Manbiki Kazoku - Shoplifters

Bolti tolvajok

Különleges poszthoz érkeztünk a blog történelmében. Abbahagyom a szerkesztést. Lol, vicceltem, ennél sokkal drasztikusabb: elérkezett a pillanat a közös izgulásra. Természetesen biztos vagyok benne, hogy minden olvasóm mélyen hazafi, és körmét rágta a Mindenkinél meg ezeknél, de mivel ez egy japán témájú blog, ezért azokról nem írhattam. De most! Most olyan helyzet alakult ki, hogy történetesen jelöltek egy szigetországi filmet az Oscarra! Már hallottam róla korábban is, meg úgy voltam vele, hogy jó, majd egyszer megnézem. De egyszer csak sétálok este az Andrássy-n, és elmegyek egy bolt mellett (nyugi, nem raboltam ki, hahahaha...) amikor meglátom Yamada Yuki összetéveszthetetlen fejét, és azzal a lendülettel fordultam is vissza, mondván, itt valami izgi dolog megy. Kiderült, hogy éppen a japán Oscar esélyes film trailerét vetítették a kirakatban. Természetesen nem a színészek miatt döntöttem így (bár Kora Kengo is benne van, megjegyzem), de két nappal később már vettem is a jegyet a legközelebbi művészmoziba, és néztem is a Bolti tolvajokat. A sors iróniája pedig, hogy Yamada Yuki és Kora Kengo is nagyjából annyit szerepel a filmben, amennyit a trailerben, de tényleg megérte megnézni!

Adatok:

Premier: 2018. június 8.

Időtartam: 121 perc

Rendező: Koreeda Hirokazu

Gyártó: Aoi Pro, Inc.

Történet:

Biztos vagyok benne, hogy mindannyiunknak volt valamilyen titkos kézfogása oviban vagy az iskolában. Általában egymás üdvözlésére használtuk, esetleg valami mélyebbet fejeztünk ki vele, például a békülést, vagy épp az összeveszést. Történetünk főszereplőinek is van egy különös kézjele. Ezt mutogatják el minden bolti lopás előtt. A fényűző tokiói fények mellett kevesen gondolnák, hogy mennyi hátrányos helyzetű család van Japánban. De azért akad egy pár. Jelen esetünkben kezdetben öten laknak egy fedél alatt, a történet viszont úgy indul, hogy a családfő magával visz egy magányosnak és árvának tűnő kislányt. Először a többiek hevesen tiltakoznak, követelik, hogy vigye vissza az emberrablás áldozatát, de végül szinte a küszöbről visszafordulva döntenek úgy, hogy a kislánynak jobb sorsa lesz velük. Így telnek-múlnak a hetek, hónapok. Betekintést nyerhetünk a család hétköznapjaiba, ahogy dolgoznak, esznek, alszanak, és ami az alapkoncepció is; lopnak. Azonban ahogy halad a történet, úgy derül ki egyre több érdekes háttérinformáció az egyes családtagokról, és a film végére a tagok közti kötelék is egyre jobban körvonalazódik. 

Vélemény:

Nem annyira lehet mit mesélni a történetről anélkül, hogy vagy ne két mondatban csapjuk össze, vagy ne beszéljünk róla egy órát, és konkrétan a cselekményt mondjuk el. Koreeda egy másik filmjét is láttam már nem is olyan rég, és ehhez hasonlóan ez is egy olyan mű, ami attól olyan különleges, hogy voltaképp nem sok minden történik benne. De mégis ezek a rövid jelenetek, ezek az apró kiszólások alkotnak a fejünkben egy képet a szereplőkről, és végig azon izgulunk, hogy mégis hogy fog kiderülni a titok, vagy hogy buknak le, vagy egyáltalán MI FOG TÖRTÉNNI? Vegyes érzelmekkel ültem a moziteremben, egész idő alatt én is próbáltam kitalálni, hogy mit akar mesélni a film, de a végén mégis letaglózva támolyogtam ki. Szerintem abszolút megérdemelte a jelölést, és szurkolok, hogy meg is nyerje (bár ehhez úgy igazán a többi jelöltet is meg kéne néznem) Mégis nagyon nagy szó, hogy a rendező a néha túlidealizált ország nélkülöző részét mutatja be. És csak még különlegesebbé teszi a filmet, hogy igazából egy teljesen pozitív karakter sincs a filmben. Talán a gyerekeket leszámítva. A másik Koreeda-filmben is ezt éreztem, hogy valahogy a gyerekeket tekinti a józanság és értelmesség megtestesítőinek, akik a felnőttek miatt szenvednek, és végül nekik kell felnőttként cselekedniük. Ha nem is eseted a kicsit mélyebb, elvontabb stílus, mégis érdemes megnézni, akár fizetni is érte, hiszen azért mégis egy nemzetközileg elismert alkotásról beszélünk.

!SPOILERES VÉLEMÉNY!

Végig érezni valami nyomasztót, valami végig gyanús a családban. Olyan zavaros az egész. Most akkor ki kinek a kije, vagy miről van itt szó? Mégis sokkoló, amikor kiderül, hogy a nagymama milyen szépen összeszedte az embereket, és végül is bűnbarlanggá tette a házat, csak azért, hogy ne legyen egyedül. Talán többször meg fogom még nézni a filmet, hogy minél jobban értsem, de ez a csavar a végén nagyon tetszett. Főleg a kislány szála, aki végül is egy gazdag családban élt, de az anyja még így is kegyetlenebbül bánt vele, mint egy számára teljesen idegen nő. Ez is elég alapos társadalomkritika. Hiába lopnak és csalnak ezek az emberek, hiába szerencsejátékoznak, vagy keresnek pénzt testi szolgáltatásokból, de belül ők is ugyanolyan emberek, ugyanúgy álmodnak, és ugyanúgy tudnak kötődni egymáshoz, csak épp más tartja őket össze. Nem a vér, hanem az a bizonyos kézjel. Különösen tetszett az a mondat, amikor Osamu azt mondja, hogy azért tanította lopásra a fiút, mert másra nem tudta. Mennyire szánni való, de mégis mennyire emberi karakter! Már ezek miatt az apróságok miatt érdemes megnézni.

Szereplők:

Shibata Hatsue - Kirin Kiki

A család legtekintélyesebb tagja, a nagymama, akit ha más nem, élemedett kora miatt mindenki szeret, de persze mindenki máshogy áll közel hozzá. Az az igazi minden hájjal megkent öregasszony, már bocsánat a kifejezésért, de nézzétek meg a filmet, aki mindenből igyekszik pénzt csinálni, és végtelenül ravasz. A valóságban talán félnék tőle, hiszen van miért. De nézőként azért néha mosolyogtam rajta. A film azért nem megy olyan mélyre a karakterkidolgozásokban, sokat hagy a fantáziánkra, ráadásul néhány adatot elmondva lelőném a poénokat, ezért a szereplőket nem annyira részletezném tovább. Így inkább a színész néniről mondanék pár szót, aki valami zseniális volt. Annyira hitelesen adta vissza a beteg idős nénit, sőt szerep közben is sokat fejlődött, legalábbis én azt éreztem rajta, hogy ahogy halad a film, úgy öregszik. Ha esetleg van a közeletekben idős ember, akkor tudjátok miről beszélek, amikor egyik napról a másikra képesek évtizedeket öregedni. Na, Kirin Kiki ezt mutatta be kifogástalanul.

