From Five to Nine
Na, hát egész jól sikerül ez a blogolás... ja, nem. Mentségemre szóljon, hogy végzősként pont annyi időm van, mint egy három műszakban dolgozó családanyának, szóval valamilyen szinten ezzel tudom kimagyarázni magam a hatalmas kihagyás alól. Viszont cserébe elhoztam azt a sorozatot, amit már vagy másfél éve tervezek, és hozzáteszem, az egyik kedvencem. Ha jól megnézzük a képet, rögtön feltűnik a két főszereplő. Mindkét színész közel áll a szívemhez, ezért nem volt nehéz megtalálni ezt a doramát. Már nem is emlékszem, hogy kezdtem el, vagy mi vett rá, de annyi biztos, hogy azóta már jó párszor láttam. Ezért most elhoztam nektek ezt a csodát, és igyekszem minél inkább úgy tálalni, hogy minden egyes olvasó hihetetlen késztetést érezzen arra, hogy megnézze.
Adatok:
Sugárzás ideje: 2015. október 12 - december 14.
Epizódok száma: 10 rész
Rendező: Hirano Shin
Csatorna: Fuji TV
Zene: back number - Christmas Song
Történet:
Sakuraba Junko első és talán egyetlen életcélja, hogy kijusson New Yorkba. Jelenleg egy nyelviskolában dolgozik, mint angoltanár, emellett pedig lázasan gyűjtöget, hogy sikerüljön megfelelő anyagi alapot megteremtenie ahhoz, hogy új életet kezdjen az álmok városában. Azonban a sors vicces kedvében van. A családjával egy idős rokon temetésén vannak, amikor is egy igen kínos baleset következtében felhívja magára a szertartást tartó szerzetes figyelmét. Mire észbe kap, már omiain (házassági találkozó) van vele. Junko a lehető leghatározottabban visszautasítja a szerzetes ajánlatát, és reméli, hogy soha többé nem találkozik majd vele. De Hoshikawa Takane nem arról híres, hogy feladja, amit akar. Minden alkalmat megragad, hogy Junko közelébe kerüljön, azonban nem ő az egyetlen, aki a lány kezére pályázik. Hogy, hogy nem, egy szép kis szerelmi sokszög alakul ki, hiszen egy olyan társaságban, ami tele van romantikára vágyó egyedülállókkal szinte lehetetlen, hogy ne szeressen bele mindenki mindenkibe. Persze a sorozat nem egy szappanopera szintjén van, olyan fontos kérdéseket feszeget, mint a felelősségvállalás, álmok, kitartás, és ezek kapcsán pedig az is, hogy mi éri meg a szenvedést, és mi nem? Meddig legyünk kitartóak, és mikor kell feladni? Vagy feltétlen szükség van arra, hogy feladjuk az álmainkat? Két szenvedély megfér egy szívben? Hát, ilyesmiket kínál a From Five to Nine.
Vélemény:
Nem egy tökéletes sorozatról van szó, ezt előre tisztázom. Vannak benne furcsaságok, és aki nem érzi a japán humort, az nem feltétlen fogja már az első résznél értékelni. Viszont! Ez az a dorama, ami megéri a pénzét. A maga butaságával és valószerűtlenségével olyan szerethető, olyan hangulatos és egyben olyan elgondolkodtató, hogy kívánni se lehet jobbat. Nem akarom az egekig magasztalni, hiszen mindenkinek más az ízlése, de engem teljesen magával ragadott. Van egy sajátos atmoszférája, remek színészek, érdekes karakterek, hatalmas jellemfejlődések, és persze rengeteg tanulság van benne. A zenei aláfestést tökéletesen eltalálták, és a történetvezetés is követhető, bár néha azért vannak éles vágások. Viszont azt szeretném kihangsúlyozni, hogy talán életem első sorozata volt (nem csak japán, hanem az egész világon) ahol megértettem, hogy hogy lehet mindenki a főszereplőbe szerelmes. A mellékszálak is érdekesek természetesen, így biztos vagyok benne, hogy mindenki talál kedvére valót a doramában. Nekem kifejezetten a karakterek színessége tetszett, szóval most vegyük is sorra őket!
