Ie Uru Onna - A nő, aki házakat ad el

Ie Uru Onna

...avagy a japánok MINDENRŐL tudnak sorozatot csinálni. Most, hogy beköszöntött a nyár, gondoltam egy kicsit váratok még a csodálatos Kurosaki-film ismertetővel és addig is egy könnyed és rövid sorozatot hozok el. Azért mondom, hogy könnyed, mert nem annyira komplikált a cselekménye, rövidnek meg azért, mert a nyári sorozatok, amik a listámon vannak kissé összetettebbek, minthogy így hirtelen írjak róluk. Ezt a doramát amúgy is nem rég láttam, szóval még friss az élmény. Először nem tudtam, mit várjak tőle. Ennyit még én is tudok japánul, szóval már rögtön a cím kiszúrta a szemem. Elég egyértelmű volt, hogy ingatlanügynökökről lesz szó, de a főszereplő színésznőt felismerve annyira nem alkottam képet a sorozatról. Hát, jobban is tettem, hiszen amit láttam, az aztán minden volt, csak nem megszokott. Nem fogok rögtön a bevezetőben minden poént lelőni, de annyit elmondok, ez a sorozat nem egyszer idegesített fel, és kergetett az őrületbe, szóval hölgyeim és uraim, örömmel konferálom fel mai műsorunkat:

Adatok:

Sugárzás ideje: 2016. július 13 - szeptember 14.

Epizódok száma: 10 rész

Rendező: Inomata Ryuichi, Sakuma Noriyoshi

Csatorna: NTV (Nippon TV)

Zene: Tokuda Masahiro

Történet:

Egy teljesen hétköznapi ingatlaniroda mindennapjaiba nyerhetünk betekintést. A dolgozók teljesen átlagos, köznapi emberek, mindenki kisebb-nagyobb sikerrel végzi a dolgát: házakat, lakásokat értékesít. Azonban ezt az ártatlan békét, és valljuk be, kényelmet, megzavarja valaki. Új ügynök érkezik az irodába, aki egyben a "másodfőnök" is lesz. A nő Sangenya Machi. A megnyerő külseje és hírneve ellenére azonban még valami feltűnik munkatársainak: érzéketlenül halad a célja felé. Sanchi, ahogy becézik egyvalamit tart szem előtt: házakat kell eladnia. És márpedig egy biztos, ő soha még nem vallott kudarcot. Nincs olyan ház, amit ne tudna eladni, ez pedig egész jól hangzik, hiszen jó hír az irodának, amelynek így megnőnek majd az eladásai, de hát ennek vannak azért előfeltételei. Sanchi nem ismer könyörületet a lusta kollégáival szemben, az ügyfeleknek pedig nem csak otthontalálásban segít. Számára a megrendelők az elsők, ami azt jelenti, hogy amellett, hogy eladja nekik az igényeiknek legmegfelelőbb házat vagy lakást, bizony a magánéletükbe is bepillant, és milyen jól teszi, hiszen megoldja a problémáikat és konfliktusaikat. De azért ennek a látszólag kőszívű nőnek is vannak érzései, és vágyai, ami pedig a legrejtélyesebb: múltja.

Vélemény:

Nem azt mondom, hogy a megszállottja lettem, de nagyon érdekes sorozat volt. Sok fontos dologra rávilágított, amit sokan hajlamosak vagyunk elfelejteni, ilyen például a munkánk komolyan vétele. A legtöbb esetben tetszett, hogy Sanchi figyelt az ügyfeleire, és nem csak félvállról vette őket. Legtöbbször pedig a legnagyobb nehézségeiket is megoldotta, amit ők maguk nem mertek kimondani. Persze akadt olyan pillanat, amikor inkább csöndben kellett volna maradnia. De nagyon tetszett, hogy felrázta az irodát, és végül is a versengésen kívül elérte a produktivitást is. A többi karakter nagyon jól el lett találva, és érdekesek voltak az egyes anekdoták is, amelyek részenként váltakoztak. Teljesen meg voltam elégedve a sorozattal, szerintem érdemes megnézni, nagyon tanulságos és ezen kívül szórakoztató is, ahogy azt már Japántól megszokhattuk.

Szereplők:

Sangenya Machi - Kitagawa Keiko

Nos, én életemben egy embernél láttam még ilyen érzelemmentes arcot, az pedig Yamapi volt egy másik sorozatban (arról majd később lesz bejegyzés) Izé... talán nem véletlen, hogy régen egy pár voltak... Minden esetre színészileg zseniális alakítás volt. Keikot többször láttam már, de talán itt érte el a csúcspontját. Sanchi egy csinos, harmincas, egyedülálló nő, aki a munkájának él, barátai nincsenek, kapcsolata talán soha nem is volt, de mindenben maximalista és sikeres. Azonban a felszín alatt rengeteg sebet hordoz, a múltja, amely fájdalommal és nélkülözéssel telt, a jelene, amelyben magányos és szerelemre vágyik, és még sok egyéb, ami szerintem egy nagyon különleges karakterré tette. Nem mondom, hogy a tökéletes női alak, de nagyon tetszett, hogy így törődött a megrendelőivel, feltétel nélkül, és nem azt adta nekik, amit kértek, hanem amire szükségük volt. Elhidegült családokat hozott újra össze, párok életét könnyítette meg, egyszóval odafigyelt azokra, akikkel dolgozott. Az viszont nem tetszett, amikor másoktól vette el az ügyfeleket. Ettől az egy szépséghibától függetlenül nagyon érdekes karakter volt, és végső soron szimpatikus is volt a maga módján.

Yashiro Dai - Nakamura Toru

Az ügynökség főnöke, elvált, negyven körüli férfi, aki elég lazára engedte a gyeplőt, így a dolgozói sem őt, sem a munkájukat nem veszik komolyan. Egyébként egy végtelenül jóindulatú, engedékeny ember, aki nem arról híres, hogy mindenáron véghezviszi az akaratát. Lassan kezdte is elveszteni a státuszát az irodában, de ezzel párhuzamosan közelebb került Sanchihoz, és sok mindent megtudott róla. Hosszú út áll mögötte, ami a főnöki székig vezette, ez pedig különösen tetszett, hiszen ő is szórólapozással és nulla ügyféllel kezdte, mégis ide jutott. Belül igazából ő is magányos, így sokat jár az irodához közel fekvő bárba, és apai gondoskodással törődik az ott dolgozó Kokoro-channal. Azonban ő már messze nem olyan határozott jellem, így mikor kritikus pillanat érkezik, természetesen Sanchira marad, hogy a főnök helyett döntsön. Ettől viszont még nem lesz sem tutyimutyi sem szánalmas karakter, így én inkább jót derültem rajta, minthogy elítéltem volna.

Niwano Seiji - Kudo Asuka

Niwano már a sorozat elején Sanchi mellé szegődik. Mivel ő még a főnöknél is határozatlanabb jellem, és az ő eladásai sincsenek épp az egekben, Sangenya főnök úgy dönt, hogy kikupálja a fiút. Niwano mindig megy vele, és mivel önállóan egy házat sem képes eladni, az ügyfelei szépen átvándorolnak Sanchihoz. Ez a része kicsit zavart a sorozatnak és főleg a szereplőnek, de ettől eltekintve nem volt bajom vele, olyan tipikusan elveszett karakter, aki maga sem tudja, hogy mit hogyan akar, de egy biztos, hogy senkinek nem akar rosszat. Sokat tanul Sanchitól és végül azért nem marad üres a szíve, amikor a vaslady került szóba. Egy hajszálnyit még szurkoltam is neki, hogy mondja el az érzéseit Machinak, de elég abszurd lett volna a helyzet, attól tartok. Így megmaradt a mindig hűséges másodhegedűs poszton, arra pedig tökéletesen meg voltak az adottságai. A színész is jó választás volt, bár azért őt elnézve kíváncsi lettem egy karizmatikus szerepére is.