Shibata Osamu - Lily Franky

A férfi a házban, aki a legnagyobb lókötőnek tűnik. Bár dolgozik egy gyárban, de a keresetét valami egészen titokzatosra használhatja fel, ugyanis fizetni nem nagyon látjuk a film során, ő a főtolvaj, úgymond, talán ő dolgozta ki a rendszerüket is, és ő tanította a kicsiket lopni. Számomra ő tipikusan a szánalmas, lecsúszott ember volt, aki már csak sínylődik az életben, de azért megpróbálja élvezni. A maga módján pedig sikerül is neki. Szeretet azért van benne, és kicsit anyátlan karakter is, jámbor és jószívű a sok stiklissége mellett, ezzel igazából teljesen zavarossá téve a karakter személyiségét, hiszen talán nála vannak a legnagyobb ellentmondások. Ő az, aki elsőként karolja fel a kislányt, de elsőként hagyná el a süllyedő hajót is.

Shibata Nobuyo - Ando Sakura

A családanya, aki szintén valamiféle gyárban dolgozik, bár ő sem a becsületes fajta, mint az kiderül, ő a munkahelyén lop, míg családja többi tagja a boltokból. Mégis Osamuhoz hasonlóan jószívű és csupa szeretet, a kislányt sajátjaként neveli, ha már neki nem lehet. Gondoskodik a többiekről is, bár néha szigorúnak kell lennie. Egy furcsa múltja azonban neki is van, és számomra ő volt a legérdekesebb karakter. A színésznő is kifejezetten jól alakított, és nagyon illett hozzá a szerep. A kissé csúnyácska (lehet csúnyára is sminkelni, csak szólok!) hányatott sorsú nő, aki egyszerűen csak boldog akar lenni, és szeretni akar.

Shibata Aki - Matsuoka Mayu

Az utolsó felnőtt tagja a családnak, aki valamiért egészen különleges helyet tölt be a ház lakói közt. Érthetetlen, hogy miért van ilyen közel a nagymamához, és eleinte kivételezésnek tűnhet, hogy neki nem kell a keresetét beadni a közösbe, de természetesen később róla is kiderül pár szaftos titok, és máris érthetővé válik a helyzet. Például az, hogy ilyen nyomorúságos körülmények között hogy lehet ilyen már egészen kényeskedőnek nevezhető, vagy épp ilyen akaratos. De abban természetesen ő is hasonlít a többiekhez, hogy szeretetre vágyik, békére, és egy helyre, ahol törődnek vele és szeretik.

Shibata Shota - Kairi Jo

Kezdetben ő az egyetlen gyerek a családban. A kisfiú kifejezetten okos, bár talán nem meglepő, hogy iskolába nem járhat. Mesteri szintre vitte a lopás művészetét, de látszik rajta, hogy nem örömmel teszi. Egyelőre azzal altatja el a lelkiismeretét, amit Osamu mondott neki, miszerint ami a boltban van, az még senkinek nem a tulajdona, így nem számít lopásnak, ha elvesszük. De a történet haladtával neki is kezd nyílni a szeme, és a gyermeki tisztaság végül is tettre készteti. Borzasztó aranyos a kissrác, a színész zseniálisan alakít, és nézőként őt sajnáljuk a legjobban, hiszen szegényt belerángatták a felnőttek aljasságába.

Hojo Yuri - Sasaki Miyu

A kis jövevény, akit az erőszakos szüleitől mentenek ki. Ő abszolút nem ért ahhoz, amit a család művel, eleinte esetlenke, lebukik a lopásnál, de nagyon szeretne segíteni is, hiszen ő is, igen, jól mondjátok, szeretetre vágyik, és egy helyre, ahol végre elengedheti magát, és nem kell a bántásoktól félnie. Ebben a házban különös módon szeretik őt, gondoskodnak róla, és egyre jobban nyílik ki, és a kezdetben hallgatag, komor gyerekből egy életvidám kislány lesz. Ez tetszett legjobban a filmben, hogy amennyire romlottak ezek az emberek, annyira tudnak szeretni, és élvezni az életet. A színész pedig a Legjobb színésznőnek járó díjat is megérdemelné, de most komolyan mondom, mert a játéka a felnőttekét is kenterbe veri. Remélem, még sokat láthatom szerepelni.

Hát, végére érkeztünk a kis bemutatónknak, és most először mondhatom azt, hogy nézzétek meg ezt a filmet MOZIBAN! De tényleg, nem csak azért, mert valóban kiváló alkotás, hanem azért elég ritka és különleges, hogy japán filmet láthatunk vásznon. Remélem semmit nem spoilereztem le az ennek fenntartott részen kívül, és felcsigáztam az érdeklődéseteket. Köszi annak, aki végigolvasta, és látogass el a blogra máskor is!

Forrás: wikipédia

Tokyo Godfathers - avagy a hajléktalan keresztapák

Tokyo Godfathers

Kedves Közönség! Elérkeztünk egy igen különleges bejegyzéshez. Nemcsak azért, mert végre megint rávettem magam, hogy összekaparjak valamit (vagyis hogy sikeresen válasszak a hosszú listámról, hogy miről is írjak), és a hosszú nyári kimaradás után ismét elhoztam egy bejegyzést, de hozzá kell tennem azt is, hogy ez lesz az első ismertető, amit japán-szakos diákként írok (watashi no senmon wa nihongo desu, mekkora pro vagyok három nyelvóra után)!!! Ez igazából a bejegyzést semmiben nem fogja befolyásolni, ugyanis még nem érződik ez az egyetem dolog, de készüljetek arra, hogy talán ezek után néha beleszövök majd az ismertetőkbe olyan fun facteket, amiket az egyetemen hallottam. Remélem, ezt mindenki tolerálni fogja majd. De pár szó akkor a filmről: a nővérem unszolására néztem meg, bár már láttam párszor, hogy mennyire közkedvelt műről van szó. Éppen tél volt, még a hangulat is megvolt hozzá, így hát belecsaptunk a közepébe. Ahogy most én is fogok tenni ezzel az ismertetővel. Nos, kezdjük is!

Adatok:

Megjelenés dátuma: 2003. november 8.

Időtartam: 92 perc

Rendező: Kon Satoshi

Stúdió: Madhouse

Zene: Suzuki Keiichi

Történet:

Minden karácsony idején történik, egészen pontosan szenteste. Történetünk főhősei Hana, Gin és Miyuki élelmet keresnek a kukákban. Azonban egészen különleges jelenséget élnek át, ugyanis a rengeteg tömött zsák közt egy síró csecsemőt találnak. A babával csak egy cetli van, amin azt kérik, hogy viseljék gondját az újszülőttnek, valamint némi nyom, ami a szüleihez vezethet. Természetesen nem hagyhatják magára a csöppséget, ezért elviszik magukkal. A film pedig ebből a döntésből indul ki, ugyanis egy egész kalandos nap kezdődik számukra, míg a szülők után kutatnak, a legkülönfélébb alakokkal futnak össze, így kapcsolatba kerülnek a yakuzával, pár brazil szegénynegyedi lakossal, végül pedig a kis Kiyoko (ugyanis így nevezték el a babát) szüleiről is egyre többet tudnak meg. Ahogy halad a történet, úgy ismerjük meg a három hajléktalan háttér történetét, és úgy kerülnek egyre közelebb a szívünkhöz.

