It All Began When I Met You
Vészesen közeledik a karácsony (VÉGRE!) ami azt jelenti, hogy semmi más választási lehetőségünk nincs, mint orrvérzésig nyomatni az All I Want for Christmas is You-t, sütni a mézeskalácsot és addig nézni a karácsonyi filmeket, míg kifolyik a szemünk. Az első kettő szerintem a segítségem nélkül is tökéletesen menni fog, viszont ha már egy japán témájú blogról van szó, érdemes hoznom egy ünnephez illő szigetországi filmet. Tavaly, érdekes módon, hiába keresgéltem karácsonyi japán filmet, egy darabot nem találtam. Mindezek után nyáron átnéztem pár oldal filmes listáját, hát nem találtam kettőt is? Ezek közül az egyiket nemrég meg is néztem, most pedig elhoztam a kedves olvasóimnak, hogy ha esetleg szeretnének ázsiai módon ráhangolódni a szeretet ünnepére, legyen némi támpont. Ahogy a címben is írtam, ez a film engem kifejezetten emlékeztetett az Igazából szerelemre, és ehhez mérten egy könnyed, hangulatos alkotásról van szó. Nézzük is, mit tartogat ez a kis remekmű.
Adatok:
Megjelenés dátuma: 2013. november 22.
Időtartam: 106 perc
Rendező: Motoki Katsuhide
Stúdió: Warner Bros.
Zene: yuzu - Ame Nochi Hallelujah
Történet:
Az eredeti ismertető alapján a film nem más, mint hat szerelem története. Szerintem ez így kicsit árnyalt. Tényleg van benne hat szerelmi szál, viszont némelyik erőteljesebben van kihangsúlyozva, némelyik gyengébben. Lényegében sok kis karakter életének szeletkéjébe pillanthatunk bele, a kapcsolataikba, a problémáikba, mindennapjaikba, és ami a legfontosabb: a karácsonyi előkészületeikbe. Bár Japán nem kifejezetten úgy viszonyul az ünnephez, ahogy egy nyugati ember számára ez megszokott, de a filmből az derül ki, hogy még ott is fontosnak tartják ezeket a jeles napokat. A kicsit több mint másfél óra alatt megismerkedhetünk a távkapcsolatok nehézségeivel, a családi tragédiák feldolgozásával, a be nem teljesülő szerelem kínjával, a régmúlt emlékeivel, a plátói szerelemmel, és azzal, hogy mindez hogy befolyásolja az ember karácsonyát. Mivel a karakterek közt vannak összekötő szálak, a történetet úgy lehet legegyszerűbben leírni, ha őket ismertetem, szóval ezúttal kivételesen nem a szereplőket mutatom be, hanem az ő sztorijukat.
Vélemény:
Nem azt mondom, hogy az agyam eldobtam, olyan csavaros, izgalmas és eredeti a film, de nagyon is élvezhető. Tényleg nagyon hasonlít az Igazából szerelemre, de még így karakterek terén is, viszont nem mondanám kifejezetten koppintásnak. Én mindig is nagyon szerettem az ilyesfajta műveket, amiben sok apró történet alkotja az egészet, és azt is mindig élveztem, ahogy kiderülnek az összekötő szálak. Bár a dolgok néha furcsák voltak, gyorsan történtek, és nem is volt túl logikus némelyik esemény, de ettől eltekintve nagyon tetszett. Visszagondolva meg főleg. Érdekes tanulságokat lehetett levonni, és nagyon magával tudott ragadni egyik-másik kapcsolat. A vége pedig teljes boldogság. Azt hozzátenném, hogy a film a Tokiói Vasútállomás századik születésnapjára készült, ami pedig kifejezetten jól sikerült, legalábbis olyan téren, ahogy a legtöbb karakter életében fontos szerepet játszott ez a helyszín. Aki egy könnyű kis karácsonyi filmet szeretne nézni, annak mindenképp ajánlom!
Szereplők:
"Szentestei Szerelmesek" - Kazuki és Reiko (Hiroshi Tamaki és Takanashi Rin)
A japán Hugh Grant nemcsak sármjában hasonlít brit társára, de még az életvitel is passzol. Egy jól menő webtervező cégnél dolgozik, ennek fényében pedig nem csekély keresetet tudhat a magáénak. A személyisége kissé magának való, nem mondanám sznobnak, de mindenkinek eszébe jut a hűvös szó, ha ránéz. A bájos színésznővel, az épp egy árvaháznak szánt színdarabon dolgozó, ám annál nagyobb álmokat kergető Reikóval egy fényűző étteremben találkozik először, majd egészen véletlenül egy bárban is összefutnak épp a vacsora után. Kazuki meggyanúsítja, hogy biztos direkt ment utána, miután látta a bankkártyáját, azonban mikor Reiko könnyek közepette mentegetőzik, a sármőr meggondolja magát, és inkább visszakozik, bocsánatért esedezik. Erre sort is kerítenek, de annyit mondhatok, hogy nem megy minden zökkenőmentesen a félidegenek közt. Sértések és csalódások, de végül mindenre van megoldás, akárcsak a mesékben.
