Bolti tolvajok
Különleges poszthoz érkeztünk a blog történelmében. Abbahagyom a szerkesztést. Lol, vicceltem, ennél sokkal drasztikusabb: elérkezett a pillanat a közös izgulásra. Természetesen biztos vagyok benne, hogy minden olvasóm mélyen hazafi, és körmét rágta a Mindenkinél meg ezeknél, de mivel ez egy japán témájú blog, ezért azokról nem írhattam. De most! Most olyan helyzet alakult ki, hogy történetesen jelöltek egy szigetországi filmet az Oscarra! Már hallottam róla korábban is, meg úgy voltam vele, hogy jó, majd egyszer megnézem. De egyszer csak sétálok este az Andrássy-n, és elmegyek egy bolt mellett (nyugi, nem raboltam ki, hahahaha...) amikor meglátom Yamada Yuki összetéveszthetetlen fejét, és azzal a lendülettel fordultam is vissza, mondván, itt valami izgi dolog megy. Kiderült, hogy éppen a japán Oscar esélyes film trailerét vetítették a kirakatban. Természetesen nem a színészek miatt döntöttem így (bár Kora Kengo is benne van, megjegyzem), de két nappal később már vettem is a jegyet a legközelebbi művészmoziba, és néztem is a Bolti tolvajokat. A sors iróniája pedig, hogy Yamada Yuki és Kora Kengo is nagyjából annyit szerepel a filmben, amennyit a trailerben, de tényleg megérte megnézni!
Adatok:
Premier: 2018. június 8.
Időtartam: 121 perc
Rendező: Koreeda Hirokazu
Gyártó: Aoi Pro, Inc.
Történet:
Biztos vagyok benne, hogy mindannyiunknak volt valamilyen titkos kézfogása oviban vagy az iskolában. Általában egymás üdvözlésére használtuk, esetleg valami mélyebbet fejeztünk ki vele, például a békülést, vagy épp az összeveszést. Történetünk főszereplőinek is van egy különös kézjele. Ezt mutogatják el minden bolti lopás előtt. A fényűző tokiói fények mellett kevesen gondolnák, hogy mennyi hátrányos helyzetű család van Japánban. De azért akad egy pár. Jelen esetünkben kezdetben öten laknak egy fedél alatt, a történet viszont úgy indul, hogy a családfő magával visz egy magányosnak és árvának tűnő kislányt. Először a többiek hevesen tiltakoznak, követelik, hogy vigye vissza az emberrablás áldozatát, de végül szinte a küszöbről visszafordulva döntenek úgy, hogy a kislánynak jobb sorsa lesz velük. Így telnek-múlnak a hetek, hónapok. Betekintést nyerhetünk a család hétköznapjaiba, ahogy dolgoznak, esznek, alszanak, és ami az alapkoncepció is; lopnak. Azonban ahogy halad a történet, úgy derül ki egyre több érdekes háttérinformáció az egyes családtagokról, és a film végére a tagok közti kötelék is egyre jobban körvonalazódik.
Vélemény:
Nem annyira lehet mit mesélni a történetről anélkül, hogy vagy ne két mondatban csapjuk össze, vagy ne beszéljünk róla egy órát, és konkrétan a cselekményt mondjuk el. Koreeda egy másik filmjét is láttam már nem is olyan rég, és ehhez hasonlóan ez is egy olyan mű, ami attól olyan különleges, hogy voltaképp nem sok minden történik benne. De mégis ezek a rövid jelenetek, ezek az apró kiszólások alkotnak a fejünkben egy képet a szereplőkről, és végig azon izgulunk, hogy mégis hogy fog kiderülni a titok, vagy hogy buknak le, vagy egyáltalán MI FOG TÖRTÉNNI? Vegyes érzelmekkel ültem a moziteremben, egész idő alatt én is próbáltam kitalálni, hogy mit akar mesélni a film, de a végén mégis letaglózva támolyogtam ki. Szerintem abszolút megérdemelte a jelölést, és szurkolok, hogy meg is nyerje (bár ehhez úgy igazán a többi jelöltet is meg kéne néznem) Mégis nagyon nagy szó, hogy a rendező a néha túlidealizált ország nélkülöző részét mutatja be. És csak még különlegesebbé teszi a filmet, hogy igazából egy teljesen pozitív karakter sincs a filmben. Talán a gyerekeket leszámítva. A másik Koreeda-filmben is ezt éreztem, hogy valahogy a gyerekeket tekinti a józanság és értelmesség megtestesítőinek, akik a felnőttek miatt szenvednek, és végül nekik kell felnőttként cselekedniük. Ha nem is eseted a kicsit mélyebb, elvontabb stílus, mégis érdemes megnézni, akár fizetni is érte, hiszen azért mégis egy nemzetközileg elismert alkotásról beszélünk.
