Asuko March
Adatok:
Sugárzás ideje: 2011. április 24 - július 3.
Epizódok száma: 9 rész
Rendező: Tamura Naomi, Tsukamoto Renpei, Hibino Akira
Manga: Akiyama Kaori
Csatorna: TV Asahi
Zene: FUNKY MONKEY BABYS - Soredemo Shinjiteru
Ismertető:
Vélemény:
A sorozat nem okoz túl sok fejfájást, nem egy komplikált mű, ártatlan és teljesen hétköznapi. Mégis, bármennyire is egyszerű, van valami, ami nagyon tetszik benne. Ez pedig a karakterfejlődés. Az iskola tanulói majdnem mind szegények, így keményen kell dolgozniuk a részmunkaidős állásukban, hogy segítség a családjuk megélhetését. Ebbe a környezetbe csöppen az elkényeztetett Nao, akinek a szülei külföldön vezetik a cégüket, így a mesterszakács nagyapja neveli. Jó érzés volt figyelni, ahogy ez a kissé beképzelt lány megváltozik, és megtanulja értékelni az apróságokat is. A többi szereplő is nagyon tetszett, a gyerekes viselkedésük ellenére is felelősségteljesen dolgoztak a jövőjük érdekében. Mindenki a maga módján. Ajánlom ezt a sorozatot mindenkinek, hiszen sok tanulság szűrhető le belőle, és emellett egy aranyos, élvezetes kis történet.
Szereplők:
Először nagyon nem volt szimpatikus. Szemtelen volt a nagyapjával, aki jót akart neki, folyton hisztizett, és borzasztó elkényeztetett volt. Semmi nem érdekelte, csak az átlagos gimis élet, és nem számolt azzal, hogy ennek vannak hátulütői. De amikor rájött, hogy az élet nem mindig olyan kellemes, mint amennyire ő szeretné, megváltozott. Kezdett barátságos lenni az osztálytársaival, érdeklődni a szakmák iránt, és végül belátta, hogy az Asuko nem olyan rossz hely, mint gondolta. Tetszett, hogy az elkényeztetett hercegnőből egy ilyen lány lett. Bár azért nem változott meg teljesen. A szerelemben maradt az álmodozó, ami nem is volt olyan rossz. A történet végére egészen megkedveltem, a színésznő pedig szerintem jó választás volt, ügyesen játszott.
Nao nagyapja volt a kedvenc szereplőm. Nem ismerek sok japán idős színészt, de ő fantasztikus volt, és a karakter is. Hatalmas türelemmel viseltetett unokája iránt, és minden hisztije ellenére mellette állt, és segítette, tanácsokkal látta el. Igaz, hogy néha nem tudta eltalálni, mire van szüksége Naónak, de a szándék megvolt benne. Kedves volt, jóindulatú, de mégis bolondos. De pont ezért volt ő a kedvencem, mert a nehéz pillanatokban megmosolyogtatta a nézőt. Viszont amikor tényleg szükség volt rá, akkor komolyan odatette magát, és mindent megtett azért, hogy segítsen.
Ő volt az, aki először feltűnt a plakáton. Aki még emlékszik, és rendszeresen olvassa a blogot, annak feltűnhetett, hogy Makoto színésze a Paradise Kiss-ből ismerős. Az Asukóban is jól teljesített attól eltekintve, hogy a karakter nem volt a kedvencem. Konkrét bajom nem volt vele, de nem tetszett, hogy folyton gonoszkodik Naóval, legalábbis az elején, és mindenbe beleköt, amit a lány csinál. De a történet végére már egészen megszerettem, hisz ő is megváltozott, elfogadta a lány ügyetlenségeit, és készségesen segített neki. Példásan segített a családi gyárnak, és keményen dolgozott, hogy eltartsa a családot. Ez az oldala tetszett. És végül is nem csinált ő semmi rosszat, szóval egészen kedveltem.
Mielőtt még elkezdeném a rajongást, inkább a karakterről írok. Yokoyama-kun nekem valamiért sokkal szimpatikusabb volt, mint a többiek. Talán a mellékállása (hostként dolgozik, hogy eltartsa magát) miatt volt kedves végig Naóval, de még ha erről is lenne szó, ő volt nagyjából az egyetlen, aki nem bántotta a lányt, hanem udvariasan bánt vele. A hazudozós Momo-chant is megvédte még akkor is, ha ő bemártotta, és ezáltal bajba került. Én végig neki szurkoltam, hiszen sejtettem, hogy a szíve mélyén szereti Naót. Miután megismertük a háttértörténetét, a beteg anyukáját, akit egyedül tart el, nagyot nőtt a szememben. Fiúk közül szerintem neki volt a legnehezebb élete, és mégis ő viselte a legjobban, semmit nem tudtunk volna meg róla, hiszen személyesen sosem beszélt a családjáról. A színész meg... hát, a kép magáért beszél!
Takeuchi-kun volt az osztályban a leggorombább. Ő nem csak Naót utálta, de az összes többi fiút is. Lenézte őket, hülyékként kezelte osztálytársait, és kíméletlenül beárult mindenkit a tanároknak, ezáltal sok felfüggesztésnek volt okozója. Keményen tanult, de úgy tűnt, az egyetem és bizonyítás mellett nincs más szándéka. Azonban miután betekintést nyertünk a családi hátterébe, megismerkedtünk az igazi énjével és céljaival. Neki is van egy jó oldala, amit ezután meg is mutatott. Kazuya is hatalmas változáson ment át, és ő lett az egyik legjobb fiú szereplő szerintem. Miután kibékült az osztályával, része lett a közösségnek, és megtanulta értékelni az együtt töltött időt.
Takuya-kun bármennyire is egy kemény legénynek tűnik, belül ugyanolyan érzékeny, mint bárki más, sőt talán még érzékenyebb is. Nagyon szereti a zenedobozokat, és szabadidejében velük foglalkozik. A jövőjét is erre szeretné építeni. Szerelme visszautasítja, és összetöri a szívét, de ő még ennek ellenére is szereti. A zord külső érző szívet takar. Talán Yokoyama mellett ő volt az, aki a legkedvesebb volt Naóval, bár az elején ő sem szimpatizált vele igazán.
A végére azért még egy mondat az egyik háttérszereplőről. Az osztályban van egy szőke fiú, akinek még a nevét sem tudjuk, de a színész nem más, mint a blogon már szereplő Da-ice nevű bandának az énekese, Ohno Yudai.
Kapcsolódó:
Paradise Kiss (Kaku Kento)