Adachi Satoshi - Chiba Yudai

Elérkeztünk a világ egyik legmenőbb karakteréhez. Amikor azt mondom, hogy Chiba Yudai, akkor ezt szeretném látni. Nem a nevetségesen kisfiús epertorta-herceget, nem az indokolatlan csábítót, hanem ezt! Az előző bejegyzésben ő volt az egyik főszereplő, itt sajnos csak a háttérben maradt meg, de ott mennyire jól! Talán ez valami furcsa fétis, de első látásra beleszerettem. Adachi-san az iroda hercege, a bájos mosolyával rengeteg ügyfele van, így sikerben fürdőzik, és tömegek szívét tudhatja magáénak. Erre tökéletesebb színészt nem is választhattak volna. Azonban ahogy halad a történet és Satoshi veszti el a pozícióját, úgy látjuk meg egy másik énjét is. A mosolya egyre gyakrabban válik erőltetetté, a sikerei pedig eltörpülnek Sanchi mellett. Ez bosszantja a leginkább, mégis végül a cégnél marad, és felveszi a versenyt a felettesével. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én szeretem az ilyen karaktereket, akik nem unalmasak, nem sablonosak, sokszor talán szemétnek tűnnek, de igazából a legszórakoztatóbbak, és gyakran kimondják azt, amit mi is hányszor éreztünk már, amikor egy nem kedvelt személy tűnt fel a színen.

Shirasu Mika - Imoto Ayako

Aki jelen esetben ő. Na, ő még engem is végtelenül irritált. A lány, aki bejár az irodába, egyetlen ingatlant nem adott még el életében, ezért csak eszegeti a kis pudingját, vagy bámulja Adachit. Persze, sokszor nevettem rajta, de azért akkor is örültem, amikor Sanchi a maga sajátos módszereivel munkára kényszerítette. Nem illett hozzá a munka fogalom, így megkönnyebbültem, mikor kicsit szenvedni láttam. Nyilván nem rosszindulatból, hanem egyszerűen azért, mert aki nem dolgozik, ne is egyék, tartja a mondás. Szükséges karakter volt, hogy kontrasztot adjon Sanchi mellett, mint lusta nőtársa, és hogy legyen valaki, aki végig kitart Adachi-san mellett. Nem utáltam az ő jellemét sem, szimplán idegesített, de hát ilyenekre is szükség van. A színésznő viszont zseniális volt, egyébként ő komikusként és tévés személyként keresi kenyerét, csak pár filmje és sorozata van, mégis, ezt a szerepet elég jól megformálta.

Köszönöm, hogy végigolvastátok, remélem, tetszett, és kedvet kaptatok hozzá, látogassatok el máskor is a blogra!

Kapcsolódó:

Kurosaki-kun

Ouran High School Host Club

Ao Haru Ride film

Paradise Kiss

Kurosaki-kun (film)
Kanna-san

Kurosaki-kun no iinai ni natte naranai - avagy az álom szerelmi háromszög

A Fekete Ördög és Fehér Angyal

Úgy tűnik eddig egész jól tartom, hogy gyakrabban írok bejegyzést, ebben a hónapban ez már a második! Ez természetesen köszönhető a jól megérdemelt nyárnak, és az elkövetkezendő pihenésnek, lazításnak, kikapcsolódásnak. Ja, jó vicc, egész végig dolgozni fogok lol. Na, jó, egész végig nem, így akadt most is némi időm, mert erre a bejegyzésre még jó, hogy van időm. Az azonos című mangából készült remekmű csupán két részes, de nem kell máris zokogásban kitörni, van film is! Abból külön bejegyzést tervezek, mert az is azért megér egy misét. Az előző bejegyzéshez képest ez ég és föld. A sorozat egyszerűen tökéletes! A történet zseniális, a színészek kifogásolhatatlanok, az atmoszféra pedig magáért beszél. Eleinte sablonos sztorinak tűnhet, majd az ember rájön, hogy ez úgy paródia, ahogy csak van. Vágjunk is bele!

Adatok:

Sugárzás ideje: 2015. december 22-23.

Epizódok száma: 2 rész

Rendező: Kawai Hayato

Csatorna: NTV

Zene: Sexy Zone - Make my day

Történet:

Akabane Yu kiközösítve töltötte alsó-közepes éveit. Nem volt sem szép, sem okos, sem barátkozós típus, ezért mindenki cukkolta és csúfolta az osztályban, és különféle módokon piszkálták. Azonban a lánynak elege lett, így addig addig kísérletezett, míg egy tervet eszelt ki egy "új én" felé. A normális ruhák és smink mellett kész stratégiát és bakancslistát eszelt ki. Ennek fényében költözik be új otthonába, a Harumo Kollégiumba. A szülei Sanghajban dolgoznak, így neki ezen a helyen kell élnie a gimi alatt. Ami még annyira nem is lenne rossz, ha a lelkem nem balhézik össze öt perc után a pszichopata kollégiumi főnökhelyettessel. A hosszúhajú Kurosaki Haruto épp jól kiosztott egy környezetszennyező diákot (és milyen helyesen tette!!!) mikor Yu rászólt. Természetesen Haruto ezt nem hagyta annyiban, meg is lett a balhé, aminek következtében Kurosaki rákényszeríti a lányt, hogy három hónapig legyen a rabszolgája. Az erős személyiségű leányzó persze nem mondhat nemet, így három hónapig -ami már átnyúlik a filmbe is- a fiú minden szavára ugrik. De Isten ad és elvesz, Yunak szerencséje van, és segítségére siet a jószívű és lehengerlő modorú Shirakawa Takumi, a kollégium főnöke (megy itt a hierarchia) A fiú Yu barátjának adja ki magát, ezzel segítve őt szerelmi tapasztalatot szerezni, kicsit gyakorolni, de mondanom sem kell, hogy azért a történet nem ennyi, egy tipikus szerelmi háromszög alakul ki, a Fekete Ördögnek és Fehér angyalnak köszönhetően három hónap pedig izgalmas eseményekkel telik.

Vélemény:

Ha egy könnyed művet kell javasolnom, gondolkodás nélkül rávágom ezt. Sajnos nem csak az ázsiai filmiparban jelenik meg a zsarnokoskodó férfi főszereplő, de gondoljunk bele mondjuk a Büszkeség és balítéletbe, ahol szintén egy, hogy úgy mondjam kevésbé kedves úr a hősszerelmes. Azonban ez a sorozat és film egészen más. Kurosaki-kun tényleg egy agresszív türannosz, de attól nem kell félni, hogy egy feminista-mozgalom indul a film hatására a nők elnyomása ellen, ugyanis ezt a filmet konkrétan nem lehet komolyan venni. Annyira tipikus gimis szerelmi sztori, hogy az már fáj. A szerencsétlen lány, akit eddig utáltak, majd hirtelen a suli két leghelyesebb srácával kezd lógni, akik közül az egyik nyomatja a "majd én boldoggá teszlek", "én megvédelek (de mitől könyörgöm???)" szövegeket, a másik meg annyira flegma, hogy még a kamerába sem néz két másodpercnél tovább. De épp ettől élvezhető. Annyira sablon, hogy nem lehet nem paródiának venni. És mikor megnéztem a két részt, éreztem, hogy ebből folytatás kell, szóval a többit majd a film ismertetőjénél írom meg. Most csak annyit mondanék, hogy mindenki nézze meg kötelező jelleggel, instant agyhalál, de megéri.

Szereplők:

Akabane Yu - Komatsu Nana

Tehát Japán megint alkotott. Elég logikus, hogy a "csúnya", "komor", "sivár" lány szerepére egy népszerű modellt válasszunk, aki párizsi divathetekre jár, tényleg. Na, a külsőtől eltekintve ez a lány katasztrófa volt. A tipikus idegesítően szerencsétlen, aki megbotlik a saját lábában, nem érzékel semmit a körülötte lévőkből, egyébként meg csinálja, amit mondanak neki. De mégsem tudtam utálni vagy bármi, mert egyszerűen zseniális volt. Nana nagyon ügyesen játszotta el, kicsit illet rá a szerep, bár azért megnézném más kontextusban is. A karakter a többiekhez képest semmi meglepetést nem okozott, paródia lévén tökéletesen sablon volt.

