A következő címkéjű bejegyzések mutatása: varázslat. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: varázslat. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. december 10., szombat

Himitsu no Akko-chan - "Tükröm, tükröm, mondd meg nékem"

Himitsu no Akko-chan

Mint már az előző bejegyzésben említettem, igyekszem újra aktív lenni. Ez természetesen nem mindig sikerül, hiszen most is épp tanulnom kéne, de hát vannak dolgok, amik miatt félre kell tennem a német szavakat. Tehát jöhet az ováció, ezúttal egy zseniális filmről fogok ismertetőt írni. Mint valószínűleg az általam megtekintett művek hetven százalékát, ezt is csak úgy megláttam valahol. Amint a főszereplő nő nevét elolvastam és a szemem a képére tévedt, már nyomtam is a megtekintésre. És milyen jól tettem! Egy szórakoztató, de egyben tanulságos filmet hoztam ma a kedves publikumnak, amely főszereplőjével merem állítani, hogy a legtöbb fiatal azonosulni tud. Kezdjünk hát neki!

Adatok:

Premier dátuma: 2012. szeptember 1.
Időtartam: 120 perc
Rendező: Kawamura Yasuhiro
Gyártó: SHOCHUKI Co.

Történet:

Kagami Atsuko meglepően érett. A kislány nem jön ki túl jól a kortársaival, legalábbis a fiúkkal. Nem szeret gyerek lenni, és szinte már görcsösen próbál valahogy a felnőttlét felé araszolgatni. Ami igaz, az igaz, ez nem annyira sikerül neki. Egy nap azonban egy baleset éri; egyik rendetlen osztálytársa kiveri a kezéből a tükrét, ami a földre esve összetörik. A tragédia azonban nem maradhat annyiban. Este Akko-chan különös fényt lát, amit követve egy furcsa alakkal találkozik. Az illető azt állítja, hogy ő az eltört tükör szelleme. Azért jött, hogy adjon neki még egy esélyt, egy tükröt, hozzá pedig két varázsigét. Az egyik mondóka azzá változtatja, ami csak lenni akar, a másik pedig visszaváltoztatja őt azzá, aki valójában. A varázslat egészen addig tart, amíg valaki rá nem jön a titkára. Akko-chan azonnal kap az alkalmon, és egyre bohókásabb szerepekbe bújik. Itt azonban nem áll meg. Tökéletes alkalma nyílik arra, hogy lógjon egy kicsit a suliból, ráadásul még nagyobb eredményeket ér el; bekerül egy sminkcég alkalmazottai közé. Még kislány képében találkozik a film férfi főszereplőjével, aki szintén a cégnél dolgozik. Hayase Naotóval jó kapcsolatba kerülnek, és együtt próbálják megmenteni a céget az eladástól. Természetesen a romantika sem maradhat el, a kislány csekély élettapasztalata révén pedig rengeteg vicces szituáció kerekedik.

Vélemény:

Akko-chan karakterével könnyű volt azonosulnom. Visszaemlékeztem az én kiskori énemre, aki hasonló világrengető problémákat élt meg. Majdnem mindenki átélte kicsiként a gyerekkor idegesítő korlátait, valamint a felnőttkor iránti epekedő vágyat. Nem egyszer fordult meg a fejemben, hogy mit tennék én a lány helyében. Az egész film borzasztó élvezhető, vicces, a karakterek bár kevesen vannak, de szerintem jól el lettek találva, ráadásul a mondanivaló is fontos. Különösen tetszett benne az, hogy a varázslat annyira nem volt eltúlozva, nem volt olyan "éjfélig tart" cucc, és igazából annyiszor használhatta, ahányszor csak akarta, egészen addig, míg le nem leplezték. Mindenképp ajánlom annak, aki hasonló helyzetben van, vagy akár csak szeretne egy kicsit kikapcsolódni.

SPOILERES VÉLEMÉNY

Nagyon szurkoltam Naotónak, de talán jobb volt így. Kifejezetten tetszett, hogy Akko végül a saját életét választotta. Valószínűleg abban a helyzetben én nem így tettem volna, de ez egy másik történet. A cég érdekében felfedte a titkát, és mindenki szeme láttára használta a varázslatot. Természetesen megoldhatta volna máshol is az átváltozást, de akkor nem lett volna ilyen drámai a befejezés. Elszomorodtam ugyan a búcsújukon, de miután jobban belegondoltam, sokkal egészségesebb így, hogy Akko visszaváltozott gyerekké, és rendesen leélte azt az időt, amit a varázslattal átugrott.

Szereplők:

Kagami Atsuko "Akko-chan" - Ayase Haruka
A karakterről már a legfőbb tényezőket elmondtam, de kiegészíteném még, hiszen valamit azért ide is kéne írnom. Már akkor megtetszett, amikor közölte, hogy ő nem tud azonosulni a korosztályával. Mintha magamat láttam volna. Pár hete felcsaptam a régi naplómat, amit olyan 10 évesen írtam. Hát, ugyanez voltam én. Akko nem volt nagyképű, egyszerűen csak más volt, mint a többiek. A sminkelést leszámítva teljesen átéreztem a helyzetét. Miután lehetősége nyílt átváltozásra, értelmesen használta fel ezt a képességét. A végső döntése pedig tényleges érettségre utalt, nem olyanra, amit a mai tizenévesek magyaráznak be maguknak. A színésznő meg... csoda! Harukát már több szerepben is láttam, előkerült a blogban is, de itt teljesen meggyőzött. Olyan hitelesen adta a karaktert, hogy tátva maradt a szám. Bár gyanítom, hogy nem teljesen színészkedés volt, érezhetően hasonló a színész és a karakter lelkivilága. Tökéletes alakítás volt, minden elismerésem.

Hayase Naoto - Okada Masaki
Attól függetlenül, hogy nem az a tipikus "beleesős" karakter, nekem tetszett. Az ambíciókkal és energiával teli huszonéves keményen dolgozik azért, hogy valahogy segítsen a cégnek. A személyiségéről sok mindent nem tudnék elmondani, egy egész átlagos fiú, akire nagy hatással van Akko vidámsága. A szerelmi száluk tetszett, így egészen meg vagyok elégedve vele. A színésznek nem lehetett olyan nehéz dolga, de azt legalább jól csinálta. Mondjuk róla csak jókat hallani, annak ellenére, hogy én nem sűrűn láttam szerepelni, a díjai tehetségről árulkodnak. Ügyes fiú :D 



Tessék megnézni! Köszönöm, hogy most is velem tartottál, gyere máskor is!

Kapcsolódó:
Tatta Hitotsu no Koi (Ayase Haruka)

2016. január 23., szombat

Chihiro Szellemországban - avagy Chihiróból Sen

Chihiro Szellemországban

Talán az egyik legnépszerűbb Miyazaki alkotásról olvashattok most. Ezt azért mondom ilyen bátran, mert a maga idejében még Oscar-díjat is kapott. Na, ez pedig már nagy szó, ezért is gondoltam úgy, hogy most beszélek róla. A vándorló palota után már nem volt nehéz erre is rátalálni, hiszen akkor mélységes lelkesedéssel vettem bele magam a Ghibli világába. És erre csak rátett még egy lapáttal, hogy az egyik osztálytársam fáradhatatlanul zaklatott vele, hogy nézzem meg. És milyen jól tettem! Nehezen tudok dönteni Howl és Chihiro között, ezért inkább mondom, hogy az első helyen ez a két film áll. Varázslatos, tanulságos, és megdöbbentő mögöttes tartalmakkal bíró film. De korántsem kisgyerekeknek való, pont ezek miatt a hátsó jelentések miatt. Bár nem tiltanám el a gyerekeket tőle, hiszen amíg nem értik, nem lehet baj. De nem is kertelek többet, utazzunk el ebbe a varázslatos világba, irány Szellemország!

Adatok:

Megjelenés dátuma: 2001. júluis 20. 
Időtartam: 125 perc
Rendező: Miyazaki Hayao
Gyártó: Ghibli International

Ismertető:

Történetünk tökéletesen átlagosan kezdődik, varázsvilágnak nyoma sincs. Egy tízéves kislány, Chihiro a szüleivel épp költözködésben van. A kislánynak nincs igazán ínyére az új város gondolata, de sajnos nics sok beleszólása a dolgokba. A hosszú utazásuk során azonban eltévednek, és egy különös helyhez érnek a kocsijukkal. A szülőket hajtja a kíváncsiság, így átkelnek a szűk alagúton, és egy mesés helyen találják magukat. A város, ahova érkeznek kihalt, egy lélek sem jár arra. Azonban a boltokról ugyanez már nem mondható el. Az apa és anya rögtön rá is veti magát egy megrakott asztalra, és már-már taszító mohósággal kezdik falni a felszolgált ételeket. Azonban eljön az este, és Chihiro, aki szüleitől elszakadva szaladgált a városban, fura lényekre lesz figyelmes. Lassú alakokat lát, majd legnagyobb meglepetésére ő maga egyszer csak kezd eltűnni. Ekkor találkozik egy érdekes kisfiúval, Hakuval, aki segít neki. Chihiro sikeresen kiszabadul ebből az állapotból, de szüleitől elszakadt, és mire észbe kap, már belépett a szellemek világába. Haku azt javasolja neki, hogy menjen el a városban lévő palotába, és álljon be dolgozni. Chihiro így is tesz, azonban később találkozik Yubabával, a palotát irányító boszorkánnyal. Az asszony végül felveszi a palotába, amiről kiderül, hogy az egy varázslényeknek kialakított pihenőhely és fürdő. Yubaba cserébe azt kéri, hogy Chihiro adja neki a neve egy részét, így a Chihiróban lévő írásjelek közül már csak a Sen olvasatú marad meg. A kis Sen jól megállja a helyét a munkában, segít egy emberi mocsokkal teli lénynek megtisztulni, és egy furcsa arctalan szellemmel is kapcsolatba kerül, amely kihasználva az emberi pénzéhséget, aranyérmékkel csalogatja magához áldozatait. De valójában Sent akarja. A lány viszont nem enged neki. Újra feltűnik a színen Haku is, ezúttal sebesülten, sárkánnyá változva, akit üldöz a Yubaba ikertestvére, Zenibaba. Az iker azzal gyanúsítja Hakut, hogy ellopott tőle egy pecsétet, majd eltűnik. Sen felkerekedik, és az arctalan szellem és néhány kisállat társaságában visszavigye a pecsétet Zenibabának, onnan pedig Haku hozza vissza. A két fiatal megszereti egymást, Chihiro pedig segít Hakunak visszakapni régi életét. Azonban a sajátját csak egy módon teheti meg. A telhetetlen szülők disznóvá változtak, így egy kisebb konda közül fel kell ismernie őket, hogy visszatérhessenek az emberi világba. Chihiro sikerrel jár, és folytathatják átlagos életüket.

Vélemény:

Tudom, elég hosszú lett az ismertető, és néhol kellett is segítség, mert ennél a filmnél tényleg csak kapkodja a fejét az ember, ha követni akarja az eseményeket. De az is biztos, hogy ezt a filmet borzasztóan nehéz megérteni, főleg, ha valaki nem olvas utána. Én sem vagyok tisztában minden részletével, de még ennek ellenére is lenyűgözött. Csodás film, egy sajátos atmoszférával, amihez a zene csak még jobban hozzáad, és szinte biztos vagyok benne, hogy aki megnézi, azt teljesen magával ragadja ez a varázslat. Nem is beszélve a tanulságokról. Volt itt minden, környezetszennyezés, mohóság, kapzsiság, de talán az egyik legfontosabb üzenete a gyermekek tiszta szíve. Chihiro volt az egyetlen, aki nem hajolt meg az Arctalan szellem hatalmának, és nem ugrott a pénzért. És végül így menekült meg előle. Néhol talán ijesztő alakok tűntek fel, és alkalmanként jobban belegondolva a gondolatokba, én is hátrahőköltem a film zsenialitásán és tartalmán. Zseniálisan ötvözi a japán kultúrát és mitológiát a mai kor kérdéseivel, és néhol egy-egy nyugati alkotást is alapul vesznek. Kivétel nélkül mindenkinek ajánlom. A film ugyanis egyben egy varázslatos fantasy, mese, művészfilm és tanító alkotás. Kötelező megnézni!

Szereplők:

Chihiro / Sen - Hiragi Rumi
Főszereplőnk egy abszolút hétköznapi kislány. Fiatal kora ellenére érettebben viselkedik a felnőtteknél, és a szíve tisztább bárkiénél. Odaadóan segít az emberek világából érkező, sárral és szeméttel belepett vendégnek is, és az arctalan vendég is őt pécézte ki, de nem enged az arany csábításának. Szívén viseli barátai sorsát. A történtek ellenére is fontosak neki a szülei, és mindent megtesz azért, hogy megmentse őket. Sok mindenen megy keresztül, de bátran néz szembe az akadályokkal, és sorra küzdi le őket. Talán az egyik legpéldásabb Miyazaki karakter. 