Vélemény:

Nem mindennapi filmről van itt szó. Egyrészről már az sem épp átlagos, hogy a történet főszereplői hajléktalanok (bár erre már a blogon is volt példa, egész pontosan itt), ehhez pedig jöjjön a karácsony, ami Japánban nem a top5 legfontosabb ünnep közé sorolandó, és akkor még nem beszéltem a rengeteg kalandról és akadályról, ami a szereplők elé kerül. Számomra azért volt annyira zseniális ez a film, mert rengeteg kis sztoriból épült fel, mindenkinek megvolt a maga múltja, és mindenki előtt ott volt a jövő lehetősége, a döntés rajtuk múlt. Érdekes volt figyelni, milyen gondoskodóak voltak a babával szemben, és a végére nagyon megszerettem őket. Egyébként a mű nem egy mély alkotás, inkább amolyan könnyebb komédia, de mindenképp megéri megnézni, mert még így is találunk benne érdekes gondolatokat.

Karakterek:

Gin - Emori Toru

Korábban egy biciklibolt tulajdonosa volt, de aztán őt is elérte a szenvedélybetegség kegyetlen karma, és szerencsejátékozni kezdett. Emiatt hatalmas adósságokba verte magát, így úgy döntött, hogy elhagyja a családját, és az utcán keres menedéket. Ő az a fajta hajléktalan, aki mindig morog, zsémbeskedik, feladta az életet. De rá is vár még pár meglepetés, és ahogy a mondás tartja, nincsenek véletlenek. Kiyokónak hála ismét kapcsolatba kerül a családjával, és újra felcsillan előtte a remény.

Hana - Umegaki Yoshioki

Korábban drag queenként kereste a kenyerét, de akkor került utcára, mikor a barátja meghalt, ő pedig teljesen magába roskadt. Talán már említettem, hogy valamiért mindig az okamák a legbölcsebb, legszimpatikusabb karakterek, vagy ha nem is emiatt, de nekem mindig ők a kedvenceim. Hana az, aki még úgy is igyekszik adni magára, hogy valójában hajléktalan, és ő az, aki legjobban szereti Kiyokót, és leginkább szívén viseli a sorsát. És még a humora is jó. Kell ennél több?

Miyuki - Okamoto Aya

A csapat legfiatalabb tagja (Kiyoko után), aki talán kissé Ginhez hasonlóan a családja ellen menekült el. A szüleivel nem jött ki valami jól, és egy kifejezetten agresszív vitájuk után dönt úgy, hogy inkább elhagyja az otthonát. Ő még nagyon fiatal, diáklány, és érződik rajta, hogy mennyire visszavágyik, csak büszkeségnek álcázott félelemből és szégyenből nem megy haza. Talán őt sajnáltam a legjobban. Ő volt leginkább összezavarodva, és neki lett volna leginkább szükség a segítségre. De hát a karácsony a szeretet és család ünnepe is, nem telhet el úgy, hogy valami varázslat ne történjen.

Remélem, felkeltettem az érdeklődéseteket, érdemes megnézni ezt a filmet, mert egyrészről nagyon hangulatos, másrészről ha jobban megnézzük, súlyos társadalmi problémákat feszeget. Köszönöm, hogy elolvastad ezt a kis szösszenetet, látogass el máskor is!

Kurosaki-kun no Iinari ni Natte Naranai (film)

Kurosaki-kun no Iinari ni Natte Naranai

Megérkezett a várva-várt (én legalábbis nagyon vártam) ismertető, amely végre fényt derít a világ legjobb történetének végére. Sajnos elég későn értesültem arról, hogy ennek a csodának már kijött a filmje (gondolatban állandóan balhézok a fordítókkal, félbehagynak sorozatokat, filmeket évek múlva csinálnak meg, borzasztó) de akkor úgy megnéztem, mint annak a rendje. Természetesen nem csalódtam, a sorozat két része után a film maga volt a tömör gyönyör, tökéletesen követte a már elkezdett hangulatot és stílust, és voltak ráadások is. Amikor elkezdtem az első részt, azt hittem, hogy sírni fogok a nevetéstől a végére, de esküszöm, ez a film olyan romantikus lett a végére, hogy én magam is meglepődtem. És miután ilyen remekül lelőttem a vélemény szekciót, belekezdenék a rendes ismertetőbe, hátha nem mondtam el mindent a bevezetésben.

Adatok:

Premier: 2016. február 27.

Időtartam: 74 perc

Rendező: Tsukikawa Sho

Zene: Sexy zone - Make my day

Történet:

A biztonság kedvéért összefoglalom a sorozatot, hátha valaki elfelejtette volna (meg más ötletem nincs, amivel kitölthetem a helyet) Akabane Yu új iskolába kerül, és mivel a szülei külföldön dolgoznak, Yu kollégiumba költözik. Mivel korábbi éveiben mindig csúfolták amiért csúnyácska és csendes volt, elhatározta, hogy új életet kezd, és egy magabiztos, szép lány lesz belőle. Ez a terve eleinte jól működik, egészen addig, míg be nem lép a kollégiumba, és össze nem szólalkozik az ottani diákfőnök-helyettessel. Kurosaki Harutót értékes tincse elvesztése érzékenyen érint, ezért három hónap rabszolgaságra ítéli a lányt. Yu engedelmeskedik is neki, de szerencsére az ég egy angyalt küld a védelmére, a kollégium diákfőnökének, Shirakawa Takuminak a személyében. Ez a három jómadár pedig sok bolondságot csinál, erről szól a sorozat.

És akit arra visz a lélek, hogy megnézze a filmet, az nyilván látta már a sorozatot, így nem árulok el titkot, a végén Takumiról kiderül, hogy komolyan elkezdett érdeklődni Yu-chan iránt. A film pedig nagyjából innen kezdődik. Akabane a két alfahím közé keveredve tengeti sanyarú életét (jaj, szegény!) miközben egyre több közeli barátot szerez, és halad az új életének útján. Azonban Kurosaki-kun parancsainak még nem járt le a szavatossága, így miközben a Fekete Démon állandó terrorizálásától szenved vígan éli világát a Fehér Angyallal folytatott kamukapcsolatában. De milyen lehet az élet ilyen körülmények között? Milyen is igazából Takumi és Haruto gyerekkoruk óta tartó viszonya? Melyikőjüknek is van több rajongója? És ami a legfontosabb: ki nyeri el végül Akabane Yu szívét? Ezekre a kérdésekre derül fény a film folyamán.

Vélemény:

Komolyan mondom, az egyik legszórakoztatóbb film, amit valaha láttam és nem azért, mert akkora hülyeség, hogy az már fáj, hanem mert tényleg izgalmas. A sorozatban is voltak érdekes csavarintások, de a filmben egyre több volt az a rész, amikor izgultam, elképedtem vagy elismerően bólintottam. Nagyon tetszett a fiúk háttér története, és a jellemfejlődések különösképpen. Yu is kilépett a nagyon béna nagyon idegesítő szerepből és egészen megkedveltem a filmre. Nagyon jó alkotás, és voltak olyan romantikus pillanatok, amikor a plüsselefántomat szorongatva próbáltam megállítani a szívverésemet. Nagyon jó kis atmoszféra alakult ki a főszereplők közt, és úgy lett egy csavaros, izgalmas sztori, hogy nem veszített a humorából és kezdeti hangulatából. Nagyon ajánlom bárkinek, kikapcsol és nevettet, tökéletes könnyed film!

Szereplők:

Akabane Yu - Komatsu Nana

A sorozatban már megszokhattuk, hogy a női főszereplőnk nem a határozottságáról híres. A rabszolgasága a filmben is folytatódik, de én azt vettem észre, hogy itt már annyira nem hagyja magát. Folytatja a tettetett kapcsolatot Takumival, de már abban sem annyira biztos. Egyre közelebb kerül barátnőjéhez, és egy igazán szép kapcsolat alakul ki köztük is. Már nem az a visszahúzódó, csendes kis esetlenke, hanem tényleg megnyílt, ezt pedig a két főhősnek köszönheti. Nem utáltam a sorozatban sem, de itt meg már egyenesen kedveltem. Még mindig nem volt a számomra ideális női karakter, de ahhoz képest, hogy ez egy paródia, teljesen jól szerepelt. Viszont amit kicsit sajnáltam, hogy Nana kicsit túl komolyan vette a munkáját, és itt már sokkal hitelesebben alakított, pedig nekem a sorozatban pont az tetszett, hogy olyan pocsékul színészkedett (természetesen szándékosan) De ez semmit nem változtatott a film nem létező minőségén, a befejezésnél pedig tapsikoltam örömömben. 

Kurosaki Haruto - Nakajima Kento

Előző ismertetőmben már kifejtettem, hogy miért nem tudtam utálni Haruto karakterét. Egy másik sorozat kapcsán már beszéltem erről a fajta férfi főszereplőről, ott szerencsére a férfi megváltozott, miután beleszeretett a lányba, itt viszont azon van a hangsúly, hogy viccet csináljon a zsarnokoskodó főhősből. Ennek fényében pedig a filmben is folytatódott az erőszakoskodás, amit egyébként én nem tudtam komolyan venni, a végére pedig még át is alakult. Mindig is jobban kedveltem Kurosakit annak ellenére, hogy mennyire kellemetlenkedő volt, de mégis a szíve legmélyén gondoskodó, és nem csak Yuval kapcsolatban (kacsint kacsint) és ahogy lenni szokott, az ilyen történetek végén mindig kiderül, hogy a két férfi melyik is a jobb fej. Kento remélem nagyon sok díjat fog kapni, mert olyan tehetségesen alakította ezt a karaktert, mint kevesen tudnák még a tapasztaltabb felnőttek közül is. Szóval, nekem nagyon tetszett az ő karaktere, a végére meg... zseniálissá fejlődött.

Shirakawa Takumi - Chiba Yudai

A mi drága kis hercegünkről is essen azért szó így a végén. Sokkal jobban kedveltem Haruto karakterét, sosem voltam oda a bájos lovagokért, de azért a filmben kiderül egy s más Shirakawa-kunról is, így az ő jelleme is sokkal érthetőbb lett számomra, és egészen meg is sajnáltam. Nem volt nehéz rájönnöm, hogy a jószívű, aranyos és gyengéd Takumi belül annyira nem is visszafogott, és ő is valamiféle álca mögé bújik, ahogy a barátja is teszi. De semmiféle unszimpátia nem volt bennem vele kapcsolatban, Yudai meg, hát remekül játszott. Nem mondok el semmit a végével kapcsolatban, de annyit megsúgok, sejthető volt, hogy mi lesz. Éppen ezért támogassuk mindhárom főszereplőt a szeretetünkkel és a film többszöri megtekintésével.

Hát, ennyi lett volna a Kurosaki-kunról, nem reménykedhetünk folytatásban egy lezárt történet után, ezért be kell érnünk azzal, amit kaptunk. Remélem, tetszett az ismertető, és ha esetleg már láttad, a film is, ha pedig nem, mindenképp nézd meg, kihagyhatatlan élmény! Köszönöm, hogy elolvastad, gyere máskor is, sok érdekességet tartogatok még a tarsolyomban!

Kapcsolódó:

Kurosaki-kun no Iinari ni Natte Naranai (sorozat)

Ie Uru Onna

Scrap Teacher

Ouran High School Host Club

Ao Haru Ride

Himitsu no Akko-chan - "Tükröm, tükröm, mondd meg nékem"

Himitsu no Akko-chan

Mint már az előző bejegyzésben említettem, igyekszem újra aktív lenni. Ez természetesen nem mindig sikerül, hiszen most is épp tanulnom kéne, de hát vannak dolgok, amik miatt félre kell tennem a német szavakat. Tehát jöhet az ováció, ezúttal egy zseniális filmről fogok ismertetőt írni. Mint valószínűleg az általam megtekintett művek hetven százalékát, ezt is csak úgy megláttam valahol. Amint a főszereplő nő nevét elolvastam és a szemem a képére tévedt, már nyomtam is a megtekintésre. És milyen jól tettem! Egy szórakoztató, de egyben tanulságos filmet hoztam ma a kedves publikumnak, amely főszereplőjével merem állítani, hogy a legtöbb fiatal azonosulni tud. Kezdjünk hát neki!

Adatok:

Premier dátuma: 2012. szeptember 1.

Időtartam: 120 perc

Rendező: Kawamura Yasuhiro

Gyártó: SHOCHUKI Co.

Történet:

Kagami Atsuko meglepően érett. A kislány nem jön ki túl jól a kortársaival, legalábbis a fiúkkal. Nem szeret gyerek lenni, és szinte már görcsösen próbál valahogy a felnőttlét felé araszolgatni. Ami igaz, az igaz, ez nem annyira sikerül neki. Egy nap azonban egy baleset éri; egyik rendetlen osztálytársa kiveri a kezéből a tükrét, ami a földre esve összetörik. A tragédia azonban nem maradhat annyiban. Este Akko-chan különös fényt lát, amit követve egy furcsa alakkal találkozik. Az illető azt állítja, hogy ő az eltört tükör szelleme. Azért jött, hogy adjon neki még egy esélyt, egy tükröt, hozzá pedig két varázsigét. Az egyik mondóka azzá változtatja, ami csak lenni akar, a másik pedig visszaváltoztatja őt azzá, aki valójában. A varázslat egészen addig tart, amíg valaki rá nem jön a titkára. Akko-chan azonnal kap az alkalmon, és egyre bohókásabb szerepekbe bújik. Itt azonban nem áll meg. Tökéletes alkalma nyílik arra, hogy lógjon egy kicsit a suliból, ráadásul még nagyobb eredményeket ér el; bekerül egy sminkcég alkalmazottai közé. Még kislány képében találkozik a film férfi főszereplőjével, aki szintén a cégnél dolgozik. Hayase Naotóval jó kapcsolatba kerülnek, és együtt próbálják megmenteni a céget az eladástól. Természetesen a romantika sem maradhat el, a kislány csekély élettapasztalata révén pedig rengeteg vicces szituáció kerekedik.

Vélemény:

Akko-chan karakterével könnyű volt azonosulnom. Visszaemlékeztem az én kiskori énemre, aki hasonló világrengető problémákat élt meg. Majdnem mindenki átélte kicsiként a gyerekkor idegesítő korlátait, valamint a felnőttkor iránti epekedő vágyat. Nem egyszer fordult meg a fejemben, hogy mit tennék én a lány helyében. Az egész film borzasztó élvezhető, vicces, a karakterek bár kevesen vannak, de szerintem jól el lettek találva, ráadásul a mondanivaló is fontos. Különösen tetszett benne az, hogy a varázslat annyira nem volt eltúlozva, nem volt olyan "éjfélig tart" cucc, és igazából annyiszor használhatta, ahányszor csak akarta, egészen addig, míg le nem leplezték. Mindenképp ajánlom annak, aki hasonló helyzetben van, vagy akár csak szeretne egy kicsit kikapcsolódni.

SPOILERES VÉLEMÉNY

Nagyon szurkoltam Naotónak, de talán jobb volt így. Kifejezetten tetszett, hogy Akko végül a saját életét választotta. Valószínűleg abban a helyzetben én nem így tettem volna, de ez egy másik történet. A cég érdekében felfedte a titkát, és mindenki szeme láttára használta a varázslatot. Természetesen megoldhatta volna máshol is az átváltozást, de akkor nem lett volna ilyen drámai a befejezés. Elszomorodtam ugyan a búcsújukon, de miután jobban belegondoltam, sokkal egészségesebb így, hogy Akko visszaváltozott gyerekké, és rendesen leélte azt az időt, amit a varázslattal átugrott.

Szereplők:

Kagami Atsuko "Akko-chan" - Ayase Haruka

A karakterről már a legfőbb tényezőket elmondtam, de kiegészíteném még, hiszen valamit azért ide is kéne írnom. Már akkor megtetszett, amikor közölte, hogy ő nem tud azonosulni a korosztályával. Mintha magamat láttam volna. Pár hete felcsaptam a régi naplómat, amit olyan 10 évesen írtam. Hát, ugyanez voltam én. Akko nem volt nagyképű, egyszerűen csak más volt, mint a többiek. A sminkelést leszámítva teljesen átéreztem a helyzetét. Miután lehetősége nyílt átváltozásra, értelmesen használta fel ezt a képességét. A végső döntése pedig tényleges érettségre utalt, nem olyanra, amit a mai tizenévesek magyaráznak be maguknak. A színésznő meg... csoda! Harukát már több szerepben is láttam, előkerült a blogban is, de itt teljesen meggyőzött. Olyan hitelesen adta a karaktert, hogy tátva maradt a szám. Bár gyanítom, hogy nem teljesen színészkedés volt, érezhetően hasonló a színész és a karakter lelkivilága. Tökéletes alakítás volt, minden elismerésem.

Hayase Naoto - Okada Masaki

Attól függetlenül, hogy nem az a tipikus "beleesős" karakter, nekem tetszett. Az ambíciókkal és energiával teli huszonéves keményen dolgozik azért, hogy valahogy segítsen a cégnek. A személyiségéről sok mindent nem tudnék elmondani, egy egész átlagos fiú, akire nagy hatással van Akko vidámsága. A szerelmi száluk tetszett, így egészen meg vagyok elégedve vele. A színésznek nem lehetett olyan nehéz dolga, de azt legalább jól csinálta. Mondjuk róla csak jókat hallani, annak ellenére, hogy én nem sűrűn láttam szerepelni, a díjai tehetségről árulkodnak. Ügyes fiú :D 

Tessék megnézni! Köszönöm, hogy most is velem tartottál, gyere máskor is!

Kapcsolódó:

Tatta Hitotsu no Koi (Ayase Haruka)

Ao Haru Ride live action - film vs anime

Ao Haru Ride

Az animéről már hoztam ismertetőt, de ott is említettem már, egy igen népszerű műről beszélünk. Nem sokkal a sorozat után már láthattuk a filmet moziban (már ha történetesen Japánban lakunk) Több képet is láttam a filmből, és mivel az anime nagy kedvencem lett, eldöntöttem, meglesem az élőszereplős változatot is. A véleménynél úgyis el fogom mondani, hogy mit gondolok róla, de így bevezetésként annyi, hogy csak az nézze meg, aki már a sorozatot végignézte. A filmből nagyjából negyed óra az, ami a sorozat történéseit mutatja be, én egyfajta második évadnak mondanám a live actiont. Megismerkedhetünk pár új arccal is, és továbbgördítjük az eseményeket. De végül is a sorozat nélkül is lehet élvezetes, ugyanis szerintem ez egy kifejezetten jól eltalált alkotás. Sokaktól hallom, hogy nem hajlandóak élőszereplőseket nézni, mert azok mindig gyenge minőségűek, de szerintem itt ez nem igaz. Egy-két színészt mondjuk eltalálhattak volna jobban is, de én teljesen meg vagyok elégedve ezzel a filmmel. És, hogy egy kis kedvet csináljak hozzá, bele is csapnék a tényleges ismertetőbe.

Adatok:

Premier: 2014. december 13.

Időtartam: 122 perc

Rendező: Miki Takahiro

Mangaka: Sakisaka Io

Ismertető:

Akinek nincs kedve visszakeresni az anime ismertetőjét, annak szívesen leírom ismét, főleg, hogy a filmben vannak változtatások és egyéb fejlemények. Yoshioka Futaba alsó-középben nagyon népszerű lány, de pont ezért, mert a fiúk rajonganak érte, a lányok féltékenységből adódóan nem barátkoznak vele. Akad egy fiú, Tanaka Kou, aki összebarátkozik vele. És talán nem sima barátságról van szó. De mielőtt még reménykedhetnénk, hogy a két fiatal egy párt fog alkotni, Kou váratlanul eltűnik. Futaba nem tudja, mire vélje a fiú távozását, de miután gimibe kerül, másra kell koncentrálnia. Barátokat akar szerezni, így mindent megtesz, hogy a lányok elfogadják. Ennek érdekében feladja a jól nevelt énjét, és úgy viselkedik, hogy a fiúk még véletlenül se közelítsenek felé. De egy nap minden megváltozik, amikor egy ismerős arcot lát meg az iskolában. Kou az, de a fiúra alig lehet ráismerni, ráadásul a neve is Mabuchira változott. A korábban kedves, jóindulatú srácból most egy elutasító, hűvös alak lett, és Futaba bármennyire is próbálja visszahozni a régi kapcsolatukat, Kou nem igazán hajlik a dolog felé. Főhősünk rájön, hogy rosszul közelítette meg a "barát" fogalmát, így visszatér a normális énje, és új barátokat szerez, akik már nem álszentek. Az anime nagyjából eddig tart. Megmutatja, hogy Futaba hogyan tér vissza önmagához, és Kou hogyan enyhül meg az irányában. Azonban a film tartogat némi meglepetést. Ha valaki még emlékszik arra a fiúra, akivel véletlen ütközött össze Futaba, és a lendületét elveszítve egymásra estek, akkor az örülhet, mert a filmben most visszatér, és nem is kis szerepe lesz a két fiatal kapcsolatában. Megismerhetjük Kou egyik volt osztálytársát is, és a családi titkokból is jut néhány. A végén pedig számíthatunk némi örömre is.