Kurosaki Haruto - Nakajima Kento

Na a másik fele... Kentót én egy rendkívül nyugodt, kissé néha szégyenlős, csendes fiúnak ismertem (igen, természetesen személyesen ismerem, így tudok róla kiforrott véleményt alkotni) erre ez... De nem tudom, mit vártam, mikor állandóan a rosszfiú szerepet kapja meg, pedig háááát... De olyan ügyesen teljesített, hogy emelem kalapom, egyszerűen csodálatos színész annak ellenére, hogy még viszonylag fiatal. A karakter természetesen az a fajta, aki bedugja a fülest még akkor is, ha nem megy a zene, aki mindenben osztályelső, és egy hajvágás után mindenki szerelmes belé. Sok agresszív férfi szereplőt láttam már, de hát ő viszi a pálmát egyértelműen. Miután meghallottam zongorázni (Kento nagyon szépen zongorázik) akkor meg egyenesen el voltam ragadtatva. Egyébként érdekes, néha nem értem, miért van az, hogy inkább az erőszakos rosszfiút választják a lányok, mint a kedveseket, és persze én is ebben a csoportban vagyok. Ez talán azért lehet, mert ők izgalmasabbak, és nehezebb kiszámítani őket, nem úgy, mint például Takumit...

Shirakawa Takumi - Chiba Yudai

Amikor azt mondom, hogy Chiba öt évvel idősebb Kentónál, akkor nem hazudok, oké? A forgatás alatt 26 éves színész a legkevésbé sem lógott ki a szinte még tinik sorából, de ez annyira nem is meglepő. Sok szerepben láttam már, nála sokkal viccesebb a beképzelt szépfiú, aki erőltetett mosollyal koptatja le az idegesítő lányt, de műmosolyból itt is akadt bőven, a szerep megkövetelte. Harutóval természetesen gyerekkori barátok és riválisok, ő a nyugodt fél, aki kiegészíti az idegbeteg barátját, és ő az is, aki felkarolja a lányt, és hősiesen eljátssza, hogy a barátja. A három főszereplőtől nem különbözik, ugyanolyan tömegkarakter, és ugyanolyan szórakoztató. A színészi alakítás itt is tökéletes, szóval a hibátlan stábnak nyugodtan megszavazhatunk egy Év színésze díjat.

Nem viccelek, ezt mindenki nézze meg. Olyan egy borzasztó nagy hülyeség, hogy az valami félelmetes, de például én, aki annyira nem szereti a béna gimis sztorikat, szakadtam a röhögéstől, de annak is ajánlom, aki szereti őket, nem árt egy kis építő kritika azoknak a sokszor egymástól alig különböző történeteknek. Ez persze nem bántás, azokat is lehet élvezni, de mennyivel szórakoztatóbb már egy ilyen baromság? Köszönöm, hogy elolvastad, várd a folytatást, hamarosan érkezik, úgyhogy látogass meg máskor is!

Kapcsolódó:

Scrap Teacher

Ouran High School Host Club

Ao Haru Ride
Ie Uru Onna
Kurosaki-kun no Iinari ni Natte Naranai (film)

Kaze ni Tatsu Lion - avagy a szélben álló oroszlán

The Lion Standing in the Wind

Egyik alapelvem, hogy az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó. Na, én ezt rontottam el... Pár nap híján fél éve nem írtam, amire kifogásokat tudnék találni, de ahelyett, hogy mentegetőznék, inkább annyit mondok, hogy meg fogok próbálni aktívabb lenni, ha pedig nem sikerül, akkor elnézést azoktól, akik várják az új bejegyzéseket. Bocsánatkérés vége.

Kutakodtam az oldalon, ahol a filmeket és sorozatokat szoktam nézni, amikor megláttam ezt. Hm, ígéretes cím, szeretem az oroszlánokat, nézzük a képet. Hiszen ott egy afrikai kisfiú!!! Hadd nézzem csak a stábot, a sztorit, az időtartamot stb. Játszik benne a kedvenc színésznőm? Még ennyi csalogató dolgot egyszerre! A lényeg, hogy amint lett időm, fogtam magam, és megnéztem a filmet. Na, ízelítőként csak annyi, hogy én félévente szoktam sírni, filmen évente, de ezen bőgtem, zokogtam, jajgattam, mindent csináltam. Hogy miért? Nagyon remélem, hogy ebből az ismertetőből ki fog derülni.

Adatok:

Megjelenés dátuma: 2015. március 14. 

Időtartam: 139 perc

Rendező: Miike Takashi

Zene: Kaze ni Tatsu Lion - Sada Masashi

Történet:

Elsőként leszögezem, hogy mindenki úgy olvassa, hogy két dolgot észben tart. Az egyik az, hogy ez a film igaz történeten alapul, a másik pedig az, hogy csak erős idegzetűeknek ajánlom, mert olyan sorsokat láthatunk benne, amik erőteljesen összefacsarják az ember szívét. Ez rögtön a történetből ki is derül, olvassátok csak!

A film a nyolcvanas években játszódik, viszont a cselekmény szoros összefüggésben van 2011 eseményeivel. Főszereplőnk Dr Shimada Koichiro fiatal orvos, aki lelkesen kötelezi el magát arra, hogy a különféle trópusi betegségeket tanulmányozza, és természetesen eközben életeket mentsen. Így kerül ki Kenyába. Az afrikai ország ma sem a biztonságáról híres, abban az időben pedig ráadásul egy polgárháború is dúlt. Koichiro egy kutatóintézetben kezdi, ahol természetesen gyógyítanak is, de azért nem a legdurvább esetek mennek oda. Azonban a mindig vidám, erőtől kicsattanó orvosnak új feladattal kell szembenéznie. A vezető orvos, Dr Murakami egy olyan helyre küldi egy hónapos "gyakorlatra", ahol már igazán ijesztő sérüléseket kell majd ellátnia. Koichiro eleinte oda is szívesen megy, de amikor egy nap már a tizedik végtagot kell amputálnia a háborús sebesültekről, akkor az ő hite is meginog. Mire vége az egy hónapnak, bezárkózik és teljesen megváltozik. Az ember azt hinné, hogy soha még a nevét sem akarja hallani a környéknek, azonban miután Murakami doktor minden erejét bevetve próbálja elfelejtetni vele az ottani borzalmakat, kiderül, hogy Koichiro vissza akar menni. A döntését végre is hajtja, és visszatér a menekülttáborba. Nem sokkal később egy csapat gyerek érkezik, és Koichiro ekkor jön rá, hogy ez a háború brutálisabb, mint gondolná. Egy új ápolónő is érkezik Indiából, Kusano Wakako, akivel közösen felkarolják a gyerekeket. Iskolát és árvaházat nyitnak nekik, és időközben Koichiro Japánban töltött éveibe is nyerünk egy kis betekintést, és megtudhatjuk, milyen út vezette a szigetországból Kenyába a szélbe üvöltő oroszlánt.

Vélemény: 

Nagyon szívesen írnék spoileres véleményt is, de félek, hogy valaki elolvasná, mielőtt megnézi a filmet, és akkor oda az egész csattanó, szóval érjük be ennyivel. Ha mondanom kell egy filmet, ami legnagyobb hatással volt rám, ezt mondanám. Meg sem tudom számolni, hány filmet láttam már életemben, de azt sem, hogy hány kedvencem van. Mindezek ellenére ez az a film, amit bármikor meg tudnék nézni, és folyton késztetést érzek arra, hogy ezt meg is tegyem. Rengeteg mindenre felhívta a figyelmem. Ugyebár Japánról készítek blogot, de ez nem azt jelenti, hogy nem érdekelnek más országok. Én egy olyan ember vagyok, aki a világ összes kultúráját meg akarja ismerni, aki mindenhova el akar jutni, a nyomornegyedektől kezdve a villákig, aki egyszerűen nem tud ülni a pesti kis szobájában (nem is ott lakom lol) és telefonozni, miközben a világ annyi csodát rejteget még. Ez a 140 perc pedig olyan hatással volt rám, hogy azt el sem tudom mondani. A végén zokogtam, közben pedig óriási késztetést éreztem arra, hogy vegyek egy repülőjegyet, és elmenjek bárhova egyedül, valahova, ahol még nem voltam. A film egyszerű, inkább életrajzi jellegű, de eseménydús, tanulságos, szívszorító, megható és az egyik legjobb alkotás, amit valaha láttam. Sehol egy sablonos rész, egy kínos, nevetséges pillanat, mert ez egyszerűen a rideg valóság. Háború, sebesültek, árvák, betegek és életek, amelyeket ez az orvos megváltoztatott. Aki teheti, tud angolul és bírja a durvább filmeket mindenképp nézze meg. Ijesztő lesz, mert ez a világunk, de talán pont ettől olyan csodálatos ez a föld, mert ahol van nyomor és szenvedés, oda érkezik segítség is.