"Távkapcsolat" - Setsuna és Takumi (Kimura Fumino és Higashide Masahiro)
A divat világában mozgó esküvői ruhatervező Setsuna inkább a ragaszkodós, minden időt együtt töltős barátnő. Ezt némiképp megnehezíti a tény, hogy barátja, Takumi tőle igen messze, Sendaiban dolgozik egy építkezésen. Setsuna azért hűségesen hívogatja, írogat neki és minden másodpercet számol a találkozásokig. Takumi nem ennyire pörgős, ő sokkal nyugodtabb, visszafogottabb. Ez pedig sok félreértést eredményez, főleg hogy messze élnek egymástól. De vajon a szerelmük kitart, és összetartja őket a nehézségek ellenére is? Akarja vajon mindkét fél ugyanannyira a kapcsolatot, vagy inkább csak Setsuna erőlteti? A karácsony, ami Japánban inkább a szerelmesek, mint a család ünnepe, lendít valamit a kettejük dolgán? Nekem az ő száluk volt talán a kedvencem, hiszen leginkább Setsunát éreztem közel magamhoz, legalábbis ha azt vesszük, hogy én mennyire ragaszkodó típus vagyok. A megoldás pedig egyenesen szívmegolvasztó volt!
"Karácsonyi Bátorság" - Natsumi (Honda Tsubasa)
A lány, aki attól szenved, hogy vajon hogy nyerhetné meg gimnáziumi kiszemeltjének szerelmét. Egy karácsonyi bulira kap meghívást, ahol valószínűleg a szóban forgó fiatalember is megjelenik majd, de annyira fél szembenézni az érzéseivel, hogy semmi indíttatást nem érez arra, hogy odamenjen. Emellett azt is tudnunk kell, hogy egy tortaüzletben dolgozik, ahol egy idős hölgy a mestere. Ez a hölgy elmeséli neki a saját szerelmének történetét, amely óriási fájdalom volt számára. Natsumi ennek hatására dönt úgy, hogy megragadja a lehetőséget, és minden tőle telhetőt megtesz, hogy valóra váltsa a szerelmét. Én vele annyira nem tudtam azonosulni, de a maga műfajában jó karakter volt.
"Karácsonyi Ajándék" - Chiharu és Terai Akane (Ichikawa Miwako és Kai Emiri)
Sokszor tapasztalhatjuk, hogy az ember szíve mennyire meglágyul karácsony környékén, és előszeretettel adakozik valamilyen szeretetszolgálatnak. Na, pont ezért kellett ez a szál, hiszen Chiharu egy nevelőotthonban dolgozik. Példa értékű szeretettel de egyben kellő határozottsággal neveli a gyerekeket. A kis egységek közül igazából talán ő szerepel a legkevesebbet, de mégis fontos karakter. Sajnos mivel nem jut neki olyan sok rivaldafény ezért nehéz leírni az ő személyiségét, de a hozzá kapcsolódó kislány, már annál is érdekesebb. Itthon ugyebár a Mikulás külön ünnepet kapott, de mivel Japán Amerikától vette át a legtöbb nyugati szokását, ezért Santa Claus neve többször hangzik el a filmben, mint bármelyik karakteré. Akane az árvaházban él, viszont nem fogadja el, hogy a szülei nem élnek, vagy nem kellett nekik. Ez pedig érdekes párhuzamot vet fel a szülei és a Mikulás között.
"Fél-Felnőtt Ceremónia" - Miyazaki Masayuki, Sayori és Koji (Tokito Saburo, Otsuka Nene, Yamasaki Ryutaro)
Masayuki mozdonyvezető, akit úgy ismerünk meg, hogy épp nyugdíjba vonul. Ez viszonylag szokatlan döntés, hiszen még egészen fiatal. Azonban hamar kiderül, hogy valami áll a háttérben. Felesége Sayori hűségesen támogatja, és próbálja a közte, és tíz éves fia, Koji közt kialakuló feszültséget kezelni. A fiú épp a kamaszodás gyönyörű folyamatába sétál bele (innen a fél-felnőtt elnevezés, hiszen a 10 pont a 20 fele, és Japánban ugyebár 21-től számít valaki felnőttnek) ezért nehezen viseli el, hogy apja nem jár dolgozni, és tanácsokkal látja el. De természetesen a szeretetük olyan mély, hogy semmiféle konfliktus nem okoz gondot, ezért a befejezés -amit nem fogok lelőni- mindenképp megdobogtatja az ember szívét.
"Kései Ajándék" - Oshima Kotoko és Matsuura Taizo (Baisho Chieko és Kobayashi Nenji)
Utolsó szeletünket már korábban említettem, hiszen ez az az idős hölgy, aki Natsumival dolgozik. Réges-régen történt, amikor egy fiatal lány a Tokiói Pályaudvaron állva várta a szerelmét. A vonatuk perceken belül indult, és a lány egyre csak várta, hogy a fiú megérkezzen, és elszökjenek a társadalmi különbség elől. De a fiú nem jön. Kotoko pedig élete végéig őrzi a szívében az emlékét. Nem házasodik meg, mert túlságosan szerette azt a fiút. Az ő keserű története volt az, amelyik legjobban meghatott engem. Nem tudom elképzelni, hogy én ilyen helyzetben mit tennék, de érdekes volt ebből a szemszögből is megnézni egy ilyen helyzetet. Szerencsére a film végére az ő szerelme is feloldást nyer, ezért a végén kijelenthetem, hogy a happy end teljes.
Ha szeretnél ráhangolódni egy kicsit a karácsonyra, mindenképp nézd meg ezt a filmet. Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést, remélem, máskor is meglátogatsz majd!
Kapcsolódó:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése