Perfect Crime - avagy a csavar a klisében

Perfect Crime

Sziasztok! Hogy vagytok? Jól vagytok? Na, akkor jó! Amúgy van még itt valaki? Tudom, szörnyű ember vagyok, hihetetlenül elhanyagoltam a blogot (és ez nem most kezdődött, tudom), de az a baj, hogy annyi fele áll a fejem, hogy az valami elképesztő. Most épp japán nyelvvizsgára készülök, meg amúgy az egyetemen is van annyi dolgom mint a szemét a pesti utcákon. De most már azért eléggé ideje volt hozni valamit. És mi mást hoznék, mint azt, amiből már így is rengeteg van? Igen, most is egy doramával készültem. Az oka egyszerű: szeretem a doramákat, és most nemrég kettőt is megnéztem. Ebből az egyik a Perfect Crime. A főszereplő színész instáján láttam, hogy folyton osztogatja meg belőle a videókat, és már akkor felkeltette az érdeklődésemet, de végül most szántam rá magamat arra, hogy megnézzem. És végre írok is valamiből! Lássunk is hozzá!

Adatok:

Sugárzás ideje: 2019. január 20 - március 24.

Epizódok száma: 10

Rendező: Furusawa Takeshi, Yusuke Taki

Mangaka: Ririo, Tsukishima Aya

Csatorna: TV Asahi

Zene: Band-maid - Bubble

Történet:

Maejima Kaori egy rendkívüli tehetséggel megáldott belső építész, megbízható munkaerő, szorgalmas, csinos, de van egy bökkenő. Viszonyt folytat a főnökével. Bár ők úgy hiszik, hogy kapcsolatukat titokban tudták tartani, mégis a kelleténél többen tudnak róla. Viszont azért az, hogy az újonnan New Yorkból áthelyezett Shinonome Haruto is tisztában van a dolgokkal, az mégiscsak furcsa egy kicsit, nemde? A rideg, kissé talán túlzottan flegma fiatalember maga is remek szakember, és mikor rögtön érkezése után Kaorival osztják be egy projektfeladatra, ezt be is bizonyítja. Idegesítően fellengzősen viselkedik, de gyenge pillanataiban felfedezhető rajta, hogy neki is vannak elvétve érzései. Elcsábítja Kaorit, ahogy az a nagy könyvben meg van írva, és ráveszi, hogy szakítson a főnökével. Kaori engedelmes kiskutyaként teljesíti a parancsot, és átpártol Harutóhoz. Azonban semmi sem ilyen egyszerű, és a sorozat folyamán kiderül, hogy semmi sem történik véletlenül, és Haruto sem egy félisten, hogy ránézésre megmondja az emberek múltját. Féltékenység, gyűlölet, sírás-rívás, minden, ami kell. És egy rendkívül pozitív befejezés!

Vélemény:

Mostanában kezdek rájönni, hogy egyre inkább elmegy a kedvem a romantikus sorozatoktól. Nemcsak japán szinten, de világszinten. Kiszámíthatóak, vagy nyálasak, vagy arról szólnak, hogy a seggfej fiú meghódítja a lányt, vagy a lány egy életképtelen nyomorék, na mindegy, a lényeg, hogy most inkább ügyvédes meg orvosi sorozatokat nézek. De a Perfect Crime a rabjává tett! Amennyire sablonosan indult, olyan különleges lett a végére. Amellett, hogy két részletben végignéztem az egészet (ami az én helyzetemben és időbeosztásommal nagy szó) tényleg az utolsó pillanatig izgatott, hogy mi lesz belőle. Voltak benne meglepő csavarok, elég jó hangulata volt, és hát... azért nem fukarkodtak a szenvedélyességgel. Szóval tudom ajánlani azoknak, akik szeretik a romantikus sorozatokat, és nem túl prűdek, mert azért... házasságtöréssel kezdődik a cselekmény.