Szereplők:

Shimada Koichiro - Osawa Takao

Mint fentebb már említettem, Koichiro valóban élt, és a film is az ő feljegyzései miatt jöhetett létre. Valójában a sztori a valóságban kicsit máshogy lehetett, hiszen a film egy könyv adaptációja, ami egy dal történetének leírása, ami voltaképp Koichiro egykori szerelméhez írt leveleiből lett. A doktor élete érdekesen alakult, hiszen véletlen került erre a pályára. Kisfiú volt, amikor születésnapjára a hőn áhított játék helyett egy könyvet kapott. A könyv Albert Schweitzerről szólt, aki maga Nobel békedíjas orvos (és még sok más) volt. Az ő története inspirálta Koichirót. Sok mindenen ment keresztül, míg végül révbe ért az élete, és a céljának szentelhette magát. Az ismertetőnél is írtam, milyen életvidám volt, ez a tulajdonsága viszont elég hullámzó volt. Nem is csoda, hiszen rá kellett jönnie, hogy nem tanulgatni van ott, Kenya pedig nem Japán, ahol az emberek fejfájással kórházba járnak. De miután kitapasztalta az ország körülményeit be tudott olvadni, és példátlan munkát végzett. Minden idejét a gyerekekkel töltötte, tanította őket, nevelte, és önzetlenül megadott nekik mindent, amit csak tudott. A vidámsága is sokszor előjött, és ezt a gyerekekre is átsugározta. Ismerte őket és még jobban ismerni akarta. Az egyik legjobb ember, akit nemhogy filmben láttam, de egyáltalán bárhol hallottam róla. 

Kusano Wakako - Ishihara Satomi

A Rich Man Poor Woman ismertetőben már említettem, hogy Satomi a kedvenc színésznőm, így pláne nem volt kérdés, hogy megnézem a filmet. És nem kellett csalódnom, ez a nő egyszerűen őstehetség. Wakako Koichiróhoz hasonlóan önzetlen és lelkes. Ő talán komolyabb volt társánál, de ez azért is lehet, mert már tapasztalt nyomort Indiában, ahonnan átjött. Az ő stílusa kissé visszafogottabb, nem bolondozik annyit a gyerekekkel, mint Koichiro, ő inkább a tökéletes anyuka számukra. Ő is élete végéig a gyerekekkel marad, és az ő munkája sem törpül el. Nekem nagyon szimpatikus szereplő volt, nemcsak a Satomi miatti elfogultságom miatt, de maga az egész karakter megnyugtató és példamutató volt. Meg persze számomra kissé példakép is. Oké, nem kicsit, nagyon szeretnék én is olyan lenni, mint ő, szóval remélem, mindenki megérti a rajongásom.

Akishima Takako - Maki Yoko

Ő Koichiro szerelme, akivel még Japánban találkoztak. Egy kis szigeten él a családjával, az apja a helyi orvos, akihez a környék összes betege érkezik. A lány is doktornak tanul, így besegít az apjának, ahol csak tud. A kapcsolatuk Koichiróval elég visszafogott, inkább barátságnak mondanám, viszont Koichiro szerette volna, ha Takako vele megy Kenyába. Erre azonban sosem került sor, ugyanis apja gyenge egészségi állapota miatt Takako vette át a rendelőt. Így csak gondolni tud a messzi országban élő Koichiróra, és csak találgathat, hogy mit csinál épp. Ő nekem kissé kimért volt, nem volt egyáltalán unszimpatikus, de nem annyira tudtam azonosulni vele, mint Wakakóval (összecsengnek itt a nevek...) Végül örültem annak, hogy elfogadta, hogy Koichiro más célt választott magának, így Takako is élte az életét és megházasodott. Na, hogy a valóságban mi történt azt nem tudjuk, de elég sok levelet válthattak, ha egy egész könyv kijött belőle.

Michelangelo Koichiro Ndungu

Sajnos bárhol kerestem a színészt, nem találtam meg, ezért elég valószínű, hogy ez az egy szerepe volt. Ő egy nagyobb csapat sebesülttel érkezett, akiket sebesülésekkel vittek be a táborba. Eleinte ellenséges volt Koichiróval, kiabált vele és elfordult, ha hozzászólt, de szépen lassan megnyílt, és ő lett az, aki a legközelebb állt a doktor szívéhez. A többiekkel hasonlóan neki is nehéz körülmények közt kellett megélnie, és a háborúban is részt vett, mint gyerekkatona. De végül Koichiro és Wakako kemény munkájának hála megváltozott az élete, és ő maga is orvos lett. A Michelagelo nevet a táborban kapta, mert jól tudott rajzolni, a Koichirót pedig természetesen a doktor után vette fel. A 2011-es eseményeket pedig azért írtam, mert akkor volt a Tohoku földrengés, amely az érintett területeken hatalmas pusztítást okozott. Ndungu azért ment oda, hogy az ottani sebesülteket ellássa, és megmentse Koichiro népét.

Remélem mindenki kedvet kapott a filmhez, mert egy olyan alkotásról van szó, amit szerintem mindenkinek látnia kell. Annyit még a végére, hogy csak az nézze meg, aki jól tud angolul, vagy kérjen fordítást, mert ezt a filmet érteni kell, nem elég az eseményeket látni. Köszönöm annak, aki végigolvasta, további szép napot!

Kapcsolódó:

Rich Man Poor Woman
From Five to Nine
Pretty Proofreader

Himitsu no Akko-chan - "Tükröm, tükröm, mondd meg nékem"

Himitsu no Akko-chan

Mint már az előző bejegyzésben említettem, igyekszem újra aktív lenni. Ez természetesen nem mindig sikerül, hiszen most is épp tanulnom kéne, de hát vannak dolgok, amik miatt félre kell tennem a német szavakat. Tehát jöhet az ováció, ezúttal egy zseniális filmről fogok ismertetőt írni. Mint valószínűleg az általam megtekintett művek hetven százalékát, ezt is csak úgy megláttam valahol. Amint a főszereplő nő nevét elolvastam és a szemem a képére tévedt, már nyomtam is a megtekintésre. És milyen jól tettem! Egy szórakoztató, de egyben tanulságos filmet hoztam ma a kedves publikumnak, amely főszereplőjével merem állítani, hogy a legtöbb fiatal azonosulni tud. Kezdjünk hát neki!

Adatok:

Premier dátuma: 2012. szeptember 1.

Időtartam: 120 perc

Rendező: Kawamura Yasuhiro

Gyártó: SHOCHUKI Co.

Történet:

Kagami Atsuko meglepően érett. A kislány nem jön ki túl jól a kortársaival, legalábbis a fiúkkal. Nem szeret gyerek lenni, és szinte már görcsösen próbál valahogy a felnőttlét felé araszolgatni. Ami igaz, az igaz, ez nem annyira sikerül neki. Egy nap azonban egy baleset éri; egyik rendetlen osztálytársa kiveri a kezéből a tükrét, ami a földre esve összetörik. A tragédia azonban nem maradhat annyiban. Este Akko-chan különös fényt lát, amit követve egy furcsa alakkal találkozik. Az illető azt állítja, hogy ő az eltört tükör szelleme. Azért jött, hogy adjon neki még egy esélyt, egy tükröt, hozzá pedig két varázsigét. Az egyik mondóka azzá változtatja, ami csak lenni akar, a másik pedig visszaváltoztatja őt azzá, aki valójában. A varázslat egészen addig tart, amíg valaki rá nem jön a titkára. Akko-chan azonnal kap az alkalmon, és egyre bohókásabb szerepekbe bújik. Itt azonban nem áll meg. Tökéletes alkalma nyílik arra, hogy lógjon egy kicsit a suliból, ráadásul még nagyobb eredményeket ér el; bekerül egy sminkcég alkalmazottai közé. Még kislány képében találkozik a film férfi főszereplőjével, aki szintén a cégnél dolgozik. Hayase Naotóval jó kapcsolatba kerülnek, és együtt próbálják megmenteni a céget az eladástól. Természetesen a romantika sem maradhat el, a kislány csekély élettapasztalata révén pedig rengeteg vicces szituáció kerekedik.