!SPOILERES VÉLEMÉNY!
Végig érezni valami nyomasztót, valami végig gyanús a családban. Olyan zavaros az egész. Most akkor ki kinek a kije, vagy miről van itt szó? Mégis sokkoló, amikor kiderül, hogy a nagymama milyen szépen összeszedte az embereket, és végül is bűnbarlanggá tette a házat, csak azért, hogy ne legyen egyedül. Talán többször meg fogom még nézni a filmet, hogy minél jobban értsem, de ez a csavar a végén nagyon tetszett. Főleg a kislány szála, aki végül is egy gazdag családban élt, de az anyja még így is kegyetlenebbül bánt vele, mint egy számára teljesen idegen nő. Ez is elég alapos társadalomkritika. Hiába lopnak és csalnak ezek az emberek, hiába szerencsejátékoznak, vagy keresnek pénzt testi szolgáltatásokból, de belül ők is ugyanolyan emberek, ugyanúgy álmodnak, és ugyanúgy tudnak kötődni egymáshoz, csak épp más tartja őket össze. Nem a vér, hanem az a bizonyos kézjel. Különösen tetszett az a mondat, amikor Osamu azt mondja, hogy azért tanította lopásra a fiút, mert másra nem tudta. Mennyire szánni való, de mégis mennyire emberi karakter! Már ezek miatt az apróságok miatt érdemes megnézni.
Szereplők:
Shibata Hatsue - Kirin Kiki
A család legtekintélyesebb tagja, a nagymama, akit ha más nem, élemedett kora miatt mindenki szeret, de persze mindenki máshogy áll közel hozzá. Az az igazi minden hájjal megkent öregasszony, már bocsánat a kifejezésért, de nézzétek meg a filmet, aki mindenből igyekszik pénzt csinálni, és végtelenül ravasz. A valóságban talán félnék tőle, hiszen van miért. De nézőként azért néha mosolyogtam rajta. A film azért nem megy olyan mélyre a karakterkidolgozásokban, sokat hagy a fantáziánkra, ráadásul néhány adatot elmondva lelőném a poénokat, ezért a szereplőket nem annyira részletezném tovább. Így inkább a színész néniről mondanék pár szót, aki valami zseniális volt. Annyira hitelesen adta vissza a beteg idős nénit, sőt szerep közben is sokat fejlődött, legalábbis én azt éreztem rajta, hogy ahogy halad a film, úgy öregszik. Ha esetleg van a közeletekben idős ember, akkor tudjátok miről beszélek, amikor egyik napról a másikra képesek évtizedeket öregedni. Na, Kirin Kiki ezt mutatta be kifogástalanul.
Shibata Osamu - Lily Franky
A férfi a házban, aki a legnagyobb lókötőnek tűnik. Bár dolgozik egy gyárban, de a keresetét valami egészen titokzatosra használhatja fel, ugyanis fizetni nem nagyon látjuk a film során, ő a főtolvaj, úgymond, talán ő dolgozta ki a rendszerüket is, és ő tanította a kicsiket lopni. Számomra ő tipikusan a szánalmas, lecsúszott ember volt, aki már csak sínylődik az életben, de azért megpróbálja élvezni. A maga módján pedig sikerül is neki. Szeretet azért van benne, és kicsit anyátlan karakter is, jámbor és jószívű a sok stiklissége mellett, ezzel igazából teljesen zavarossá téve a karakter személyiségét, hiszen talán nála vannak a legnagyobb ellentmondások. Ő az, aki elsőként karolja fel a kislányt, de elsőként hagyná el a süllyedő hajót is.