Vélemény:

Na, ez egy jó kis film volt. Mondjuk én alapból nem ítélem el az élőszereplős változatokat, bár azt aláírom, hogy a filmeket néha tényleg elsietik. De mivel itt nem teljesen az animét dolgozták át, sokkal inkább folytatást csináltak a sorozatnak, szerintem teljesen élvezhető lett. Ahogy elnézem, a film forgatását még az anime sugárzása előtt (április) elkezdték, mégis összefér a kettő. A színészeknél majd bővebb véleményt fogok kifejteni, hiszen ott volt némi ferdítés a sorozat és a film között. A történet viszont tetszett. Nem adta vissza teljesen az anime atmoszféráját, de nem hinném, hogy azt lehet. Szerintem akinek az anime tetszett, annak ez is fog. Egy próbát legalábbis megér, ha nem idegenkedik az illető a live actionöktől.

Szereplők:

Yoshioka Futaba - Honda Tsubasa

A főszereplő lány szerintem egy nagyon jó választás volt. Külsőre is hasonlít némiképp a sorozatbeli Futabára, és a színészi képességeivel sem volt gond. Talán nem tűnt olyan butácskának és halálosan szerelmesnek, mint az animében, de a lelkes romantikus énjét remekül visszaadta. Yoshioka változása itt is érdekes volt, az anime ismertetőjénél el is mondtam, hogy mennyire tetszett ez a történetben. A sorozatok sokszor szólnak a fiatalok gondjairól, de nem sűrűn láttam még olyat, hogy valaki ennyire görcsösen küzdött volna a megfelelésért. A gimik világában pedig rendszerint szükség van arra, hogy beolvadjunk, és a barátságok kedvéért lemondjunk az elveinkről. Ezt a szálat nem bolygatták annyira, de kellőképp érzékeltették Futaba dilemmáját. Kifejezetten tetszett az új történeti elem is az új fiúval, ami végül nem úgy végződött, ahogy a srác várta volna. De jól jött. Tehát Futaba az animében és a filmben is egy szimpatikus karakter volt, a színésznek pedig jár a piros pont.

Mabuchi Kou - Higashide Masahiro

Na jó... Most próbálok elvonatkoztatni attól, hogy ez a férfi 28 éves, és a felesége ikreket vár... Választhattak volna fiatalabb színészt, nekem például Fukushi Sota kifejezetten tetszett volna, de hát így alakult. Próbáljunk meg elvonatkoztatni a korától. Mikor először megláttam Kout, nagy csalódás ért. Abszolút nem ilyennek képzeltem el, sem a külsejét, sem a viselkedését. A jól megtermett felnőtt férfi nem illett bele a vékonyka kis Mabuchiról alkotott képembe. Kíváncsian vártam, mit fognak kihozni belőle, de végül nem kellett rossz szájízzel végignéznem a filmet, ugyanis Masahiro tökéletesen teljesített. Kou karakterén kicsit változtattak, így jobban passzolt a színészhez, de nem volt semmiféle nagy veszteség, a legfontosabb elemeket megtartották. A rideg srác, és a rajta végbement változás, ahogy megenyhül ugyanúgy bekerült a filmbe is, hiszen ez adja a történet gerincét. Az új lány, aki Kouval kerül a színre jó döntés volt a főszereplők kapcsolatában. A film vége pedig pont úgy alakult, ahogy kell.

Kominato Aya - Yoshizawa Ryo

Az animében ő volt a kedvencem, viszont a filmben már nem éreztem azt, hogy annyi szerepet kapott volna. Kominato volt a gondtalan srác a sorozatban, akinek csak a szerelem nehezíti az életét. Itt is megkapta ezt a szálat, és jól is bánt vele. Mivel a történetet továbbvitték, az ő helyére egy másik fiú került a reflektorfénybe, de nekem itt is tetszett. A pörgős énjét megőrizte, és továbbra is szimpatikus maradt. A színészről nincs túl nagy véleményem, nem volt nehéz szerep, de ahhoz mérten jól teljesített. Sajnos nem ismerem annyira, tehát bővebben nem tudok nyilatkozni róla.

Murao Shuko - Shinkawa Yua

A lány a filmben talán kicsit jobban tetszett. Miután jóban lett Futabáékkal és megnyílt egészen megkedveltem, mondjuk előtte sem volt bajom vele. Shuko a többi karakterhez hasonlóan a kamaszkor gondjaival küszködik, nehezen jön ki a többiekkel és a szerelme is reménytelen, ezt pedig mindkét verzióban jól érzékeltették. A színész remek választás volt, a játékát és külsejét tekintve is. Azért kedveltem őt (ahogy az animénél le is írtam) mert szerintem Shuko az, aki a legérettebben viselkedik az egész szereplőgárda közül. Kou ridegsége a múltbéli sebeknek tudható be, Murao viszont azért elutasító, mert nem hajlandó beleolvadni a környezetbe, és feladni az elveit. A jégkirálynő énjét itt kevesebbszer tapasztalhattuk, de a lényeg lejöhetett.

Makita Yuri - Fujimoto Izumi

Kou után ez a színész volt a legfurább nekem.Ahogy az animében már megismerhettük, Yuri egy elragadóan bájos és édes karakter. Egy darab vattacukorként tudnám elképzelni, azonban a színész külseje valahogy nekem nem passzolt ehhez a személyiséghez. Igaz, hogy a játéka jól adta vissza az aranyos, ártatlan lányka karakterét, de a helyükben én mást választottam volna. Alapból tetszett az ő karaktere a sorozatban is, hiszen ő az, akit Futaba felkarol, mégpedig a közös vonások miatt. Yuri aranyos külseje miatt nagyon népszerű a fiúk közt, a lányok közt viszont már kevésbé, ez Futaba alsó-középben tapasztalt helyzete. Eleinte Yuri is magányos, aztán bekerül a baráti körbe, és jól kijön a többiekkel. Érdekes karakter volt, de egész jól eltalálták.

Kikuchi Toma - Chiba Yudai

És itt is volna az új szereplőnk, Toma-kun. Egy szerencsétlen baleset következtében ismerjük meg őt, ami nem kicsit kínos Futabának. Ennek ellenére jóban lesznek, és elkezdenek együtt lógni. Nem nagy spoiler, ha elmondom, Kou folyton koptatja Futabát, Toma pedig ezt kihasználva a lány közelébe férkőzik. Bizony, nehéz rájönni, tetszik neki a lány, és próbálja meghódítani, sajnos sikertelenül. Aki követi a blogot, az talán fel is ismerte a színészt, hiszen már találkoztunk vele az Ouran High School élőszereplős változatában. El kell mondanom, hogy ez a szerep szerintem sokkal jobban illik hozzá. Yudai sokszor kapja meg az édi-bédi fiú szerepét, de nekem sokkal jobban tetszik ez az énje. Jól is szerepelt, így kaptunk egy tökéletes rivális és second leadet Kou mellé. 