Vélemény:

Akko-chan karakterével könnyű volt azonosulnom. Visszaemlékeztem az én kiskori énemre, aki hasonló világrengető problémákat élt meg. Majdnem mindenki átélte kicsiként a gyerekkor idegesítő korlátait, valamint a felnőttkor iránti epekedő vágyat. Nem egyszer fordult meg a fejemben, hogy mit tennék én a lány helyében. Az egész film borzasztó élvezhető, vicces, a karakterek bár kevesen vannak, de szerintem jól el lettek találva, ráadásul a mondanivaló is fontos. Különösen tetszett benne az, hogy a varázslat annyira nem volt eltúlozva, nem volt olyan "éjfélig tart" cucc, és igazából annyiszor használhatta, ahányszor csak akarta, egészen addig, míg le nem leplezték. Mindenképp ajánlom annak, aki hasonló helyzetben van, vagy akár csak szeretne egy kicsit kikapcsolódni.

SPOILERES VÉLEMÉNY

Nagyon szurkoltam Naotónak, de talán jobb volt így. Kifejezetten tetszett, hogy Akko végül a saját életét választotta. Valószínűleg abban a helyzetben én nem így tettem volna, de ez egy másik történet. A cég érdekében felfedte a titkát, és mindenki szeme láttára használta a varázslatot. Természetesen megoldhatta volna máshol is az átváltozást, de akkor nem lett volna ilyen drámai a befejezés. Elszomorodtam ugyan a búcsújukon, de miután jobban belegondoltam, sokkal egészségesebb így, hogy Akko visszaváltozott gyerekké, és rendesen leélte azt az időt, amit a varázslattal átugrott.

Szereplők:

Kagami Atsuko "Akko-chan" - Ayase Haruka

A karakterről már a legfőbb tényezőket elmondtam, de kiegészíteném még, hiszen valamit azért ide is kéne írnom. Már akkor megtetszett, amikor közölte, hogy ő nem tud azonosulni a korosztályával. Mintha magamat láttam volna. Pár hete felcsaptam a régi naplómat, amit olyan 10 évesen írtam. Hát, ugyanez voltam én. Akko nem volt nagyképű, egyszerűen csak más volt, mint a többiek. A sminkelést leszámítva teljesen átéreztem a helyzetét. Miután lehetősége nyílt átváltozásra, értelmesen használta fel ezt a képességét. A végső döntése pedig tényleges érettségre utalt, nem olyanra, amit a mai tizenévesek magyaráznak be maguknak. A színésznő meg... csoda! Harukát már több szerepben is láttam, előkerült a blogban is, de itt teljesen meggyőzött. Olyan hitelesen adta a karaktert, hogy tátva maradt a szám. Bár gyanítom, hogy nem teljesen színészkedés volt, érezhetően hasonló a színész és a karakter lelkivilága. Tökéletes alakítás volt, minden elismerésem.

Hayase Naoto - Okada Masaki

Attól függetlenül, hogy nem az a tipikus "beleesős" karakter, nekem tetszett. Az ambíciókkal és energiával teli huszonéves keményen dolgozik azért, hogy valahogy segítsen a cégnek. A személyiségéről sok mindent nem tudnék elmondani, egy egész átlagos fiú, akire nagy hatással van Akko vidámsága. A szerelmi száluk tetszett, így egészen meg vagyok elégedve vele. A színésznek nem lehetett olyan nehéz dolga, de azt legalább jól csinálta. Mondjuk róla csak jókat hallani, annak ellenére, hogy én nem sűrűn láttam szerepelni, a díjai tehetségről árulkodnak. Ügyes fiú :D 

Tessék megnézni! Köszönöm, hogy most is velem tartottál, gyere máskor is!

Kapcsolódó:

Tatta Hitotsu no Koi (Ayase Haruka)

Rich Man Poor Woman - avagy coming backelek!

Rich Man Poor Woman

Öhm... izé. Szóval, hát helló mindenkinek! Milyen rég nem találkoztunk... Igen, egy kicsit elhanyagoltam a blogot, aminek több oka is van. Idén még egy évvel közelebb kerültem a rettegett érettségihez (engem aztán nem ijeszt meg) ami azt jelenti, hogy egyre több programot próbálnak könyörtelenül besuvasztani kicsiny életembe. Az időn kívül pedig a lelkesedés hiánya is közrejátszott, hiszen jött egy kisebb érzelmi kilengésem a bloggal kapcsolatban. 1 darab rendszeres olvasóm van (nagyon köszi love love love) és ez nem valami biztató. De aztán rájöttem, hogy ez igazából nem számít. Azért csinálom, mert csinálni szeretném, nem a népszerűség miatt. Jó, bevallom, csak itt volt a könyvjelzők között az oldal, és gyorsan meglestem, hogy mi a helyzet. De most ismét kedvet kaptam, hogy terjesszem a szigetország csodás kultúrájának ezen részét, és minél több embernek mutassam meg, hogy nem csak a hallyu menő, és Japán nem csak a fura kosztümökből és sushiból áll. Tehát, ismét itt vagyok, újult erővel, és megosztom veletek a következő csodás sorozatot, amit alig pár hete fejeztem be, és hát... wow!

Adatok:

Sugárzás ideje: 2012. július 9 - szeptember 17.

Epizódok száma: 11 + special + film

Csatorna: Fuji TV

Opening: miwa - Hikari e 

Ending: miwa - Napa

Történet:

Főhősnőnk egy rendkívül pontos memóriával rendelkező egyetemista. A szülei vidéken élnek, ő maga pedig Tokióba jár egyetemre, így rákényszerült arra, hogy bérleti díjat gyűjtsön az albérletéhez. A japán fiatalok közt is nagyon jól ismert fogalom az állásvadászat, így a lánynak is össze kell szednie magát, hogy egy jól menő céghez jelentkezhessen. De egyik helyen sem jár sikerrel, muszáj a pincérkedésből megélnie, ám ekkor jön a zseniális ötlet.

Főhősünk, Hyuga Tohru az ország egyik meghatározó cégének, a Next Innovationnak a vezérigazgatója. A hűvös, gazdag huszonkilenc éves férfi azonban egy kellemetlen betegségben szenved, aminek a neve Prosopagnosia, ami annyit tesz, hogy az illető sem a nevekre, sem az arcokra nem emlékszik, legyen szó egy olyan ismerősről, akit minden nap lát. Másik legnagyobb ismertetőjegye a történet első részében már kiderül, amikor is a telefonját nyomkodva egy bizonyos Sawaki Chihiro után kutat a világhálón. Nem tudjuk, ki ez a bizonyos illető, de annyit tudunk, hogy amikor egy általa meghirdetett állásinterjú keretén belül főhősnőnk ezen a néven mutatkozik be, rögtön arcára fagy a gúnyos mosoly, ami még a lány előbbi megalázásakor ragadt rá. "Chihiro" két nap próbaidővel kezd, ám hogy, hogy nem, végül mégis a cégnél marad. De mi is ez a rejtély a névvel? Ez hamar kiderül, így nem nagy spoiler, ha elmondom, Sawaki Chihiro Hyuga rég nem látott anyjának a neve, aki kiskorában hagyta el a fiát. De biztos, hogy örökké titokban tarthatja a lány a csalást? Más hamar rájön, hogy az igazi neve nem ez, hanem Natsui Makoto, és nincs olyan titok, ami ne derülne ki. Feltűnnek szereplők, akik kellemetlenséget okoznak, de akadnak olyanok, akik hűségesen szolgálnak a cégnek, amely a sorozat során elég szélsőséges hullámvölgyeken megy át. De mindig van remény az újrakezdésre, nem igaz? Nem hiszel nekem? Hát, ha nekem nem, higgy a sorozatnak!