Shibata Nobuyo - Ando Sakura
A családanya, aki szintén valamiféle gyárban dolgozik, bár ő sem a becsületes fajta, mint az kiderül, ő a munkahelyén lop, míg családja többi tagja a boltokból. Mégis Osamuhoz hasonlóan jószívű és csupa szeretet, a kislányt sajátjaként neveli, ha már neki nem lehet. Gondoskodik a többiekről is, bár néha szigorúnak kell lennie. Egy furcsa múltja azonban neki is van, és számomra ő volt a legérdekesebb karakter. A színésznő is kifejezetten jól alakított, és nagyon illett hozzá a szerep. A kissé csúnyácska (lehet csúnyára is sminkelni, csak szólok!) hányatott sorsú nő, aki egyszerűen csak boldog akar lenni, és szeretni akar.
Shibata Aki - Matsuoka Mayu
Az utolsó felnőtt tagja a családnak, aki valamiért egészen különleges helyet tölt be a ház lakói közt. Érthetetlen, hogy miért van ilyen közel a nagymamához, és eleinte kivételezésnek tűnhet, hogy neki nem kell a keresetét beadni a közösbe, de természetesen később róla is kiderül pár szaftos titok, és máris érthetővé válik a helyzet. Például az, hogy ilyen nyomorúságos körülmények között hogy lehet ilyen már egészen kényeskedőnek nevezhető, vagy épp ilyen akaratos. De abban természetesen ő is hasonlít a többiekhez, hogy szeretetre vágyik, békére, és egy helyre, ahol törődnek vele és szeretik.
Shibata Shota - Kairi Jo
Kezdetben ő az egyetlen gyerek a családban. A kisfiú kifejezetten okos, bár talán nem meglepő, hogy iskolába nem járhat. Mesteri szintre vitte a lopás művészetét, de látszik rajta, hogy nem örömmel teszi. Egyelőre azzal altatja el a lelkiismeretét, amit Osamu mondott neki, miszerint ami a boltban van, az még senkinek nem a tulajdona, így nem számít lopásnak, ha elvesszük. De a történet haladtával neki is kezd nyílni a szeme, és a gyermeki tisztaság végül is tettre készteti. Borzasztó aranyos a kissrác, a színész zseniálisan alakít, és nézőként őt sajnáljuk a legjobban, hiszen szegényt belerángatták a felnőttek aljasságába.
Hojo Yuri - Sasaki Miyu
A kis jövevény, akit az erőszakos szüleitől mentenek ki. Ő abszolút nem ért ahhoz, amit a család művel, eleinte esetlenke, lebukik a lopásnál, de nagyon szeretne segíteni is, hiszen ő is, igen, jól mondjátok, szeretetre vágyik, és egy helyre, ahol végre elengedheti magát, és nem kell a bántásoktól félnie. Ebben a házban különös módon szeretik őt, gondoskodnak róla, és egyre jobban nyílik ki, és a kezdetben hallgatag, komor gyerekből egy életvidám kislány lesz. Ez tetszett legjobban a filmben, hogy amennyire romlottak ezek az emberek, annyira tudnak szeretni, és élvezni az életet. A színész pedig a Legjobb színésznőnek járó díjat is megérdemelné, de most komolyan mondom, mert a játéka a felnőttekét is kenterbe veri. Remélem, még sokat láthatom szerepelni.
Hát, végére érkeztünk a kis bemutatónknak, és most először mondhatom azt, hogy nézzétek meg ezt a filmet MOZIBAN! De tényleg, nem csak azért, mert valóban kiváló alkotás, hanem azért elég ritka és különleges, hogy japán filmet láthatunk vásznon. Remélem semmit nem spoilereztem le az ennek fenntartott részen kívül, és felcsigáztam az érdeklődéseteket. Köszi annak, aki végigolvasta, és látogass el a blogra máskor is!
Forrás: wikipédia
