Man'n Gannen no Futtobooru - Futball lázadás

Oe Kenzaburo - Futball-lázadás

Na, így kell ezt csinálni, félévente egy bejegyzés. Őszintén, sokszor megfordult már a fejemben, hogy megszüntetem a blogot, mondván, hogy közösség sem alakult ki (ezt nem is vártam el amúgy), én sem tudom kellőképp odaszentelni az időmet, de aztán belegondoltam, hogy a korábbi bejegyzéseket kár lenne kitörölni, max marad ez a félévente megjelenek dolog. Aztán most hátha a karantén alatt több időm lesz. Ez mondjuk jó vicc, mert péntekig, a szorgalmi időszak utolsó napjáig minden nap órákat tanultam, és a mostani bejegyzés is az egyik kötelező olvasmány ismertetője lesz, de azért annyi pozitívum van, hogy van időm végre doramázni, és most egész jól tartom az egy sorozat/hétvége dolgot (a mostanit leszámítva). De akkor már nem is szaporítanám tovább a szót, vágjunk bele.

Adatok:

Kiadás éve Japánban: 1967

Megjelenés Magyarországon: 1997 (magán) 2011 (Metropolis Media Group)

Oldalszám: 346

Címszavak: dráma, misztika, család, múlt és jelen, bűn és bűnhődés, konfliktus, bizarr

Történet:

A regény egy elég komplikált mű. A felszínen három főszereplője van. Mitsusaburo (későbbiekben Mitsu) aki egy közeli barátja bizarr és brutális öngyilkosságát próbálja feldolgozni. Felesége Natsuko, aki fogyatékkal született gyermekük sorsa miatt, és főleg azért, mert intézetbe adták a kicsit, alkoholizmusba menekül. Mitsu öccse pedig Takashi, aki Amerikából tér haza. Ennek pedig egy oka van; nyélbe akar ütni egy üzletet az ősi családi birtokon. Ezért hát a három szereplő felkerekedik, és útnak indul a Nedokoro-család szülőfalujába, egy shikokui kis településre (Shikoku Japán négy főszigete közül a legkisebb). Ezzel veszi kezdetét az egész regényt átható nosztalgia, a múlt feltárása, a jelen konfliktusai. Három évszám határozza meg a történetet, 1860, amikor is a testvérpár dédapja, és főleg annak öccse lázadást robbantott ki az akkori gazdag földesurak ellen, 1945, amikor is bátyjukat (a regényben csak S-ként hivatkoznak rá) kegyetlenül meggyilkolta egy csapat koreai, és a jelen, 1960. Különféle konfliktusok bonyolódnak, a legerősebb a Takashi és Mitsu közti feszültség, s mindeközben Takashi egyre jobban ássa bele magát a múltba, és magát a dédapa öccsének szerepébe képzelve, focicsapatot alapít a falu fiataljaiból, hogy velük játssza újra az 1860-as felkelést. Céljának a koreai származású szupermarketkirályt tűzi ki, aki egyre nagyobb vagyonra tett szert, és egyre inkább szorította ki a falu üzleteit. A múltra mindenki máshogy emlékszik, és rengeteg titok lappang, amelyek szép sorjában derülnek ki.

Vélemény:

Oe Kenzaburo és fia, Hikari

Valójában ezt a könyvet tavaly ilyenkor olvastam, és már akkor is mélyen benne voltam az egyetemi feladatokban, és nem volt időm jobban beleásni magam a műbe. Ehhez hozzátartozik az is, hogy könyvtárból kölcsönöztem ki, és az olvasási idő így korlátozott volt. De ebben a félévben felvettem egy irodalmi szemináriumot, ahol különböző megadott témák közül kellett választani, és azokhoz a témákhoz egy könyvről kellett beadandót írni. Én az öngyilkosság a japán irodalomban címet választottam, és ehhez jött a Futball-lázadás. És őszintén, mikor olvastam anno, nem teljesen jöttek át azok a dolgok, amiket miután jobban belevetettem magam, már lenyűgözőnek tartok. Ehhez vagy el kell olvasni, vagy tanulmányokat nézni róla, mert ha elmondanám, az spoiler lenne. De ahogy az emberi lelket ábrázolja, ahogy párhuzamba vonja a hagyományt és modernitást, ahogy a saját életét is itt-ott beleszövi (pl. az író maga is egy shikokui faluban nőtt fel, és az ő fia is fogyatékkal született), és amilyen nyomasztó és sötét tud lenni a regény néhány résznél, annyira jó a befejezés. Még a halált és öngyilkosságot is képes úgy ábrázolni, hogy nem gyászos, hanem egy már-már felszabadító dolog. Ezzel persze senkit nem bíztatok az öngyilkosságra! De mindenképp érdekes elolvasni, bár inkább erősebb idegzetűeknek ajánlom, mert mind kitekert szexualitásból, mind erőszakból bőven van a műben.

Szereplők:

Nedokoro Mitsusaburo

Bár ő az idősebb kettejük közül, mégis Mitsu tűnik alacsonyabb rendűnek Takashihoz képest. Öccse életerős, népszerű és mindig aktív személyiségével ellentétben Mitsu inkább magának való, mivel félszemű, ezért annyira nem is egy magabiztos jellem. Féltékenységet érezhetünk nála, és persze jogosan. De nem kell teljesen szánni az ő karakterét sem. Szeretné megérteni a körülötte zajló világot, de közben végig arra vágyik, hogy hagyják békén. Rengeteg komplexusa és félelme van, főleg a múlttal kapcsolatban, vagy akár a falut körülvevő erdő, de pont Takashinak köszönhetően egyre inkább tárulnak fel előtte a múlt rejtélyei, egyre több választ talál, a történet végén pedig kezébe veszi a sorsát.

Nedokoro Natsuko

Általában egy nő számára hatalmas törés, hogy ha az élet, ami a saját testében nevelkedett hónapokon keresztül, végül betegen jön a világra, ezért nem csoda, hogy Natsuko traumaként éli meg a szülést. Természetesen igenis az apán is nagy nyomot hagy, ez az író saját életén meg is látszódik. De a történetbeli apának megvan a saját pokla. Natsuko elveszítette az életbe vetett hitét, inkább csak sodródik az árral. Sajnos ahogy az irodalomban és filmekben megfigyelhetjük, ha nem kifejezetten nőről szól a történet, akkor nem túl építőek a női karakterek a történetekben, de ezt inkább jelen esetben annak tudom be, hogy a testvérpár családjának múltjáról van szó.

Nedokoro Takashi

Valahogy én mindig jobban vonzódom a Takashihoz hasonló karakterekhez, mint a Mitsu-félékhez. Messze nem egy makulátlan karakter. Mind a múltjában, mind a jelenében sötét foltok vannak, de épp ez teszi egy érdekes, egyedi karakterré. Viszont nagyon bonyolult jellem, az is biztos. Önsanyargatással próbálja jóvá tenni a korábbi bűneit, és még több bűnt követ el, mert vágyik a büntetésre. Egyszerre próbál menekülni az őt körülvevő erőszakból, de közben ő maga is erőszakot követ el. A múlt megszállottja, de közben szenved is tőle. Nagyon ellentmondásos személyisége van, de a végén mégis pozitív emlék marad meg róla, mert nem tudjuk nem szánni. Legalábbis én. Hármójuk közül Takashi volt a kedvencem annak ellenére, hogy mennyire taszító dolgokat tett.

Köszönöm, hogy elolvastad az ismertetőt, a következő már a könyv legyen! *kacsint* Talán a nyár folyamán a bezártságnak köszönhetően aktívabb leszek, de nem ígérgetek inkább, mert annak mindig rossz vége lett a blogon. Azért nézz körül, és látogass el máskor is!