Vélemény:

Micsoda??? Egy sorozat, ahol a két főszereplő között működik a kémia? Egy sorozat, ami nincs tele elcsépelt elemekkel és fordulatokkal (persze akad...)? Egy férfi főszereplő, aki nem az egész sorozat alatt rideg, durva és könyörtelen a lánnyal? Egy sorozat, amelyben a színészek egytől egyig jó teljesítményt nyújtanak? Egy sorozat, aminek még tanulsága is van a jellemfejlődés mellett? Egy sorozat, amiben két ilyen színész játssza a főszerepet? Soroljam még? NÉZD MEG NÉZD MEG NÉZD MEG NÉZD MEG! Ez szerintem viszonylag egy alapmű a j-drama kedvelők körében, mellesleg egy csodálatosan felépített történet, mesés betétdalokkal és lenyűgöző romantikus szállal. Veszíteni valód nincs.

Szereplők:

Natsui Makoto - Ishihara Satomi

Ennél a sorozatnál jöttem rá valamire. Ez a színésznő az, akinek egyszerűen minden szerep jól áll. Három sorozatát láttam, de engem meggyőzött. Nemcsak a gyönyörű külseje érdemel figyelmet, hanem a tehetsége is. Ebbe a doramába is tökéletes választás volt. A karaktere is nagyon tetszett. Bár kicsit esetlen volt néha, és olyan tipikus szerelmes főhősnő, de a legkevésbé sem volt idegesítő fajta. Benne is van némi ravaszság, már csak akkor is, ha a cselt nézzük, ahogy megkapta az állást. Egyáltalán nem rosszindulatú, és hűséges típus. Ő volt az a szereplő, aki végig kiállt Tohru mellett, és támasza volt a legnehezebb időszakba is. Ezért is tetszett annyira az ő párosuk, na meg azért a kémia is működött, de kezdem azt érezni, hogy ez Satomi specialitása.

Hyuga Tohru - Oguri Shun

Tisztázzuk! Ez az ő igazi énje. Úgy értem, ez a szerep passzol hozzá szerintem legjobban. Manapság már főleg a zsarus sorozataiból ismert, és ez nem véletlen. A világ egyik legnagyobb baklövése volt őt beválasztani a Hana Yori Dango melankolikus hegedűsének. Ez a karakter viszont annyira ő volt. Az elején beszéltem jellemfejlődésről, meg ilyenekről. Ha jobban megnézzük, még a Büszkeség és Balítéletben is azt látjuk, hogy a főszereplő férfi érzéketlenül bántja a főszereplő lányt, de persze titkon halálosan szerelmes belé. Ez a toposz az ázsiai sorozatok nagy részében is megjelenik. De nagyon kevesen dolgozzák fel ilyen jól. Igen, Tohru az elején tényleg elég rideg és bántó volt. De! Miután megszerette Makotót, már sokkal gyengédebb volt vele Mikor cukkolta, akkor is elmosolyodott utána, és még bocsánatot is kért utólag. Ez tetszett benne a leginkább. Ráadásul igazi férfi volt, azért ő sem utasította vissza a kínálkozó lehetőségeket (ha megnézitek, majd rájöttök) Teljesen emberi karakter volt, aki mégis szerethető, az undoksága pedig a gyermekkori sebeknek is betudható. De lényeges fejlődésen ment át, ezért mondhatjuk, hogy az egyik legjobb karakter, aki az ilyen szituációban látható volt eddigi életem során.

Asahina Kousuke - Iura Arata

Na jó, ez a karakter volt az, akire nagyon sokszor nem tudtam mit mondani. Hyuga társaként nagyon sokat segített neki, de ő tipikusan az a tenyérbemászó szereplő, aki mindig tudja, kinek mit kell mondani, mindent elsimít a lobbanékony Tohru után, de mégis csak a második helyet élvezheti. Nem tudtam utálni, hiszen eleinte nem volt egy veszélyes személy, inkább csak sajnáltam a befolyásolhatósága miatt. De egyszer sem sajnáltam annyira, mint akkor, amikor besokallt, és veszélybe sodorta a céget. Ködösítésként csak annyit mondok, hogy érzelmei is vannak, mégpedig Valaki felé. Rejtély, rejtély, rejtély! A végén pedig elhagytam az állam valahol. A színész nem nyert meg magának az alakoskodó játékával. Nem dobtam hátast a gonosz nevetéseitől, de amikor legyőzött félként összetört, hát én azt hittem, lefejelem a térdem. Japánban rengeteg jó színész van, de ahogy belőle sugárzott a teljes megsemmisülés és szégyen, azt valahogy tanítani kéne. Tökéletes karakter volt.

Asahina Yoko - Aibu Saki

Én vagyok az az ember, aki soha nem utálja a rivális lányokat, kivéve akkor, ha azok idegesítőek/hisztisek/nem érdemelnek meg senkit/még sok esetben. Jó, helyesbítek, soha nem utálom a rivális lányokat, csak azért, mert léteznek. Sokszor még inkább nekik is szurkolok. Nekem fontos az, hogy a főszereplők közül mindkettő tegyen a románc érdekében, de ha a főhősnő nem képes mást csinálni, csak a háttérből siránkozni és szenvedni, akkor úgy kell neki. Szerencsére Makoto adott apró jeleket, és nem is siránkozott, szóval méltó ellenfelek voltak Yokóval. Egészen kedveltem a lányt, aki talán kissé rámenős volt, de nem veszélyesen. A színésznő is teljesen rendben volt. Egyikőjük sem okozott nekem szívrohamot, de kellőképp tetszettek.

Hát, emberek, most kérlek rakjatok félre mindent, és nézzétek meg ezt a sorozatot a filmmel együtt! Majdhogynem tökéletes alkotás, sajátos atmoszférával és remek színészekkel. Igyekszem ezentúl többet írni ide, de az idő sajnos nem az én kezemben van. Látogass meg minél többször, köszönöm, hogy velem tartottál eme csodás dorama felfedezésekor! 

Kapcsolódó:

Hana Yori Dango + vs BOF + film
From Five to Nine
Kaze ni Tatsu Lion
Pretty Proofreader

Summer Romance Shines in Rainbow Colors - avagy a szivárványszínű nyári románc

Natsu no Koi wa Nijiiro ni Kagayaku

Egy kicsit eltűntem... Ami azt illeti, az utóbbi egy hónapban nagyjából annyiból állt az életem, hogy az iskolából mosott rongyként kitántorgok, majd zenét hallgatok és játszom valamit. De mivel most már hivatalosan is vége ennek a szenvedésnek, úgy döntöttem, hogy visszatérek, és a nyáron még aktívabb leszek. Nagyon szeretek írni, főleg olyan dolgokról, amiket szeretek, még akkor is, ha eddig nem kaptam visszajelzést, de ettől még csinálom, mert élvezem ezt a blogolás dolgot. Szóval, a felesleges duma helyett inkább belekezdek az ismertetőbe.

Jól látom? Az ott Matsumoto Jun? Akkor máris megvan a válasz a "miért néztem meg?" kérdésre. Jun egyike a kedvenc színészeimnek, ami talán nem is véletlen, elég csak megnézni akár ezt a sorozatát is (márpedig épp erre próbálom rávenni az olvasókat) Mikor felismertem a képen már tudtam, hogy nekem meg kell néznem ezt a sorozatot. Persze a történetbe is beleolvastam, és ha jól emlékszem ezt még tavaly nyáron láttam. Akkor volt egy olyan hét, amikor hat nap alatt négy sorozatot néztem végig. Bár igaz, hogy először Jun miatt kezdtem bele, de visszagondolva az egyik legtanulságosabb történetet láthattam. Rengeteg motivációt kaptam a sorozattól, és ahogy mondani szokták új értelmet adott az életemnek. Jó, ennyire azért nem volt nagy hatással rám, de az biztos, hogy sokat tanultam belőle. Annak érdekében, hogy ezt megértsük, el is mondanám, hogy milyen alkotással van dolgunk.

Adatok:

Sugárzás ideje: 2010. július 19. - szeptember 20.

Epizódok száma: 10 rész

Rendező: Sawada Kensaku, Ohara Kazutaka, Hoshino Kazunari

Csatorna: Fuji TV

Opening: Arashi - Love Rainbow

Ending: YUI - Please Stay With Me

Történet:

Kusunoki Taiga úgynevezett "másodgenerációs" színész. Ez annyit jelent, hogy főszereplőnk családjában nem ő az első filmcsillag. Taiga édesapja a híres Kusunoki Kotaro, akiért tömegek voltak oda. Az ország egyik legsikeresebb színészeként volt ismert, egészen haláláig. Ilyen körülmények között egyértelműnek tűnik, hogy a csillag fia, aki követi apját a mesterségében hasonló elismerésben részesül. De ez már korántsem ilyen logikus a sorozatban. Taiga ugyanis a filmekben elképzelhető legjelentéktelenebb szerepeket kapja. Két sorral büszkélkedhet, állhat a háttérben, és hiába tanulja meg az orvosi sorozathoz az újraélesztés minden szabályát, a szerepet már nem kapja meg. És a szerelem? Randizik ugyan lányokkal, de az ő ízlésének nem könnyű megfelelni. Ám elég csak a címet elolvasni, máris rájöhetünk, hogy miről lesz itt szó. Taiga egy nap ugyanis ejtőernyős balesetet szenved. Egy fán landol, és le sem tud mászni. Akkor azonban jön egy fiatal hölgy. Nagyon siet valahova, ezért egy rövid beszélgetés után már ott is hagyja. A férfi nehezen tudja kiverni a fejéből a találkozást. Ezt pedig még jobban tetézi, hogy egyik nap Taiga ügynökségén látja viszont, mint az új alkalmazott. Annak rendje s módja szerint beleszeret. Igen ám, de van itt némi bökkenő. Ezek közül az egyik az, hogy a nő, Kitamura Shiora idősebb is nála, ráadásul van egy kislánya. Később persze minden tisztázódik, az is, hogy miért Taiga apja adta a nevet a kislánynak, és főhősünk a színészetet sem adja fel, holott nehéz egy olyan riválissal, aki minden sikert és szerepet bezsebel.

Vélemény:

A sorozat folyamán végigkövethetjük egy abszolút sikertelen színész mindennapjait. Taiga sajnos hiába Kusunoki, nem élhet meg az apja hírnevéből. A nehéz természetének köszönhetően pedig még nehezebb a helyzete. Őszinte leszek, egy nagyon kicsit, de magamra ismertem ebben a történetben. Hiába próbál jól teljesíteni, nem értékelik eléggé. Ő magát elég tehetségesnek látja, mégsem kap dicséretet. Egészen a történet végéig. Tökéletesen bemutatja, hogy valójában mennyi mindenen kell átmenni a siker érdekében. Nagy elhatározásra jut, és végül beiratkozik egy színi-tanfolyamra. A csalódások természetesen ott is folytatódnak, ráadásul legnagyobb riválisa, Irabu Joe is ott van. Taiga mégis kitart. Mindenfajta pozitív visszajelzés vagy motiváció hiányában is keményen küzd, és végül el is éri, amit akar. Nekem ezért is tetszett ennyire. Az elkényelmesedett színészgyerek, akinek nagyjából egyenes útja volt a tévéig rájön, hogy a világ nem ilyen egyszerű. Mindenkinek szenvednie kell ahhoz, hogy elérje, amit akar. De feladni nem szabad, hiszen akkor minden eddigi erőfeszítés kárba vész. Jó volt látni egy olyan főhőst, akinek nem tökéletes az élete, hiába kéne annak lennie. A jellemfejlődést jól megoldották, és a szerelmi szál is aranyos volt, érdekes meglepetésekkel. Ha lenne rá időm, és nem lenne hosszú a megnézendő sorozataim listája, valószínűleg megint belekezdenék. Csak ajánlani tudom, ugyanis nem elcsépelt a történet, van egy sajátos hangulata, és nagyon könnyű megszeretni. Mindenképp nézze meg... igazából mindenki!

Szereplők:

Kusunoki Taiga - Matsumoto Jun

Talán ő az egyik legérdekesebb férfi főszereplő, akivel találkoztam. Bár Junnál ez nem meglepő, ő gyakran kap furcsa szerepeket. És természetesen tőle elvárhatóan tökéletesen alakítja az elkényeztetett sztárocskát. Eleinte nem volt túl szimpatikus. Hisztis, akaratos és borzasztóan fura volt. De a csalódottsága miatt megsajnáltam. Hiába próbálkozott, nem sikerült neki az életben semmi. Szinte Anyegin jutna eszembe róla. Tetszett viszont, hogy megváltozott. Felelősségteljesebb lett, és komolyabban vette az életet. A tanfolyamon kapott elég negatív kritikát, de később kiderült, hogy minden megérte. Jun pedig... hát, ő már csak Jun, nem vártam más teljesítményt. Csillagos ötös szereplés!

Kitamura Shiori - Takeuchi Yuko

Női főszereplőnknek sem könnyű az élete. Egyedül neveli óvodás kislányát, és próbál mindent megadni neki, amit csak tud. Ezért munkát keres, és végül Taiga ügynökségénél köt ki. Hétköznapi egyedülálló anya, de van benne valami különös. Nagyon szereti a lányát, a szerelemtől viszont fél. Nekem nagyon szimpatikus volt, és megértettem, hogy miért nem akart Taigával lenni. A színésznő szerintem jól teljesített, szóval dicséret neki.

Kitamura Umi - Kobayashi Seiran

Őt muszáj jobban megismerni. Nem a karakter miatt, ugyanis Umi egy teljesen átlagos kislány. A színész viszont nagyon meglepett. Seiran nagyon ügyesen játszott, és hamar belopta magát a szívembe. Ügyes lány, és már most tehetséges. Umi-chan pedig nagyon aranyos volt. Jól eltalálták az ő karakterét, és különösen tetszett a szerelmi szál, amit kapott. A végére már jól kijöttem Taigával, ezért nyugodt szívvel bízhattuk rá a lányt.

Irabu Joe - Nagayama Kento

Utolsóként megemlíteném még a nagy riválist. Az ő karaktere nekem különösen tetszett. Ő volt az a szereplő, aki csakis magára számíthatott. Neki nem voltak színészek, vagy más hírességek a szülei. Neki csak a tehetsége volt. Ilyen téren pedig érthető volt, hogy miért viszonyult barátságtalanul a főszereplőhöz. Viszont ahhoz képest, hogy nem volt elkényeztetve, nem épp a szerénységéről ismerhettük fel. A színész viszont jól teljesített, én egyébként is nagyon kedvelem Kentót, szóval teljesen meg vagyok elégedve.

Köszönöm, hogy végigolvastad, és mindenképp nézz bele, ha teheted, ugyanis egy remek sorozat, jó szereplőkkel és színészekkel, és kedves szerelmi szállal. Látogass meg máskor is!

Kapcsolódó:

Hana Yori Dango (MatsuJun)

HYD vs BOF (MatsuJun)

HYD film (MatsuJun)

Asuko March

forrás: DramaWiki

Clanad és az After Story

Clannad

Aki bekerül ebbe a világba, az előbb vagy utóbb hall erről a műről. Clannad... egy szó, rengeteg emlék. Biztos vagyok benne, hogy az olvasóim nagy része még ha nem is látta, de legalább tud a létezéséről. Nemcsak animés vagy Ázsia-rajongó körökben népszerű, de sokan úgy is belepillantanak, hogy csupán a videojátékok érdeklik az országon belül. Éppen ezért olyan fontos, hogy beszéljek róla, viszont már régebben említettem, hogy igyekszem megtekintési sorrendben írni a sorozatokról, ami természetesen nem mindig sikerül. A Clanadot nagyjából két éve láttam, de azért halogattam annyira ezt a bejegyzést, mert nem éreztem elérkezettnek az időt, hogy elhozzam a közönségemnek. Most azonban összeszedtem a bátorságomat, és bemutatnám ezt a kis sorozatot. Őszinte leszek, az egyik legszomorúbb animeként tartják számon, és ebben van igazság, ugyanis aki a második évadot (az after story-t) sírás, vagy elérzékenyülés nélkül bírja, az vagy érzéketlen, vagy nagyon erős idegzetű. Azt viszont hozzá kell tennem, hogy az első évadot konkrétan végigröhögtem. Nagyon vicces szituációk voltak benne, és akkor még nem hittem el, hogy mennyit fogok szenvedni az elkövetkezendőkben. Épp ezért ajánlom mindenkinek. Igaz, hogy a történet romantikus, de fiatal-felnőtt férfiaknak készült. Lányoknak is ugyanolyan tökéletes, szóval fiúk, lányok, érzékenyek, érzéketlenek, mindenki nézze meg!

Adatok:

Sugárzás ideje: 2007. október 4 - március 27. és 2008. október 3 - március 26.

Epizódok száma: 23 + 24 rész

Rendező: Ishihara Tatsuya

Mangaka: Key

Opening1: Ria & Eufonius - Mag Mell (Megumeru)

Ending1: Chata - Dango Daikazoku 

Opening2: Lia - Toki wo Kizamu Uta

Ending2: Lia - Torch

Történet:

Az első évadban, vagyis a sima Clannadban Okazaki Tomoya gimnáziumi életébe nyerhetünk betekintést. Igaz, hogy a középpontban nem az iskola áll, mégis fontos a hely, hiszen minden ott kezdődik. Pontosabban az iskolába vezető úton, ahol egy különös lánnyal találkozik, aki magában beszélve felteszi a kérdést: "Te szereted ezt az iskolát?" Tomoya erre nem válaszol, így a lány folytatja, és elmondja, hogy ő nagyon szereti. A lányt Furukawa Nagisának hívják, és később kiderül, hogy bár egy évfolyamba jár Tomoyával, de egy évvel idősebb, ugyanis a gyenge szervezete miatt sokat hiányzott, és évet kellett ismételnie. Most legnagyobb vágya, hogy az iskolában elindítson egy színjátszó kört, amihez pedig tagok kellenek. Tomoya segít neki, így rengeteg emberrel megismerkednek, és el is indulhat a klub. A fiút sok lány veszi körül, hiszen az anime egy visual novel (lényege, hogy különböző karakterekkel kell kapcsolatot építened, és a lépéseid értelmében az egyik a párod lesz a játék végén) feldolgozása. A végén azonban természetesen egy személy mellett marad, de a többiek barátként továbbra is vele lesznek. Nem nagy spoiler ha elmondom, végül Nagisa lesz a barátnője, és a szerelmük nem pusztán az együtt járásnál marad, hanem az after story-ban már össze is házasodnak. De korántsem ilyen egyszerű és zökkenőmentes a kapcsolatuk, hiszen Nagisa továbbra is sokat gyengélkedik, és a helyzete sajnos nem javul.

Vélemény:

Már az elején is írtam, hogy mennyire össze kellett szednem a bátorságomat, hogy írjak róla, ugyanis igen lényeges animéről beszélünk. Nem kifejezetten szeretem a szomorú történeteket, de mivel itt akadtak vicces helyzetek is, így a Clannad nekem is nagy kedvencem lett. A történet maga csodálatos, a karakterek zseniálisan el lettek találva, és ki lettek dolgozva, a zene passzol mindenhez, és tökéletesen mutatja be a fiatalok életét. Nem igazán tudnék róla mit mondani. Az ismertetőt igazából annyival is lezavarhatnám, hogy mindenki nézze meg, mert ez az egy mondat többet mond minden szónál. Nem lehet róla hosszasan írni. Meg kell nézni, és meg kell ismerni.

SPOILERES VÉLEMÉNY:

Ez a sorozat kikészített. Hosszú részeken keresztül figyelhettük, ahogy Tomoya és Nagisa egyre közelebb kerül egymáshoz, aztán végül össze is házasodnak, és pedig borzasztóan örültem ennek, hiszen a legtöbb sorozat, amiben házasság van, véget is ér azzal. De itt tovább mennek. Viszont azt kívántam, bár ne tették volna. Mikor Nagisa meghalt, szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki zokogott. Ennyi ideig láttuk a boldogságukat, aminek egy pillanat alatt vége szakadt. De ez is hasznos volt, hiszen Tomoya így megtanulta, hogy szeretnie kell a lányát, bármi történt is a múltban. A sorozat végén pedig amikor visszamentek az időben, már örömömben sírtam. Csodás fordulatok voltak, és meglepő csattanók. Sokaknak nem tetszik, hogy Nagisa végül mégiscsak életben maradt, hiszen ezzel tönkreteszi Tomoya lépését, hogy ő mégis örül annak, hogy találkoztak, de szerintem itt nem azon volt a hangsúly, hogy mi fog történni, hanem hogy Tomoya hogy dönt. És miután elhatározta, hogy akkor is boldog lesz, szerintem ez egyfajta jutalom volt.

Szereplők:

Okazaki Tomoya

Férfi főszereplőnk egyedül él az apjával ugyanis az anyukája meghalt. Nincs jó kapcsolatban az apjával, és nem rajong a világért sem. Ettől függetlenül egy humoros karakter, lazán veszi az életet, sokat lóg mindenhonnan, és szereti szívatni a többieket, ami rengeteg vicces szituációt eredményez. Miután találkozik Nagisával kezd megváltozni, és felelősségteljesebb lesz. Tomoyába mindenki szerelmes, ő azonban nem hogy nem viszonozza ezeket az érzéseket, de még észre sem veszi őket. Kivéve persze Nagisa iránti érzéseit, amiket el is mond a lánynak. Mivel Nagisa sokat gyengélkedik, ezért megismerhetjük a gyengéd oldalát, amikor féltő szeretettel ápolja barátnőjét. Mivel az apjával lévő rossz kapcsolata miatt nem érzi magát otthon sehol, ezért nagy megkönnyebbülés volt neki, amikor bekerült a Furukawa család szerető közegébe.

Furukawa Nagisa

Női főszereplőnkről már kismilliószor leírtam, hogy gyenge szervezete van, és talán ez a történet egyik mozgatóeleme. Ettől függetlenül lelkes, szenvedélyes és mindent megtesz azért, hogy elérje azt, amit szeretne. A színjátszókörrel is sikerrel jár, és így sok új barátra tesz szert. Kedves, félénk, visszahúzódó de udvarias, és imádja a dangókat. Kicsit butuska, de aranyosan. Nagyon becsületes, és próbálja Tomoyát is jó irányba terelni. Elmondása szerint a gyenge szervezete ellenére nem akar gyenge jellem is lenni. Hatalmas szíve van, mindenkinek próbál segíteni. Jóindulatú, de néha kicsit naiv is. Nekem egy nagyon kedves szereplő volt, és rövid idő alatt a szívemhez nőtt. Szerintem ezzel sokan így vannak/lesznek.

Furukawa Akio és Sanae

Nagisa szülei, akik féltve őrzik egyetlen lányukat. Rengeteget bolondoznak, hogy mosolyt csaljanak lányuk arcára, de közben melegszívűek, kedvesek, elfogadóak és megértőek. Sanae-san talán a jószívűbb kettejük közül, ő barátságosan viselkedik mindenkivel. Ő régebben tanárként dolgozott, de most már inkább csak magánórákat ad, hogy legyen ideje a háztartást vezetni. Akio-san egy igazi nőcsábász lehetne a külsejét tekintve, de teljes szívéből szereti a feleségét, és ez is néha komikus helyzeteket okoz a sorozatban. Összegezve a két szülő szerintem fantasztikus, nagyon szeretik a lányukat, és rendkívül jól nevelik.

A végére még leírnám, hogy nehéz volt írni a sorozatról, ugyanis tele van titkokkal és csattanókkal, amiket ha előre elmondtam volna, nagyon sokat vesztett volna a történet a varázsából. Így mindenkit arra buzdítok, hogy nézze meg, és ismerje meg közelebbről a sorozatot. Csak ajánlani tudom bármilyen érdeklődési körű nézőnek, és bármelyik korosztálynak úgy 14 felett. Köszönöm, hogy elolvastad az ismertetőt, látogass meg máskor is!

forrás: Wikipédia