Haku - Irino Miyu
A fiú, aki rögtön az elején Chihiro segítségére siet. Ő menti meg a szellemmé változástól is, és később is mellette áll, amikor csak tud. Varázslóként Yubaba szolgálatában dolgozik, és sárkány alakban teljesíti a feladatokat. Többször kell harcolnia, és az életét kockára tennie. De talán ő szimbolizálta azt, hogy a sikerért cserébe áldozatokat kell hozni. Ő a munkáért az életét áldozta, és még az emlékezetét is elvesztette. 

Szülők - Naito Takashi (apa) és Sawaguchi Yasuko (anya)
Chihiro szülei egy gyereken is túltesznek konokság terén. Kezdődve azzal, hogy miután eltévedtek, meggondolatlanul kalandoznak az ismeretlen területen, ezzel bajba sodorva az egész családot. A szellemvárosban rögtön rávetik magukat a vendégeknek kikészített lakomára, így disznóvá változnak. Ez a motívum már Homérosz Odüsszeuszában is megtalálható volt, innen vette az ötletet Miyazaki is. A két felnőtt felelőtlen és csak az élvezeteknek él. Végül a tízéves lányuk menti meg őket. Ez egy csodás társadalomkritika arról, hogy sokszor a gyerekek mennyivel érettebben gondolkodnak, és mennyivel becsületesebbek.

Arc Nélküli - Yo Izumi
A szellem kilétéről nem tudunk sokat. Szinte a semmiből tűnik fel a fürdőben, és egy csapásra felborítja a rendet. Nem beszél, de rengeteg pénze van. Amit előszeretettel szór a fürdő dolgozói között. Ezzel kapcsolatos kritikája a szerzőnek, hogy az értékes aranyérméket az arctalan szellem valójában mocskos sárból készíti. Az emberek kapzsiságát pedig mi sem mutatja jobban, minthogy életüket is feláldozva ugranak a szellem elé potyogó aranyért, aki így könnyen felfalhatja őket. Nem igazán értettem az ő karakterét, mert az elején rossznak volt beállítva, később pedig ő kísérte Chihirót Zenbabához, és segített is neki. Minden esetre nem mondanám főgonosznak. 


Hozzátenném, hogy ebben a filmben inkább a történeten van a hangsúly, mint a karaktereken. Igaz, hogy azok is szépen ki lettek dolgozva, és egytől-egyig szerethetőek, vagy épp gonoszak (kivéve Arc Nélkülit) A tanulsága nem egy nagy gondolat, hanem sok kis érték halmozása. Aki ezt a filmet még nem látta, az most mindent tegyen le, és azonnal nézze meg, mert azon kívül, hogy alapmű, és Oscar-díjas alkotás, egy varázslatos mese minden korosztálynak. Köszönöm, hogy elolvastad és remélem tetszett. Gyere máskor is! 

Kapcsolódó:

forrás: Wikipédia

2015. november 7., szombat

Macskák királysága, avagy a mennyország számomra

Macskák királysága

A Studio Ghibli újabb gyöngyszemét hoztam el. Bár ezt nem Miyazaki rendezte, mégis egyik kedvencem. Ez talán azért lehet, mert menthetetlen macska-mániás vagyok. Egyik délután a nővéremmel fogtuk magunkat, és lenyomoztuk a Ghibli filmeket, így akadtunk rá erre is. Első megnézésre átlagosnak tűnt, de aztán sokadik alkalom után már megunhatatlanná vált. Szerintem aki szereti a Ghiblit, vagy esetleg a macskákat, az értékelni fogja. 

Adatok:

Megjelenés: 2002. július 19.
Játékidő: 75 perc
Rendező: Morita Hiroyuki
Gyártó: Studio Ghibli 
Zene: Nomi Yuji

Ismertető:

Haru középiskolába jár, ahol nem túl sok figyelem irányul rá. Szétszórt, szórakozott lány, akinek az élete egy nap mégis megváltozik. Az utcán sétál, amikor meglát az út közepén egy macskát, és a felé tartó kamiont. Nem tétlenkedik, rögtön a segítségére siet, és megmenti a macskát. Az elkövetkezendő napokban azonban különös dolgok történnek. Éjszaka egy fura vendége érkezik, aki nem más, mint a macskák királya. Elmondása szerint a cica, akit megmentett, a macskák hercege, Lune. A király legfőbb célja pedig az, hogy a hős Harut feleségéül adja. A macskák rászállnak. Zaklatják, és ajándékokkal lepik el. Haru egyik délután azonban egy fura hangot hall, ami utasítja, hogy keresse fel a Macskaügyi Hivatalt. Találkozik egy nagy fehér macskával, Mutával, aki el is vezeti oda. Ott ismeri meg a Bárót és Totót, a hollót. Azonban Haru mégis a király kezére kerül, és hozzá is kényszerítenék a herceghez, ha nem tiltakozik minden erejével. Bár macskává változtatják, mindent megtesz, hogy kiszabaduljon a fogságból. A történet végén maga Lune jön el, hogy nemtetszését fejezze ki, és feloldozza Harut. Happy end!