Heroine Shikkaku - avagy erről lekéstél

No Longer Heroine

Nem volt nehéz rátalálni erre a filmre, hacsak a főszereplő arcokat nézzük. A hatalmas népszerűségnek örvendő színészeknek hála sok helyen feltűnt ez a csodás alkotás, én pedig már a képről elkezdtem szimpatizálni vele. De mivel elvből csak akkor nézek meg valamit, ha a történet érdekel, ezért az ismertető győzött meg. Mostanában a tömeges depresszió és önértékelési betegség miatt egyre több olyan mű kerül piacra, ami népszerűtlen, vagy esetleg esetlen lányokról és fiúkról szól, hogy ezzel éreztessék velük, hogy nem kell erőlködniük. Ez szerintem egy csodálatos dolog, mert az emberek talán közelebb kerülnek ahhoz az állapothoz, amikor már nem a tökéletesség után sóvárognak. De hozzá kell tennem azt is, hogy néha nem árt megnézni a másik oldalt. Milyen lehet egy szép, népszerű és szerencsés lánynak lenni? Milyen hátrányai vannak ennek az életnek? A Heroine Shikkaku nekem részben ezt mutatta meg, ezen kívül persze egy jó kis romantikus sztorit is adott. Kikapcsolódásnak és tanulságnak is jó volt. Nézzük is, mitől olyan szuper ez a film!

Adatok:

Megjelenés dátuma: 2015. szeptember 19.

Időtartam: 112 perc

Rendező: Hanabusa Tsutomu

Stúdió: Warner Bros.

Zene: Nishino Kana - Torisetsu

Történet:

Matsuzaka Hatori nemcsak, hogy gyönyörű és friss jelenség, de még olyan szerencsés is, hogy egy közeli barátot tudhat maga mellett. Terasaka Rita vele ellentétben csendesebb és inkább magának való, bár ettől függetlenül még igaz barát, gyerekkoruk óta. De hogy nézne már ki, ha nem lenne valami bonyodalom a történetben? Hatori egész véletlenül halálosan szerelmes Ritába, aki viszont nem tűnik annyira lelkesnek a (ki nem mondott) ötlettől. Ezt onnan lehet tudni, hogy hihetetlen karitatív szellemének következményeként más lánynak adja szívét. Hatori épp összetörne, mikor egész véletlenül őt is megtalálja egy nem kifejezetten hétköznapi srác. Így megy a huzavona, a kérdés már csak az, hogy mennyire zavar be a két betolakodó, mennyire távolítja el egymástól a főszereplő párost, és Hatori végül vissza tudja kaparintani a főszereplőnek járó posztot? Minden kiderül a filmből, ennyit elárulhatok.

Vélemény:

Nem az a csavaros, elgondolkodtató, agyafúrt sztori, kikapcsolódásnak tökéletes. De nagyon sok érdekes vonás van benne. Nem szoktam szeretni az olyan történeteket, amikben a pár nem jön össze, mikor szeretik egymást, de itt nem volt olyan idegesítő, és meg is lehetett érteni, hogy Rita miért tartott ki a lány mellett. De pont ez volt benne a szép, hogy amikor pedig már minden viharfelhő elvonult, mégis egymásra találtak, és beteljesült a sorsuk. Az egyik kedvenc filmemről van szó egyébként, legalábbis műfajon belül. Van egy sajátos hangulata, amitől olyan szórakoztató, a zenék, képek és úgy az egész tökéletesen passzol a sztorihoz. Ajánlani tudom mindenkinek, aki szereti a könnyedebb alkotásokat, és nem igényli a csattanókat, meg a durvulásokat a filmekben. Szerintem a feladatát jól teljesíti, szórakoztat és még egész jó mondanivalója is van.