Sakuraba Junko - Ishihara Satomi
Főhősnőnk egy nem mindennapi személy. Vidám természete, bohókás viselkedése és hatalmas elszántsága láttán szerintem nem csoda, hogy megragadja a férfiak figyelmét. Már nagyon fiatalon elhatározta, hogy kiköltözik Amerikába, és ezt az álmát semmi pénzért nem adná fel. Aztán megismeri Takanét... Bár egy ideig zavaros a szíve, maga sem tudja, hogy mit akar, főleg hogy nem is a szerzetes az egyetlen, aki potenciális partnerként van jelen, de végül győz a szerelem. Rengeteg megpróbáltatáson megy keresztül, sok mindent felad, hogy együtt lehessenek, de még így sem megy teljesen simán a dolog. Személy szerint nekem Junko az egyik kedvenc női főszereplőm a világon. Vicces, pörgős, imádni való, de emellett kitartó és felelősségteljes is. Eleinte ő sem tud mit kezdeni a körülötte kialakult helyzettel, de végül döntést hoz. Satomi pedig rendkívüli színésznő. Sok szerepében láttam már, és amellett, hogy ez a nő képes még egy konzervdobozzal is hihetetlen kémiát kialakítani, mindenféle karakter szerepében otthonosan mozog. Az eddig látott szerepei közül talán ez tetszik a legjobban.
Hoshikawa Takane - Yamashita Tomohisa
Ritkán látni olyan furcsa embert, mint Takane. Már rögtön az első részben látszik, hogy nem túl józan karakter, de minél többet látunk az életéből, annál inkább válik érthetővé a különcsége. Annak ellenére, hogy a szerelme már-már kínos és zavaró, és a valóságban talán öt perc után lecsaptuk volna egy betonoszloppal, viszont ez egy sorozat. Azért nézzük, mert fura. Engedjük el az apró részleteket. A maga lehetetlenségével válik egy különleges, valójában aranyos és szerethető főhőssé. Neki talán még többet kellett szenvednie, mint Junkónak, és az életét valószínűleg senki nem kívánja magának, de ő mégis vállalja, amit a családja ráhagyott. Emellett viszont élete talán első önálló döntését, a szerelmét sem akarja feladni. Junko mellett olyan dolgokat él át, amiket eddig még soha. Barátokat szerez, megtanul szórakozni, élvezni az életet, és ami a legmeglepőbb; mosolyogni. Ritkán látni ilyen meggyőző színészi alakítást, de Yamapi olyan profin alakítja a mindig komoly szerzetest, hogy az már félelmetes. Egyetlen arcizma sem rezdül, egyedül a szemében látszik, mit is érez. A végére pedig a karakterén is érezhető lesz Pi jól ismert karizmája, és ahogy nyílik a személyisége, úgy fejlődik az arcjátéka is. Oscart neki!
Hoshikawa Hibari - Kaga Mariko
Az ügyeletes Iron Lady, a tipikus anyós (nagymama anyós) a gonosz boszorkány. Vagy annyira mégsem? Talán az utolsó pillanatig rühelljük a karaktert, hiszen ő az egyetlen, aki tényleg minden erejével azon van, hogy szétválassza a szerelmeseket. Szinte felfoghatatlan, hogy hogy fér el egy emberben ennyi gyűlölet, de az idős hölgynek valahogy sikerül. A hívekkel kedves, menyével rémes Hibari-san. De valahogy legbelül mélyen sejtjük, hogy van oka arra, hogy így viselkedik. A végén ki is derül, hogy miért ilyen undok Junkóval, és még ha rossz is a kifogás, de legalább nem annyi, hogy nem bírja a fejét. Minden esetre a dráma kedvéért kellett az ő karaktere, nehogy már minden szépen és könnyen menjen. Kell ide az izgalom.