Narumi Yui - Takahata Mitsuki

Ez a lány Kou által kerül be a képbe. Régi osztálytársak, és most felkeresi a fiút, hogy segítséget kérjen tőle. Sok időt töltenek együtt, de vajon a lánynak csak a magányosság miatt kell a fiú társasága, vagy hátsó szándékai is vannak? Nagyon nehéz rájönni... Én nagyon nem bírtam a lányt, az önző viselkedése és a tapadása miatt, és néha még féltem is, hogy Kou talán komolyan érdeklődik iránta, de egy shoujo manga adaptációjáról beszélünk, végül is, tehát a boldog vég eljött, és a lány is rájött, hogy nincs esélye Futaba ellen.

Végére is értünk. Még egyszer hangsúlyoznám, hogy jó filmről beszélünk, szóval bárki bátran megnézheti, aki látta a sorozatot, vagy érdekli a történet. Meg voltam elégedve vele, és remélem, más is meg lesz. Köszönöm, hogy elolvastad az ismertetőt, látogass el ide máskor is!

Kapcsolódó:

Ao Haru Ride anime

Ouran High School Host Club (Chiba Yudai)
Kurosaki-kun no Iinari ni Natte Naranai (Chiba)
Ie Uru Onna (Chiba)
Kurosaki-kun (film)
Subete wa Kimi ni Aeta kara
Pretty Proofreader

forrás: Asianwiki

Kanojo to no Tadashii Asobikata - avagy gyerekkori játék egy életem át

Kanojo to no Tadashii Asobikata

Érdekes kis filmet hoztam ma, tekintve, hogy annyira rövid és egyszerű, hogy nehéz lesz beszélnem róla, de mivel egész érdekes, gondoltam, érdemes megnézni, szóval elhoztam ma nektek. Lényegében egy dorama első részének lehetne mondható azzal a különbséggel, hogy ennek nincs több része. Egy kis szeletet kap el két fiatal életéből. Ha jól emlékszem, ezt is barátnőmmel néztük meg, és tökéletesen semleges véleménnyel voltunk róla. Előre szólok, hogy szegényes film szegényes ismertetőt eredményez, úgyhogy pont jó kis olvasnivaló lesz a délutáni tea mellé. 

Adatok:

Megjelenés dátuma: 2007. március 23.

Játékidő: 45 perc

Rendező: Kiuchi Mayumi

Csatorna: TV Asahi

Zene: Ame Nochi Hare - Nanamusica

Ismertető:

Himura Yuna egy játszótéren találkozik Fujiki Kyoujival. A gyerekek beszélgetni kezdenek, és egyszer csak Yuna egy furcsa ötlettel áll elő, amely igen hosszú időre egymáshoz láncolja a kettejük életét. Ez az öltet történetesen egy játék, amelynek a lényege igen egyszerű. Egy távoli ország hercegnőjének bőrébe bújhat a lány, és kegyesen megengedi, hogy Fujiki-kun a szolgálója legyen. Így telnek-múlnak az évek, Yuna parancsol, Kyouji cselekszik. De nem ilyen triviális a dolog, hiszen vannak még kikötések. A szolgának úgy kell mindent megtenni a hercegnőért, hogy közben senki nem tudhatja meg, hogy közel állnak egymáshoz. De ami még ennél is fontosabb; nem jöhetnek rá a játék létére. Ha ez mégis megtörténik, a kettejük közti szövetség felbomlik. De csupán így érhet végig a játék, vagy a szolgának is lehetnek önálló gondolatai? 

Vélemény:

Egy délutáni unalmas órát rá lehet szánni, és még tanulhatunk is belőle valamicskét. Tekintve, hogy egy igen rövid alkotásról van szó, senki ne várjon valami óriási durranást. Néhol idegesítő volt a karakterek jellemvonása, és nem feszített szét az ideg, hogy mi lesz a történet vége, de talán pont ez a jó benne. Egy kis levezető, mondjuk egy tartalmasabb sorozat vagy film után. 

Szereplők:

Himura Yuna - Kurokawa Tomoka

A "hercegnő" mondhatni tökéletes életet él. Népszerű a fiúk körében, kifogástalan osztályzatai vannak, egyszóval mindenki irigykedhet rá. Kénye-kedve szerint bánhat Kyoujival is, aki még csak nem is tiltakozik. Őszintén, néha rendkívül bosszantó volt a lány akaratossága és parancsolgatása, amire még mentsége sincs. De érdekes módon utálni sem tudtam. Idegesítő volt, az biztos, de ne volt égbekiáltó, elfogadhatatlan a viselkedése. 

Fujiki Kyouji - Mizushima Hiro

Végre láthattam az untig bálványozott filmcsillag egy komolyabb szerepét. Hát, sajnos a karakter nem nyűgözött le, bár az alakítás tökéletes volt. A "szolga" teljesen beletörődött helyzetébe, és engedelmesen tesz eleget úrnője minden kívánságának, és követi akár a halálba is. Szerintem ez borzasztó volt. Vagyis, jól kivitelezték a filmben, de maga a gondolat, hogy valaki így rángassa a másikat, és az hagyja is, hát nevetséges volt kicsit. Viszont tetszett az, hogy Fujiki nem mindig hagyta magát, legalábbis amennyire szabadon mozoghatott, azt ki is használta. De akkor sem lett volna szabad így megalázkodnia.

Összességében egy jó kis csemege annak, akinek van egy kis szabadideje, és érdemes belekukkantani a történetbe, mert ki tudja, a végén még megtetszik. Nem lettem rabul ejtve, ez tény, de ajánlom annak, akit érdekel, a színészi alakítások miatt legalábbis megéri. Látogass el máskor is!

Kapcsolódó:

Lovely Complex film (Suzuki)

forrás: AsianWiki

Usagi drop live action

Bunny Drop film

Aki olvasta az Usagi drop anime bejegyzést, az tudja, hogy előbb láttam a filmet, mint a sorozatot, és sok minden ebben tetszett jobban. Viszont nem sokban különbözik az animétől, szóval egy rövid kis bejegyzésnek nézünk elébe.

Adatok:

Megjelenés ideje: 2011. augusztus 20. (először Sanghajban júniusban)

Időtartam: 114 perc

Rendező: Sabu

Zene: Pfuffy - Sweet Drops

Mangaka: Unita Yumi

Ismertető:

A történet lényegében ugyanaz, mint az animében, itt-ott változtatva, és az időbeosztáshoz híven felületesebb. Akinek nincs kedve keresgélni, annak inkább leírom ide is az ismertetőt (meg nélküle elég szegényes lenne a bejegyzés) Kawachi Daikichi egyedülálló irodai munkás. Rengeteget dolgozik, ám ez egy-kettőre megváltozik, amikor a nagyapja temetésén egy új rokon bukkan fel. Kaga Rin öt éves, és nem más, mint az elhunyt tulajdon lánya. Ami azt jelenti, hogy Daikichi nagynénje. De miután az anyáról nem tudunk, az apa pedig meghalt, valakinek a gondjaiba kell vennie. Ez a valaki lett Daikichi. Kezdetben rengeteg problémát okoz a kislány nevelése, de idővel egymásra hangolódnak, és megtalálják a boldogságukat.

Vélemény:

Miután a filmet előbb láttam, logikusan az lett az etalon. De míg a Lovely Complex esetében az anime vitte a pálmát, ez esetben az élőszereplős változat nyerte el jobban a tetszésem. Bár nem volt olyan részletes, mint a sorozat, de a karakterek kicsit jobban tetszettek. Viszont mindkettő remek alkotás, szóval érdemes belekukkantani.

