2017. augusztus 3., csütörtök

Free! - avagy a szabadúszók

Free!

Szóljatok rám, hogy ne humorizáljak... Szóval, mivel nemrég ért véget a Magyarországon rendezett FINA Vizes Világbajnokság, elérkezettnek láttam az időt, hogy a hosszú évek óta listámon díszelgő animét végre elhozzam. Valószínűleg aki elég régóta mozog ebben a világban, elég sokat hallott már róla, talán olyanokat is, amik nem teljesen helytállóak, de akkor most kihasználva a negyven fokos meleget, ugorjunk fejest a Free! animébe. Fogalmam sincs, hogy hogy találtam rá, valószínűleg éppen a nagy "minden animét meg akarok nézni, amit csak találok" lázban égtem, és miután elolvastam az ismertetőjét, felkeltette az érdeklődésemet. Hát, nem számítottam semmire, de annál inkább megszerettem, és annyi vicces képet sikerült screenshotolnom, hogy ennek a sorozatnak köszönhetően egy egész mappát hoztam létre a gépemen, ahova azóta is gyűjtöm az abszurd és poénos képeket és pillanatokat. Tudom, hogy ez mindenkit érdekelt. Tehát, akkor nem is szaporítanám tovább a szót, kezdjük is el a Free! alaposabb megismerését. A két évadot összevontam, ha nem baj, bár ha baj, akkor is összevontam, szóval mindenki élvezze az ismertetőt!

Adatok:

Sugárzás ideje: 2013. július 4 - szeptember 25. (1. évad) 2014. július 3 - szeptember 25. (2. évad)
Epizódok száma: 12 + 13 rész
Stúdió: Kyoto Animation, Animation DO
Opening1: OLDCODEX - Rage On
Ending1: STYLE FIVE - Splash Free
Opening2: OLDCODEX - Dried Up Youthful Fame
Ending2: STYLE FIVE - FUTURE FISH

Történet:

A történetünk (többnyire) öt fiatal gimnazistáról szól, akiknek mind a személyisége, mind a stílusa, mind a háttere különböző, azonban van egy közös vonásuk: szenvedélyük az úszás. Rin, Makoto, Nagisa és Haru már régóta ismerik egymást, hiszen gyerekkoruk óta együtt úsznak. Egy váltócsapatot alkottak régen, azonban semmi sem tart örökké, így miután közösen megnyerték életük egyik legfontosabb versenyét, útjaik elválnak. Rin Ausztráliába megy, így a csapat már nem teljes többé. Gimnáziumban Makoto és Haru osztálytársak, a tőlük egy évvel fiatalabb Nagisa pedig szintén bekerül a képbe, mikor ugyanoda felvételizik, mint gyermekkori barátai. Azonban semmi sem megy olyan simán elsőre, hiszen Nagisa vágya, hogy újra együtt ússzanak nem tűnik túl lehetségesnek. Úszóklub nincs, a medence nem épp használható, és semmi sem kedvez nekik. De a három fiatal végül mégsem adja fel a próbálkozást, és be is szervezik a negyedik tagot, hogy az újdonsült menedzserükkel, aki történetesen Rin húga(!) és felügyelő tanárukkal megalkothassák az iskolájuk hivatalos úszóklubját. Később ismét találkoznak Rinnel, és az első évad végén már együtt úsznak a körzeti versenyen.
A második évad már kicsit összetettebb. Az Iwatobi Swim Club (1. évad) még főleg arról szólt, hogy a csapat hogy rázódik össze, Rin hogy tér vissza a képbe, hogy dolgozzák fel azt, hogy korábbi csapattársuk most a riválisukká vált stb. Azonban az Eternal Summer (2. évad) már komolyabb problémákat is felvet, hiszen az új tanév nem csak új szereplőket hoz, hanem olyan gondokat is, mint például a továbbtanulás, a jövőkép, és hát természetesen ismét egy verseny. A csapatnak továbbra is ki kell tartania, együtt kell működniük, hiszen ők négyen tudják kihozni magukból azt a maximumot, amit egyénileg talán nem sikerülne. Sok megható pillanatot élhetünk meg, de természetesen az első évadban megszokott poénok sem maradnak el, és a különleges atmoszféra sem vesztette el a hatását. Nem akarok semmiféle csavart lelőni, ezért most érjük be ezzel a balladai homállyal, amely szerintem még így is rendkívül sokat árul el a sorozatról, és remélem, kedvet is csinál a megtekintéséhez.

Vélemény:

Mint lelkes emberjogi képviselő, én nem úgy néztem végig ezt a sorozatot, hogy "Úr Isten, de jó pasik, mutassátok azokat a kockákat, igen, ez az, gyönyörű", ergo nem csak a szexi felsőtestek miatt tartottam izgalmasnak az animét, hanem a története ragadott magával. Az előbb említettem az atmoszférát, amit nem győzök hangsúlyozni. Nyolc évesen volt egy balesetem, ami után terápiaként úszni jártam, ezért nekem is van egyfajta kötődésem a vízhez, és mind a mai napig rendkívül feldob, ha vízben lehetek, tehát eléggé átéreztem a srácok szenvedélyét, még ha nem is teljesen azonosultam vele. Természetesen elég nagy hangsúlyt fektettek a vizuális hatásra is, de ne feledjük el, hogy itt van sztori is, ami nekem nagyon bejött. Szeretem az olyan történeteket, amik arra tanítanak, hogy hogyan éljünk csapatban, hogy legyünk társak, és egyébként is, hogy fogjuk vissza magunkat, amikor nem a miénk az egyedüli érdem. A valóságban sajnos nagyon sokat tapasztalom, nem csak sport terén, hogy mennyire el tudjuk nyomni a másikat, amikor nem passzolunk, csak hogy mi dobjuk be a labdát, amikor félrelökjük a saját csapattársunkat, hogy miénk legyen a dicsőség. Ez az anime azt mutatja meg, hogy mennyivel értékesebb egy csapat tagjának lenni. Nagyon tetszett ez a szál, az viszont kevésbé tetszik, amit a rajongók csinálnak. Ez nem egy shounen ai! Igen, vannak félreérthető pózok, pillanatok, de semmi konkrétum nincs, ami arra utalna, hogy a karakterek közt romantikus szálak vannak. Én azt sem éppen kultiválom, amikor együttesek tagjairól fantáziálgatnak, és "összeesküvés-elméleteket" szőnek róluk, hogy ki kivel kavar. Senki senkivel, oké? Nekem pont az tetszik ebben az animében, hogy bemutatja a fiúk közti barátság szépségét és azt, hogy igenis a fiúk is lehetnek érzelmesek, ők is szerethetik a másikat, sírhatnak és ölelgethetik egymást, mert ezzel fejezik ki a boldogságukat. Nem kell folyton mindenhol szerelmet lesni, ahol nincs, a Free egy sportanime, inkább azzal foglalkozzunk, ne azzal, hogy ki kivel jön össze, mikor erre semmi utalás nincs. Köszöntem a figyelmet, elnézést a kiakadásért.

Szereplők:

Nanase Haruka - Shimazaki Nobunaga
A sorozat abszolút főszereplője, legalábbis ő az, akin a legtöbb hangsúly fekszik. A váltóban övé a gyorsúszás. Csendes, visszafogott, nagyon keveset beszél, és az érzelmi világa sem éppen nyitott könyv. Egy valami van, amit szenvedélyesen szeret, ez pedig az úszás. Bár nem annyira mutatja ki, de nagyon szereti a barátait, és rendkívül sokat jelent neki a csapatuk. Rinre is mint barátra tekint, de ő emellett a legnagyobb riválisa is. A versenyszintű úszást egy időre feladta, majd gimi alatt is inkább a csapatával folytatja. Nekem nem tűnt túlságosan magabiztosnak, legalábbis könnyen megingott a hite, mikor Rin ellen vesztett. De ha egyszer valaki ennyire szeret valamit, akkor nem adja fel egykönnyen. Nem Haru volt a kedvenc szereplőm, én nem nagyon tudok mit kezdeni az ilyen karakterekkel, az én személyiségem tökéletes ellentéte, de nem volt egyáltalán idegesítő számomra, vagy ilyesmi, pedig az ilyen csendes érzelemmentes szereplőktől sokszor mászom a falra. De Harut azért szeretjük.

Tachibana Makoto - Suzuki Tatsuhisa
Haru legjobb barátja, aki mindig is mellette állt. Azonban Haruval ellentétben ő sokkal nyitottabb, az úszócsapat kapitányaként pedig nem meglepően felelősségteljes és gondoskodó. Ő már nem annyira biztos a képességeiben. többször inog meg, és azért barátjához képest nem is annyira megszállottja a víznek. Mégis egy remek kapitány és senpai is. Józan, megfontolt és lehet rá számítani. Hátúszásban jeleskedik, és persze vigyáz a szeleburdi tagokra. Nekem ő volt az egyik legszimpatikusabb, hiszen mindig vidám volt, de természetesen a komoly pillanatokat is jól kezelte, és mindig körültekintő volt.

Hazuki Nagisa - Yonaga Tsubasa
A csapat mellúszója, és egyben a korábbi formáció legfiatalabb tagja. Ő tipikusan az a kis cuki pattogós karakter, ezért nekem nem volt a kedvencem. Természetesen aranyos, meg nagyon szép, ahogy ragaszkodik a többiekhez, és végső soron ő volt az, aki annyira erőltette az úszóklub létrehozását, ezzel pedig ő indította el a négy fiú közös történetét. Nem mondom, hogy utáltam, vagy annyira irritált volna, de inkább a Makoto, vagy akár Haru-féle karaktereket szeretem, nekem az ilyen nyávogós szereplők annyira nem szokták elnyerni a tetszésemet. Bár ő még az oké kategória volt, és nem is akarom annyira lehúzni, mert ezen stílusjegye ellenére azért ő is szimpatikus volt, meg kellett egy ilyen szereplő is, aki kicsit lelkesebb és feldobja a többieket. Tehát senki ne higgye azt, hogy utálom :D

Matsuoka Rin - Miyano Mamoru
Az öt főszereplő közül Rin az egyetlen, aki nem velük jár egy iskolába. Ahogy azt a történetben is leírtam, ő volt a gimi előtti időkben alakult váltó negyedik tagja, azonban a költözés miatt elszakadt a fiúktól. Miután visszatér, kiderül, hogy sokat változott, és ami talán a legfontosabb, rengeteget fejlődött. Apja révén neki vérében van az úszás, és nem is csinálja rosszul. Egy rivális csapat tagjaként természetesen nem megengedett a teljes körű partnerség, de Rin nem fordult el régi barátaitól, így a maga fura módján a kapcsolatuk tovább él. Kisfiúként vidám, nevetős volt, de a sok megpróbáltatás hatására muszáj volt felnőnie. Azonban még mindig tele van szeretettel, és nagyon jó érzelemkimutatásban. ami egy hatalmas pirospont! Nekem nagyon tetszett az ő karaktere, a kissé hűvös, de mégis felelősségteljes, érett fiú, aki komolyan veszi amit csinál, de nem próbál elnyomni mindenkit, és mások hátán feljebb emelkedni.

Ryugazaki Rei - Hirakawa Daisuke
Ő egészen véletlenül kerül a képbe, ugyanis Rei az atlétikaklub tagjaként tűnik fel először. Nagisa volt az, aki először kiszúrta, hogy mekkora tehetsége lehetne az úszáshoz, és bár először a legfontosabb közös vonásként a mind a négy úszót sújtó hatalmas csapást találta, tekintve, hogy az összes fiúnak lányos neve van, így nyilvánvaló, hogy a sors akarta úgy, hogy Rei csatlakozzon. De igaz, hogy ő először nem igazán akart. Rei számára a sport a szépségről szól, márpedig számára az úszásban nincs semmi szép. Most nem lövök le nagy poént, ez később megváltozott, így ő is oszlopos tagjává vált a váltónak. Bár eleinte még úszni sem tudott igazán, később ő kapta meg a pillangó stílust. Nekem talán ő volt a kedvenc szereplőm, hiszen nem egyszer okozott vicces szituációt, és ahogy először meg kellett tanítani úszni, az ihlette azt a bizonyos mappát is. Ő is nagyon szeretetteljes, és szívén viseli a csapat sorsát, miután összeszokik a srácokkal, már többé nem akar elszokni tőlük.

Nos, ez lett volna a Free! Ne feledjétek, igyatok sok vizet ebben a melegben, és ha tehetitek, csobbanjatok egyet ti is. De ha inkább a hűvös lakásban maradnátok, időtöltésnek tudom javasolni ezt a sorozatot, ami valójában egy klasszikusnak is tekinthető. Szerintem senki nem fogja megbánni, aki megnézi. Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést, gyere máskor is!

2017. július 17., hétfő

W-inds - avagy mit hozott a keleti szél

W-inds

A szellemes cím után a humorom helyett inkább az új együttesben sütkérezzünk, amit ma hoztam. Magyar körökben elég csekély népszerűséget tudhat magáénak a csapat, én szerintem még nem is találkoztam velük magyar viszonyok közt, de ami késik, nem múlik, így most megadom nekik a megérdemelt ismertetőt. Évekkel ezelőtt ismertem meg őket a Fantasy című számukkal, ami, hogy őszinte legyek, nem láncolt magához. De úgy voltam vele, hogy adjunk nekik még egy esélyt, így miután mást is meghallgattam tőlük, egyre közelebb kerültek hozzám. Rögvest fel is iratkoztam a csatornájukra, és azóta figyelem őket. És milyen jól teszem! Ugyanis a w-inds egy rendkívül színes, változatos, tapasztalt, és nem utolsó sorban tehetséges kis csapat. Hosszú út áll már mögöttük, és remélhetőleg még előttük is. Nagyon szurkolok nekik, hogy minél többen ismerjék meg őket, mert a bejegyzésből is ki fog derülne, nem egy érdektelen bandáról van szó. Kezdjük is!

Adatok:

Lemezkiadó: Pony Canyon
Ügynökség: Vision Factory
Aktív évek: 2000-től

Ugyan azt említettem az előbb, hogy Magyarországon nem igazán ismerik őket, de Japánban és környékén annál is inkább. Ez pedig nem véletlen, hiszen a w-inds már 2000 óta aktív. A kezdő széllöketet (oké, ez elsőre sem volt vicces) pedig két gyermek jelentette. A banda létrejötte valójában egyikőjüknek köszönhető, ugyanis a kis Chiba Ryohei volt az, aki mindent elkezdett. Egy sapporói tánciskolában ismerkedett meg Ogata Ryuichivel, akivel hamar barátok is lettek. Mivel Chiba már korábban is szerepelt a tévében, és igen el is nyerte a nézők rajongását, nem is volt olyan nehéz dolga. A tánciskola révén kerültek összeköttetésbe a Vision Factory-vel, ami éppen akkor fogadta be legújabb kis csemetéjét, Tachibana Keita énekest. Ez a három 14 éves srác alkotta meg a w-inds nevű formációt, és mindhárman Tokióba költöztek, hogy elinduljanak álmaik útján. Eleinte a Yoyogi Parkban és Shibuyában léptek fel, hogy népszerűsítsék a csapatukat, azóta azonban már rengeteg mindent átéltek. A lelkes kisfiúk felnőttek, de a lelkesedésükből semmit nem veszítettek. Egy-két évente dobják ki a legújabb albumaikat és a kislemezekkel sem fukarkodnak. Számtalan hazai és külföldi díjat zsebeltek be, elismert előadók például Tajvanon és Hong Kongban, ahova rendszeresen el is látogatnak, mint kivételezett sztárvendégek. Dolgoztak együtt több nemzetközileg ismert névvel is, ilyen például Ne-Yo vagy G-Dragon a Big Bang nevű koreai bandából, és 2009-ben zenéjükkel tették tiszteletüket az akkor elhunyt Michael Jacksonnak. Bár mind a három tag énekesként van számon tartva, de Keita az, aki elsősorban az énekért felel, a másik két tag tökéletesen beéri a háttérvokál és táncos szereppel. A bandában nagy az összetartás és szoros barátság, ezért is lehetnek ilyen sikeresek együtt. Bár a kezdeti imidzsüket nem tudták tökéletesen megtartani, hiszen azóta már felnőttek, azonban tiszteletre méltóan viszik tovább a stílusukat, miközben újabbakkal is kecsegtetik a közönséget. Rendkívül ambiciózus csapatot ismerhettem meg bennük, így örülök, hogy népszerűsíthetem őket.

Tagok:

Chiba Ryohei
Kanji: 千葉涼平 
Születési dátum: 1984. november 18.
Születési hely: Sapporo, Hokkaido
Magasság: 161 cm

Legidősebb tagunk, Ryohei mind a bandában betöltött szerepben, mint adottságokban legjobban Ryuichire hasonlít. Barátjához hasonlóan ő is főleg a rap és tánc részeket preferálja, azonban az ő hangja is tiszta és kellemes. Ryuichivel a 2000-es ASAYAN Idol Contest rendezvényen tűntek ki, de édesanyja lévén ő már korábban is szerepelt a médiában. Róla tudjuk, hogy a tánc mellett gimnáziumba is Sapporóban járt, elmondása szerint szeret tanulni, és ezért a város legjobb iskolájába iratkozott be. Jókedvű, barátságos és vicces személy, de sokszor szeret inkább egyedül lenni, néha nem túl magabiztos. A tánc mellett szeret snowboardozni és basszusgitározik. Rap szólódala van, a saját maga által írt Stand Your Ground, amit a Prime of Life 2004-es koncertjén adott elő, de stúdióban nincs felvéve.

Tachibana Keita
Kanji: 橘 慶太 
Házastárs: Matsuura Aya (2013)
Születési dátum: 1985. december 16.
Születési hely: Fukuoka
Magasság: 183 cm

Következő tagunk, az aranytorkú Tachibana Keita. Mivel mindkét szülője zenei érdekeltségű (dj-kként dolgoztak) Keita a modern zenével együtt nőtt fel. Nem csoda, hogy bekerült a Kyushu-Okinawa Starlight Audition meghallgatás fináléjába. Így került össze csapattársaival is. Már nagyon fiatal korában is kiemelkedően szép hangja volt, és mind a mai napig rendkívül tiszta. A hangterjedelme hatalmas, több oktávot szel át, így még szólókarrierrel is büszkélkedhet. Éneklésen kívül zongorázik, basszus és akusztikus gitáron is játszik, és persze táncban sem utolsó. A magánéletéről keveset tudunk, a család valami hihetetlen jó génekkel rendelkezhet, hiszen az összes testvére valamilyen híresség, bátyja és egyik húga modell, a másik húga pedig énekes ugyanannál az ügynökségnél, mint bátyja. Keita színészként nem túl aktív, szinkron- és pár kisebb szerepe volt csak, de inkább az együttessel foglalkozik. 2013-ban jelentette be, hogy feleségül vette énekes-színészt barátnőjét, Matsuura Ayát, akivel már 12 hosszú éve egy párt alkottak. A következő évben meg is született az első gyermekük, de a kislányról a születésnapján kívül más adatot nem tudunk. Hiába, a magánélet az magánélet.

Ogata Ryuichi
Kanji: 緒方 龍一
Születési dátum: 1985. december 17.
Születési hely: Sapporo, Hokkaido
Magasság: 176 cm

Az egy nappal fiatalabb társa, Ogata Ryuichi Sapporóban kóstolt bele a művészetbe, ahol ugyanis nővére unszolására beiratkozott egy tánciskolába. Korábban említettem már, hogy ott ismerkedett meg Ryoheijel is. Bár Ryuichinek is igen különleges és szép hangja van, ő inkább a háttérénekesi posztban feszít, de többször is bemutatta már a raptudását a dalokban, és természetesen táncosként sem utolsó. Ha pedig már rapnél tartunk, nem árt megemlíteni az ő szólódalát is, az Energy-t, amit ő maga írt, és Ryoheihez hasonlóan a Prime of Life koncerten hallhatta a közönség, ugyanis nem lett felvéve. Éneken, rapen és táncon kívül ő is gitározik, és egy Radio Foundation nevű amatőr rockbandában kamatoztatja utóbbi tehetségét. Szabadidejében szívesen olvas mangát, horgászik és főz.

Single:

  • Forever Memories (2001)
  • Feel the Fate (2001)
  • Paradox (2001)
  • Try Your Emotion (2002)
  • Another Days (2002)
  • Because of You (2002)
  • New Paradise (2002)
  • Super Lover (2003)
  • Love is Message (2003)
  • Long Road (2003)
  • Pieces (2004)
  • Kirei da (2004)
  • Shiki (2004)
  • Yume no Basho e (2005)
  • Kawariyuku Sora (2005)
  • Izayoi no Tsuki (2005)
  • Yakusoku no Kakera (2005)
  • It's in the Stars (2006)
  • Trial (2006)
  • Boogie Woogie 66 (2006)
  • Hanamuke (2007)
  • Singel Mega-Mix (2007)
  • Love is the Greatest Thing (2007)
  • Beautiful Life (2007)
  • Ame Ato (2008)
  • Everyday / Can't Get Back (2008)
  • Rain is Fallin' / Hybrid Dream (2009)
  • New World /  Truth (2009)
  • Addicted to Love (2010)
  • Be as One / Let's Get It On (2011)
  • You & I (2011)
  • Fly High (2012)
  • A Little bit (2013)
  • Yume De Aeru ni ~ Sometimes I Cry~ (2014)
  • FANTASY (2015)
  • In Love With the Music (2015)
  • Boom Word Up (2016)
  • Backstage (2016)
  • We Don't Need to Talk Anymore (2017)
  • Time Has Gone (2017)
  • Dirty Talk (2018)
  • Temporary (2018)

Album:

  • 1st Message (2001)
  • The System of Alive (2002)
  • Buddies (2003)
  • Prime of Life (2003)
  • W-inds Bestracks (2004)
  • Ageha (2005)
  • Thanks (2006)
  • Journey (2007)
  • W-inds Single Collection Best Eleven (2008)
  • Seventh Alive (2008)
  • Another World (2010)
  • MOVE LIKE THIS (2012)
  • Timeless (2014)
  • Blue Blood (2015)
  • INVISIBLE (2017)
  • 100 (2018)

Végére is értünk az ismertetőnek. Miután mostanában a film és dorama oldalakkal foglalkoztam többet, jól jött egy kis zene is a blogba. Annak ellenére, hogy a neves ügynökségek igyekszenek monopolizálni a médiát (szeretlek, Johhny's) és kevesebb adat van az ilyen bandák tagjairól, remélem, tetszett az ismertető, és sikerült kicsit közelebb hoznom az olvasóimhoz (már ha beszélhetek többesszámban róluk) a w-indst és kicsit elrugaszkodtunk a megszokott zenei stílustól. Egyébként nagyon lelkes egy banda, az összes videójuk megtalálható youtube-on, évekre visszamenőleg.
Köszönöm, hogy elolvastad, látogass el máskor is :)

2017. július 11., kedd

Kurosaki-kun no Iinari ni Natte Naranai (film)

Kurosaki-kun no Iinari ni Natte Naranai

Megérkezett a várva-várt (én legalábbis nagyon vártam) ismertető, amely végre fényt derít a világ legjobb történetének végére. Sajnos elég későn értesültem arról, hogy ennek a csodának már kijött a filmje (gondolatban állandóan balhézok a fordítókkal, félbehagynak sorozatokat, filmeket évek múlva csinálnak meg, borzasztó) de akkor úgy megnéztem, mint annak a rendje. Természetesen nem csalódtam, a sorozat két része után a film maga volt a tömör gyönyör, tökéletesen követte a már elkezdett hangulatot és stílust, és voltak ráadások is. Amikor elkezdtem az első részt, azt hittem, hogy sírni fogok a nevetéstől a végére, de esküszöm, ez a film olyan romantikus lett a végére, hogy én magam is meglepődtem. És miután ilyen remekül lelőttem a vélemény szekciót, belekezdenék a rendes ismertetőbe, hátha nem mondtam el mindent a bevezetésben.


Adatok:

Premier: 2016. február 27.
Időtartam: 74 perc
Rendező: Tsukikawa Sho
Zene: Sexy zone - Make my day

Történet:

A biztonság kedvéért összefoglalom a sorozatot, hátha valaki elfelejtette volna (meg más ötletem nincs, amivel kitölthetem a helyet) Akabane Yu új iskolába kerül, és mivel a szülei külföldön dolgoznak, Yu kollégiumba költözik. Mivel korábbi éveiben mindig csúfolták amiért csúnyácska és csendes volt, elhatározta, hogy új életet kezd, és egy magabiztos, szép lány lesz belőle. Ez a terve eleinte jól működik, egészen addig, míg be nem lép a kollégiumba, és össze nem szólalkozik az ottani diákfőnök-helyettessel. Kurosaki Harutót értékes tincse elvesztése érzékenyen érint, ezért három hónap rabszolgaságra ítéli a lányt. Yu engedelmeskedik is neki, de szerencsére az ég egy angyalt küld a védelmére, a kollégium diákfőnökének, Shirakawa Takuminak a személyében. Ez a három jómadár pedig sok bolondságot csinál, erről szól a sorozat.
És akit arra visz a lélek, hogy megnézze a filmet, az nyilván látta már a sorozatot, így nem árulok el titkot, a végén Takumiról kiderül, hogy komolyan elkezdett érdeklődni Yu-chan iránt. A film pedig nagyjából innen kezdődik. Akabane a két alfahím közé keveredve tengeti sanyarú életét (jaj, szegény!) miközben egyre több közeli barátot szerez, és halad az új életének útján. Azonban Kurosaki-kun parancsainak még nem járt le a szavatossága, így miközben a Fekete Démon állandó terrorizálásától szenved vígan éli világát a Fehér Angyallal folytatott kamukapcsolatában. De milyen lehet az élet ilyen körülmények között? Milyen is igazából Takumi és Haruto gyerekkoruk óta tartó viszonya? Melyikőjüknek is van több rajongója? És ami a legfontosabb: ki nyeri el végül Akabane Yu szívét? Ezekre a kérdésekre derül fény a film folyamán.

Vélemény:

Komolyan mondom, az egyik legszórakoztatóbb film, amit valaha láttam és nem azért, mert akkora hülyeség, hogy az már fáj, hanem mert tényleg izgalmas. A sorozatban is voltak érdekes csavarintások, de a filmben egyre több volt az a rész, amikor izgultam, elképedtem vagy elismerően bólintottam. Nagyon tetszett a fiúk háttér története, és a jellemfejlődések különösképpen. Yu is kilépett a nagyon béna nagyon idegesítő szerepből és egészen megkedveltem a filmre. Nagyon jó alkotás, és voltak olyan romantikus pillanatok, amikor a plüsselefántomat szorongatva próbáltam megállítani a szívverésemet. Nagyon jó kis atmoszféra alakult ki a főszereplők közt, és úgy lett egy csavaros, izgalmas sztori, hogy nem veszített a humorából és kezdeti hangulatából. Nagyon ajánlom bárkinek, kikapcsol és nevettet, tökéletes könnyed film!

Szereplők:

Akabane Yu - Komatsu Nana
A sorozatban már megszokhattuk, hogy a női főszereplőnk nem a határozottságáról híres. A rabszolgasága a filmben is folytatódik, de én azt vettem észre, hogy itt már annyira nem hagyja magát. Folytatja a tettetett kapcsolatot Takumival, de már abban sem annyira biztos. Egyre közelebb kerül barátnőjéhez, és egy igazán szép kapcsolat alakul ki köztük is. Már nem az a visszahúzódó, csendes kis esetlenke, hanem tényleg megnyílt, ezt pedig a két főhősnek köszönheti. Nem utáltam a sorozatban sem, de itt meg már egyenesen kedveltem. Még mindig nem volt a számomra ideális női karakter, de ahhoz képest, hogy ez egy paródia, teljesen jól szerepelt. Viszont amit kicsit sajnáltam, hogy Nana kicsit túl komolyan vette a munkáját, és itt már sokkal hitelesebben alakított, pedig nekem a sorozatban pont az tetszett, hogy olyan pocsékul színészkedett (természetesen szándékosan) De ez semmit nem változtatott a film nem létező minőségén, a befejezésnél pedig tapsikoltam örömömben. 

Kurosaki Haruto - Nakajima Kento
Előző ismertetőmben már kifejtettem, hogy miért nem tudtam utálni Haruto karakterét. Egy másik sorozat kapcsán már beszéltem erről a fajta férfi főszereplőről, ott szerencsére a férfi megváltozott, miután beleszeretett a lányba, itt viszont azon van a hangsúly, hogy viccet csináljon a zsarnokoskodó főhősből. Ennek fényében pedig a filmben is folytatódott az erőszakoskodás, amit egyébként én nem tudtam komolyan venni, a végére pedig még át is alakult. Mindig is jobban kedveltem Kurosakit annak ellenére, hogy mennyire kellemetlenkedő volt, de mégis a szíve legmélyén gondoskodó, és nem csak Yuval kapcsolatban (kacsint kacsint) és ahogy lenni szokott, az ilyen történetek végén mindig kiderül, hogy a két férfi melyik is a jobb fej. Kento remélem nagyon sok díjat fog kapni, mert olyan tehetségesen alakította ezt a karaktert, mint kevesen tudnák még a tapasztaltabb felnőttek közül is. Szóval, nekem nagyon tetszett az ő karaktere, a végére meg... zseniálissá fejlődött.

Shirakawa Takumi - Chiba Yudai
A mi drága kis hercegünkről is essen azért szó így a végén. Sokkal jobban kedveltem Haruto karakterét, sosem voltam oda a bájos lovagokért, de azért a filmben kiderül egy s más Shirakawa-kunról is, így az ő jelleme is sokkal érthetőbb lett számomra, és egészen meg is sajnáltam. Nem volt nehéz rájönnöm, hogy a jószívű, aranyos és gyengéd Takumi belül annyira nem is visszafogott, és ő is valamiféle álca mögé bújik, ahogy a barátja is teszi. De semmiféle unszimpátia nem volt bennem vele kapcsolatban, Yudai meg, hát remekül játszott. Nem mondok el semmit a végével kapcsolatban, de annyit megsúgok, sejthető volt, hogy mi lesz. Éppen ezért támogassuk mindhárom főszereplőt a szeretetünkkel és a film többszöri megtekintésével.

Hát, ennyi lett volna a Kurosaki-kunról, nem reménykedhetünk folytatásban egy lezárt történet után, ezért be kell érnünk azzal, amit kaptunk. Remélem, tetszett az ismertető, és ha esetleg már láttad, a film is, ha pedig nem, mindenképp nézd meg, kihagyhatatlan élmény! Köszönöm, hogy elolvastad, gyere máskor is, sok érdekességet tartogatok még a tarsolyomban!

Kapcsolódó:

2017. június 26., hétfő

Ie Uru Onna - A nő, aki házakat ad el

Ie Uru Onna

...avagy a japánok MINDENRŐL tudnak sorozatot csinálni. Most, hogy beköszöntött a nyár, gondoltam egy kicsit váratok még a csodálatos Kurosaki-film ismertetővel és addig is egy könnyed és rövid sorozatot hozok el. Azért mondom, hogy könnyed, mert nem annyira komplikált a cselekménye, rövidnek meg azért, mert a nyári sorozatok, amik a listámon vannak kissé összetettebbek, minthogy így hirtelen írjak róluk. Ezt a doramát amúgy is nem rég láttam, szóval még friss az élmény. Először nem tudtam, mit várjak tőle. Ennyit még én is tudok japánul, szóval már rögtön a cím kiszúrta a szemem. Elég egyértelmű volt, hogy ingatlanügynökökről lesz szó, de a főszereplő színésznőt felismerve annyira nem alkottam képet a sorozatról. Hát, jobban is tettem, hiszen amit láttam, az aztán minden volt, csak nem megszokott. Nem fogok rögtön a bevezetőben minden poént lelőni, de annyit elmondok, ez a sorozat nem egyszer idegesített fel, és kergetett az őrületbe, szóval hölgyeim és uraim, örömmel konferálom fel mai műsorunkat:

Adatok:

Sugárzás ideje: 2016. július 13 - szeptember 14.
Epizódok száma: 10 rész
Rendező: Inomata Ryuichi, Sakuma Noriyoshi
Csatorna: NTV (Nippon TV)
Zene: Tokuda Masahiro

Történet:

Egy teljesen hétköznapi ingatlaniroda mindennapjaiba nyerhetünk betekintést. A dolgozók teljesen átlagos, köznapi emberek, mindenki kisebb-nagyobb sikerrel végzi a dolgát: házakat, lakásokat értékesít. Azonban ezt az ártatlan békét, és valljuk be, kényelmet, megzavarja valaki. Új ügynök érkezik az irodába, aki egyben a "másodfőnök" is lesz. A nő Sangenya Machi. A megnyerő külseje és hírneve ellenére azonban még valami feltűnik munkatársainak: érzéketlenül halad a célja felé. Sanchi, ahogy becézik egyvalamit tart szem előtt: házakat kell eladnia. És márpedig egy biztos, ő soha még nem vallott kudarcot. Nincs olyan ház, amit ne tudna eladni, ez pedig egész jól hangzik, hiszen jó hír az irodának, amelynek így megnőnek majd az eladásai, de hát ennek vannak azért előfeltételei. Sanchi nem ismer könyörületet a lusta kollégáival szemben, az ügyfeleknek pedig nem csak otthontalálásban segít. Számára a megrendelők az elsők, ami azt jelenti, hogy amellett, hogy eladja nekik az igényeiknek legmegfelelőbb házat vagy lakást, bizony a magánéletükbe is bepillant, és milyen jól teszi, hiszen megoldja a problémáikat és konfliktusaikat. De azért ennek a látszólag kőszívű nőnek is vannak érzései, és vágyai, ami pedig a legrejtélyesebb: múltja.

Vélemény:

Nem azt mondom, hogy a megszállottja lettem, de nagyon érdekes sorozat volt. Sok fontos dologra rávilágított, amit sokan hajlamosak vagyunk elfelejteni, ilyen például a munkánk komolyan vétele. A legtöbb esetben tetszett, hogy Sanchi figyelt az ügyfeleire, és nem csak félvállról vette őket. Legtöbbször pedig a legnagyobb nehézségeiket is megoldotta, amit ők maguk nem mertek kimondani. Persze akadt olyan pillanat, amikor inkább csöndben kellett volna maradnia. De nagyon tetszett, hogy felrázta az irodát, és végül is a versengésen kívül elérte a produktivitást is. A többi karakter nagyon jól el lett találva, és érdekesek voltak az egyes anekdoták is, amelyek részenként váltakoztak. Teljesen meg voltam elégedve a sorozattal, szerintem érdemes megnézni, nagyon tanulságos és ezen kívül szórakoztató is, ahogy azt már Japántól megszokhattuk.

Szereplők:

Sangenya Machi - Kitagawa Keiko
Nos, én életemben egy embernél láttam még ilyen érzelemmentes arcot, az pedig Yamapi volt egy másik sorozatban (arról majd később lesz bejegyzés) Izé... talán nem véletlen, hogy régen egy pár voltak... Minden esetre színészileg zseniális alakítás volt. Keikot többször láttam már, de talán itt érte el a csúcspontját. Sanchi egy csinos, harmincas, egyedülálló nő, aki a munkájának él, barátai nincsenek, kapcsolata talán soha nem is volt, de mindenben maximalista és sikeres. Azonban a felszín alatt rengeteg sebet hordoz, a múltja, amely fájdalommal és nélkülözéssel telt, a jelene, amelyben magányos és szerelemre vágyik, és még sok egyéb, ami szerintem egy nagyon különleges karakterré tette. Nem mondom, hogy a tökéletes női alak, de nagyon tetszett, hogy így törődött a megrendelőivel, feltétel nélkül, és nem azt adta nekik, amit kértek, hanem amire szükségük volt. Elhidegült családokat hozott újra össze, párok életét könnyítette meg, egyszóval odafigyelt azokra, akikkel dolgozott. Az viszont nem tetszett, amikor másoktól vette el az ügyfeleket. Ettől az egy szépséghibától függetlenül nagyon érdekes karakter volt, és végső soron szimpatikus is volt a maga módján.

Yashiro Dai - Nakamura Toru
Az ügynökség főnöke, elvált, negyven körüli férfi, aki elég lazára engedte a gyeplőt, így a dolgozói sem őt, sem a munkájukat nem veszik komolyan. Egyébként egy végtelenül jóindulatú, engedékeny ember, aki nem arról híres, hogy mindenáron véghezviszi az akaratát. Lassan kezdte is elveszteni a státuszát az irodában, de ezzel párhuzamosan közelebb került Sanchihoz, és sok mindent megtudott róla. Hosszú út áll mögötte, ami a főnöki székig vezette, ez pedig különösen tetszett, hiszen ő is szórólapozással és nulla ügyféllel kezdte, mégis ide jutott. Belül igazából ő is magányos, így sokat jár az irodához közel fekvő bárba, és apai gondoskodással törődik az ott dolgozó Kokoro-channal. Azonban ő már messze nem olyan határozott jellem, így mikor kritikus pillanat érkezik, természetesen Sanchira marad, hogy a főnök helyett döntsön. Ettől viszont még nem lesz sem tutyimutyi sem szánalmas karakter, így én inkább jót derültem rajta, minthogy elítéltem volna.

Niwano Seiji - Kudo Asuka
Niwano már a sorozat elején Sanchi mellé szegődik. Mivel ő még a főnöknél is határozatlanabb jellem, és az ő eladásai sincsenek épp az egekben, Sangenya főnök úgy dönt, hogy kikupálja a fiút. Niwano mindig megy vele, és mivel önállóan egy házat sem képes eladni, az ügyfelei szépen átvándorolnak Sanchihoz. Ez a része kicsit zavart a sorozatnak és főleg a szereplőnek, de ettől eltekintve nem volt bajom vele, olyan tipikusan elveszett karakter, aki maga sem tudja, hogy mit hogyan akar, de egy biztos, hogy senkinek nem akar rosszat. Sokat tanul Sanchitól és végül azért nem marad üres a szíve, amikor a vaslady került szóba. Egy hajszálnyit még szurkoltam is neki, hogy mondja el az érzéseit Machinak, de elég abszurd lett volna a helyzet, attól tartok. Így megmaradt a mindig hűséges másodhegedűs poszton, arra pedig tökéletesen meg voltak az adottságai. A színész is jó választás volt, bár azért őt elnézve kíváncsi lettem egy karizmatikus szerepére is.

Adachi Satoshi - Chiba Yudai
Elérkeztünk a világ egyik legmenőbb karakteréhez. Amikor azt mondom, hogy Chiba Yudai, akkor ezt szeretném látni. Nem a nevetségesen kisfiús epertorta-herceget, nem az indokolatlan csábítót, hanem ezt! Az előző bejegyzésben ő volt az egyik főszereplő, itt sajnos csak a háttérben maradt meg, de ott mennyire jól! Talán ez valami furcsa fétis, de első látásra beleszerettem. Adachi-san az iroda hercege, a bájos mosolyával rengeteg ügyfele van, így sikerben fürdőzik, és tömegek szívét tudhatja magáénak. Erre tökéletesebb színészt nem is választhattak volna. Azonban ahogy halad a történet és Satoshi veszti el a pozícióját, úgy látjuk meg egy másik énjét is. A mosolya egyre gyakrabban válik erőltetetté, a sikerei pedig eltörpülnek Sanchi mellett. Ez bosszantja a leginkább, mégis végül a cégnél marad, és felveszi a versenyt a felettesével. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én szeretem az ilyen karaktereket, akik nem unalmasak, nem sablonosak, sokszor talán szemétnek tűnnek, de igazából a legszórakoztatóbbak, és gyakran kimondják azt, amit mi is hányszor éreztünk már, amikor egy nem kedvelt személy tűnt fel a színen.

Shirasu Mika - Imoto Ayako
Aki jelen esetben ő. Na, ő még engem is végtelenül irritált. A lány, aki bejár az irodába, egyetlen ingatlant nem adott még el életében, ezért csak eszegeti a kis pudingját, vagy bámulja Adachit. Persze, sokszor nevettem rajta, de azért akkor is örültem, amikor Sanchi a maga sajátos módszereivel munkára kényszerítette. Nem illett hozzá a munka fogalom, így megkönnyebbültem, mikor kicsit szenvedni láttam. Nyilván nem rosszindulatból, hanem egyszerűen azért, mert aki nem dolgozik, ne is egyék, tartja a mondás. Szükséges karakter volt, hogy kontrasztot adjon Sanchi mellett, mint lusta nőtársa, és hogy legyen valaki, aki végig kitart Adachi-san mellett. Nem utáltam az ő jellemét sem, szimplán idegesített, de hát ilyenekre is szükség van. A színésznő viszont zseniális volt, egyébként ő komikusként és tévés személyként keresi kenyerét, csak pár filmje és sorozata van, mégis, ezt a szerepet elég jól megformálta.
Köszönöm, hogy végigolvastátok, remélem, tetszett, és kedvet kaptatok hozzá, látogassatok el máskor is a blogra!

Kapcsolódó:

2017. június 13., kedd

Kurosaki-kun no iinai ni natte naranai - avagy az álom szerelmi háromszög

A Fekete Ördög és Fehér Angyal

Úgy tűnik eddig egész jól tartom, hogy gyakrabban írok bejegyzést, ebben a hónapban ez már a második! Ez természetesen köszönhető a jól megérdemelt nyárnak, és az elkövetkezendő pihenésnek, lazításnak, kikapcsolódásnak. Ja, jó vicc, egész végig dolgozni fogok lol. Na, jó, egész végig nem, így akadt most is némi időm, mert erre a bejegyzésre még jó, hogy van időm. Az azonos című mangából készült remekmű csupán két részes, de nem kell máris zokogásban kitörni, van film is! Abból külön bejegyzést tervezek, mert az is azért megér egy misét. Az előző bejegyzéshez képest ez ég és föld. A sorozat egyszerűen tökéletes! A történet zseniális, a színészek kifogásolhatatlanok, az atmoszféra pedig magáért beszél. Eleinte sablonos sztorinak tűnhet, majd az ember rájön, hogy ez úgy paródia, ahogy csak van. Vágjunk is bele!

Adatok:

Sugárzás ideje: 2015. december 22-23.
Epizódok száma: 2 rész
Rendező: Kawai Hayato
Csatorna: NTV
Zene: Sexy Zone - Make my day

Történet:

Akabane Yu kiközösítve töltötte alsó-közepes éveit. Nem volt sem szép, sem okos, sem barátkozós típus, ezért mindenki cukkolta és csúfolta az osztályban, és különféle módokon piszkálták. Azonban a lánynak elege lett, így addig addig kísérletezett, míg egy tervet eszelt ki egy "új én" felé. A normális ruhák és smink mellett kész stratégiát és bakancslistát eszelt ki. Ennek fényében költözik be új otthonába, a Harumo Kollégiumba. A szülei Sanghajban dolgoznak, így neki ezen a helyen kell élnie a gimi alatt. Ami még annyira nem is lenne rossz, ha a lelkem nem balhézik össze öt perc után a pszichopata kollégiumi főnökhelyettessel. A hosszúhajú Kurosaki Haruto épp jól kiosztott egy környezetszennyező diákot (és milyen helyesen tette!!!) mikor Yu rászólt. Természetesen Haruto ezt nem hagyta annyiban, meg is lett a balhé, aminek következtében Kurosaki rákényszeríti a lányt, hogy három hónapig legyen a rabszolgája. Az erős személyiségű leányzó persze nem mondhat nemet, így három hónapig -ami már átnyúlik a filmbe is- a fiú minden szavára ugrik. De Isten ad és elvesz, Yunak szerencséje van, és segítségére siet a jószívű és lehengerlő modorú Shirakawa Takumi, a kollégium főnöke (megy itt a hierarchia) A fiú Yu barátjának adja ki magát, ezzel segítve őt szerelmi tapasztalatot szerezni, kicsit gyakorolni, de mondanom sem kell, hogy azért a történet nem ennyi, egy tipikus szerelmi háromszög alakul ki, a Fekete Ördögnek és Fehér angyalnak köszönhetően három hónap pedig izgalmas eseményekkel telik.

Vélemény:

Ha egy könnyed művet kell javasolnom, gondolkodás nélkül rávágom ezt. Sajnos nem csak az ázsiai filmiparban jelenik meg a zsarnokoskodó férfi főszereplő, de gondoljunk bele mondjuk a Büszkeség és balítéletbe, ahol szintén egy, hogy úgy mondjam kevésbé kedves úr a hősszerelmes. Azonban ez a sorozat és film egészen más. Kurosaki-kun tényleg egy agresszív türannosz, de attól nem kell félni, hogy egy feminista-mozgalom indul a film hatására a nők elnyomása ellen, ugyanis ezt a filmet konkrétan nem lehet komolyan venni. Annyira tipikus gimis szerelmi sztori, hogy az már fáj. A szerencsétlen lány, akit eddig utáltak, majd hirtelen a suli két leghelyesebb srácával kezd lógni, akik közül az egyik nyomatja a "majd én boldoggá teszlek", "én megvédelek (de mitől könyörgöm???)" szövegeket, a másik meg annyira flegma, hogy még a kamerába sem néz két másodpercnél tovább. De épp ettől élvezhető. Annyira sablon, hogy nem lehet nem paródiának venni. És mikor megnéztem a két részt, éreztem, hogy ebből folytatás kell, szóval a többit majd a film ismertetőjénél írom meg. Most csak annyit mondanék, hogy mindenki nézze meg kötelező jelleggel, instant agyhalál, de megéri.

Szereplők:

Akabane Yu - Komatsu Nana
Tehát Japán megint alkotott. Elég logikus, hogy a "csúnya", "komor", "sivár" lány szerepére egy népszerű modellt válasszunk, aki párizsi divathetekre jár, tényleg. Na, a külsőtől eltekintve ez a lány katasztrófa volt. A tipikus idegesítően szerencsétlen, aki megbotlik a saját lábában, nem érzékel semmit a körülötte lévőkből, egyébként meg csinálja, amit mondanak neki. De mégsem tudtam utálni vagy bármi, mert egyszerűen zseniális volt. Nana nagyon ügyesen játszotta el, kicsit illet rá a szerep, bár azért megnézném más kontextusban is. A karakter a többiekhez képest semmi meglepetést nem okozott, paródia lévén tökéletesen sablon volt.

Kurosaki Haruto - Nakajima Kento
Na a másik fele... Kentót én egy rendkívül nyugodt, kissé néha szégyenlős, csendes fiúnak ismertem (igen, természetesen személyesen ismerem, így tudok róla kiforrott véleményt alkotni) erre ez... De nem tudom, mit vártam, mikor állandóan a rosszfiú szerepet kapja meg, pedig háááát... De olyan ügyesen teljesített, hogy emelem kalapom, egyszerűen csodálatos színész annak ellenére, hogy még viszonylag fiatal. A karakter természetesen az a fajta, aki bedugja a fülest még akkor is, ha nem megy a zene, aki mindenben osztályelső, és egy hajvágás után mindenki szerelmes belé. Sok agresszív férfi szereplőt láttam már, de hát ő viszi a pálmát egyértelműen. Miután meghallottam zongorázni (Kento nagyon szépen zongorázik) akkor meg egyenesen el voltam ragadtatva. Egyébként érdekes, néha nem értem, miért van az, hogy inkább az erőszakos rosszfiút választják a lányok, mint a kedveseket, és persze én is ebben a csoportban vagyok. Ez talán azért lehet, mert ők izgalmasabbak, és nehezebb kiszámítani őket, nem úgy, mint például Takumit...

Shirakawa Takumi - Chiba Yudai
Amikor azt mondom, hogy Chiba öt évvel idősebb Kentónál, akkor nem hazudok, oké? A forgatás alatt 26 éves színész a legkevésbé sem lógott ki a szinte még tinik sorából, de ez annyira nem is meglepő. Sok szerepben láttam már, nála sokkal viccesebb a beképzelt szépfiú, aki erőltetett mosollyal koptatja le az idegesítő lányt, de műmosolyból itt is akadt bőven, a szerep megkövetelte. Harutóval természetesen gyerekkori barátok és riválisok, ő a nyugodt fél, aki kiegészíti az idegbeteg barátját, és ő az is, aki felkarolja a lányt, és hősiesen eljátssza, hogy a barátja. A három főszereplőtől nem különbözik, ugyanolyan tömegkarakter, és ugyanolyan szórakoztató. A színészi alakítás itt is tökéletes, szóval a hibátlan stábnak nyugodtan megszavazhatunk egy Év színésze díjat.


Nem viccelek, ezt mindenki nézze meg. Olyan egy borzasztó nagy hülyeség, hogy az valami félelmetes, de például én, aki annyira nem szereti a béna gimis sztorikat, szakadtam a röhögéstől, de annak is ajánlom, aki szereti őket, nem árt egy kis építő kritika azoknak a sokszor egymástól alig különböző történeteknek. Ez persze nem bántás, azokat is lehet élvezni, de mennyivel szórakoztatóbb már egy ilyen baromság? Köszönöm, hogy elolvastad, várd a folytatást, hamarosan érkezik, úgyhogy látogass meg máskor is!

Kapcsolódó:

2017. június 3., szombat

Kaze ni Tatsu Lion - avagy a szélben álló oroszlán

The Lion Standing in the Wind

Egyik alapelvem, hogy az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó. Na, én ezt rontottam el... Pár nap híján fél éve nem írtam, amire kifogásokat tudnék találni, de ahelyett, hogy mentegetőznék, inkább annyit mondok, hogy meg fogok próbálni aktívabb lenni, ha pedig nem sikerül, akkor elnézést azoktól, akik várják az új bejegyzéseket. Bocsánatkérés vége.
Kutakodtam az oldalon, ahol a filmeket és sorozatokat szoktam nézni, amikor megláttam ezt. Hm, ígéretes cím, szeretem az oroszlánokat, nézzük a képet. Hiszen ott egy afrikai kisfiú!!! Hadd nézzem csak a stábot, a sztorit, az időtartamot stb. Játszik benne a kedvenc színésznőm? Még ennyi csalogató dolgot egyszerre! A lényeg, hogy amint lett időm, fogtam magam, és megnéztem a filmet. Na, ízelítőként csak annyi, hogy én félévente szoktam sírni, filmen évente, de ezen bőgtem, zokogtam, jajgattam, mindent csináltam. Hogy miért? Nagyon remélem, hogy ebből az ismertetőből ki fog derülni.

Adatok:

Megjelenés dátuma: 2015. március 14. 
Időtartam: 139 perc
Rendező: Miike Takashi
Zene: Kaze ni Tatsu Lion - Sada Masashi

Történet:

Elsőként leszögezem, hogy mindenki úgy olvassa, hogy két dolgot észben tart. Az egyik az, hogy ez a film igaz történeten alapul, a másik pedig az, hogy csak erős idegzetűeknek ajánlom, mert olyan sorsokat láthatunk benne, amik erőteljesen összefacsarják az ember szívét. Ez rögtön a történetből ki is derül, olvassátok csak!
A film a nyolcvanas években játszódik, viszont a cselekmény szoros összefüggésben van 2011 eseményeivel. Főszereplőnk Dr Shimada Koichiro fiatal orvos, aki lelkesen kötelezi el magát arra, hogy a különféle trópusi betegségeket tanulmányozza, és természetesen eközben életeket mentsen. Így kerül ki Kenyába. Az afrikai ország ma sem a biztonságáról híres, abban az időben pedig ráadásul egy polgárháború is dúlt. Koichiro egy kutatóintézetben kezdi, ahol természetesen gyógyítanak is, de azért nem a legdurvább esetek mennek oda. Azonban a mindig vidám, erőtől kicsattanó orvosnak új feladattal kell szembenéznie. A vezető orvos, Dr Murakami egy olyan helyre küldi egy hónapos "gyakorlatra", ahol már igazán ijesztő sérüléseket kell majd ellátnia. Koichiro eleinte oda is szívesen megy, de amikor egy nap már a tizedik végtagot kell amputálnia a háborús sebesültekről, akkor az ő hite is meginog. Mire vége az egy hónapnak, bezárkózik és teljesen megváltozik. Az ember azt hinné, hogy soha még a nevét sem akarja hallani a környéknek, azonban miután Murakami doktor minden erejét bevetve próbálja elfelejtetni vele az ottani borzalmakat, kiderül, hogy Koichiro vissza akar menni. A döntését végre is hajtja, és visszatér a menekülttáborba. Nem sokkal később egy csapat gyerek érkezik, és Koichiro ekkor jön rá, hogy ez a háború brutálisabb, mint gondolná. Egy új ápolónő is érkezik Indiából, Kusano Wakako, akivel közösen felkarolják a gyerekeket. Iskolát és árvaházat nyitnak nekik, és időközben Koichiro Japánban töltött éveibe is nyerünk egy kis betekintést, és megtudhatjuk, milyen út vezette a szigetországból Kenyába a szélbe üvöltő oroszlánt.

Vélemény: 

Nagyon szívesen írnék spoileres véleményt is, de félek, hogy valaki elolvasná, mielőtt megnézi a filmet, és akkor oda az egész csattanó, szóval érjük be ennyivel. Ha mondanom kell egy filmet, ami legnagyobb hatással volt rám, ezt mondanám. Meg sem tudom számolni, hány filmet láttam már életemben, de azt sem, hogy hány kedvencem van. Mindezek ellenére ez az a film, amit bármikor meg tudnék nézni, és folyton késztetést érzek arra, hogy ezt meg is tegyem. Rengeteg mindenre felhívta a figyelmem. Ugyebár Japánról készítek blogot, de ez nem azt jelenti, hogy nem érdekelnek más országok. Én egy olyan ember vagyok, aki a világ összes kultúráját meg akarja ismerni, aki mindenhova el akar jutni, a nyomornegyedektől kezdve a villákig, aki egyszerűen nem tud ülni a pesti kis szobájában (nem is ott lakom lol) és telefonozni, miközben a világ annyi csodát rejteget még. Ez a 140 perc pedig olyan hatással volt rám, hogy azt el sem tudom mondani. A végén zokogtam, közben pedig óriási késztetést éreztem arra, hogy vegyek egy repülőjegyet, és elmenjek bárhova egyedül, valahova, ahol még nem voltam. A film egyszerű, inkább életrajzi jellegű, de eseménydús, tanulságos, szívszorító, megható és az egyik legjobb alkotás, amit valaha láttam. Sehol egy sablonos rész, egy kínos, nevetséges pillanat, mert ez egyszerűen a rideg valóság. Háború, sebesültek, árvák, betegek és életek, amelyeket ez az orvos megváltoztatott. Aki teheti, tud angolul és bírja a durvább filmeket mindenképp nézze meg. Ijesztő lesz, mert ez a világunk, de talán pont ettől olyan csodálatos ez a föld, mert ahol van nyomor és szenvedés, oda érkezik segítség is.

Szereplők:

Shimada Koichiro - Osawa Takao
Mint fentebb már említettem, Koichiro valóban élt, és a film is az ő feljegyzései miatt jöhetett létre. Valójában a sztori a valóságban kicsit máshogy lehetett, hiszen a film egy könyv adaptációja, ami egy dal történetének leírása, ami voltaképp Koichiro egykori szerelméhez írt leveleiből lett. A doktor élete érdekesen alakult, hiszen véletlen került erre a pályára. Kisfiú volt, amikor születésnapjára a hőn áhított játék helyett egy könyvet kapott. A könyv Albert Schweitzerről szólt, aki maga Nobel békedíjas orvos (és még sok más) volt. Az ő története inspirálta Koichirót. Sok mindenen ment keresztül, míg végül révbe ért az élete, és a céljának szentelhette magát. Az ismertetőnél is írtam, milyen életvidám volt, ez a tulajdonsága viszont elég hullámzó volt. Nem is csoda, hiszen rá kellett jönnie, hogy nem tanulgatni van ott, Kenya pedig nem Japán, ahol az emberek fejfájással kórházba járnak. De miután kitapasztalta az ország körülményeit be tudott olvadni, és példátlan munkát végzett. Minden idejét a gyerekekkel töltötte, tanította őket, nevelte, és önzetlenül megadott nekik mindent, amit csak tudott. A vidámsága is sokszor előjött, és ezt a gyerekekre is átsugározta. Ismerte őket és még jobban ismerni akarta. Az egyik legjobb ember, akit nemhogy filmben láttam, de egyáltalán bárhol hallottam róla. 

Kusano Wakako - Ishihara Satomi
A Rich Man Poor Woman ismertetőben már említettem, hogy Satomi a kedvenc színésznőm, így pláne nem volt kérdés, hogy megnézem a filmet. És nem kellett csalódnom, ez a nő egyszerűen őstehetség. Wakako Koichiróhoz hasonlóan önzetlen és lelkes. Ő talán komolyabb volt társánál, de ez azért is lehet, mert már tapasztalt nyomort Indiában, ahonnan átjött. Az ő stílusa kissé visszafogottabb, nem bolondozik annyit a gyerekekkel, mint Koichiro, ő inkább a tökéletes anyuka számukra. Ő is élete végéig a gyerekekkel marad, és az ő munkája sem törpül el. Nekem nagyon szimpatikus szereplő volt, nemcsak a Satomi miatti elfogultságom miatt, de maga az egész karakter megnyugtató és példamutató volt. Meg persze számomra kissé példakép is. Oké, nem kicsit, nagyon szeretnék én is olyan lenni, mint ő, szóval remélem, mindenki megérti a rajongásom.

Akishima Takako - Maki Yoko
Ő Koichiro szerelme, akivel még Japánban találkoztak. Egy kis szigeten él a családjával, az apja a helyi orvos, akihez a környék összes betege érkezik. A lány is doktornak tanul, így besegít az apjának, ahol csak tud. A kapcsolatuk Koichiróval elég visszafogott, inkább barátságnak mondanám, viszont Koichiro szerette volna, ha Takako vele megy Kenyába. Erre azonban sosem került sor, ugyanis apja gyenge egészségi állapota miatt Takako vette át a rendelőt. Így csak gondolni tud a messzi országban élő Koichiróra, és csak találgathat, hogy mit csinál épp. Ő nekem kissé kimért volt, nem volt egyáltalán unszimpatikus, de nem annyira tudtam azonosulni vele, mint Wakakóval (összecsengnek itt a nevek...) Végül örültem annak, hogy elfogadta, hogy Koichiro más célt választott magának, így Takako is élte az életét és megházasodott. Na, hogy a valóságban mi történt azt nem tudjuk, de elég sok levelet válthattak, ha egy egész könyv kijött belőle.

Michelangelo Koichiro Ndungu
Sajnos bárhol kerestem a színészt, nem találtam meg, ezért elég valószínű, hogy ez az egy szerepe volt. Ő egy nagyobb csapat sebesülttel érkezett, akiket sebesülésekkel vittek be a táborba. Eleinte ellenséges volt Koichiróval, kiabált vele és elfordult, ha hozzászólt, de szépen lassan megnyílt, és ő lett az, aki a legközelebb állt a doktor szívéhez. A többiekkel hasonlóan neki is nehéz körülmények közt kellett megélnie, és a háborúban is részt vett, mint gyerekkatona. De végül Koichiro és Wakako kemény munkájának hála megváltozott az élete, és ő maga is orvos lett. A Michelagelo nevet a táborban kapta, mert jól tudott rajzolni, a Koichirót pedig természetesen a doktor után vette fel. A 2011-es eseményeket pedig azért írtam, mert akkor volt a Tohoku földrengés, amely az érintett területeken hatalmas pusztítást okozott. Ndungu azért ment oda, hogy az ottani sebesülteket ellássa, és megmentse Koichiro népét.



Remélem mindenki kedvet kapott a filmhez, mert egy olyan alkotásról van szó, amit szerintem mindenkinek látnia kell. Annyit még a végére, hogy csak az nézze meg, aki jól tud angolul, vagy kérjen fordítást, mert ezt a filmet érteni kell, nem elég az eseményeket látni. Köszönöm annak, aki végigolvasta, további szép napot!

Kapcsolódó:

2016. december 10., szombat

Himitsu no Akko-chan - "Tükröm, tükröm, mondd meg nékem"

Himitsu no Akko-chan

Mint már az előző bejegyzésben említettem, igyekszem újra aktív lenni. Ez természetesen nem mindig sikerül, hiszen most is épp tanulnom kéne, de hát vannak dolgok, amik miatt félre kell tennem a német szavakat. Tehát jöhet az ováció, ezúttal egy zseniális filmről fogok ismertetőt írni. Mint valószínűleg az általam megtekintett művek hetven százalékát, ezt is csak úgy megláttam valahol. Amint a főszereplő nő nevét elolvastam és a szemem a képére tévedt, már nyomtam is a megtekintésre. És milyen jól tettem! Egy szórakoztató, de egyben tanulságos filmet hoztam ma a kedves publikumnak, amely főszereplőjével merem állítani, hogy a legtöbb fiatal azonosulni tud. Kezdjünk hát neki!

Adatok:

Premier dátuma: 2012. szeptember 1.
Időtartam: 120 perc
Rendező: Kawamura Yasuhiro
Gyártó: SHOCHUKI Co.

Történet:

Kagami Atsuko meglepően érett. A kislány nem jön ki túl jól a kortársaival, legalábbis a fiúkkal. Nem szeret gyerek lenni, és szinte már görcsösen próbál valahogy a felnőttlét felé araszolgatni. Ami igaz, az igaz, ez nem annyira sikerül neki. Egy nap azonban egy baleset éri; egyik rendetlen osztálytársa kiveri a kezéből a tükrét, ami a földre esve összetörik. A tragédia azonban nem maradhat annyiban. Este Akko-chan különös fényt lát, amit követve egy furcsa alakkal találkozik. Az illető azt állítja, hogy ő az eltört tükör szelleme. Azért jött, hogy adjon neki még egy esélyt, egy tükröt, hozzá pedig két varázsigét. Az egyik mondóka azzá változtatja, ami csak lenni akar, a másik pedig visszaváltoztatja őt azzá, aki valójában. A varázslat egészen addig tart, amíg valaki rá nem jön a titkára. Akko-chan azonnal kap az alkalmon, és egyre bohókásabb szerepekbe bújik. Itt azonban nem áll meg. Tökéletes alkalma nyílik arra, hogy lógjon egy kicsit a suliból, ráadásul még nagyobb eredményeket ér el; bekerül egy sminkcég alkalmazottai közé. Még kislány képében találkozik a film férfi főszereplőjével, aki szintén a cégnél dolgozik. Hayase Naotóval jó kapcsolatba kerülnek, és együtt próbálják megmenteni a céget az eladástól. Természetesen a romantika sem maradhat el, a kislány csekély élettapasztalata révén pedig rengeteg vicces szituáció kerekedik.

Vélemény:

Akko-chan karakterével könnyű volt azonosulnom. Visszaemlékeztem az én kiskori énemre, aki hasonló világrengető problémákat élt meg. Majdnem mindenki átélte kicsiként a gyerekkor idegesítő korlátait, valamint a felnőttkor iránti epekedő vágyat. Nem egyszer fordult meg a fejemben, hogy mit tennék én a lány helyében. Az egész film borzasztó élvezhető, vicces, a karakterek bár kevesen vannak, de szerintem jól el lettek találva, ráadásul a mondanivaló is fontos. Különösen tetszett benne az, hogy a varázslat annyira nem volt eltúlozva, nem volt olyan "éjfélig tart" cucc, és igazából annyiszor használhatta, ahányszor csak akarta, egészen addig, míg le nem leplezték. Mindenképp ajánlom annak, aki hasonló helyzetben van, vagy akár csak szeretne egy kicsit kikapcsolódni.

SPOILERES VÉLEMÉNY

Nagyon szurkoltam Naotónak, de talán jobb volt így. Kifejezetten tetszett, hogy Akko végül a saját életét választotta. Valószínűleg abban a helyzetben én nem így tettem volna, de ez egy másik történet. A cég érdekében felfedte a titkát, és mindenki szeme láttára használta a varázslatot. Természetesen megoldhatta volna máshol is az átváltozást, de akkor nem lett volna ilyen drámai a befejezés. Elszomorodtam ugyan a búcsújukon, de miután jobban belegondoltam, sokkal egészségesebb így, hogy Akko visszaváltozott gyerekké, és rendesen leélte azt az időt, amit a varázslattal átugrott.

Szereplők:

Kagami Atsuko "Akko-chan" - Ayase Haruka
A karakterről már a legfőbb tényezőket elmondtam, de kiegészíteném még, hiszen valamit azért ide is kéne írnom. Már akkor megtetszett, amikor közölte, hogy ő nem tud azonosulni a korosztályával. Mintha magamat láttam volna. Pár hete felcsaptam a régi naplómat, amit olyan 10 évesen írtam. Hát, ugyanez voltam én. Akko nem volt nagyképű, egyszerűen csak más volt, mint a többiek. A sminkelést leszámítva teljesen átéreztem a helyzetét. Miután lehetősége nyílt átváltozásra, értelmesen használta fel ezt a képességét. A végső döntése pedig tényleges érettségre utalt, nem olyanra, amit a mai tizenévesek magyaráznak be maguknak. A színésznő meg... csoda! Harukát már több szerepben is láttam, előkerült a blogban is, de itt teljesen meggyőzött. Olyan hitelesen adta a karaktert, hogy tátva maradt a szám. Bár gyanítom, hogy nem teljesen színészkedés volt, érezhetően hasonló a színész és a karakter lelkivilága. Tökéletes alakítás volt, minden elismerésem.

Hayase Naoto - Okada Masaki
Attól függetlenül, hogy nem az a tipikus "beleesős" karakter, nekem tetszett. Az ambíciókkal és energiával teli huszonéves keményen dolgozik azért, hogy valahogy segítsen a cégnek. A személyiségéről sok mindent nem tudnék elmondani, egy egész átlagos fiú, akire nagy hatással van Akko vidámsága. A szerelmi száluk tetszett, így egészen meg vagyok elégedve vele. A színésznek nem lehetett olyan nehéz dolga, de azt legalább jól csinálta. Mondjuk róla csak jókat hallani, annak ellenére, hogy én nem sűrűn láttam szerepelni, a díjai tehetségről árulkodnak. Ügyes fiú :D 



Tessék megnézni! Köszönöm, hogy most is velem tartottál, gyere máskor is!

Kapcsolódó:
Tatta Hitotsu no Koi (Ayase Haruka)
Szkielet Smoka Zaczarowane Szablony