Kiyomiya Makoto - Tanaka Kei
Kiyomiya-sensei nem most lépett be Junko életébe, de mégis újdonságként hat, hiszen évekig nem találkoztak. Igen nagy szerepet játszott főhősnőnk sorsában, hiszen ő volt a legkedvesebb tanára. Mindenki nyugodjon meg, csak pár év van köztük, ne várjunk óriási korkülönbséggel párosuló tanár-diák szerelmi szálat. Engem kifejezetten meglepett az ő kapcsolatuknak alakulása, hiszen a legkevésbé sem spoiler ha elmondom, hogy Junko végül nem őt választja, annak ellenére, hogy mindig is gyengéd érzelmeket táplált a jó Makoto iránt. Nem volt kifejezetten különös karakter, egy kis feszültségkeltésre viszont pont jó volt. Nekem ő egészen szimpatikus volt, de túl snassz lett volna, ha Junko végül vele jön össze. Szerencsére hamar vette az adást, és inkább beállt másodhegedűsnek.
Mishima Satoshi - Furukawa Yuki
Junko diákkori barátja, a sikeres üzletember, aki valamiért rengeteg lány szívét tudhatja a magáénak. Attól most tekintsünk el, hogy én körülbelül annyira tudom komolyan venni az ábrázatát, mint egy alsósnak, de ízlés kérdése. A főbb szereplők közül talán ő van legkevesebbet a színen, néha felbukkan, hogy bezavarjon a pár életébe, és egy kis feszültséget keltsen, de kifejezetten sok szerepe nincs. Nekem épp ezért volt semleges karakter, nem rajongtam érte túlzottan, de azon kívül, hogy nem értettem a hirtelen fellépéseit nagyobb bajom sem volt vele.
Mouri Masako - Saeko
A kotnyeles szépség, akit az elején egy kanál vízben meg tudnánk fojtani, a végére pedig egészen megkedvelünk. Senki nem tudja, miért, de szükségesnek érzi, hogy minden pletykát megragadjon és szétkürtöljön, azonban egy erélyes megfeddés után egészen megváltozik. Én a végére nagyon megkedveltem, hiszen már az elején is szókimondó volt, ahogy normalizálódott a viselkedése pedig jó irányba fordította ezt a tulajdonságát. Egész jól összerázódott a többi nővel, és értékes tanácsokkal látta el a körülötte lévő esetlenkedőket. És persze neki is jutott egy kis romantika, egy nem mindennapi szerelmi szállal. Saeko pedig elég jól titkolta, hogy valójában már egy kétgyermekes családanya. Hihi.
Yamabuchi Momoe - Takanashi Rin
A munkájában komoly, rajongásaiban annál furcsább Momoe-sensei. Mindig is jóban voltak Junkóval, viszont egy céges iszogatás után lesznek igazán jó barátnők, amikor is Junko nála alszik, és rájön különös szenvedélyére: a BL-re (Boys Love, vagyis olyan történet, ami férfiak közti szerelemről szól). Talán azt hittük eddig, hogy ez a téma Japánban mindennapos, de mint kiderül, Momoe-sensei nem kürtöli világgá a szigetországban is furcsaságnak számító mániáját. De nem Junko az egyetlen, aki rájön erre, így neki is jut egy kis szerelmi szál. Én kifejezetten szerettem Momoét, a maga szeles, néha komolytalan stílusával.
Kimura Arthur - Hayami Mokomichi
A félig brit Arthur-sensei a sorozatban minden korosztály szívét elrabolja, és egyben persze a nézőkét is. Ritkaság számba megy ugyan, de ő kivételesen nem Junkóba szerelmes, így viszont remek barátként funkcionál, és nem csak Junko számára. Talán ő volt a kedvenc karakterem, a folytonos bohóckodásaival és lehengerlő stílusával egészen magával ragadott, és hát azért nem utolsó sorban a sajátos báját is meg kell említeni, amit általában megfelelő helyzetekben hozott elő. Bár az indokolatlan angoljával néha nem tudtam mit kezdeni, de egyébként nagyon érdekes dolgokat mondott, és nagy segítség volt a körülötte lévők számára. A végére pedig a saját életét is sikerült úgy alakítani, ahogy kell, így pedig az utolsó karakternél bizton leszögezhetem, hogy teljes a happy end.
Remélem, sikerült kedvet csinálni ehhez a különleges sorozathoz, mert annyi biztos, hogy azért nem mindennapi történetről van szó. Mindenkinek tudom ajánlani, aki szereti a vidám, romantikus, de sokszor mégis elgondolkodtató műveket. Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést, látogass el máskor is!
Kapcsolódó:
