerepében láttam már, és amellett, hogy ez a nő képes még egy konzervdobozzal is hihetetlen kémiát kialakítani, mindenféle karakter szerepében otthonosan mozog. Az eddig látott szerepei közül talán ez tetszik a legjobban.

Hoshikawa Takane - Yamashita Tomohisa

Ritkán látni olyan furcsa embert, mint Takane. Már rögtön az első részben látszik, hogy nem túl józan karakter, de minél többet látunk az életéből, annál inkább válik érthetővé a különcsége. Annak ellenére, hogy a szerelme már-már kínos és zavaró, és a valóságban talán öt perc után lecsaptuk volna egy betonoszloppal, viszont ez egy sorozat. Azért nézzük, mert fura. Engedjük el az apró részleteket. A maga lehetetlenségével válik egy különleges, valójában aranyos és szerethető főhőssé. Neki talán még többet kellett szenvednie, mint Junkónak, és az életét valószínűleg senki nem kívánja magának, de ő mégis vállalja, amit a családja ráhagyott. Emellett viszont élete talán első önálló döntését, a szerelmét sem akarja feladni. Junko mellett olyan dolgokat él át, amiket eddig még soha. Barátokat szerez, megtanul szórakozni, élvezni az életet, és ami a legmeglepőbb; mosolyogni. Ritkán látni ilyen meggyőző színészi alakítást, de Yamapi olyan profin alakítja a mindig komoly szerzetest, hogy az már félelmetes. Egyetlen arcizma sem rezdül, egyedül a szemében látszik, mit is érez. A végére pedig a karakterén is érezhető lesz Pi jól ismert karizmája, és ahogy nyílik a személyisége, úgy fejlődik az arcjátéka is. Oscart neki!

Hoshikawa Hibari - Kaga Mariko

Az ügyeletes Iron Lady, a tipikus anyós (nagymama anyós) a gonosz boszorkány. Vagy annyira mégsem? Talán az utolsó pillanatig rühelljük a karaktert, hiszen ő az egyetlen, aki tényleg minden erejével azon van, hogy szétválassza a szerelmeseket. Szinte felfoghatatlan, hogy hogy fér el egy emberben ennyi gyűlölet, de az idős hölgynek valahogy sikerül. A hívekkel kedves, menyével rémes Hibari-san. De valahogy legbelül mélyen sejtjük, hogy van oka arra, hogy így viselkedik. A végén ki is derül, hogy miért ilyen undok Junkóval, és még ha rossz is a kifogás, de legalább nem annyi, hogy nem bírja a fejét. Minden esetre a dráma kedvéért kellett az ő karaktere, nehogy már minden szépen és könnyen menjen. Kell ide az izgalom.

Kiyomiya Makoto - Tanaka Kei

Kiyomiya-sensei nem most lépett be Junko életébe, de mégis újdonságként hat, hiszen évekig nem találkoztak. Igen nagy szerepet játszott főhősnőnk sorsában, hiszen ő volt a legkedvesebb tanára. Mindenki nyugodjon meg, csak pár év van köztük, ne várjunk óriási korkülönbséggel párosuló tanár-diák szerelmi szálat. Engem kifejezetten meglepett az ő kapcsolatuknak alakulása, hiszen a legkevésbé sem spoiler ha elmondom, hogy Junko végül nem őt választja, annak ellenére, hogy mindig is gyengéd érzelmeket táplált a jó Makoto iránt. Nem volt kifejezetten különös karakter, egy kis feszültségkeltésre viszont pont jó volt. Nekem ő egészen szimpatikus volt, de túl snassz lett volna, ha Junko végül vele jön össze. Szerencsére hamar vette az adást, és inkább beállt másodhegedűsnek.

Mishima Satoshi - Furukawa Yuki

Junko diákkori barátja, a sikeres üzletember, aki valamiért rengeteg lány szívét tudhatja a magáénak. Attól most tekintsünk el, hogy én körülbelül annyira tudom komolyan venni az ábrázatát, mint egy alsósnak, de ízlés kérdése. A főbb szereplők közül talán ő van legkevesebbet a színen, néha felbukkan, hogy bezavarjon a pár életébe, és egy kis feszültséget keltsen, de kifejezetten sok szerepe nincs. Nekem épp ezért volt semleges karakter, nem rajongtam érte túlzottan, de azon kívül, hogy nem értettem a hirtelen fellépéseit nagyobb bajom sem volt vele.

Mouri Masako - Saeko

A kotnyeles szépség, akit az elején egy kanál vízben meg tudnánk fojtani, a végére pedig egészen megkedvelünk. Senki nem tudja, miért, de szükségesnek érzi, hogy minden pletykát megragadjon és szétkürtöljön, azonban egy erélyes megfeddés után egészen megváltozik. Én a végére nagyon megkedveltem, hiszen már az elején is szókimondó volt, ahogy normalizálódott a viselkedése pedig jó irányba fordította ezt a tulajdonságát. Egész jól összerázódott a többi nővel, és értékes tanácsokkal látta el a körülötte lévő esetlenkedőket. És persze neki is jutott egy kis romantika, egy nem mindennapi szerelmi szállal. Saeko pedig elég jól titkolta, hogy valójában már egy kétgyermekes családanya. Hihi.

Yamabuchi Momoe - Takanashi Rin

A munkájában komoly, rajongásaiban annál furcsább Momoe-sensei. Mindig is jóban voltak Junkóval, viszont egy céges iszogatás után lesznek igazán jó barátnők, amikor is Junko nála alszik, és rájön különös szenvedélyére: a BL-re (Boys Love, vagyis olyan történet, ami férfiak közti szerelemről szól). Talán azt hittük eddig, hogy ez a téma Japánban mindennapos, de mint kiderül, Momoe-sensei nem kürtöli világgá a szigetországban is furcsaságnak számító mániáját. De nem Junko az egyetlen, aki rájön erre, így neki is jut egy kis szerelmi szál. Én kifejezetten szerettem Momoét, a maga szeles, néha komolytalan stílusával.

Kimura Arthur - Hayami Mokomichi

A félig brit Arthur-sensei a sorozatban minden korosztály szívét elrabolja, és egyben persze a nézőkét is. Ritkaság számba megy ugyan, de ő kivételesen nem Junkóba szerelmes, így viszont remek barátként funkcionál, és nem csak Junko számára. Talán ő volt a kedvenc karakterem, a folytonos bohóckodásaival és lehengerlő stílusával egészen magával ragadott, és hát azért nem utolsó sorban a sajátos báját is meg kell említeni, amit általában megfelelő helyzetekben hozott elő. Bár az indokolatlan angoljával néha nem tudtam mit kezdeni, de egyébként nagyon érdekes dolgokat mondott, és nagy segítség volt a körülötte lévők számára. A végére pedig a saját életét is sikerült úgy alakítani, ahogy kell, így pedig az utolsó karakternél bizton leszögezhetem, hogy teljes a happy end.

Remélem, sikerült kedvet csinálni ehhez a különleges sorozathoz, mert annyi biztos, hogy azért nem mindennapi történetről van szó. Mindenkinek tudom ajánlani, aki szereti a vidám, romantikus, de sokszor mégis elgondolkodtató műveket. Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést, látogass el máskor is!

Kapcsolódó:

Kaze ni Tatsu Lion

Rich Man Poor Woman
Subete wa Kimi ni Aeta kara
Pretty Proofreader
Tokyo Tarareba Musume