Man'n Gannen no Futtobooru - Futball lázadás

Oe Kenzaburo - Futball-lázadás

Na, így kell ezt csinálni, félévente egy bejegyzés. Őszintén, sokszor megfordult már a fejemben, hogy megszüntetem a blogot, mondván, hogy közösség sem alakult ki (ezt nem is vártam el amúgy), én sem tudom kellőképp odaszentelni az időmet, de aztán belegondoltam, hogy a korábbi bejegyzéseket kár lenne kitörölni, max marad ez a félévente megjelenek dolog. Aztán most hátha a karantén alatt több időm lesz. Ez mondjuk jó vicc, mert péntekig, a szorgalmi időszak utolsó napjáig minden nap órákat tanultam, és a mostani bejegyzés is az egyik kötelező olvasmány ismertetője lesz, de azért annyi pozitívum van, hogy van időm végre doramázni, és most egész jól tartom az egy sorozat/hétvége dolgot (a mostanit leszámítva). De akkor már nem is szaporítanám tovább a szót, vágjunk bele.

Adatok:

Kiadás éve Japánban: 1967

Megjelenés Magyarországon: 1997 (magán) 2011 (Metropolis Media Group)

Oldalszám: 346

Címszavak: dráma, misztika, család, múlt és jelen, bűn és bűnhődés, konfliktus, bizarr

Történet:

A regény egy elég komplikált mű. A felszínen három főszereplője van. Mitsusaburo (későbbiekben Mitsu) aki egy közeli barátja bizarr és brutális öngyilkosságát próbálja feldolgozni. Felesége Natsuko, aki fogyatékkal született gyermekük sorsa miatt, és főleg azért, mert intézetbe adták a kicsit, alkoholizmusba menekül. Mitsu öccse pedig Takashi, aki Amerikából tér haza. Ennek pedig egy oka van; nyélbe akar ütni egy üzletet az ősi családi birtokon. Ezért hát a három szereplő felkerekedik, és útnak indul a Nedokoro-család szülőfalujába, egy shikokui kis településre (Shikoku Japán négy főszigete közül a legkisebb). Ezzel veszi kezdetét az egész regényt átható nosztalgia, a múlt feltárása, a jelen konfliktusai. Három évszám határozza meg a történetet, 1860, amikor is a testvérpár dédapja, és főleg annak öccse lázadást robbantott ki az akkori gazdag földesurak ellen, 1945, amikor is bátyjukat (a regényben csak S-ként hivatkoznak rá) kegyetlenül meggyilkolta egy csapat koreai, és a jelen, 1960. Különféle konfliktusok bonyolódnak, a legerősebb a Takashi és Mitsu közti feszültség, s mindeközben Takashi egyre jobban ássa bele magát a múltba, és magát a dédapa öccsének szerepébe képzelve, focicsapatot alapít a falu fiataljaiból, hogy velük játssza újra az 1860-as felkelést. Céljának a koreai származású szupermarketkirályt tűzi ki, aki egyre nagyobb vagyonra tett szert, és egyre inkább szorította ki a falu üzleteit. A múltra mindenki máshogy emlékszik, és rengeteg titok lappang, amelyek szép sorjában derülnek ki.

Vélemény:

Oe Kenzaburo és fia, Hikari

Valójában ezt a könyvet tavaly ilyenkor olvastam, és már akkor is mélyen benne voltam az egyetemi feladatokban, és nem volt időm jobban beleásni magam a műbe. Ehhez hozzátartozik az is, hogy könyvtárból kölcsönöztem ki, és az olvasási idő így korlátozott volt. De ebben a félévben felvettem egy irodalmi szemináriumot, ahol különböző megadott témák közül kellett választani, és azokhoz a témákhoz egy könyvről kellett beadandót írni. Én az öngyilkosság a japán irodalomban címet választottam, és ehhez jött a Futball-lázadás. És őszintén, mikor olvastam anno, nem teljesen jöttek át azok a dolgok, amiket miután jobban belevetettem magam, már lenyűgözőnek tartok. Ehhez vagy el kell olvasni, vagy tanulmányokat nézni róla, mert ha elmondanám, az spoiler lenne. De ahogy az emberi lelket ábrázolja, ahogy párhuzamba vonja a hagyományt és modernitást, ahogy a saját életét is itt-ott beleszövi (pl. az író maga is egy shikokui faluban nőtt fel, és az ő fia is fogyatékkal született), és amilyen nyomasztó és sötét tud lenni a regény néhány résznél, annyira jó a befejezés. Még a halált és öngyilkosságot is képes úgy ábrázolni, hogy nem gyászos, hanem egy már-már felszabadító dolog. Ezzel persze senkit nem bíztatok az öngyilkosságra! De mindenképp érdekes elolvasni, bár inkább erősebb idegzetűeknek ajánlom, mert mind kitekert szexualitásból, mind erőszakból bőven van a műben.

Szereplők:

Nedokoro Mitsusaburo

Bár ő az idősebb kettejük közül, mégis Mitsu tűnik alacsonyabb rendűnek Takashihoz képest. Öccse életerős, népszerű és mindig aktív személyiségével ellentétben Mitsu inkább magának való, mivel félszemű, ezért annyira nem is egy magabiztos jellem. Féltékenységet érezhetünk nála, és persze jogosan. De nem kell teljesen szánni az ő karakterét sem. Szeretné megérteni a körülötte zajló világot, de közben végig arra vágyik, hogy hagyják békén. Rengeteg komplexusa és félelme van, főleg a múlttal kapcsolatban, vagy akár a falut körülvevő erdő, de pont Takashinak köszönhetően egyre inkább tárulnak fel előtte a múlt rejtélyei, egyre több választ talál, a történet végén pedig kezébe veszi a sorsát.

Nedokoro Natsuko

Általában egy nő számára hatalmas törés, hogy ha az élet, ami a saját testében nevelkedett hónapokon keresztül, végül betegen jön a világra, ezért nem csoda, hogy Natsuko traumaként éli meg a szülést. Természetesen igenis az apán is nagy nyomot hagy, ez az író saját életén meg is látszódik. De a történetbeli apának megvan a saját pokla. Natsuko elveszítette az életbe vetett hitét, inkább csak sodródik az árral. Sajnos ahogy az irodalomban és filmekben megfigyelhetjük, ha nem kifejezetten nőről szól a történet, akkor nem túl építőek a női karakterek a történetekben, de ezt inkább jelen esetben annak tudom be, hogy a testvérpár családjának múltjáról van szó.

Nedokoro Takashi

Valahogy én mindig jobban vonzódom a Takashihoz hasonló karakterekhez, mint a Mitsu-félékhez. Messze nem egy makulátlan karakter. Mind a múltjában, mind a jelenében sötét foltok vannak, de épp ez teszi egy érdekes, egyedi karakterré. Viszont nagyon bonyolult jellem, az is biztos. Önsanyargatással próbálja jóvá tenni a korábbi bűneit, és még több bűnt követ el, mert vágyik a büntetésre. Egyszerre próbál menekülni az őt körülvevő erőszakból, de közben ő maga is erőszakot követ el. A múlt megszállottja, de közben szenved is tőle. Nagyon ellentmondásos személyisége van, de a végén mégis pozitív emlék marad meg róla, mert nem tudjuk nem szánni. Legalábbis én. Hármójuk közül Takashi volt a kedvencem annak ellenére, hogy mennyire taszító dolgokat tett.

Köszönöm, hogy elolvastad az ismertetőt, a következő már a könyv legyen! *kacsint* Talán a nyár folyamán a bezártságnak köszönhetően aktívabb leszek, de nem ígérgetek inkább, mert annak mindig rossz vége lett a blogon. Azért nézz körül, és látogass el máskor is!