Vélemény: 

Nagyon aranyos film, szórakoztató, és sok mindent megtanít. Ugyanis bár könnyed családi filmnek van beállítva, mégis komoly dolgokat fogalmaz meg. A zsarnok király, a megszállott macskák, vagy épp a társadalmi berendezettség. Sok mögöttes tartalommal rendelkezik a film. Érdemes megnézni, ha másért nem, mert egy igazi klasszikus! 

Szereplők:

Yoshioka Haru - Ikewaki Chizuru
Főszereplőnk ügyetlen, szétszórt fiatal lány, aki csak éli a maga kis életét. Sokak szerint kissé fura, de mégis jószívű. Természetesen egy átlagos középiskoláshoz mérten világrengető problémákkal küzd, ilyen a szerelem is. Talán erőlteti az érzést, azonban az mégis rátalál. Na, az egy érdekes helyzet! :D Ennek ellenére a film végére talán kissé megkomolyodik, és sok új barátot szerez. Nem volt nagy kedvencem, talán az idegesítő szinkronhangja miatt, mindenesetre nem is utálom. 

Humbert von Gikkingen báró - Hakamada Yoshihiko
Báró egy kis házban él, ha jól értelmeztem, egy bábu, ami életre kel. Segít Harunak, hogy megmeneküljön a király katonái elől. Hűvösen, kimérten viselkedik. Tipikus báró. Emberként valószínűleg vonzó külseje lenne. 




Muta / Renaldo Moon és Toto - Watanabe Tetsu és Saito Yousuke
Báró segítői, a zsémbes fehér macska, és a holló. Idővel összebarátkoznak Haruval. Sok mindent mondjuk nem lehet elmondani róluk. 






Macskák királya - Tanba Tetsuro 
A zsarnok uralkodó akarata ellenére akarja fiához adni Harut. A film szépen bemutatja, hogyan nyom el mindenkit. Ilyen például az a jelenet, amikor kidob az ablakon egy művészt, aki nem tetszik neki. Mindenki fél tőle, mégis szolgálják. Önző, kissé talán tébolyodott. 




Lune herceg - Yamada Takayuki
Apjának szöges ellentéte. Szeretné, ha a népe boldog lenne, és elégedett. Sokat dolgozik ezen. Bár tiszteli apját, nem hagyja annyiban ámokfutását. A filmben nem tűnik fel sokszor annak ellenére, hogy valójában végig körülötte forog a cselekmény. 








Rövid filmnek tervezték, ezért is lett ilyen szegényes az ismertető. A karakterekről nem lehet túl sokat elmondani, a történeten van inkább a hangsúly. Aki szereti az ilyesmi filmeket, annak ez is tetszeni fog, szóval ajánlom mindenkinek. Remélem tetszett az ismertető. Látogass el máskor is!

forrás: Wikipédia

2015. július 5., vasárnap

Howl mozgó kastélya avagy A vándorló palota

A vándorló palota


Második bejegyzésem, egész jól haladok! :) Erről a filmről azon egyszerű okból érdemes beszélnem, mert a kedvenc Miyazaki Hayao filmem ever. Mellesleg ez volt az első, amit tőle láttam. Fantasztikus rendező, meghajolok előtte és a munkássága előtt. Aki nem tudja, hogy kiről van szó, Japán egyik leghíresebb rendezője ő, aki sajnos nemrég végleg elhagyta a szakmát, egy csodás életművet hagyva maga után. Több filmjét le is szinkronizálták. A vándorló palota, vagy eredeti címen Howl's moving castle Diana Wynne Jones azonos című könyve alapján készült, és Oscarra is jelölték.