Szereplők:

Kawachi Daikichi - Matsuyama Kenichi

L detektív (Death Note) színésze ezúttal a hagyományos irodai munkás szerepét öltötte magára, és mit ne mondjak, remekül alakított. Nem egy túlsztárolt férfiről beszélünk, szerintem Matsuyama tényleg megérdemli az elismerést. Daikichi karaktere (ahogy az animénél is mondtam) rendkívül elnyerte a tetszésem. Feladta az eddigi életvitelét, hogy felnevelhesse a nagynénjét. Ez azért minden tekintetben fura. Komolysága ellenére igenis romantikus típus, aki keresi élete párját. A történet végére pedig úgy tűnik, ez sikerül is neki.

Kaga Rin - Ashida Mana

Itt és most leszögezem, az egyik legjobb gyerekszínészről beszélünk épp. Cáfoljatok meg! Ez a kislány remekül alakította a szerepét, a magába zárkózott, de mégis jószívű Rint. Korát meghazudtolóan intelligens, és elég önálló is. Megváltoztatja Daikichi életét, de korántsem rossz irányba. Igaz ugyan, hogy a férfinek sok mindenről le kell mondania miatta, de így kerülnek közelebb egymáshoz. Mind a karakternek, mind a színésznek elismerésem.

Nitani Koki és Yukari - Sato Ruki és Karina

Ha már az animénél beszéltem róluk, itt is ejtenék pár szót. Koki, Rin óvodai barátja, és megözvegyült édesanyja. Hamar jóban lesznek Daikichivel és Rinnel, és sok időt töltenek együtt. Az jobban tetszett a filmben, hogy Koki apukája meghalt, nem pedig elvált szülők gyereke, mert így sokkal érthetőbb volt, hogy Rinnel ilyen jóban lettek. A végén bedobott szerelmi szál pedig nem volt meglepő, de azért tetszett.

Ennyi lett volna mára. Tudom, nem sok, de nem is lehet róla sokat beszélni. Remélem tetszett a bejegyzés, és felkeltettem az érdeklődésedet. Gyere máskor is!

Kapcsolódó bejegyzés:

Usagi Drop

forrás: Wikipédia

Macskák királysága, avagy a mennyország számomra

Macskák királysága

A Studio Ghibli újabb gyöngyszemét hoztam el. Bár ezt nem Miyazaki rendezte, mégis egyik kedvencem. Ez talán azért lehet, mert menthetetlen macska-mániás vagyok. Egyik délután a nővéremmel fogtuk magunkat, és lenyomoztuk a Ghibli filmeket, így akadtunk rá erre is. Első megnézésre átlagosnak tűnt, de aztán sokadik alkalom után már megunhatatlanná vált. Szerintem aki szereti a Ghiblit, vagy esetleg a macskákat, az értékelni fogja. 

Adatok:

Megjelenés: 2002. július 19.

Játékidő: 75 perc

Rendező: Morita Hiroyuki

Gyártó: Studio Ghibli 

Zene: Nomi Yuji

Ismertető:

Haru középiskolába jár, ahol nem túl sok figyelem irányul rá. Szétszórt, szórakozott lány, akinek az élete egy nap mégis megváltozik. Az utcán sétál, amikor meglát az út közepén egy macskát, és a felé tartó kamiont. Nem tétlenkedik, rögtön a segítségére siet, és megmenti a macskát. Az elkövetkezendő napokban azonban különös dolgok történnek. Éjszaka egy fura vendége érkezik, aki nem más, mint a macskák királya. Elmondása szerint a cica, akit megmentett, a macskák hercege, Lune. A király legfőbb célja pedig az, hogy a hős Harut feleségéül adja. A macskák rászállnak. Zaklatják, és ajándékokkal lepik el. Haru egyik délután azonban egy fura hangot hall, ami utasítja, hogy keresse fel a Macskaügyi Hivatalt. Találkozik egy nagy fehér macskával, Mutával, aki el is vezeti oda. Ott ismeri meg a Bárót és Totót, a hollót. Azonban Haru mégis a király kezére kerül, és hozzá is kényszerítenék a herceghez, ha nem tiltakozik minden erejével. Bár macskává változtatják, mindent megtesz, hogy kiszabaduljon a fogságból. A történet végén maga Lune jön el, hogy nemtetszését fejezze ki, és feloldozza Harut. Happy end!

Vélemény: 

Nagyon aranyos film, szórakoztató, és sok mindent megtanít. Ugyanis bár könnyed családi filmnek van beállítva, mégis komoly dolgokat fogalmaz meg. A zsarnok király, a megszállott macskák, vagy épp a társadalmi berendezettség. Sok mögöttes tartalommal rendelkezik a film. Érdemes megnézni, ha másért nem, mert egy igazi klasszikus! 

Szereplők:

Yoshioka Haru - Ikewaki Chizuru

Főszereplőnk ügyetlen, szétszórt fiatal lány, aki csak éli a maga kis életét. Sokak szerint kissé fura, de mégis jószívű. Természetesen egy átlagos középiskoláshoz mérten világrengető problémákkal küzd, ilyen a szerelem is. Talán erőlteti az érzést, azonban az mégis rátalál. Na, az egy érdekes helyzet! :D Ennek ellenére a film végére talán kissé megkomolyodik, és sok új barátot szerez. Nem volt nagy kedvencem, talán az idegesítő szinkronhangja miatt, mindenesetre nem is utálom. 

Humbert von Gikkingen báró - Hakamada Yoshihiko

Báró egy kis házban él, ha jól értelmeztem, egy bábu, ami életre kel. Segít Harunak, hogy megmeneküljön a király katonái elől. Hűvösen, kimérten viselkedik. Tipikus báró. Emberként valószínűleg vonzó külseje lenne. 

Muta / Renaldo Moon és Toto - Watanabe Tetsu és Saito Yousuke

Báró segítői, a zsémbes fehér macska, és a holló. Idővel összebarátkoznak Haruval. Sok mindent mondjuk nem lehet elmondani róluk. 

Macskák királya - Tanba Tetsuro 

A zsarnok uralkodó akarata ellenére akarja fiához adni Harut. A film szépen bemutatja, hogyan nyom el mindenkit. Ilyen például az a jelenet, amikor kidob az ablakon egy művészt, aki nem tetszik neki. Mindenki fél tőle, mégis szolgálják. Önző, kissé talán tébolyodott. 

Lune herceg - Yamada Takayuki

Apjának szöges ellentéte. Szeretné, ha a népe boldog lenne, és elégedett. Sokat dolgozik ezen. Bár tiszteli apját, nem hagyja annyiban ámokfutását. A filmben nem tűnik fel sokszor annak ellenére, hogy valójában végig körülötte forog a cselekmény. 

Rövid filmnek tervezték, ezért is lett ilyen szegényes az ismertető. A karakterekről nem lehet túl sokat elmondani, a történeten van inkább a hangsúly. Aki szereti az ilyesmi filmeket, annak ez is tetszeni fog, szóval ajánlom mindenkinek. Remélem tetszett az ismertető. Látogass el máskor is!

Kapcsolódó cikk: 
A vándorló palota
Laputa - Az égi palota
Chihiro Szellemországban
Kaguya hercegnő története

forrás: Wikipédia