SPOILERES VÉLEMÉNY:

Nagyon utálom az olyan sztorikat, amikor a bunkó srác meghódítja a lányt, és még csak meg sem változik. Arra tanítja ezzel a közönséget, hogy a fiúk nem fognak megváltozni, és a bunkóság szexi, miközben egyáltalán nem. És eleinte itt is ettől tartottam. Haruto könnyen behálózta Kaorit, viszont ha egy kicsit jobban odafigyel a néző, akkor érdekes dolgokat lehet észrevenni. Haruto amellett, hogy hátsó szándékkal választotta el Kaorit és Takuma-sant, még így is sokkal inkább hitt benne, mint az, aki csak a szeretőjének tartotta. És ami a legfontosabb, ami a legjobban tetszett: a befejezés. Szerintem még sosem láttam olyan történetet, ahol a bunkó, bántalmazó fiú belátta volna, hogy szörnyen viselkedett, és meghátrált volna. Haruto ezért lett szimpi a végére. Rájött, hogy borzasztóan bánt Kaorival, és nem érdemli meg a szerelmét. Sőt még ennél is viccesebb volt, amikor Kaori amiatt szidta le, hogy ezt egyedül döntötte el. Azt is sűrűn láthatjuk filmekben, sorozatokban, könyvekben, hogy az egyik fél eldönti, hogy nem működik a kapcsolatuk, és akkor titokban eltűnik a színről. De ez kettejükről szól! Tehát nagyon pozitív befejezés volt.

Szereplők:

Maejima Kaori - Trienl Reina

Egyszerre volt szomorú és szerethető a karakter. Kaori mindennél jobban vágyott a szeretetre, és ehhez még arra is képes volt, hogy üres ígéreteknek higgyen. A munkájában lelkiismeretes, a magánéletében zavaros karakter, amilyennel azért találkoztunk már életünk során párszor, de én például bármennyire is utálom az esetlen női karaktereket, Kaori nem volt az. Ő pontosan tudta, hogy mit csinál, és Harutónak is csak azért engedett, mert a Takuma-sannal folytatott kapcsolatban is csak szenvedett. De végül nem hagyta magát kihasználni, és ő is határozottabb lett a sorozat végére. Reináról pedig ne is beszéljünk, szerintem remek alakítás volt, tökéletesen adta vissza az enyhén naiv, de mégis okos nőt.

Shinonome Haruto - Sakurada Douri

Na, tehát akkor mint már említettem, nagyon nem szeretem az ilyen hűvös karaktereket, akik flegmák, bárkit gondolkodás nélkül bántanak meg, de ők megtehetik, mert ők a vagány csávók. Viszont Harutónak ez lett a veszte. Szenvedett ő is eleget, és épp emiatt az akaratos, önző viselkedése miatt értette meg, hogy szenvedni is fog, ha nem változtat. És ráadásul másokat is boldogtalanná tesz. Kellett neki egy alapos pofon az élettől, de ez segített neki megváltozni. Sajnos a színésszel azért nem voltam megelégedve, Reina messze lekörözte, de fogjuk arra, hogy biztos a Douri annyira más személyiség, mint a karakter, hogy egyszerűen képtelen volt ilyen flegma karaktert alakítani.

Fuyuki Takuma - Mashima Hidekazu

Ő nekem nagyon nem volt szimpi. Mondjuk, szerintem nem kell magyarázni, hogy miért. Alapból a valóságban sem tudom tolerálni a megcsalást. "Szeretem a feleségem/barátnőm, de mással is ki akartam próbálni". Hát, szomorú, de te házasodtál meg, nem én. Ezzel pedig mindkét nőt megalázta és megsebezte. Egyébként nekem úgy jött le, hogy Reina tudásilag és erkölcsileg is felette állt (Haruto tett is erre megjegyzést) de valahogy tipikusan az okos nők mindig az ilyen férfiakkal akarják összetörni a szívüket. Végül azért Takuma-san is normalizálódott, és ha a jelenéről ez nem is mondható el, legalább a múltban nem tudatosan bántott meg másokat, mikor összejött Miwával.