Szereplők:

Matsuzaka Hatori - Kiritani Mirei

Egyáltalán nem sablonos főszereplőről van szó. Hatori az egyik legemberibb lány, akit filmen láttam. Akar valamit, és azért bármit megtenne. Vannak negatív gondolatai, utál és szeret, szóval tényleg nagyon reális karakter. De nem is tudjuk utálni, hiszen belül mind hasonlítunk rá. Mi sem szeretjük, ha valami nem úgy sikerül, ahogy terveztük.És ahogy az elején is leírtam, mindig érdekes olyan népszerű lányokról filmet nézni, akik népszerűsége nem az elrettentést szolgálják, vagy nem arra kell, hogy ezzel mutassák meg, hogy miből kell megváltozni. Nekem kifejezetten szimpatikus karakter volt Hatori, kicsit akaratos, kicsit hisztis, de hát most mit várunk? Szerethető attól még. Mirei pedig kifejezetten jól adta vissza Hatori jellemét, remek alakítás volt.

Terasaka Rita - Yamazaki Kento

Próbálok elvonatkoztatni attól, hogy Yamazaki Kento mindenhol ott van, és már álmomban is őt látom, mert egyébként tényleg nem rossz színész, bár kissé túlzásba viszik a nyomatását. Na, de most nem róla van szó, hanem a karakterről. Aki nekem már jóval kevésbé volt szimpi, mint Hatori. Nem nagyon tudok mit kezdeni a csendes, zárkózott emberekkel, az én személyiségem eléggé üti az övéket, de persze ez nem jelenti azt, hogy nem lehet egy ilyen karakter jó. A maga súlycsoportjában jól eltalálták, vicces volt, ahogy az ő visszafogottsága találkozott Hatori pörgésével. Mondjuk, nem értettem ezt az önfeláldozást, ami miatt az egész bonyodalom, Hatori keresztes hadjárata (mekkora töris poén) és a konfliktus kialakult, de ha ő úgy döntött, hogy összejön valakivel, akkor összejön, nincs mese. És érdekes karakter volt ő is, szóval beleillett a képbe.

Adachi Miho - Wagatsuma Miwako

Ha most azt mondom, hogy titokban annak szurkoltam, hogy Rita vele marad, akkor valaki megüt? Dehogyis, hiszen senki nem tudja, hol lakom hahaha! Viccet félretéve (ami nem is volt vicces...) ők sem voltak romantikus páros, szóval nem a lány miatt reméltem, hogy együtt maradnak, de az még a jövő zenéje. Minden esetre ő is kicsit az a karakter volt, akihez annyira nem fűztek érzelmek. Nem volt idegesítő vagy visszataszító, de nem is annyira nőtt a szívemhez. Sajnáltam, hogy a többiek hogy bánnak vele, és épp ezért volt egy nagyon érdekes karakter a történet szempontjából. Jó kontraszt volt Hatori mellett, szóval megtette, amit megkövetelt a haza. Végül pedig aranyosan reagált a körülötte zajló eseményekre, de azt majd meglátjátok, ha megnézitek a filmet (olyan nehéz kitalálni, hogy mi fog történni!)

Hiromitsu Kosuke - Sakaguchi Kentaro

Na, és akkor megmagyarázom az előbbi ködösítést, Kosuke volt az, akit másra szántam, mint ami végül történt vele. Nekem őszintén jobban tetszett vele Hatori, de ez már csak az én felfogásom. Nagyon bírtam az ő karakterét, elég durván belezúgós kategória. Ez lehet az elfogultságom miatt is természetesen. Kosuke sokkal pörgősebb, sokkal életvidámabb volt, és ugyanúgy törődött Hatorival, mint Rita. De hát nem lehet minden úgy, ahogy én akarom. Ilyenkor jön az, hogy nem baj, mert ő legalább megmarad a nézőknek, ami azért jó hír, mert Sakaguchi Kentaro erőteljesen életem egyik értelme, és akkor most nagyon leírtam magam. A szerep nagyon illett hozzá, elég hitelesen adta vissza az aranyos szívtipró karaktert.

Remélem, felkeltettem az érdeklődésedet, és tetszett az ismertető is. Köszönöm, hogy elolvastad, látogass el máskor is!

Kapcsolódó:
Tokyo Tarareba Musume