Alapadatok:

Rendező: Miyazaki Hayao
Zene: Hisaishi Joe
Gyártó: Studio Ghibli
Időtartam: 119 perc
Megjelenés: 2004. november 20. (Japánban)
Zene: Baisho Chieko - Sekai no Yakusoku

Ismertető:

Sophie a kedves, ám kissé szürke lány apja kalapboltjában dolgozik. Éli talán egy kicsit sivár, egyszerű életét, mígnem egy napon ahogy húgához indul, találkozik a királyság egyik legrettegettebb varázslójával, Howl-lal. Ezzel meg is kezdődik különös kalandja, ugyanis egy azon napon felkeresi a boltban egy jól megtermett asszonyság, akiről később kiderül, hogy nem más, mint a puszták boszorkánya. Távozása előtt egy átokkal sújtja Sophie-t, ami nem más, mint hogy 90 éves idős nénivé változik. A lány nem ül tétován, elindul, hogy megszabaduljon az átoktól. Így jut el a varázsló kastélyába, ami mondhatni kacsalábon forog, na nem éppen a pompássága miatt (sokkal inkább egy szeméttelepre emlékeztet) hanem mert lábakon áll, és egyre csak megy előre. Sophie megismerkedik Calciferrel, a nagy hatalmú tűzdémonnal, és alkut köt vele; segítenek egymásnak megszabadulni az őket sújtó átoktól. Furcsábbnál furcsább, gonoszabbnál gonoszabb szereplőkkel ismerkedünk, de vajon Howl tényleg olyan szívtelen, mint mondják? 

Vélemény:

Mint fentebb írtam, Miyazakitól ez a kedvenc filmem. Az egyik. Nemcsak azért, mert bámulatba ejt ez a lehetetlen, szürreális világ, hanem mert egy páratlan szerelmi történettel, egy csodás női példaképpel és sok-sok izgalommal kecsegtet. A karakterek egytől-egyig szerethetőek és jól kidolgozottak, a sztori és a film végi csattanó is különleges. Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki egy kis kikapcsolódásra és varázslatra vágyik. 

Szereplők:

Sophie 
Ez az egyszerű kalapboltos lányka mutatta meg nekem, milyen szeretnék lenni idős koromban. Kedvessége és kitartása példaértékű, ahogy még korábbi legnagyobb ellenségével is képes törődni, és hatalmas szeretettel beborítani a körülötte lévőket. Visszafogott, de mégis szenvedélyes fiatal lány.







Howl
A megnyerő külsejű, de kissé visszataszító belsejű varázsló. Első látásra szimpatikus volt, bár kicsit vesztett a lelkesedésem látva, mekkora hisztit lecsap akár a hajszíne miatt is. Khm... hát igen, Howl egy férfi. De miután kiderült, hogy nem is olyan gyáva, mint gondoltam, visszatértem a kedveléshez. Fura szerzet, az biztos, de nyilván ez a varázslókkal jár. 


Calcifer
A "nagy hatalmú tűzdémon" Calcifer. Mind a mai napig nem értem, hogy a démon szónak miért nem találtak egy normálisabb fordítást, mert azért nézzük meg például Calcifert. Szerintem nem a démon szó jut róla először az eszünkbe. Na de hogy a témánál maradjak, nagyon szeretem ezt a kis tüzecskét. Kicsit nagyszájú, kicsit rideg, de aranyos kis szerzet, és tényleg nagy ereje van (mondjuk van is hajtóereje, de ez spoiler) 



Markl
A film során nem derül ki, hogy ki is ez a kis varázslótanonc, és hogy került Howl kastélyába, de én nem bánom, hogy bekerült. Édes kis pofa, a maga neveletlenségével. Az elején nem volt annyira szimpatikus, de ahogy közeledett Sophie-hoz, akit végül meg is szeretett, nekem is megtetszett. Nincs túl sok szerepe, de még így sem egy háttérszereplő.











A puszták boszorkánya
Mivel nem akarok lelőni semmilyen poént, elég, ha annyit mondok, nem értem Sophie-t. Legalábbis a helyében nem biztos, hogy képes lettem volna így viselkedni. Aki látta a filmet, érti, aki meg nem látta, annak most remélem felcsigáztam az érdeklődését. 










Elérkeztem a második bejegyzésem végéhez. A kedvenc animém után a kedvenc filmem (legalábbis az egyik a sok közül) nem is rossz. Remélem tetszett ez a kis bemutató, aki pedig még nem látta volna, annak kötelező megnézni minél előbb, kihagyhatatlan élmény!

Szkielet Smoka Zaczarowane Szablony