Fuyuki Miwa - ICONIQ

Egy nagyon érdekes karakterről beszélünk épp. A többi szereplőhöz hasonlóan Miwa is szeretetre vágyik és szenved. Kicsit olyan érzésem van így a végén járva, mintha a Száz év magányt néztem volna. De itt legalább nem volt annyi azonos nevű karakter. Tehát, visszatérve, nem tudtam utálni Miwát, bár azért neki is volt vaj a füle mögött. Ő is pontosan tisztában volt a tetteivel és következményeivel, de egyszerűen annyira könnyű volt azonosulni vele, hogy végül megbocsátottam minden szörnyű tettét. Nem szerepelt túl sokat, de amikor igen, akkor remekül összekuszálta a szálakat. Szóval, szükséges karakter volt.

Ohno Yukiya - Ochiai Motoki

Bármennyire is bírtam az elején, a végére valahogy ő is elkezdett idegesíteni. Érdekes, nem az első eset, hogy a rendes fiúról kiderül, hogy valójában ő is  ugyanannyira erőszakos és önző, mint amennyire a rosszfiút hisszük. És általában ilyenkor az is kiderül, hogy az állítólagos kedves fiú még rosszabb is. Ohno-san is olyan kis aranyos volt, meg meghúzódott a háttérben, de azért egy idő után már neki is elege lett a másodhegedűs szerepből. Végül természetesen nem kapta meg, amit akart, és visszavonulót fújt. Ennyi volt...

Végére is értünk. Remélem, tetszett a bejegyzés és kedvet kaptatok a sorozathoz. Annak ellenére, hogy doramáról van szó, a részek kb. 25 percesek, úgyhogy tényleg egy-két délután alatt elfogyasztható, de javaslom, hogy ne egy sűrűbb héten kezd el nézni, legalábbis engem nagyon izgatott, úgyhogy én binge-watcholtam. Igyekszem idén minimum még egy bejegyzést írni, de ha minden jól megy, és lesz ihletem, többet is fogok. Látogassatok el máskor is a blogra, és legyetek jók, tanuljatok!

Kapcsolódó:

Kanna-san

Kanna-san - avagy az anyák ereje

Kanna-san!

Elérkezett az újév, én pedig viszonylag hamar meg is érkeztem, hogy elhozzam 2018 első bejegyzését. Ritkán fordul elő, de most úgy írok egy sorozatról, hogy még friss az élmény. Általában próbálok időrendi sorrendben haladni, meg sokszor inkább azt veszem elő, amihez épp hangulatom van, de ez a dorama olyan csodálatos és olyan hatással volt rám, hogy azonnal eldöntöttem, hogy népszerűsíteni fogom. Több elemből áll össze, ahogy én érzékeltem, és nagyon sok apró történés volt, amit körüljárt, de egy valami kötötte össze ezeket, mégpedig a főszereplő személye. Nyári sorozat lévén elég pezsgő, könnyed műről beszélünk, viszont ettől még egy elgondolkodtató, tanulságos sorozat. De nem akarom sokáig szaporítani a szót, hiszen akkor lehet legjobban megismerni valamit, ha ténylegesen belepillantunk, szóval kezdjük is az elemzést!

Adatok:

Sugárzás ideje: 2017. július 18 - szeptember 19.

Epizódok száma: 10 rész

Rendező: Hirano Shunichi, Kunimoto Masahiro

Csatorna: TB

Zene: AI feat Kanna - Kirakira

Történet:

A Suzuki család mindennapjaiba nyerhetünk betekintést. Főszereplőnk, Kanna egy népszerű divatcégnél tervező, a férje, Rei pedig informatikával keresi kenyerét. Van egy tündéri ovis kisfiuk is, Reon. Minden olyan békés, olyan idilli. Egészen addig, míg ki nem derül, hogy Rei megcsalja Kannát. Ráadásul Reon szülinapján! Mikor kiderül, Kanna olyan mérges és csalódott lesz, hogy rögtön kiadja Rei útját, és a válás mellett dönt. Talán adna második esélyt, ha nem ismerné Rei természetét, aki sajnos nem csak kisfiúként volt elkényeztetett. Szépen halad a sorozat, és a nézők nyomon követhetik, hogy Kanna hogy dolgozza fel a megcsalást, hogy válik egy példaértékű egyedülálló anyává, hogy visel el minden nehézséget, de egyszerre láthatjuk Reon felnőtteket megszégyenítő tűrését is, és azért Rei kapálózása is érezhető. A véleményben majd kifejtem a részleteket, de szerintem ezzel lényegében összefoglaltam a történetet, ez persze kiegészül színes karakterekkel és kisebb-nagyobb cselekményszálakkal.

Vélemény:

Szigorúan véve két részre osztottam a sorozatot. Az egyik rész a házasságról szól, a családról, Kanna és Rei kapcsolatáról, a másik fele viszont kifejezetten Kannáról, az ő harcáról, útjáról és arról, hogy minden rossz ellenére hogy marad az a kis boldogságrobbanás (ezt a szót szerintem élő ember még nem használta) ami miatt annyira szerethető. De mivel én ezt a két szálat elkülönítettem, ezért úgy is beszélek róla. Rei és Kanna szála nem nyerte el a feltétlen imádatomat. Aranyosak voltak együtt, meg tényleg érezhető volt a színészek közt is az a baráti szerelem és támogatás meg kötődés, ami a karaktereket összekötötte, nemcsak egy száraz álca volt. Viszont! Nagyon fontos azt elmondanom, hogy én nem tapasztaltam akkora karakterfejlődést, mint amekkorát kellett volna. Azzal indult az egész, hogy egy önző, önimádó, elkényeztetett akaratos valaki, és ez okozta a házasságuk zátonyra futását. De sajnos nem érzékeltették eléggé a változást. Elkezdett időt tölteni a családjával, törődni velük, de ez volt, amikor inkább anyagiakban bizonyult meg. A végére egészen szerethető személyisége lett, de nekem hiányzott az az igazi drámai megbánás és jellemfejlődés, ami jól jött volna. És akkor lépjünk tovább. Az elmúlt év egyáltalán nem volt rossz, sőt nagyon is élveztem, de azért az érettségi előtti stressz, a sok kapcsolat, amit kezelni kell, és minden egyéb kicsit lehozott az életről. Aztán megnéztem ezt a sorozatot. Nem hiszek az ilyen energiaátadás dolgokban, meg semmi ilyesmiben, de ebből a nőből olyan szintű erő árad, hogy gépen át is falhoz csapott. Teljesen megváltoztatta a hozzáállásomat a dolgokhoz. Rájöttem, hogy mindenkinek van problémája. Az én bajom sem kisebb, mint bárkié, de az én döntésem, hogy ezt hogy élem meg. Kannát megcsalta a férje, egyedül kellett nevelnie a fiát, és még annyi baja volt, de mégis mindig nevetett és pozitívan állt hozzá az élethez. Rengeteg erőt merítettem belőle, és még mindig rá gondolok néha, ha szomorú vagyok. Mindenkinek kívánom, hogy egyszer éljen át egy ilyen katarzist.

Szereplők:

Suzuki Kanna - Watanabe Naomi

Az előbb már egy kis betekintést nyerhettünk főhősnőnk imádni való személyiségébe. Hozzátenném azt is, hogy ez a szerep nem volt nagy feladat. Már régóta követem nyomon Naomit, és nem azt mondom, hogy életem értelme, de életem értelme ez a nő. A valóságban is szoros kötődése van a divat világához, hiszen annak ellenére, hogy plus size modell (és most nem olyan értelembe, hogy nem XS hanem M a mérete, hanem ő tényleg testesebb) saját márkája van, és divatikonként tartják számon. Minden pillanatban viccelődik, hülyül és közvetlen stílusát nem lehet nem szeretni. A karakter is egy az egyben ilyen. A lelkesedése átragad a körülötte lévőkre, a bolondsága pedig a nézőt is leveszi a lábáról. Anyának is kifogástalan. Azt a szeretetet, amivel a fiához viszonyul tanítani kéne. És még feleségként is odaadó volt, a megcsalásról ő nem tehetett. Legalábbis a sorozatban nincs utalás erre.

Suzuki Rei - Kaname Jun

Minden ellenére én nem tudtam utálni Reit. Egy elkényeztetett, énközpontú ripacs, de ez a nevelése miatt is lehet. A végére egészen megkedveltem, de nem volt annyira színes karakter. Viszonylag keveset is szerepelt, de az tetszett, hogy ennyire rajongott Kannáért mindentől függetlenül, és apának sem volt rossz. A munkájába mindent beleadott, és tett azért is, hogy rendbe hozza a házasságát. Kaname Junt én mindig is nagyon kedveltem, de sajnos annyira nem lehet komolyan venni a fejét és azt, hogy ő bárkit is megcsal, hogy igazából kedvem lett volna minden pillanatban megsimogatni, hogy "semmi baj, tudom, hogy te amúgy nem ilyen vagy". Ami azt jelenti, hogy jó színész, és jól megoldotta a neki kiszabott feladatot. És természetesen a sorozatot nem a színész miatt nézzük, hanem a karakter miatt, azt pedig szintén jól eltalálták. Egyébként belegondolva én ilyennek tudok elképzelni sajnos egy átlagos megcsalást. Amilyen esetekkel eddig találkoztam, azok alapján nem csodálkoztam, hogy Rei igazából nem sok lelkifurdalást érez. Elég szomorú, de reális.

Suzuki Reon - Kawahara Eito

Mivel a színészről a nevén kívül konkrétan nincs információ, ezért fogalmam sincs, hogy pontosan hány éves, de nem lehet sokkal több hatnál. A karakter is még óvodába jár, de máris egy szép kis személyisége alakult ki. A válást nehezen élte meg. Még mindig várja haza apját, és nem érti, hogy miért ne jön, azt hiszi, utálja őket az anyjával. De ő mégis csak várja, és feltétel nélkül szereti. Hálás az anyjának is, ő a legfontosabb számára, és még akkor is, ha kicsi, jól érzékeli a helyzeteket, és nem akar soha útban lenni. De a stresszt ő is nehezen viseli, ezért vannak pillanatok, amikor a szülőknek és felnőtteknek meg kell állniuk, hogy végre észrevegyék, hogy a gyerek némán kiabál. A színész vérprofi. Bár talán nem volt nehéz alakítás, de a hangsúlyozása, az arcjátékai, a sírásai annyira életszerűek voltak, amit egyébként a japán gyerekszínészeknél már kezdek megfogni.

Aota Sosuke - Kudo Asuka

A szexi óvóbácsi, akit körülbelül egy lepkevadász szintjére tudok osztani. Mondjuk, elég bejövős a gyerekszeretete, de tényleg elég kis teszetosza karakter. Kannát az oviból ismeri meg, de az internet világában más szálak is mozognak itt. Egy krízishelyzetben egymáshoz csapódnak, és végül neki is jut egy kicsit több szerep, a banda tagja is lesz. Egy korábbi sorozatban, az Ie Uru Onnában már beszéltem róla, hogy ilyen arccal szívesen megnézném egy szigorúbb, vagy legalábbis komolyabb szerepben is, de az a baj, hogy ilyenkor mindig elmosolyodik, és maradok az óvóbácsi karaktereknél. Én kifejezetten bírtam őt, nem sokat rakott a sorozathoz, de aranyos volt, és egyébként is a Kanna-csodálók táborát erősítette.

Kataoka Mika - Yamaguchi Sayaka

A másik erős, független nő a doramában. Ő már jóval idősebb, mint Kanna, de se férje, se párja, ami ugyan aggasztja egy kicsit, de a cég egyik vezető személyeként olyan sok ideje nincs szomorkodni. Nekem naggggyon tetszett az ő karaktere, nagyon sokszor volt ösztönző, bátorító hatással, és néha még Kanna is belőle merített erőt. Mindig ott volt, hogy löketet adjon a folytatáshoz, de egyébként egy csupa szív, segítőkész nő, aki a maga módján éli meg a boldogságát. Néha szigorúnak és keménynek kell lennie, de próbál egészséges kereteken belül maradni. Szimpatikus, példakép kategóriás szereplő.

Sakaigawa Shouko - Triendl Reina

Nem mindig vagyok oda a cuki, érzékeny karakterekért, de Shouko nagyon jól kompenzálta a két céltudatos, erős nőt. Nem mintha szükség lenne kompenzálásra, de mellette kicsit jobban kiéleződtek a jellemvonások. Nem volt egyáltalán idegesítő, ami meglepő, mert néha az írók túlzásba esnek, és az ilyesmi lányokból életképtelen, mindig lábatlankodó szerencsétleneket csinálnak. De őt lehetett szeretni, mert bár sokszor esetlen volt, kevés önbizalma volt, és nem mindig tudta eldönteni, hogy mit is akar, de látszott rajta, hogy tanul és fejlődik, és végül is nem esett soha túlzásokba. Meg voltam elégedve vele, ahogy a színésznővel is, tökéletes, nem erőltetett alakítás.

Nick Namba - Kato Masaya

Az elhagyhatatlan külföldi karakter, aki annyira nem is külföldi, de néha indokolatlanul szólal meg más nyelveken. A nagy nevű divattervező, aki a világ különböző pontjain dolgozik, és tehetségével és kreativitásával hatalmas tiszteletnek örvend. Úgy kerül be a képbe, hogy egyszer csak Kanna azt a hírt kapja, hogy Nick Namba látta a munkáját, és szeretne vele együtt dolgozni. Kanna teljesen bezsong ettől, bár később kiderül, hogy nem egészen a vajszívű főnök, hanem keményen fogja alkalmazottait és munkatársait. A magánéletben viszont gyengéd és szeretetteljes. Na, az ő száluk volt kicsit furcsa, elég hirtelen bukkant fel, és minden elég hirtelen történt, de én nagyon bírtam őt. Ez mondjuk lehet azért van, mert ezekkel a szettekkel nem tudtam túl komolyan venni. De sok jót tett, míg színen volt, szóval repül a szívecske.

Suzuki Ryuko és Tetsuzo - Saito Yuki és Toyama Toshiya

Kanna anyósa és apósa. Ha valami sztereotipikus ebben a sorozatban, akkor azok a szülők. Az anya tipikus tip-top háziasszony, aki imádja és kényezteti fiát és unokáját, de a menyét már sokkal keményebben bírálja. Végig érezhető rajta, hogy belül ő is szereti Kannát, de mégis sokszor piszkálja, ami nekem annyira nem tetszett. Sosem szeretem, mikor valaki kimért, de titkon meg nagyon is kedvel. Mutassa ki mindenki az érzéseit. Mint az após. Ő végig támogatta menyét, mindig kedves és segítőkész volt vele, és bár határozott felesége mellett nem sok esélye volt labdába rúgni, vagy véleményt nyilvánítani, de amikor mégis megtette, akkor jókat mondott. Persze, hosszú évnyi házasság után már nem meglepő, hogy ilyen a pár viszonya, de az anya akkor is visszavehetett volna, a férje pedig lehetett volna karakánabb. Azért persze ők is aranyosak voltak, és nem lehetett egyikőjükre sem haragudni.

Nos, végére is értünk kis bemutatómnak, remélem, mindenki kedvet kapott a sorozathoz, mindenképp ajánlom azoknak, akik kicsit maguk alatt vannak, de persze azoknak, akik csak szimplán egy könnyed kis vidámságra vágynak. Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést, látogass el máskor is!

Kapcsolódó:

Ie Uru Onna

Atashinchi no Danshi
Perfect Crime